Utikalauz időutazóknak – A Madeleine-keksz

madeleine-keksz HÍRES SÜTEMÉNYEK

Fotó: Centauri

UTIKALAUZ IDŐUTAZÓKNAK – A MADELEINE-KEKSZ

A Madeleine-keksznél irodalmibb étel aligha van. Proustnak köszönhetően valóságos kultusz övezi, holott a világ egyik legegyszerűbb hatásmechanizmusának jelképe. Számomra ezen túl is erős, személyes emlék. Gimnáziumi irodalomtanárom a Madeleine-nel példálózott mindjárt a gimnázium legelején, bár a tankönyvben se a kekszről, se Proustról árva szó nem volt. De szép emlékű tanárom a lényegre tapintott rá, amint Proust is, aki AZ ELTŰNT IDŐ NYOMÁBAN című önéletrajzi regényfolyamának első jelenetében Madeleine-t mártogat teába, s ez jelentősen segíti abban, hogy visszaemlékezzen a gyermekkorára.

Ez esetben a keksz úgy működik, mint egy időgép, s visszarepít a múltba.


proust az eltűnt idő nyomábanMindenki ismeri ezt az érzést (talán csak a legfiatalabbak nem). Madeleine lehet bármi: illat, könyv, film, vagy étel. Bármi, ami erősen kötődik a múlt egy szakaszához. Az én legerősebb időkapszulám a zene. Ha régi kazettákat és bakelitlemezeket hallgatok, fénysebességgel repülök vissza a múltba. Még a levegő illata is megváltozik, s ugyanabban a tudatállapotban találom magam, amiben évtizedekkel korábban voltam. Ezen a ponton, a kordivatnak megfelelően, köpködnöm-aláznom kellene a nosztalgiát, de nem teszem. Egyrészt: visszatérni a múltba nem feltétlenül nosztalgia. Másrészt utálok mindent, ami ilyen szinten és ilyen színvonalon kötelező. Harmadrészt, okát sem látom.

Én speciel nem szoktam nosztalgiázni, valószínűleg sosem fogok, de más miért ne nosztalgiázhatna? Inkább hagyom magam lenyűgözni. Mekkora találmány a Madeleine-hatás!

Proust így ír: „A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (fordította: Gyergyai Albert)

Csodálatraméltó az idegrendszer, ez a hatalmas kapacitású szerver, mely mindent rögzít és tárol. Hátborzongató, hogy bennünk is van fekete doboz. Örülök, hogy bármikor időutazhatok – a saját múltamba biztosan. Ha pedig valóban utazhatunk akár az időben is, az mégiscsak őrült nagy szabadság.

Ez az irodalom. Ahol nem köt tér és idő (a nyelv sem). Ha úgy akarjuk, nem köt semmi.

Próbáljátok ki! Vegyetek elő egy rég nem hallott zenét, és süssetek Madeleine-kekszet hétvégére!

Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Feliratkoztál már hírlevélre? 

Email cím*


Kisfiú a legényszobában – démonok, szerelem, szabad élet

Mi az irodalom? – Amin az életed múlhat

Elefánt a porcelánboltban? – Író a konyhában.

Hogyan szeresd meg a bort? – Hogyan lett borgyűjteményem

Már a távoli őseim is írtak és főztek? – Misztótfalusi Kis Miklós első szakácskönyve

LEGSZEBB EMLÉKEIM

7 Comments:

  1. Igen, bármi lehet a “Madeleine -hatás”.
    Ne nevess, de nekem pl a kacsahápogás is az.
    Nagyon kicsi gyerek voltam még, amikor nyaranta az egyik dédnagymamánál töltöttem heteket. Ahol lakott, azon a településen volt egy régi homokbánya, ami nyáron megtelt csapadékvízzel, jó kis kacsaúsztató lett. Több száz házikacsa lubickolt benne reggeltől estig, azon a környéken mindenki kacsát tartott, sok kacsát. Reggelente arra ébredtem, hogy már nagy hápogással vonulnak az utcán a kacsák, de napközben is hallani lehetett.
    A Dédim arcára már alig emlékszem, csak arra, hogy kétrét hajlott a háta, de folyamatosan dolgozott valamit. Egy idő óta, ha kacsahápogást hallok, ami mostanság nem gyakori, azonnal a Dédit látom, újra élem valahogy azokat a hangulatokat, amikhez hozzátartozott a kacsák hangja. 🙂

    • Én vagyok az utolsó, aki ezen nevetne. Sok hasonló Madeleine-hatást hozhatnék én is. Hasonlóan működik ez a Pavlovi-reflexhez. Nekem ilyen a verébcsiripelés, a rumos tea, a vaníliás dohány, a csillagszóró illata, a madártej, sőt, ha rendes zöld fűzős gumicsizmát veszek fel terepre, az is, és akkor a már említett zenékről nem is szólva. Voltaképp akár sorozatot is indíthatnék, arról, hogy melyik illat, tárgy, zene mit idéz fel bennem. 🙂

  2. Szabó Edit

    Vegyük hát elő az online emlékeinket! 🙂

    Mielőtt ezt a posztot kiraktad a fb-ra, Madeleine-kekszet kóstoltál valahol, életedben először. Megszerezted és elküldted nekem a recept linkjét, de akkor, forma híján, nem tudtam megsütni. Aztán később rájöttem, hogy az anyutól örökölt formák között van olyan, ami erre alkalmas lehet. Sajnos, akkorra már törölték azt a linket. 🙁

    Keresnem kell majd egy másik receptet, mert elhatároztam, hogy amikor legközelebb találkozunk – talán egy író-olvasón? 🤔 -, Madeleine-kekszet viszek neked.

    Szoktam néha olvasgatni a régi fb posztokat. Ezt a napokban találtam: összegzést csináltál a 2016-os évről 2-szer 33 pontban.
    Madeleine-keksz helyett 🙂 :

    https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1344573295573417&id=913824748648276

  3. Holsky Péter

    Tessék, egy recept + a süti története:
    https://www.napi.hu/napi_piheno/szaniszlo_kiraly_sutemenyei.116499.html

    Innen pedig kiderül, hogy majdnem piritós lett a madeleine:
    https://www.kello.hu/magazine/konyvkultura/2017/05/madelene

    Már csak a sütemény kagyló formájának eredet szorul magyarázatra:
    https://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-valt-fesukagylo-zarandoklat-jelkepeve

  4. Lívia dr. Zilahi

    Hova lett a Marsovszky Viki? Úgy rémlik a Neked szerkesztett Kék könyvhöz szerzett valahonnan Madeleine sütit s mintha még azt is megmondta volna, Budapesten hol lehet vásárolni.

    • Volt egy kis – azt hiszem – félreértés. Pontosan én sem tudom, mi, de ma mintha lett volna valahol egy hozzászólása, amit azonban később valószínűleg törölt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük