Kotyogós kávéfőző | Több mint 100 éves a Bialetti!
Sokan azt sem tudják már, mi az a “kotyogós” (főként a kapszulás kávé korában). Én szeretem, és mind a mai napig kotyogóst használok. A nyári konyhában van ugyan egy komolyabb kávéfőzőgépem, de nem jött be. Kapszulás kávét is sokat ittam, s nem tagadom, finom kávék készülhetnek vele, csak épp nem szeretem a kiszolgáltatottságot.
Bármikor, ha a szabadságom csorbul, ha elveszik tőlem a választás lehetőségét, fellázadok.
Ezért nincs nálam gázfűtés sem. Mert kiszolgáltatottá tesz. Ha berendezkedem a gázra, attól fogva nincs mit tenni, annyit fizetek, amennyit kérnek, nulla a játékterem (vagy didergek). Nem úgy a fatüzelésnél. A kávéval ugyanez a helyzet.
A kapszulásnál százszor kisebb a mozgásterem, mint a kotyogós esetén. Ráadásul a kotyogós remek kávét főz.
Nem vagyok ezzel a véleménnyel egyedül. Nemrégiben beszéltem valakivel, aki újabban rendszeresen iszik egy méregdrága (150-200 ezer forintos) gépen főtt kávét, de azt mondta, nem az igazi. Amikor hozzám látogat, épp a kotyogóson főzött kávé az egyik öröme.
Ízlés dolga ez is, persze. Az sem titok, hogy nem vagyok barista. A barista-barlangokban árult kávék jelentős része nekem sok. Gyakran túl savanyú. Ha pedig egy barista látná, hogyan iszom a kávét, bizonyára elszörnyülködne. Két alapvető szentséget rögtön megtörök, amikor cukorral iszom, ráadásul gyakran tejjel vagy tejszínnel. Találkoztam már baristával, aki olyan megvetéssel nézett rám, amikor cukrot kértem, mintha a legalábbis a lábtörlőre piszkítottam volna. Ha tudná, hogy ráadásul rettentő hosszú kávékat készítek itthon, amiket hosszan, órákon át kortyolgatok – vagyis a javát már hidegen. Nyilván megvan nektek is amerikai filmekből az a visszatérő jelenet, amikor kancsóból öntik a kávét, ahogy mi a teát. Én ezt abszolút megértem.
Nem mellesleg: A kávé egészséges,
ám ha sokat iszunk, ráadásul erőseket, akkor hirtelen feldob, hogy aztán ugyanolyan hirtelen ejtsen el. Ha lassan iszom, akkor inkább úgy hat, mint a tea, és jóval egészségesebb, hisz nem dolgoztatja meg a szívet hirtelen.
A kotyogós kávéfőző nem mai kölyök, 2019-ben töltötte be a 100. életévét Én sem tudtam, hogy neki köszönhetően vált az otthoni kávézás széles körben elterjedt. Arra is csak most jöttem rá, hogy a kotyogósom eredeti Bialetti kávéfőző.
De ki volt Bialetti?
Egy barista oldalon (baristaszakuzlet.hu) pofás összefoglalót találtam róla, és a kotyogósról is: “Alfonso Bialetti 1888-ban született olasz mérnök a francia alumíniumiparban kezdte szakmai pályafutását, majd 1919-ben megalapította saját vállalkozását a piemonti Crusinallo városában. A kezdetben általános fémmegmunkálással és gépgyártással foglalkozó üzem később a háztartási kávéfőzők gyártásával ért el világhírt.
Bialetti 1933-ban fejezte be a Moka Express tervezését. A cégtörténet szerint a kis kávéfőzőhöz az ötletet a korabeli háziasszonyok által használt “mosógépek” adták. A szennyes ruhát olyan hengerekben főzték ki, melyeken belül egy központi cső futott. Az alulról melegített forró, szappanos víz a vezetékben felfutott, elárasztotta a ruhákat, majd átszivárogva azokon, körkörösen távozott.
Ennek alapján a mokkafőző (olaszul: la Moka, la macchinetta, la caffettiera) működtetése:
- 1.) az alsó részbe vizet öntünk,
- 2.) az alul csőben végződő kávés szűrőt fölé helyezzük,
- 3.) a tömítőgyűrűvel szigetelt felső részt erősen rátekerjük
- 4.) tűzhelyre rakjuk.
A zárt, alsó víztérben a vízgőz összegyűlik, a nyomás növekszik. A víz (a növekedő nyomás miatt) nem kezd forrni, hanem tovább melegszik, a magas nyomás bepréseli a forró vizet a csőbe, keresztül a kávén és a szűrön, egészen a felső tartályba.
Moka Express – A kotyogó
A belső, technológiai tervezés mellett Bialetti a külsőre is nagy gondot fordított: a Moka Express szimmetrikus, nyolc oldalú (octogon), letisztult, art deco megjelenése kategóriát és stílust teremtett. Kiszorította az olasz piacról a kezdetleges, forrázással működő, 19. században kifejlesztett Napoletana és Milanese kávéfőzőket. Működése és megjelenése majd 80 éve meghatározó az igazi és “utángyártott”, másolt kotyogók számára.
A Moka Express, Olaszország vezető kávéfőző gyártói közé emelte a céget. 1946-ban az alapító fia, Renato vette át a cég vezetését, aki rendkívül sikeres marketing stratégiával hirdette és terjesztette el a mokkafőzőt a világháború után. Milánó, Észak-Itália majd az egész ország megismerte a kotyogót. Ekkor született meg logójuk, kabalafigurájuk: a bajszos kis ember (l’omino con i baffi). Az 1953-ban Paul Campani által megrajzolt mókás figura jobb kezét, kinyújtott mutatóujjal felemeli, mintha épp egy kávét rendelne.
A kotyogó megjelenése kettős hatással volt a kávékultúrára.
Az alumíniumból készülő, bakelitnyelű, olcsó és “elpusztíthatatlan” kávéfőzők, az otthonokba vitték a gyors kávét, az espressót (ahogy arra a logó is utal).
Ugyanakkor a profi kávégép-gyártók és kávébárosok ezáltal jelentős konkurenciával kerültek szembe. Részben ennek a versenyhelyzetnek köszönhető, és talán nem véletlen hogy pont 1946-ban kezdte meg Achilles Gaggia a rugós csapteleppel ellátott vendéglátóipari kávégépek gyártását. Ezzel indul el hódító útjára a kávézókban, vendéglátóhelyeken a jellegzetes espresso-krémkávé, a gőznyomásos technológia pedig csak az otthonokban terjed tovább.
A ma is az eredeti design szerint gyártott kotyogóból több mint 330 millió darabot adtak el világszerte, amivel Guiness csúcstartók. A kávéfőző eredeti terveit a Londoni Design Múzeumban is kiállították.”
Jó kávézást!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több gasztro
