Rizsfelfújt vagy másként rizskók (rizskoch) hétköznapra

Misztótfalusi Kis Miklós szakácskönyv

Azokat az ételeket készítem a legszívesebben, melyekből gyerekkoromban sosem volt elég. Ilyen a rizsfelfújt is. Otthon is gyakran került az asztalra, és az iskolában is, de valahogy sosem annyi, amennyit szerettem volna ☹


2020.05.05. Sok ilyen ételről alakult bennem az meggyőződés, hogy ezek elkészítése bizonyára macerás. A rizsfelfújtról is ezt hittem, holott állati egyszerű és nagyszerű étel. A hosszú hétvégére is süttem egy nagy tepsivel. Négy napig jártam rá.
Ahogy korábban írtam már ITT, kedvelem a nagy adagokat, többek között azért, mert nagy adagok esetén az ember napokig írhat (és ehet meleg ételt) anélkül, hogy sütni-főzni kelljen. Ennek hátulütője viszont, hogy nem eléggé változatos az étrendem. De a rizsfelfújt megint hozott egy kis színt.
A legtöbb helyen második fogásnak szánják, én desszertnek, harmadik fogásnak szeretem.
RECEPT
Hozzávalók: Kb. 1 kg. rizs, kb. 1 liter tej, cukor, 10 tojás, egy kis vaj, egy kicsi zsemlemorzsa.
Ha csak a hozzávalókat nézzük, máris nyilvánvaló, hogy a rizsfelfújt faékegyszerűségű étel.
Először készítek egy tejberizst. Kevés vízben főzöm – mert állítólag nem puhul a rizs rendesen, ha rögtön tejben főzzük –, amikor pedig már szinte teljesen megfőtt, adagolni kezdem a tejet, s apránként a cukrot is. Utóbbit ízlés szerint, bár a felfújt nem kell, nagyon édes legyen, hisz majd lekvárral vagy szörppel tálaljuk.
Két dologra érdemes odafigyelni. Egyrészt a tejberizs könnyen leég, ezért folyamatosan kevergetni kell. Talán ez az egyik macerás rész, főként, ha a rizs megpuhulása várat magára. A másik – s erre nemrégiben jöttem rá –, a tej adagolásával óvatosan kell bánni, hogy a rizs megpuhulását elérve a tejberizsünk a lehető legsűrűbb legyen. Ez az egyik záloga annak, hogy végül egy könnyen szeletelhető felfújtat kapjunk.
Bár a rotyogó rizst felügyelni kell, azért menet közben leüthetjük a 10 tojást, elválasztjuk a sárgáját és a fehérjét. A sárgájához azért szoktam némi cukrot adni, mert a cukor kristályokkal egészen simára kikeverhetem, így az szebben oszlik majd el a felfújtban. Ha a tejberizs elkészült, leveszem a tűzhelyről, és felverem a fehérjét. Nem baj, ha közben a tejberizs hűl egy kicsit. Én még mindig egyszál villával verem fel a fehérjehabot. Úgy, ahogy annak idején anyámtól tanultam. Addig verem, olyan kemény nem lesz, hogyha megfordítom a tálat, fejjel lefelé is megáll benne. Amikor már szinte készen áll a felvert fehérje, ahhoz is adok egy kis cukrot, mert cukorral valamivel még keményebb, egészen fényes habot kapok.
Ha készen áll ez a három dolog:

tejberizs

kevés cukorral simára kevert tojássárgája

kevés cukorral fényes-keményre felvert tojásfehérje

akkor először a sárgáját keverem be a tejberizsbe. Ez egyszerű művelet. A habot viszont óvatosan rakom a tejberizsbe, és nem belekeverem, hanem lassú mozdulatokkal beleforgatom. Természetesen addig, míg egyenletesen el nem oszlik. Arra törekszem, hogy a hab a rizsben a lehető legkevésbé törjön össze.
A tepsit már előzőleg kikenem vékonyan vajjal, aztán megszórom zsemlemorzsával, hogy a felfújt ne tapadjon le. Miután mindent összekevertem, beleöntöm a tepsibe, és elegyengetem. Hosszú és nagy sütésre nincs szükség, hisz amit sütünk, az voltaképp már főtt étel. Sok mindent készítek érzésre, a hőmérséklet 100-150 foknál nem magasabb. Igazán csak arra van szükségünk, hogy a felfújt egy kicsit feljöjjön, átsüljön, s végül a teteje egy icipicit megpirosodjon.
Frissen még omlós az ilyen felfújt, de ha kihűlt, remekül szeletelhető. Az állaga leginkább a birsalmasajtéra emlékeztet. Mint valamiféle márványos tésztában, szépen összeállnak és egymáshoz simulnak a rizsszemek. A felfújtat felszeletelve, tányérra polcolva beteszem a hűtőbe, ahonnan bármikor kivehetek egyet. Melegíthetem is, jól áll neki, egy rövid mikrózás mit sem von le az élvezeti értékéből.
Én leginkább a klasszikus sárgabaracklekvárral szeretem.
Laktató, és mivel sok tejjel készülő, nem egy agyoncukrozott, gejl étel, egészséges is, ráadásul nekem gyermekkorom békésebb, idilli hétvégéinek hangulatát hozza vissza. Igaz, most is a hosszú hétvégére készítettem, de a dolgos hétköznapokra is remek. Hozzá kell tennem, hogy a hosszú hétvége számomra ezúttal sem pihenést jelentett, nagyobb volt a hajtás, mint hétköznapokon, épp ezért jött jól a hűtőben feltornyozott rizsfelfújt.
És igen mutatós volt a virágokkal borított udvaron 😊
Oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

