Azokat az ételeket készítem a legszívesebben, melyekből gyerekkoromban sosem volt elég. Ilyen a rizsfelfújt is. Otthon is gyakran került az asztalra, és az iskolában is, de valahogy sosem annyi, amennyit szerettem volna ☹
2020.05.05. Sok ilyen ételről alakult bennem az meggyőződés, hogy ezek elkészítése bizonyára macerás. A rizsfelfújtról is ezt hittem, holott állati egyszerű és nagyszerű étel. A hosszú hétvégére is süttem egy nagy tepsivel. Négy napig jártam rá.
Ahogy korábban írtam már ITT, kedvelem a nagy adagokat, többek között azért, mert nagy adagok esetén az ember napokig írhat (és ehet meleg ételt) anélkül, hogy sütni-főzni kelljen. Ennek hátulütője viszont, hogy nem eléggé változatos az étrendem. De a rizsfelfújt megint hozott egy kis színt.
A legtöbb helyen második fogásnak szánják, én desszertnek, harmadik fogásnak szeretem.
RECEPT
Hozzávalók: Kb. 1 kg. rizs, kb. 1 liter tej, cukor, 10 tojás, egy kis vaj, egy kicsi zsemlemorzsa.
Ha csak a hozzávalókat nézzük, máris nyilvánvaló, hogy a rizsfelfújt faékegyszerűségű étel.
Először készítek egy tejberizst. Kevés vízben főzöm – mert állítólag nem puhul a rizs rendesen, ha rögtön tejben főzzük –, amikor pedig már szinte teljesen megfőtt, adagolni kezdem a tejet, s apránként a cukrot is. Utóbbit ízlés szerint, bár a felfújt nem kell, nagyon édes legyen, hisz majd lekvárral vagy szörppel tálaljuk.
Két dologra érdemes odafigyelni. Egyrészt a tejberizs könnyen leég, ezért folyamatosan kevergetni kell. Talán ez az egyik macerás rész, főként, ha a rizs megpuhulása várat magára. A másik – s erre nemrégiben jöttem rá –, a tej adagolásával óvatosan kell bánni, hogy a rizs megpuhulását elérve a tejberizsünk a lehető legsűrűbb legyen. Ez az egyik záloga annak, hogy végül egy könnyen szeletelhető felfújtat kapjunk.
Bár a rotyogó rizst felügyelni kell, azért menet közben leüthetjük a 10 tojást, elválasztjuk a sárgáját és a fehérjét. A sárgájához azért szoktam némi cukrot adni, mert a cukor kristályokkal egészen simára kikeverhetem, így az szebben oszlik majd el a felfújtban. Ha a tejberizs elkészült, leveszem a tűzhelyről, és felverem a fehérjét. Nem baj, ha közben a tejberizs hűl egy kicsit. Én még mindig egyszál villával verem fel a fehérjehabot. Úgy, ahogy annak idején anyámtól tanultam. Addig verem, olyan kemény nem lesz, hogyha megfordítom a tálat, fejjel lefelé is megáll benne. Amikor már szinte készen áll a felvert fehérje, ahhoz is adok egy kis cukrot, mert cukorral valamivel még keményebb, egészen fényes habot kapok.
Ha készen áll ez a három dolog:
tejberizs
kevés cukorral simára kevert tojássárgája
kevés cukorral fényes-keményre felvert tojásfehérje
akkor először a sárgáját keverem be a tejberizsbe. Ez egyszerű művelet. A habot viszont óvatosan rakom a tejberizsbe, és nem belekeverem, hanem lassú mozdulatokkal beleforgatom. Természetesen addig, míg egyenletesen el nem oszlik. Arra törekszem, hogy a hab a rizsben a lehető legkevésbé törjön össze.
A tepsit már előzőleg kikenem vékonyan vajjal, aztán megszórom zsemlemorzsával, hogy a felfújt ne tapadjon le. Miután mindent összekevertem, beleöntöm a tepsibe, és elegyengetem. Hosszú és nagy sütésre nincs szükség, hisz amit sütünk, az voltaképp már főtt étel. Sok mindent készítek érzésre, a hőmérséklet 100-150 foknál nem magasabb. Igazán csak arra van szükségünk, hogy a felfújt egy kicsit feljöjjön, átsüljön, s végül a teteje egy icipicit megpirosodjon.
Frissen még omlós az ilyen felfújt, de ha kihűlt, remekül szeletelhető. Az állaga leginkább a birsalmasajtéra emlékeztet. Mint valamiféle márványos tésztában, szépen összeállnak és egymáshoz simulnak a rizsszemek. A felfújtat felszeletelve, tányérra polcolva beteszem a hűtőbe, ahonnan bármikor kivehetek egyet. Melegíthetem is, jól áll neki, egy rövid mikrózás mit sem von le az élvezeti értékéből.
Én leginkább a klasszikus sárgabaracklekvárral szeretem.
Laktató, és mivel sok tejjel készülő, nem egy agyoncukrozott, gejl étel, egészséges is, ráadásul nekem gyermekkorom békésebb, idilli hétvégéinek hangulatát hozza vissza. Igaz, most is a hosszú hétvégére készítettem, de a dolgos hétköznapokra is remek. Hozzá kell tennem, hogy a hosszú hétvége számomra ezúttal sem pihenést jelentett, nagyobb volt a hajtás, mint hétköznapokon, épp ezért jött jól a hűtőben feltornyozott rizsfelfújt.
És igen mutatós volt a virágokkal borított udvaron 😊
Oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Már a távoli őseim is írtak és főztek? – Misztótfalusi Kis Miklós első szakácskönyve
😋 🙂
Már tegnap is nézegettem ezt a képet az áttűnő képek között, de a felét letakarta a szöveg, és nem jöttem rá, mi lehet a tányéron a lekvár alatt.
Én is majdnem éppen így, csak az enyémbe kerül még mazsola és egy kevés reszelt citromhéj is, és sütés előtt vajdarabkák a tetejére. Ja, és a mennyiség kisebb. 🙂
Szeretem hidegen és melegen is egyaránt.
Na igen, mazsolát én is raktam volna bele, de karanténban néha pár dolog elfogy, például a mazsola, annál is inkább, mert amikor ritkán van csemege és nasi, a mazsola sajnos könnyen áldozatul esik egy kis rágcsálásnak 🙂 Citromhéj ugyanez okból, a citrom hiánya miatt nem került bele – viszont ami kimaradt, kapott egy kicsi vaníliát, bár abból sem volt sok. Ám így is remek volt 4 napig, de már elfogyott 🙁
Viszont van tippem több kajára is, olyanra is, ami valóban új lehet – mert egy kicsit feszengve írok ilyen posztot. Mi újat lehetne mondani e tárgykörben?
S jövök borokkal is még!
Akkor ez most a rizsfelfújt “a la karantén” változata volt. 🙂
Feszengésről pedig szó se essék, minden új ötlet jól jöhet valakinek!
Kérlek, ne feszengj, Cen’, hálás vagyok minden jó ötletért, igazi gurman vagy, csupa praktikus ötlettel.
Már várom az újabb recepteket!☺️😋
Nagyon guszta, gratulálok, ráadásul tele van praktikus tanácsokkal a leírás.
Köszi!
Ideírom, hogy a Szitakötőben márciusban megjelent A kert, aminek nincs közepe c. írásod linkjét beillesztettem a tegnapi, szépséges virágos poszt alá, mert odaillik 🙂
Én köszönöm – ha csak egy kicsit sikerül praktikusnak lenni sütés-főzés ügyben, az nagy öröm. Nehezebb feladat ez nekem, mint egy novella (azzal is jövök, irodalommal is)
És köszi a linket!!!
Igazi régimódi ember vagy, aki villával veri fel a tojásfehérjét. Anyukámat láttam magam előtt, gyerekkoromban sokáig Ő is így csinálta, később kézi habverővel.
Életemben egyszer készítettem rizskókot, de tapasztalatlan voltam, csak emlékezetből készítettem ( ahogyan a menzán ettem ) és híg lett, nem állt össze rendesen.
Hála és köszönet neked Cen’ a részletes leírásért, így megpróbálom ismét. Sokszor gondolram már rá, de elvetettem a gondolatot.
Ahogy Edit készíti: mazsola és citromhéj kiegészítővel még ízletesebb lehet.
És mit szólnátok egy kis vaníliához is?
Hajrá! Próbáld ki! Sikerülni fog
Én még egyszer azt is megkockáztatnám, hogy a meggyes piskóta mintájára, kiindulva abból, hogy a tejberizsből szoktunk volt gyümölcsrizst is készíteni, szóval csempésznék bele meggyet.
Milyen lehet vajon a meggyes rizsfelfújt? Nagy csalódást nem okozhat…
Rumosmeggyel esetleg? 🤔
Bár karanténban az sincs mindig. 🙁