Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
Most csak az egyik gyerekeddel vagyok elfoglalva hetek óta, az Úszó szigettel, Színpadra “álmodom”, írom is. Ehhez azonban újra kell olvasnom jópár novelládat, és a regényeidet is kéznél kell tartanom…., meg még egyebeket is bőviben… Itt tornyosulnak a könyveid az íróasztalomon, kivéve a Pátosz-t, mert azt égen-földön nem találom! Közben megy a “drukk,” fo,yamatosan, míg a fejem fölött óriás-csapatokban húznak el a “daruk” 🙂 a Fehér-tó felé. adják a kraftot, rendesen! Utánuk kell erednem,, sürgősen! Szép hosszú, dógos őszünk van, Cen! 🙂 🙂
Megtisztelő ennyi figyelem. Ha született ebből valami, oszd meg velünk is 🙂 És bár én messze esek a daru fő útvonalától, mégis, minap itt is megjelentek darvak – és én ezt jó előjelnek veszem 🙂
Elszálltak a darvak, Kedves, Cen’. Az Úszó sziget bevezetőjét tudtam megírni. Meg akartam osztani veled itt a honlapon, de Szabó Edit sem tudott segíteni, 🙂 Filmet lehetne belőle forgatni, felforgatót. Monodrámaként lehetne még interpretálni, de azt a színészek maguk szokták megalkotni, színpadra vinni, hogy ne legyen didkatikus. Pedig kurvára nagyközönség elé kívánkozik, ezt nagyon tudom! ezért akartam 🙂
köszönöm – nem mellesleg klímanovella, abból az időből, amikor még nem volt divat “klímázni” 🙂