Készen áll a hollók etetője! | Kert és vadon
Legutóbbi, hajnali posztom után, még egy rövid írást elkészítettem a lepkék vonulásáról, de aztán valami gubanc támadt, mert a vázlatom egyre csak karikázott, és egy idő után sehogysem engedte a szerkesztést. Ebbe hamar belefáradtam, és mivel alig aludtam az éjjel, elálmosodtam. Arra gondoltam: a magazint úgysem tudom szerkeszteni, a következő napok pedig amúgy is mega húzósak lesznek, így nem árt, ha pihentebb vagyok.
Ezért reggel hét körül visszafeküdtem, azzal, hogy majd 10-kor nekiesek a hollóetető beüzemelésének.
Hamarabb egyébként se ment volna, mert sűrű köd volt és mindent átjáró harmat. Minthogy előző este elhatároztam, hogy ezúttal lenyírom a füvet az etetési területen, kénytelen voltam várni, amíg a terület némileg felszárad.
10-kor valóban felkeltem,
bár végre édesen és jól aludtam. Kávét sem ittam, épp csak egy alsógatyát vettem fel, és már toltam is le a fűnyírót a szénabunkihoz. Nem telt el 10 perc és már tisztítottam a területet. Nem kis tempóban. Ilyenkor minél hamarabb kerül ki a zsiger, és minél hamarabb szűnik meg bárminemű mozgás az etetőhely környékén, annál jobb.
Miután a nyírással végeztem, gyorsan megmetszettem a fotónyílás előtti ágakat, az újonnan támadt nyílásokat eltakartam pokróccal, felállítottam a tavalyi „installációt, kiszaladtam a patakpartra, hogy áthozzam a vadkamerát, lehoztam a parkolóból a zsigereket, aztán feltoltam a talicskát az Angolkertbe, ott kiválasztottam még egy farönköt a hollóetetős installációhoz, felvettem a vadkamera SD-kártyáját meg egy nagybaltát, vissza a Nagyvadföldre, a baltával levertem a kamerát tartó karót, felszereltem és beüzemeltem a vadkamerát, kihelyeztem az új farönköt, a talicskát feltoltam a szénabunki fölé, kissé odébb, lőttem pár fotót a bunkiból, s végül ronggyá izzadva feljöttem a házba.
Mindez írd és mondd megvolt 20 perc alatt. Nem volt 11 óra, amikor már minden készen állt. A zsigereket valószínűleg már korábban kiszúrták a szarkák és talán a hollók is, mert 10-kor is élénkebb volt a mozgás a megszokottnál. Amikor végeztem, már a fejem fölött körözött két holló, és a közelben több is, ragadozókkal, többek között egy hím barna rétihéjával együtt. Az egyik holló szabályosan követett egészen az Angolkertig.
Ezt követően eljött a várakozás időszaka. A latolgatás:
Vajon már ma ellepik a hollók a Nagyvadföldet, vagy esetleg csak holnap?
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több „Kert és vadon”
még több blog
Ez igen! 👍 Ezt villámgyorsan összeraktad.
…és most várunk. 🙂
igen, várunk – de még ma mutatok egy videót a délutáni gyülekezésről, a Youtube-ra már feltöltöttem. 🙂
Klassz fotó… az őskökényes a háttérben
Csodás ez az élő zöld😍🤩
🙂 🙂 🙂