• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Kedvencem egy azeri séf, ő a legtitokzatosabb, és szuper!

azeri séf wilderness cooking

2021.08.19. Kedvencem egy azeri séf, ő a legtitokzatosabb

Ne kérdezzétek, hogyan keveredtem erre a Youtube-csatornára. Nem tudom. Szeretek főzni, az átlagnál nyilván több vadonnal kapcsolatos cikket olvasok, videót nézek, s egyszer csak elém került pár videó ettől a fickótól. Manapság persze minden videónak pörögnie kell ezerrel, a Youtuberek többsége az agyamra megy a kényszeres pörgetéssel, azzal is, hogy folyton beszélni kell, méghozzá gyorsan – hadarnak is fénysebességgel –, és ha másként nem lehet fenntartani a figyelmet, el kell sütni pár sületlenséget, grimaszolás, értelmetlen bevágások sokasága, minden jöhet. Ez valami rettenetesen hervasztó, ráadásul időleges is, hülye divat, azt hiszik, hogy ez a Youtube-világ sajátja, holott csak hülyeség, ami – mint tudjuk – ragadós. Ehhez képest ez a pali tömény relax. És ha azt mondtam, más Youtube-csatornák sületlenségekkel igyekeznek feldobni a műsort, ez az azeri férfi sültségekkel. Leginkább húsfélékkel a Wilderness Cooking néven futó csatornáján.

Pár hónapja még jóval kevesebb követője volt, de a tábora hihetetlen mód duzzad. Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek elege van abból, ha baromságok villogtatásával égetik ki a retinámat két perc alatt. Ezt jó nézni. Képes vagyok egymás után több részt is átrelaxálni az első perctől az utolsóig.

Van valami vonzó egyszerűség és tisztaság a csatornában; és gyermeki báj is. Annak ellenére, hogy a séfünk jól megtermett darab. A csatorna leírását sem cifrázták túl:

“A Főzés a vadonban csatorna arról szól, hogy főzünk a vadonban.”

Ki tudná ezt összefoglalni ennél velősebben? És kit ne érdekelne, hogyan süt-főz az, akinek kedvenc étele a “Dzsingisz Kán”? (Olyasmi ez, mint nálunk a Jókai-bableves? 🙂 )


Minden főzésnél a színpadiasságig fokozott igényességgel válogatja össze a tárgyakat; minden a vadonbéli főzéshez idomul. fatálak, míves azeri kések és bárdok; a legjobb, amikor a teát is baszom nagy késsel kavargatja :-); időnként felbukkan egy epermintás tál is, inkább hasonlít lavórra, ez egy kicsit nekünk retró, de épp ez a szép; egy idő után otthonosan mozgunk ebben a szabadtéri konyhában. (Screenshot az egyik videóból)

Előre bocsátom: ez nem Youtube-kritika. Nem véletlenül rakom a Konyha-rovatba.

A pali receptjei ugyanis abszolút használhatók!

De elsőként nem azért néztem őt, mert recepteket akartam ellesni. Először is van a figurában valami megnyerő, főként a tempójában. Mint aki bármely nap ráér egy egész napos megafőzésre – esetében leggyakrabban szabadtéri sütésre. A videók képi világa egyértelműen modoros, mondanám, ha kákacsomózó kritikus lennék, de nem vagyok az; ez a modorosság jól áll neki! Az ötvenedik videóban is közelről, olyan alapossággal láthatjuk hogyan szeli a paradicsomot vagy a hagymát, mintha először láthatnánk ezt. Minden videóban olyan, kissé talán túltolt ráérősséggel mozog ez a nagy azeri medve,

mintha az adott étel elkészítésén túl nem volna már soha semmi dolga az életben. Ez megnyugtat. Én szeretem.

Videóinak eléggé nem dicsérhető erénye, hogy alapvetően nem beszél bennük. Újabban viszonylag sok videóban mégis megszólal, de ez nekem szinte csalódás. Azok a legjobb, leginkább epikus darabok, ahol egy mukk sem hagyja el a száját, csak előkészíti a cuccokat, drabális húsokat darabol, hagymát aprít vagon számra, maga készít mindent, kemencét, nyársakat, de még ideiglenes vízimalmot is, ami majd egy egész borjút vagy bárányt forgat a parázs fölött.

Vegánoknak nem való ez a csatorna. Én húsevő (is) vagyok, és épp úgy állok ehhez a kérdéshez, mint mondjuk a vadászat kérdéséhez. Azt nézem, mi van a vadonban. Hogyan működnek ott a dolgok. És ha ezt tartom szem előtt, bármennyire szeretem is az állatokat, bármennyire is az állatvédelem oldalán tűztem le a zászlót, be kell látnom: amikor húst eszek, az is legalább annyira természetes, mint amikor megmentek egy állatot.

De vissza azeri hősünkhöz! Komótos stílusához leginkább a szótlanság illik, és a védjeggyé vált elköszönése. Legtöbbször csak elkészíti az ételt, végül megkóstolja, és sajátos, ízes-ízletes kiejtéssel csak annyit mond: Szúúper. Rajongói is gyakran csak annyit kommentelnek:

Super!

Hatalmas adagokat készít! – rokonlélek (erről írtam már korábban ITT), s végül egy sereg gyerekkel eteti meg.

Elefánt a porcelánboltban? – Író a konyhában.

S még valami. A felvételeket nézve felmerül bennem a kérdés: Azerbajdzsán valójában a Kánaán maga? Mert minden, amit szed – zöldség, gyümölcs, eper, körte, bármi – valami harsogóan tökéletes, és nem győzök ámulni, hogy ott, ahol olajbogyó terem, és szőlő, ugyanott uborka, padlizsán, narancs, citrom és minden, mi szemszájnak ingere. Minden (is). Ez akkora csodálattal töltött el, hogy kénytelen voltam utána olvasni Azerbajdzsán természetrajzának, valamint zöldség- és gyümölcstermesztésének. És lássunk csodát! Azerbajdzsánban valóban szinte minden megterem, az ország keleti fele valóban egyfajta Éden, egy hatalmas kert.

Amit pedig a videókon látunk, tökéletesen megfelel az azeri népléleknek; tökéletesen hozza az azeri konyha mániáit; a hagyma vagy a paradicsom „kóros” imádatát, vagy azt, hogy mivel az azeri tájakon minden terem, és nem is akármilyen minőségben, az azeriek szeretik, ha „mindenben van minden”.


Ha valakit érdekel, mit ki nem lehet hozni egy dinnyéből, nézze meg ezt. Készít először egy pizzát a saját maga rakta kemencéjében, majd desszertnek dinnyét ad, de nem akárhogy. Amikor ezt láttam, akkor merült fel bennem először a gyanú, hogy ez pali séf lehet. Akárki nem képes erre. A videóhoz kattints a képre (úgy tűnik, emberünk nem engedélyezte videóinak beágyazását – ó, a kis szemérmes. 🙂 A dinnye-hadműveletet 18.10 körül kezdi. 

Ez lenyűgözött: mennyivel több mindent főznek össze, mint mi! Ez megint csak kompatibilis az én főzőcskézéseimmel. Én is rakok a húsokhoz almát, szőlőt a csirkéhez, szeretem a sok fűszerrel, sokféleképp ízesített ételeket, de a fasorban sem vagyok az azeriekhez képest.

Ó, és akkor még szót sem ejtettem a teázásról! Mert Azerbajdzsánban természetesen tea is van. Emberünk a nagy sütések közepette rendszeresen áll meg egy-egy teára, amit vagy teából készít vagy nem. Néha épp csak leszaggat valamit a közeli bokrokról, és abból főz valamit. Aztán pár percnyi teázás következik, amikor is emberünk belemered az azeri hegyek kékjébe-zöldjébe, gőzünk nem lehet arról, mire gondol, de hogy gondol valamit, abban biztosak lehetünk. Ez sem nélkülözi a modorosságot, de kell is az ide. Milyen jó, hogy az!

Minden főzés krimi.

