Első kenyérsütés otthon – ez is csoda!

sült csirkecomb

Miután ez a hús kisült, ehhez is az első kenyeret ettem 🙂 (Fotó: Centauri) 2020.05.23.

Első kenyérsütés otthon – ez is csoda!: KÉT ÓRA MÚLVA AZ ÁLLAM IS LEESETT. Rutinos konyhatündérek és nagymamák bizonyára megmosolyognak, de én annyira meglepődtem, hogy szinte visszahőköltem.


2020.05.23. Miután kiengedtem a gőzt ITT a járvány elején tapasztalt nagy liszthiszti ügyében, rátérhetek a lényegre. A karantén ideje alatt nem sütöttem kenyeret, erre csak két napja került sor. De megérte. Egyrészt a kenyér miatt, másrészt a folyamat miatt.
Én az olyan kenyeret szeretem leginkább, amit parasztkenyérnek mondanak; ami sűrű, súlyos, sokáig eláll. A kalácsszerű hóka kenyereket kevésbé, és a nagyon trükkös, ilyen-olyan magos, ebből-abból sült turbóegészséges, sötét és savanyú kenyereket sem preferálom. Sok idő nem jutott a válogatásra, de az aranyközéputat kerestem, olyan receptet, ami nem egészen fapados, de nem igényel rettentő rákészülést sem, nem kell például 48 órán át babusgatni az élesztőt. A kereső első oldaláról választottam egy közepes erőbedobást igénylő verziót.

Ezért érdemes olyasmivel kísérletezni, amit az ember nem tett még soha az életben! Mert ilyenkor csodálkozik rá evidenciákra.

Például arra, hogy a kenyér egyrészt olyan egyszerű, mint egy százas szög, másrészt hihetetlenül bonyolult és viharos folyamatok révén lesz végül mégis valami rendkívüli. A kenyérhez nem kell szinte semmi. Az én kenyerem hozzávalói az alábbiak:
  • 1 kg finomlisztelső kenyér - kenyérsütés otthon

  • 2,5 dkg élesztő

  • 6-7 dl langyos víz

  • 2 teáskanál só

  • 4 teáskanál cukor

  • 3 evőkanál olaj


Ebből a hat tételből csupán az élesztő az, ami esetleg hiányozhat egy háztartásból. A többi a legfapadosabb legényszálláson is fellelhető.

  1. lépésben a liszthez hozzáadjuk a sót, cukrot, olajat, és a langyos vízben elkevert élesztőt – és itt álljunk meg egy szóra! Amint korábban megvallottam, tipikus férfi vagyok abból a szempontból, hogy bár főzök, állítólag jól, de szűk a repertoár, ebből következően az élesztővel sem volt eddig sok dolgom. Valójában most esett vele az első, igazán közeli találkozásom. Imádom a gombákat, valamelyest ismerem is őket (sokszor írtam erről is), de sosem esett le a tantusz igazán, hogy az élesztő olyannyira gomba, hogy amikor összemorzsolom, még a tapintása is olyan, mintha egy pereszke vagy csiperke lemezeit morzsolgatnám – az illatáról nem is szólva. A mintázata meg teljesen olyan, mint egy taplóé. Gombaimádóként ennél jobban nem is indulhatna a történet. De amikor mindezt összekevertem, nem sejtettem még, mekkora meglepetésben lesz részem.
  2. Összekeverés után megkapja a tészta a vizet és gyúrni kezdem, ez először egy ragacsos masszát ad, ám később szépen összeáll. Kb. 15 perc gyúrás után lefedem egy tiszta ronggyal és békés, csöndes, kenyértésztának való helyen félrerakom két órára. Én a sütőt langyosítottam meg kicsit, és odaraktam a tállal együtt.

első kenyér

Az összegyúrt tészta szerényen meglapult a hatalmas tál alján (Fotó: Centauri)

KÉT ÓRA MÚLVA AZ ÁLLAM IS LEESETT.


2 óra múlva nem egyszerűen kitöltötte a tálat, hanem szinte kidagadt belőle – ennél kisebb tál elég sem lett volna (Fotó: Centauri)


Rutinos konyhatündérek és nagymamák bizonyára megmosolyognak, de én annyira meglepődtem, hogy szinte visszahőköltem: a cipó, ami 2 órával korábban elfért a tenyeremen, kitöltötte az egész tálat, vagyis a térfogata legalább a korábbi hatszorosára-nyolcszorosára nőtt.

Púposan állt a fémtálban. Még szerencse, hogy nagy tálat választottam, máskülönben „kifut”. Nem is maradt volna meg a tálban akkor, mert egy nagyon levegős, lágy tésztát kaptam. Amikor kiborítottam a tálból, ismét meglepődtem. Én ilyen tésztát még nem láttam: egészen pókhálószerű lett.

A kenyértészta finomszerkezete – másnak talán nem újdonság, de őszintén csodálkoztam, s nem győztem közelről tanulmányozni. Ennyit tesz a liszttel a gomba! Eszem megáll 🙂 (Fotó: Centauri)

  1. Ezek után ismét dagasztottam, de csak röviden, 10-15 mozdulattal. Ettől a tészta összeesett, és majdnem akkora lett, mint először, vagyis cipó méretű. ismét kelesztettem, de már csak egy órát. Legnagyobb meglepetésemre, a második kelesztés végére is csaknem annyit jött fel, mint először.
  1. Egy óra múltán harmadszor is átgyúrtam, szintén 10-15 mozdulattal, de már nem raktam vissza a sütőbe, mindössze 25-30 percet hagytam állni azon a pizzalapon, amin a sütőbe szándékoztam betolni, a tetejét megkentem egy kis olívaolajjal és keresztet vágtam bele. A sütőt előmelegítettem (180 körülre), majd beraktam a kenyeret.

A majdnem kész cipó (Fotó: Centauri)

Itt már olívaolajtól fénylik, s megvan a kereszt – a sütő szájában pizzakövön (Fotó: Centauri)

Viszonylag hosszan kellett sütnöm, hogy ne legyen nyers belül, végül úgy másfél óra múlva állt készen. Annyira finom volt, hogy mire fényképezésre került a sor, eltűnt a fele. Gyerekkoromból úgy rémlik, nem szabad a forró kenyeret enni, de én megettem, ráolvadó vajjal és baracklekvárral. Ez van. Túléltem.
Semmiféle extra lisztem nincs, egyszerű finomliszttel készítettem, de így is verte a bolti kenyerek zömét, mindössze egy problémám van, de ebben talán segít majd itt valaki: miért olyan állati kemény a kérge? Mit tegyek legközelebb, hogy a kenyérhéj puha, de legalábbis puhább legyen?

Oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

KENYÉRSÜTÉS otthon

Nem félkész – csak egy fél kész 🙂 (Fotó: Centauri) Életem első otthon sütött kenyere – szerettelek 🙂

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


Egy járvány tanulságai – A nagy liszthisztéria

Búcsú a csodafától, búcsú egy erdőtől. Szerettelek fenyvesek!

Beteljesült álom – felejthetetlen őszi barangolás itthon

Hogyan szeresd meg a bort? – Hogyan lett borgyűjteményem

Palacsintasütés a francia partoknál

 

8 Comments:

  1. Huh de guszta, szinte érzem a hófehér foszlós meleg kenyér ízét. Nagyanyám kemencében sütött minden héten egyszer, hatalmas kerek kenyereket, amit egész héten ettünk, igaz Ő kovászolta. Barna kérges volt és ropogós s ha jól emlékszem félúton vízzel kente meg a tetejét. Betette a ládafiába egy házilag szőtt kendőbe(abrosz volt, de kendőnek hívta). Én még sosem sütöttem kenyeret, így nem tudom hogyan lehet roppanós a héja a kemény helyett, de a kenyérben a legjobban a haját(héját)szeretem. Elismerésem- a fotók is nagyszerűek a kelesztés meg a dagasztás folyamatáról.

  2. Ibolya Nagy

    Gratulálok, Cen’, ez gyönyörű! megadtad a módját. nagyon guszta!
    Én évek óta, főleg zimankós teleken is szoktam kenyeret sütni, de még a tiédnél is egyszerűbb verziót. (nem dagasztottam annyit) Mindig van itthon szárított élesztő ilyen esetekre.
    Ki fogom próbálni a receptedet, ami azt jelenti, hogy többször át fogom dagasztani.

    • Ibolya Nagy

      Amikor kiveszem a sütőbol, pici vízzel meglocsolom, majd ráteritek egy tiszta konyharuhat, kb 10 perc múlva lágyabb lesz a héja.

  3. Szabó Edit

    Az én kenyerem ugyanezekből az összetevőkből áll, csak én mindenből fele ekkora mennyiséget veszek. Kivéve az élesztőt, mert én a 1/2 kg liszthez adok 2,5 dkg-ot. Csodálkoztam is kicsit, hogy ugyanez a mennyiség neked milyen szépen felfújta az 1 kg lisztet is. Lehet, hogy nekem is elég lenne kevesebb is? 🤔

    A különbség még az, hogy én az élesztőt egy kevés cukros langyos vízben felfuttatom (erre a folyamatra is rácsodálkoznál, biztosan! 🙂 ). Én csak kétszer kelesztek és gyúrok, és a kenyeret egy hosszúkás jénai tálban sütöm.
    Ja, és én vízzel kenem, nem olajjal.

    Ma sütöttem negyedszer. Az első két alkalommal a végén kivettem a kenyeret a jénaiból, és a sütést a rácson fejeztem be. Nos, ekkor nekem is vastag és kemény lett a héja. Aztán valahol a neten azt olvastam, hogy végig a jénaiban lefedve kell sütni, mert akkor nem lesz olyan vastag a héja. És tényleg! 🙂
    Ha valaki tudna neked ez ügyben még valamilyen tanácsot adni, hogy hogyan lehetne ugyanezt jénai nélkül is elérni, az engem is érdekelne!

    Az első kenyerem sütése nekem is hatalmas élmény volt, pedig én gyerekkoromban sokszor láttam a nagymamámat kenyeret sütni. 🙂

    • Szabó Edit

      Ja, és még valami. A liszt összetétele nálam olyan, hogy fele finomliszt, fele rétesliszt. Azt olvastam valahol, hogy így jobban hasonlít a kenyérlisztre.
      Esetleg próbáld ki egyszer!

  4. Ibolya Nagy

    Újabb szépséges fotók a főoldalon!

  5. Én már elég rutinos sütögető vagyok, az élesztőt heti szinten használom, és valóban úgy szövi át a tésztát, mint a micélium.
    Egyszer egy szakadóparton, nyárfák alatt, nyárfa-érdestinórut találtam, és fotóztam le csónakból, és nem csak a micélium volt látható, de az is ahogy a nyárfa gyökeréhez kapcsolódik.
    Szép az a kenyér, én pont így szeretem. 🙂

  6. Én rutinos kenyérsütő vagyok, kár, hogy csak most értem ide olvasgatni. 🙂
    Általában kovásszal sütök vagy nagyon kevés élesztővel (3 gram szárított élesztő fél kg liszthez). Az élesztőset hagyom kelni kicsit, aztán berakom a hűtőbe egy éjszakára. Ott szépen tovább szokott kelni, és nagyon más lesz az íze és az állaga is.
    De általában az én kenyereimben nincs (bolti) élesztő sem, csak: liszt, víz, só. És az sem bonyolult, ráadásul a kovász is fantasztikus megfigyelésekre ad lehetőséget.
    Mikor több időm volt, még sütős blogot is vezettem: https://kenyerblog.blog.hu/

    És a válasz a kérdésedre:
    Akkor nem lesz atomvastag a kenyér héja, ha a maximális hőfokon, jól előmelegített sütőben sütöd, és be is párásítod a sütőt a sütés előtt, például beraksz egy tálba (ami bírja, inkább fém) 4-5 db jégkockát a forró sütőbe, mielőtt a kenyeret betennéd. Ha nincs jégkocka, akkor víz is jó, csak akkor többet kell várni, hogy legyen pára. Az első 10-15 perc után csökkenteni kell kicsit a hőt, hogy jól átsüljön a kenyér.
    Az egész sütés csak leírva bonyolult…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük