Készen áll a hollók etetője! | Kert és vadon

Készen áll a hollók etetője! | Kert és vadon


Legutóbbi, hajnali posztom után, még egy rövid írást elkészítettem a lepkék vonulásáról, de aztán valami gubanc támadt, mert a vázlatom egyre csak karikázott, és egy idő után sehogysem engedte a szerkesztést. Ebbe hamar belefáradtam, és mivel alig aludtam az éjjel, elálmosodtam. Arra gondoltam: a magazint úgysem tudom szerkeszteni, a következő napok pedig amúgy is mega húzósak lesznek, így nem árt, ha pihentebb vagyok.

Ezért reggel hét körül visszafeküdtem, azzal, hogy majd 10-kor nekiesek a hollóetető beüzemelésének.

Hamarabb egyébként se ment volna, mert sűrű köd volt és mindent átjáró harmat. Minthogy előző este elhatároztam, hogy ezúttal lenyírom a füvet az etetési területen, kénytelen voltam várni, amíg a terület némileg felszárad.

10-kor valóban felkeltem,

bár végre édesen és jól aludtam. Kávét sem ittam, épp csak egy alsógatyát vettem fel, és már toltam is le a fűnyírót a szénabunkihoz. Nem telt el 10 perc és már tisztítottam a területet. Nem kis tempóban. Ilyenkor minél hamarabb kerül ki a zsiger, és minél hamarabb szűnik meg bárminemű mozgás az etetőhely környékén, annál jobb.


Könnyed kardio testmozgás ébredés után 10 perccel a Nagyvadföldön.

Miután a nyírással végeztem, gyorsan megmetszettem a fotónyílás előtti ágakat, az újonnan támadt nyílásokat eltakartam pokróccal, felállítottam a tavalyi „installációt, kiszaladtam a patakpartra, hogy áthozzam a vadkamerát, lehoztam a parkolóból a zsigereket, aztán feltoltam a talicskát az Angolkertbe, ott kiválasztottam még egy farönköt a hollóetetős installációhoz, felvettem a vadkamera SD-kártyáját meg egy nagybaltát, vissza a Nagyvadföldre, a baltával levertem a kamerát tartó karót, felszereltem és beüzemeltem a vadkamerát, kihelyeztem az új farönköt, a talicskát feltoltam a szénabunki fölé, kissé odébb, lőttem pár fotót a bunkiból, s végül ronggyá izzadva feljöttem a házba.

Úgy nézett már ki, mint egy elhagyott Hanyistók kalyiba.

Mindez írd és mondd megvolt 20 perc alatt. Nem volt 11 óra, amikor már minden készen állt. A zsigereket valószínűleg már korábban kiszúrták a szarkák és talán a hollók is, mert 10-kor is élénkebb volt a mozgás a megszokottnál. Amikor végeztem, már a fejem fölött körözött két holló, és a közelben több is, ragadozókkal, többek között egy hím barna rétihéjával együtt. Az egyik holló szabályosan követett egészen az Angolkertig.

Ezt követően eljött a várakozás időszaka. A latolgatás:

    Vajon már ma ellepik a hollók a Nagyvadföldet, vagy esetleg csak holnap?  


Harmadik próbálkozás. Először 2021. Másodszor 2022. Ez pedig a 2023 szeptemberi placc. Meglátjuk, mit hoz nekünk.

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kérj tőlünk hírlevelet!

    Név*

    Email cím*


    Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!

    Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!

    még több “Kert és vadon”

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    még több blog

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    Legszebb emlékeim : Amikor még láttam

    …szótlanul mentünk volna egy darabig, kézen fogva, rettentő nagy titokkal a szívünkben, megszegve minden szabályt, pokolian félve, hogy kitudódik szőrnyű tettünk…Tovább

    4 hozzászólás

    1. Ez igen! 👍 Ezt villámgyorsan összeraktad.
      …és most várunk. 🙂

      1. Author

        igen, várunk – de még ma mutatok egy videót a délutáni gyülekezésről, a Youtube-ra már feltöltöttem. 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük