Könyvfesztivál, perspektívák
Szombaton valamivel fél hat után érkezem az ipari romantika egyik csodálatos fellegvárába, a Millenárisra. Új perspektívákat keresve jöttem, és ennek jegyében most először fel is megyek az átkötőhídra abban a reményben, hogy fentről jó fotótémának kívánkozik a lenti pezsgés.
Végül nem sikerül fentről jó fotókat lőnöm, viszont a hídról leérve rögtön szembe ötlik a Nemzeti Táncszínház előtt kígyózó sor: Jón Kalman Stefánsson dedikál. Ő az idei fesztivál külföldi (izlandi) sztárszerzője, aki már hatodik alkalommal jár Magyarországon. Szeretjük a skandináv irodalmat, ami abból is látszik, hogy a norvég Jo Nesbo, az északi krimik egyik legjobbja is itt volt, aki viszont a médiazajban mintha kissé háttérbe szorult volna. Hozzám például csak most utólag jutott el a hír, hogy személyesen mutatta be a Vérségi kötelék című, legújabb könyvét, amit valószínűleg meghallgatok majd hangoskönyvként.
Irodalom vs. társadalmi felelősségvállalás
Stefánssont gyakran kérdezik a hírportálok politikai témákban, és az ezzel kapcsolatos mondatait gyakran ki is emelik a címekben, ami félrevezető lehet, és egy aktivista író képe bontakozhat ki belőle. Pedig egy interjúban azt mondta, hogy az írók esetében a legfontosabb, hogy jó könyveket írjanak, és nem várhatjuk el tőlük, hogy társadalmi témákban is megszólaljanak. Ezt én is így gondolom. Noha persze érdekes, akár fontos is lehet, hogy az írók a lét általános jelenségeinek közepette általános társadalmi jelenségekre is reflektáljanak irodalmi eszközökkel, ahogy tette ezt Orwell, Huxley vagy Kafka, az aktuálpolitikai állásfoglalás, ideológiai átitatottság, főleg, ha az népszerűségnövelő céllal történik, nem biztos, hogy jó irány a művészi függetlenség szempontjából.
Sally Rooney ír írónőt például, akinek Intermezzo című könyvét sokan várták idén, sokan kritizálták éppen azért, mert a könyveinek nem tesz jót az ideológiai átitatottság. Nesbót viszont sokkal inkább kérdezik a regényeivel, mint a politikai véleményeivel kapcsolatban, igaz, ő nem a klasszikus értelemben vett szépíró.
A ChatGPT szerint az irodalomban egyre nagyobb szerep jut a társadalmi felelősségvállalásnak, és a fiatalok is egyre jobban igénylik ezt. Nem tudom, hogy így van-e, mindenesetre biztos, hogy nem ez az egyetlen erőteljes irányzat. Mert itt vannak a fiatalok, akik az irodalomtól nem mást, mint szórakozást várnak. Erről tanúskodik a következő hosszú sor épp átellenben, a Handmade by Julie Scott standjánál, ahol már háromnegyed 6-tól gyülekeznek az emberek Vörös Viktória és Orgován Ramóna dedikálására.
Művelt Lányok by Julie V. Scott
Bevallom, én itt egy számomra teljesen új és tökéletesen ismeretlen világba csöppentem, ami ugyan már küldözgette a jeleit Facebook-csoportokon és Goodreads-listákon keresztül, eddig nem vettem komolyan. Most azonban rájöttem, hogy itt bizony komoly erővel állunk szemben.
Mindkét fiatal szerző már tizenévesen elkezdett szórakoztató romantikus könyveket írni a kortársainak, regényeiket pedig a furcsa módon ódon hangzású Művelt Nép Kiadó adja ki, melyet a Szilvásy György volt polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter alapított. Elképesztően érdekes találkozás ez a múlt és a jövő között. Utóbbit az említett szerzők mellett a Handmade by Julie V. Scott is képviseli, amit szintén egy fiatal lány, a huszonhat éves Reha-Visnyei Veronika Júlia alapított. A márka olyan, kellemes és hasznos kiegészítőket árul az olvasáshoz, mint például könyvjelzők és a különböző regények hangulatának megfelelő illatgyertyák (egészen eredeti ötlet szerintem, noha a dizájn nem teljesen az én világom). A girl power és a vállalkozóvá váló, önmagukat menedzselő fiatal lányok helyet követelnek maguknak a könyvpiacon és a kollektív tudatban.
Az önmenedzselő fiatal szerzők egészen elterjedtek már ebben a korosztályban. Saját magukat a közösségi médiában influenszerként építik és követőket gyűjtenek, akik utána meg is veszik a könyveiket, melyeket vagy magánkiadásban, vagy erre szakosodott online kiadóknál adnak ki.
Az indie mennybe megy
Bár ez a fesztivál főleg a nagy kiadókról szól, egyre jellemzőbb trend, hogy a fiatal szerzők keresik a függetlenséget, és ki akarnak maradni a nagy hálózatokból és a nagy sarcokból, amiket a kiadók és terjesztők vesznek le a bevételből. Nyugaton már régóta jellemző a független, vagyis independent, indie alkotók dicsérete, szinte minden útleírás arra bátorít, hogy az adott városban keressük fel az indie könyves, zene vagy ruhaboltokat. Most itthon is megjelenni látszik ez a tendencia, ami máris érdekes folyamatokat indított el a könyvpiacon.
Felmerülhet persze, hogy milyen hatással van ez az egyébként sem túl nagy minőségi elvárásokra. Az egyre nagyobb dömpingben egyre nehezebb szűrni. Itt a könyvfesztiválon sem egyszerű eligazodni a hatalmasan gazdag kínálatban, azt sem tudom, hogy mihez nyúljak. A tájékozódást pedig nagyban nehezíti a tömeg. Bár fesztiválnak hívják, felszabadult fesztiválhangulatról szó sincs: ez egy koncentrációt és elmélyültséget igénylő műfaj, a legtöbben pedig átszellemülten kerülnek egyik könyv hatása alól a másik alá, vándorolnak transzban egyik standtól a másikra.
Elképesztően ingergazdag a környezet, rengeteg az információ
A könyvfesztiválra úgy érdemes jönni, hogy az ember már előre átböngészi a kiadók kínálatát, és tudja, hogy mibe akar beleolvasni, kivel akar találkozni, milyen előadást akar megnézni. Nekem sajnos nem volt időm rendesen felkészülni, így leginkább csak a benyomásokat gyűjtöm. Ugyanakkor a helyzetemet az sem könnyíti meg, hogy iszonyúan kritikus és válogatós vagyok még kompromisszumokkal együtt is.
Rengeteg a rossz fordítás és a szépirodalomban sem kell sokáig keresni a közepes minőséget. Ha pedig valaminek vállalható a stílusa, akkor meg a témája nem mozgat meg, szóval abszolút nem én vagyok az ideális közönség. De látom, hogy sokan vannak, akik nem tudják már hová pakolni a könyveket, amiket megvettek, szóval úgy tűnik, a könyvnek még nem áldozott le. Találok azért én is néhány érdekességet itt a fesztiválon, főleg klímatémában, amiket külön bemutatok majd.
A Libriből néhány éve kivált Openbooks standjánál megpillantom a mosolygós Kepes Andrást, és váratlanul “megörülök” neki, rámtörnek az emlékek. A ’90-es években még gyerekként néztem és szerettem a Desszert című műsorát. Aztán a következő hírek már arról szóltak, hogy rákbeteg lett, és sokan aggódtak miatta. Majd szerencsére felépült, én pedig azután már nem követtem a munkásságát. Most viszont itt áll és már 76 éves, amit egyébként meg nem mondanék róla. Idén egy regénye jelent meg Két macska voltam címmel. Szintén most dedikál Spiró György és Kőváry Anett, aki újságíró-műsorvezetőből vette az irány a jóga felé, és igen nagy érdeklődés övezi az erről szóló könyvét.
Jól mutat majd a Bookstán, Booktokon?
Sok standot úgy alakítottak ki, hogy be lehet menni, mintha egy miniatűr könyvesboltban lennénk. Ami még feltűnő, hogy senki nem furcsállja, ha az ember fotóz, videóz, és a köszönés sem feltétlenül elvárás, az eladók sem érzik szükségét. Pár (jó pár) éve még nem volt ilyen “laza” a hangulat. Az egyik munkatárs viszont, amikor látja, hogy fotózom az egyik könyvespolcot, kedvesen beszélni kezd a könyvekről. Eredetileg azért akartam lencsevégre kapni, mert jól mutatott, de most azt is megtudom, hogy ez egy klasszikus krimisorozat része. Mivel a krimi a gyengém, nem kizárt, hogy közelebbről is megismerkedem majd velük. Meg is mutatja, melyik a sorozat első része, és tartja nekem, hogy le tudjam fotózni. Igazi marketinges véna.
A közösségi médiumokban külön könyves szegletek alakultak, az Instán a Bookstagram, a TikTokon a BookTok, és sorra készülnek az irodalmi tartalmak, ahol persze a külcsín is fontos.
A másik feltűnő trendet a mindenféle tárgyak, merchök, kiegészítők képezik, első helyen a vászonszatyrokkal, de találni kitűzőket, könyvjelzőt, írói kézírásos bögrét, nesszeszert.
És ami a kedvencem: az írók iratainak boritójával készült jegyzetfüzetek: Füst Milán igazolványa, Csáth Géza leckekönyve, Márai Sándor útlevele, Móricz Zsigmond vasúti bérlete.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több könyv