rizsfelfújt

Rizsfelfújt a tavaszi udvaron 🙂 🙂 (Fotó: Centauri)

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


2020.04.18. Három rémegyszerű recept

Elefánt a porcelánboltban? – Író a konyhában.

Hogyan szeresd meg a bort? – Hogyan lett borgyűjteményem

Már a távoli őseim is írtak és főztek? – Misztótfalusi Kis Miklós első szakácskönyve

Palacsintasütés a francia partoknál

 

9 Comments:

  1. Szabó Edit

    😋 🙂
    Már tegnap is nézegettem ezt a képet az áttűnő képek között, de a felét letakarta a szöveg, és nem jöttem rá, mi lehet a tányéron a lekvár alatt.

    Én is majdnem éppen így, csak az enyémbe kerül még mazsola és egy kevés reszelt citromhéj is, és sütés előtt vajdarabkák a tetejére. Ja, és a mennyiség kisebb. 🙂
    Szeretem hidegen és melegen is egyaránt.

    • Na igen, mazsolát én is raktam volna bele, de karanténban néha pár dolog elfogy, például a mazsola, annál is inkább, mert amikor ritkán van csemege és nasi, a mazsola sajnos könnyen áldozatul esik egy kis rágcsálásnak 🙂 Citromhéj ugyanez okból, a citrom hiánya miatt nem került bele – viszont ami kimaradt, kapott egy kicsi vaníliát, bár abból sem volt sok. Ám így is remek volt 4 napig, de már elfogyott 🙁

      Viszont van tippem több kajára is, olyanra is, ami valóban új lehet – mert egy kicsit feszengve írok ilyen posztot. Mi újat lehetne mondani e tárgykörben?

      S jövök borokkal is még!

      • Szabó Edit

        Akkor ez most a rizsfelfújt “a la karantén” változata volt. 🙂
        Feszengésről pedig szó se essék, minden új ötlet jól jöhet valakinek!

      • Ibolya Nagy

        Kérlek, ne feszengj, Cen’, hálás vagyok minden jó ötletért, igazi gurman vagy, csupa praktikus ötlettel.
        Már várom az újabb recepteket!☺️😋

  2. Ibolya Nagy

    Nagyon guszta, gratulálok, ráadásul tele van praktikus tanácsokkal a leírás.
    Köszi!

    Ideírom, hogy a Szitakötőben márciusban megjelent A kert, aminek nincs közepe c. írásod linkjét beillesztettem a tegnapi, szépséges virágos poszt alá, mert odaillik 🙂

    • Én köszönöm – ha csak egy kicsit sikerül praktikusnak lenni sütés-főzés ügyben, az nagy öröm. Nehezebb feladat ez nekem, mint egy novella (azzal is jövök, irodalommal is)

      És köszi a linket!!!

  3. Nagyné Ica

    Igazi régimódi ember vagy, aki villával veri fel a tojásfehérjét. Anyukámat láttam magam előtt, gyerekkoromban sokáig Ő is így csinálta, később kézi habverővel.
    Életemben egyszer készítettem rizskókot, de tapasztalatlan voltam, csak emlékezetből készítettem ( ahogyan a menzán ettem ) és híg lett, nem állt össze rendesen.
    Hála és köszönet neked Cen’ a részletes leírásért, így megpróbálom ismét. Sokszor gondolram már rá, de elvetettem a gondolatot.
    Ahogy Edit készíti: mazsola és citromhéj kiegészítővel még ízletesebb lehet.
    És mit szólnátok egy kis vaníliához is?

    • Hajrá! Próbáld ki! Sikerülni fog

      Én még egyszer azt is megkockáztatnám, hogy a meggyes piskóta mintájára, kiindulva abból, hogy a tejberizsből szoktunk volt gyümölcsrizst is készíteni, szóval csempésznék bele meggyet.

      Milyen lehet vajon a meggyes rizsfelfújt? Nagy csalódást nem okozhat…

      • Szabó Edit

        Rumosmeggyel esetleg? 🤔
        Bár karanténban az sincs mindig. 🙁

Hozzászólások lezárva.