Legalábbis nekem, európainak. Sokszor indulnak úgy a dolgok, hogy tudni vélem, mire megy ki a játék. Amikor látjuk a hozzávalókat, ahogy haladunk a folyamattal, mindig lehetnek (és lesznek) tippjeink, végső soron hol lyukadunk ki, miféle ételnél kötünk ki. De akárhogyan is tippelget az ember, hiába mondja: aha, tudom már, ezt a húst krumplipürével tálalja majd, végül mindig jön egy – ahogy történetek esetén mondanánk – csavar.

Így jártam azzal a videóval is, ahol valóban felismerhetően krumplipürét készített (más kérdés, hogy annyi friss zöldséget vágott bele, amit mi túlzásnak gondolnánk, sőt telereszelte sajttal is), csakhogy aztán legnagyobb megdöbbenésemre a krumplipürét belecsavarta abba a húsmasszába, amit addig egyszerű fasírt alapanyagának gondoltam, majd a sajtos krumplipürével töltött fasírtokat sütötte ki. Ekkor dőlt el: én ezt már tovább nem nézhetem. Tétlenül nem. Megcsináltam itthon is a receptet, és ha enni akartok valami igazán jót a hétvégén, ezt ajánlom. Alapvetően könnyű is, nekem pedig felejthetetlen élmény volt. Vendégeim is voltak, s ők is aléltak az azeri fasírttól.

AZERI FASÍRT – A VIDEÓHOZ KATTINS A KÉPRE

Kíváncsiságot ébresztett bennem ez a pali: kicsoda ő valójában? Mara segítségével igyekeztünk utána járni, de alig tudni róla valamit. A neve sem tisztázott: Tavakkul/Tawakkol/Teveggul – vagy ilyesmi. Szakmáját tekintve séf, az elkészített ételt valamiféle jótékonykodásból ajánlja fel a falubeli gyerekeknek, de ennél többet nem tudni róla – holott milliók és milliók nézik hétről hétre a főzéseit; s minden héttel egyre többen és többen. Próbáltuk elérni személyesen is, de hasztalan – legalábbis eddig. Nem tudom, hogy Európából hányan nézik, de remélem, ha átküldjük neki a linket, és látja, itt is írtak róla, megenyhül, és válaszol majd.

Addig is újabb recepteket csinálok meg tőle. Sőt! Annyira inspiratív számomra Tavakkul/Tawakkol/Teveggul – nevezzék őt bárhogy is –, hogy két hete a jól ismert rántotthús elkészítésének módját forradalmasítottam. Tényleg. Már amennyiben forradalmak pattanhatnak ki egy konyhában. Erről azonban valószínűleg inkább videóban számolok be, mert úgy a leghitelesebb és leglátványosabb.

Főzzetek jókat, érezzétek magatokat jól, és ne sajnáljatok magatoktól (és másoktól) semmiféle testi-lelki táplálékot. Használjatok sokféle ízt, és…

mit mondjak még?

Jó étvágyat, nemcsak ételekhez, hanem az élethez is!


A KRUMPLIPÜRÉVEL TÖLTÖTT FASÍRT UTÁN EZ LESZ A KÖVETKEZŐ ITTHON (A kőlevest mi is ismerjük a meséből; erre mondhatnánk: “kőhús”, “kősült” vagy valami hasonlót. Itt követ és húst rak egymásra rétegelve; a logikája az lehet, hogy a hús csak ott sül ropogósra, ahol a tállal érintkezik, így viszont ott is, ahol kővel, így minden irányból ropogósra, pirosra sül. Érdekes, igyekszem kipróbálni, már csak követ kell szereznem 🙂 ) A videóhoz kattintsatok a képre! 

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider

     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

    18 Comments:

    1. Azt az eget!!!!! Micsoda termőföld, ott elég csak vetni. 🙂 Még csak elkezdtem az utólsó videót, de már állam az asztalon. Ha időm engedi megnézem mind, köszi!

      • Próbálj receptet is! Nem bánod meg!

        • Ezt a töltött fasirtot hamarosan megsütöm. 🙂
          Hú, az a környezet, forrás a kertben……………..
          Én a tévében egy időben néztem egy séfet, aki az északi országokat járta és ott főzött sütött, imádtam, és próbáltam ki pár halas receptet, kaporral, ami itt furán hangzik, de isteni volt, persze imádom a kaprot mindenhogy. 🙂
          https://www.youtube.com/watch?v=Wc_eBjMDejA

        • Hmmm, nem az mokeluláris gasztronómia, de ez a séf az én emberem, ezt eldöntöttem, 10 videó megnézése után.
          Kicsesztél velem Centauri, nem tudtam leválni róla, csak néztem egymásután sorra, de nyilván, a leragadásom egyik oka az a környezet, ahol felvették a filmeket. Jó volt az operatőr is ám.

          • Megmondtam előre! Addiktív, relaxációs cucc ez. Igen, a felvételek és utómunka is igényes, de erről már nem akartam külön fejezetet nyitni. Tényleg próbáld ki a töltött fasírt receptjét – ha megettétek, írd meg, hogyan ízlett!

    2. Ibolya Nagy

      Ez lenne az én terepem: a sok harsogóan friss zöldség, amit a saját kertjéből szed össze az ember -,volt ilyen a szülői házban-, nagyon szerettem, még a konyhakerti munkát is. A nagy darab húsok nem varázsolnak el, bár nem vagyok vegetariánus.
      A videokat ezután nézem meg.

    3. Marsovszki Viktória

      🙂 🙂 🙂 🙂
      Hú, de éhes lettem itt az éccaka kellős közepén!

    4. Órákig tudnám nézni, micsoda fickó, táplál, végtelenül türelmes, módszeres és milyen gyönyörű tiszta a keze és a körme. Kristály pohár és vasedény, meg szabad tűz, faasztal és bárd. Mekkora ötlet a húsdaráló helyett a recés bárd.
      A dinnye dzsúz a befutó nálam, meg az eper leves, vagy lekvár vagy nem is tudom hogyan kell nevezni a teával.

      • Nem tudtam – és nem is akartam – felsorolni mindent, ami ebben a főzőcskézésben érdekes, de annyira örülök, hogy mások is látják, amit látok, olyat is, amit nem emeltem ki. Másokkal együtt nézve a videókat szintén megállapítottuk, mennyire higiénikusan bánik mindennel. Az egyik szembetűnő vonás az épp a tisztaság; de valahogy nem csupán a higiéniáról van szó, hanem “tisztán bánik” mindennel.

        Basszus! Megint megéheztem 🙂 🙂

    5. Szabó Edit

      Biztosan megnézek majd jó pár videót. Nem hiszem, hogy utánozni fogom/tudnám, de ötleteket esetleg csenhetek belőle. Erre mindig vevő vagyok. (Egy ideje pl. úgy főzöm a krumplistésztát, ahogyan egy tévés főzősműsorban a séf csinálta. 🙂 )

      Te is épít(tet)hetnél egy kemencét a kerted valamelyik zugában, Cen’. Gondoltál már rá? Csuda dolgokat főzhetnél, süthetnél benne a vendégeidnek.

    6. Cen’,Te mindig érdekes kincsre lelsz!🤩
      Nem szeretem a “séfes” videókat,műsorokat,
      de ez valóban lenyűgöz…Köszönöm🥰

      • Szabó Edit

        Most volt időm és alkalmam megnézni a videók közül jó párat, de azt hiszem, szép lassan mind sorra kerül majd.
        Tényleg relax! 🙂 A gyönyőrű táj, a környzet és a csodás eszközök, amiket használ, no meg az a nyugodt főzés, semmi kapkodás, mind-mind lenyűgöző. Szinte érzem közben a kristálytiszta hegyi levegőt!

        A zöldfűszeres, sajtos krumplipürével töltött fasírtot egészen biztosan kipróbálom majd, a friss kakukkfű már megvan jozzá, egy cserépben nő az ablakpárkányon. 🙂

        A birkahúst szeretem, de a birkafaggyút ilyen mennyiségben már nem annyira, de talán lehet helyettesíteni egy kis szalonnával. A héjastól nyársra húzott és azon sült tojást látva pedig leesett az állam. 😮

    7. Papp Anikó

      Szia Cen! Ha még egy kis főzős relaxra vágysz: Liziqi és a kimchi készítés. https://www.youtube.com/watch?v=W4hvneKcPZI

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük