HomeKARIKözös karácsonyi kisregényünkről egy helyen minden!
Közös karácsonyi kisregényünkről egy helyen minden!
2020.12.21. Közös karácsonyi kisregényünkről egy helyen minden!
Kedves Szerzőtársak! – és leendő Szerzőtársak is.
Új látogatóknak írom: 2020.12.19-én belevágtunk egy közös kisregény megalkotásába. Ennek részleteit, a felhívást ITT olvashatjátok. A lényeg röviden annyi, hogy ezt a szorongatott karácsonyt azzal szeretnénk emlékezetesebbé tenni – így talán évekkel később nem csak a járvány jut majd eszünkbe 2020 karácsonyáról –, hogy közösen hozunk létre egy szép karácsonyi történetet.
Jól állunk majdnem mindenben. Többen is jeleztétek, és én is érzékeltem, hogy hamar válhat nehezen követhetővé a folyamat, ezért hoztam létre ezt az oldalt, ami naprakészen frissítek majd. Ha bármelyik posztot, írást, szavazási lehetőséget keresitek, ezen az oldalon mindent megtaláltok majd. Annál is inkább szükség van erre, mert a Facebook-oldalra más tartalmak is kikerülnek, így még nehezebb visszatérni egy-egy korábbi szavazáshoz.
Bár ma már megírtam, de továbbra is kérek mindenkit, hogy KEDVELJÉTEK, OSSZÁTOK EZERREL a posztokat, különösen ezt. Tényleg jól állunk, fantasztikusak vagytok, s gyakorlatilag már csak órák kérdése, hogy valóban elindulhasson a történet
HÁROMFÉLEKÉPP SEGÍTEM A TÁJÉKOZÓDÁSOTOKAT.
HÁROM SLIDERT KÉSZÍTEK, MELYEKBEN MINDENT MEGTALÁLTOK
Az első minden a kisregénnyel kapcsolatos írást, leírást, blogbejegyzést tartalmaz. A nyilak segítéségével lapozgathatjátok.
A második sliderbe azokat az FB-posztokat rakom, ahol szavazunk. JELENLEG IS ÉL MINDEGYIK SZAVAZÁS! – és ma hozzáláttunk a szöveggyártásnak is ITT.
A harmadik sliderbe majd a kisregény fejezetei kerülnek. Így három gyűjteményben minden könnyen kereshető lesz. Ha így is kicsit összetettebb a kelleténél 😊 elnézést, de hát regényt írni alapból sem egyszerű, hát még ha több százan írják 😊 De legalább valami unikálisban veszünk részt.
Hirtelen felindulás és a bőség zavara; e kettő együttállásáról van szó; hoztam egy döntést reggel; nem mondom, hogy be nem tervezetten, de hirtelen, talán mert az éjjeli nagytakarítás hatására fellélegeztem, és váratlanul fellobbant bennem egy jelentős többleterő, míg mindvégig ott volt bennem az is:
Legyünk hát úgy együtt, valamiként, hogy évek múltán 2020 karácsonyáról ne csak azt mondhassuk el, mit nem csinálhattunk, hanem elmondhassuk azt is, mit csináltunk helyette!
A magam korlátos, írói „eszével” 😊 arra gondoltam, írjunk együtt egy karácsonyi történetet! Az legalább maradandó is!
Legyünk hát úgy együtt, valamiként, hogy évek múltán 2020 karácsonyáról ne csak azt mondhassuk el, mit nem csinálhattunk, hanem elmondhassuk azt is, mit csináltunk helyette!
A magam korlátos, írói „eszével” 😊 arra gondoltam, írjunk együtt egy karácsonyi történetet! Az legalább maradandó is!
Nem telt el két óra, de már körvonalazódik sok minden; ha jól érzékelem a történetünk valahol Európában játszódik majd vidéken, és pozitív végkifejletű romantikus sztori lesz napjainkban. Meglepő azonban, hogy a nemek kérdése billeg, az is lehet, hogy végül egy pár lesz a történet középpontjában.
Bármely regényről legyen is szó, a szövegfolyam perdöntő jelentőségű. Ha „csak” jellemeket, képeket, ötleteket hoznátok, és én azt a magam szájíze szerint valamiként összeraknám, akkor a közös írás még mindig közelebb állna a közös írás imitációjához, semmint a tényleges közösségi íráshoz. Ezért kérem, hogy hozzatok szövegeket!
Míg én összesítem a női főhősről írottakat, és elkészítem a hölgy profilját, ti adjatok formát, lelket Jack Daniel barátjának!
Danielről viszonylag sokat tudunk már, ott lehet a szemünk előtt, így talán könnyebb. Ugyanakkor ennyire nehéz feladat nem állt még előttetek. Itt ugyanis ügyelni kellene arra, hogy ne gyártsunk két hasonszőrű férfit.
A többség tetszését elnyerte az a javaslat, hogy Greg régészként valamit keresett északon, és eltűnésének hátterében is ez áll. Ezúttal igazán elereszthetitek magatokat. Tegyetek javaslatokat, mi legyen az, amit a mi jó kedélyű svédünk északon keres?
Ha pedig gleccseromlás és földcsuszamlás van, cseppet sem volna meglepő, ha női főhősünk újságíróként és fotóriporterként máris a helyszínen tartózkodna. Ezzel kapcsolatosan döntsünk gyorsan egy kérdésről. Amikor Daniel visszamegy a városba, és ott nyomozásba kezd, találkozzon-e Annával?
Ismerjétek meg Annát, a Norvégiában élő magyar nőt, aki hirtelen annyira körvonalazott lény lett, hogy szinte átüt a fantomképe a monitoron. Gratulálok! Nagyok vagytok 😊 Szóval. Ha valaki messze esik a cicababáktól, akkor Anna az. Nagyon is.
Greg ez idáig a leglazább figuránk. Míg Daniel visszafogott megjelenésében, vérmérsékletében és életszemléletében is, Anna pedig, a női főszereplőnk, egy karakán, öntudatos, néha harcias lány, addig Greg – a többiekhez mérten legalábbis – szinte már bohém. Kissé joviális alkat, vidám, életigenlő férfi, öltözködése ezzel összhangban laza, gyakran kimondottan hanyag
Bár ez az egyik legösszetettebb probléma, mégis a szavazás során hamar kialakult egy markáns kép. Viszonylag klasszikus, pozitív, romantikus történet van alakulóban. A főszereplőnk férfi, de rögtön hozzá kell tenni: e férfi legfőbb szerepe épp az, hogy megtalálja élete párját egy utazással és némi kalanddal fűszerezett, Európa északi részén, leginkább Norvégiában zajló történet során.
Jól állunk majdnem mindenben. Többen is jeleztétek, és én is érzékeltem, hogy hamar válhat nehezen követhetővé a folyamat, ezért hoztam létre ezt az oldalt, ami naprakészen frissítek majd. Ha bármelyik posztot, írást, szavazási lehetőséget keresitek, ezen az oldalon mindent megtaláltok majd. Annál is inkább szükség van erre, mert a Facebook-oldalra más tartalmak is kikerülnek, így még nehezebb visszatérni egy-egy korábbi szavazáshoz.
Úgy járunk el, mint a nyomozók – némiképp akkor is profilozást csinál egy szerző, ha – amint az normális 😊 – egyedül ír regényt. A profilozás kriminalisztikai kifejezés arra, amikor az ismert adatok és tények alapján igyekeznek felvázolni az elkövető jellemének főbb vonásait. A profilozás abban segít, hogy aztán könnyebb legyen meghatározni a nyomozás irányát, illetve nagyobb biztonsággal lehessen kiszámítani a gyanúsított következő lépéseit.
SZAVAZÁSI LEHETŐSÉGEK – PERSZE AZOK IS, AHOL JAVASLATOKKAL ÉLHETTEK
Írjunk együtt, akár több százan is egy közös, szép történetet 2020 karácsonyára! 🙂
Nem ez lesz a legkönnyebb karácsonyunk, de ha már így alakult, tegyünk hozzá olyasmit is, ami nemcsak a járvány miatt teszi különlegessé. ÍRJUNK KÖZÖS SZTORIT!
Annyit tudunk, hogy nem Magyarországon, hanem Európában leszünk valahol egy romantikus sztoriban. Felteszek pár kérdést X-ről. Ezúttal nem szavazni kell, hanem válaszolni, és egymás válaszait lájkolva kaphatunk választ végül például olyan kérdésekre, hogy melyik országban leszünk.
Itt tehettek javaslatokat arra, hogy milyen fordulatok, kalandok, jelenetek legyenek a kisregényben. Szabad a pálya! Szabad elereszteni a fantáziát! - és én igyekszem ezeket is lehetőség szerint mindet beépíteni a kisregénybe. Fontos, hogy szavazzatok egymás javaslataira is, hogy könnyebben lássuk, mely javaslatok legyenek a dominánsak.
Itt lehet számos kérdésről szavazással dönteni. Olyan kérdések csoportja ez, ami nagy vonalakban meghatározza a női főhős karakterét, és lehetőséget teremt a nő profilozására. A kapcsolódó posztok között van egy, ami meghatározza, mit értünk profilozás alatt.
A többség tetszését elnyerte az a javaslat, hogy Greg régészként valamit keresett északon, és eltűnésének hátterében is ez áll. Ezúttal igazán elereszthetitek magatokat. Tegyetek javaslatokat, mi legyen az, amit a mi jó kedélyű svédünk északon keres?
Itt olyan zenékre tehettek javaslatokat, melyek tükrözik a kisregény hangulatát, atmoszféráját. egymás zenéire szavazva alakulhat ki ebben az esetben is, melyik zen lesz a domináns.
Szavazhattok a kérdésről a Facebook-poszt alatti hozzászólásoknál
Röviden összefoglalom, most hol tartunk.
Tudjuk, hogy a főszereplőnk egy középkorú férfi, a történet romantikus sztori lesz a jelenben, és valahol északon, vidéken játszódik majd. Most, hogy már szövegeket is szépen hoztok – köszönet érte! – már csak az van hátra, hogy a cselekményhez is adjatok ötleteket. Arra a kérdésre válaszoljunk:
Mi történjen a regényben?
Az indítást, az alapszituációt a szavazatok alapján kitaláltam. Romantikus történet, de meglepően fontos a barátság is, a kaland, és az utazás is egészen jól szerepelt. A szavazatarányokat figyelembe véve úgy indul a történet, hogy
Egyedül élő férfi főhősünk karácsony előtt elindul a járvány idején eltűnt barátját megkeresni északon.
Ez lesz az alap. Ha ennyit már tudtuk, az talán segít abban, hogy történetelemeket javasoljatok. Szóval ITT írjatok javaslatokat, mi történjen főhősünkkel azután? Ne fogjátok vissza magatokat! Szabad több ötlettel is előjönni, és mint eddig, egymás javaslatát is lájkoljátok, ha kedvetekre való, hisz végső soron az dönti majd el, merre megy a történet, melyik javaslat lesz a kisregényben domináns, hogy melyik tetszik a legtöbbeknek.
Egyébként pedig emelem a kalapom előttetek, hogy ennyire komplex kísérletre is vevők vagytok. Tényleg: minden tiszteletem a tiétek.
Ahogy Peterson, amerikai ornitológus fogalmazott egyszer: „A létezés legmeggyőzőbb bizonyítékai a madarak.”
Talányos mondat. Mit jelenthet? Talán ő is úgy érezte, amikor madarakkal foglalkozunk, amikor nyakunkba akasztjuk a távcsövet, és kimegyünk a legközelebbi mocsárhoz, kiballagunk a tengerpartra vagy elhelyezkedünk a hortobágyi pusztán egy darulesen, többről van szó, mint tudományról és tudásvágyról.
A madárbalkon újra nyitása után a csuszka persze ismét megjelent, de már nem töltötte az egész napját mások támadásával. Ebben oroszlánrésze volt a verebeknek, akik néha harmincan is felzsúfolódtak a madárbalkonra, és ezzel már a csuszka sem bírt.
A földszintről ajtócsapódásokat hallott, felismerte Ylka szívélyes hangját, aztán Håkon szobája felől trappolt valaki, nyilván Håkon, zuhogott a lépcső, a panzió előtt pedig hosszan járt egy kocsi. Daniel tisztán hallotta a viharossá váló időjárás ellenére is, hogyan püfögnek a kocsi ajtajai, s a feltámadó szél, a vadul sziszegő fenyők ellenére is jól kivehette, amint egy nő hol angolul, hol norvégül, erős akcentussal szitkozódik.
Azzal is tisztában vagyok – mást hinni illúzió volna –, hogy e sorok olvasói között is akadnak notórius dühöngők, és olyanok is, akik csak időnként akadnak ki (és persze vannak sokan, akik kitartóan őrzik higgadtságukat). A háborgóknak írom: mindez nem ellenük szól.
A tegnapi naphoz még csak annyit, hogy elsősorban az Elon Muskról és a földönkívüliekről írt cikk pörgött elég veszettül egész nap, estefelé a “piros cinege” is, de elsősorban nem a törzsolvasók járták a honlapot, hanem sok-sok új olvasó. Kissé sajnálom is, hogy a saját Facebook-oldalamnak ebben vajmi kevés szerep jutott.
Szélsőséges esetben akár az is előfordulhat, hogy ez lesz az első fotó olyan széncinegéről, amely eritrizmus következtében piros tollakat visel. Ráadásul – a jelenség ritkaságához mérten – viszonylag sok piros toll található a hátában. Hosszan értekezhetnék most a színrendellenességekről, fogok is, de most csak az első, sajnos homályos fotót szeretném megmutatni.
Az eredmény mellbevágó: az irodalom a Föld légkörénél is gyorsabban forrósodik. A kortárs regény hőfoka – szemben a Föld melegedésével – mára 7 fokot ugrott a II. világháború előtti irodalomhoz képest. Kiváltképp érdekes ez abból a szempontból, hogy a klímakutatók szerint a Föld 3,5 fokos melegedése már az emberi faj eltűnését okozza, vagyis, ha az irodalom pontosan tükrözné az éghajlat és az ember viszonyát, akkor nem szerepelnének már benne emberek. Csak sivatagok, erdőtüzek és pusztító szelek.
Alig végeztem a művelettel, épp csak visszatértem a dolgozószobába – ami a takarás miatt most egész nap félhomályos – a csuszka máris visszatért, és bebújt a pokróc alá is. Valamivel kisebb lelkesedéssel, de tovább kopácsolt. Viszont már rövidebb ideig.
A földönkívüliektől való félelem hiábavalóságára már jóval korábban, többen is felhívták a figyelmet, így pl. A. C. Clarke, a „2001. Űrodüsszeia” szerzője (a regény alapján készült azonos című Kubrick-filmet talán nem kell bemutatni). A. C. Clarke szerint az irgalmatlan távolságok miatt aligha lehetséges különböző civilizációk tényleges találkozása.
„Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról jót vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész.”
Ian Fleming brit regényíró, James Bond karakterének megalkotója nem volt finnyás, ha egy sztori érdekében a szomszédba kell menni, bár alapvetően úgy dolgozott, mint bármely más író: figyelt, és innen-onnan összevadászott elemeket gyúrt aztán szerves egészbe.
Ha nem húzzák le a főkapcsolót sosem, az viszont elsősorban a Musk-féle fazonoknak lesz köszönhető.
Mégis, olyan világ épült, ahol ezekkel a techcégekkel lehetetlen versenyezni. Ám épp most úgy tűnik, mégis lehetséges. Ezért én már január elején „pezsgőt bontottam” Musk élretörése miatt. Ezerszer inkább legyen Musk a leggazdagabb, mint mondjuk a pszichotikus Zuckerberg.
Egy északi legenda szerint egyszer elrabolták a napot, és levitték a tenger mélyére, s az emberek itt maradtak reménytelenül az örök sötétségben. Ám volt egy réce, aki lement a mélységek mélyére és visszahozta a napot, jutalmul pedig fehér foltot kapott a csőre mellé, hogy az emberek sose felejtsék el: a nappalokat neki köszönhetik.
Senkinek sem köszönhetek annyit, mint Jack Londonnak, legalábbis, ha az írókat veszem számba. „Véletlenek” sorozata vitt bele egy hosszú kalandba, ami gyermekkori benyomásokból indult, hosszú lappangás után újabb lökést, sőt szikrát kapott egy súlyos élethelyzetben, onnan egyenes út vezetett a Jákob botja megírásáig, onnan pedig öt évvel ezelőtt az elhatározásig, hogy Jack London emlékére „világgá megyek”.
2021 igen jól kezdődik az osztrák madarásztársadalomnak, mert január 8-10. között láttak egy rubintbegyet, s így rögtön az év elején új fajjal gazdagodott Ausztria hivatalos madárfajlistája. A sógoroknak tehát megvan. Hátha most mi következünk
…hogy ilyesmire képes vagyok. Talán most páran meg is haragszanak. De be kell vallanom, ez “csak” egy teszt és a Facebookon egy tesztposzt. Mert ha a Facebook személy volna, nem mernék hátat fordítani neki. Sunyi kis iparág, amint azt jó ideje tudjuk.
Nem vicc! Tényleg. Hétfőn délelőtt kinyitottam a dolgozószoba ablakát. Végre téli táj képét mutatja az udvar és a birtok: behavazott fenyők, jégcsapok, odakinn kemény fagy. Recseg-ropog a fagyott hó a póni lába alatt, ahogy az udvarban kóborol.
Lassan másfél éve, hogy először szóba hoztátok: legyen támogatható az oldal. Sok egyéb mellett azért vártam ezzel eddig, mert szerettem volna, ha egyértelműen látszik, merre tartunk. S egyébként is: kérni nehéz.
Sok írnivalóm volna erről, de igyekszem a lehető legrövidebb lenni.
Sokan úgy vannak az űrkutatás híreivel, hogy „tizenkettő egy tucat”, és néha talán így is van, különösen, ha valakit nem foglalkoztat a kozmosz vagy távoli bolygók és galaxisok összetétele. 2021-ben ráadásul számos olyan kihívás áll előttünk, melyekhez mérten tizedrangúnak tűnhet, hogy bő egy hónap múlva újabb szonda landol a Mars felszínén.
Négy napja adtam hírt arról, hogy az egyik csuszkám totálisan „megvadult”. A jelenség maradt, s annyira unikális, hogy megérdemel pár szót.
2021.01.05-én hajnalban állt be említett csuszka viselkedésében az unortodox fordulat. Szeptember óta járnak hozzám csuszkák, október végétől az új „találmányra”, a dolgozószoba ablakába épített madárbalkonra.
Úgy döntöttem, hogy a közösségi kisregény fejezeteit – egy ideig biztosan – egyetlen oldalon mutatom, többek között azért, mert a fejezetek visszamenőlegesen is változhatnak, s fognak is minden bizonnyal. Ehhez azonban hadd fűzzek némi magyarázatot.
Elemészti a világegyetem hangjait a skandináv tél. A fény fotonjait is, főként messze, a sarkkörön túl. De a hóra vigyáz. A havat óvja, félti. A hó ugyanis csak nagy tömegben, lavinaként masszív; pelyhekre bontva védtelen és illékony; harmatcseppé válik a legkisebb hőre; néha úgy tűnik, akár a hő ötletére vagy lehetőségére is.
Ma reggel Montanában ébredtem 🙂 Ez valami turbó jó! Nem is mondok egyelőre semmit, töltöm az akksikat, a kamerát, várom a madarakat, addig pedig fogadjátok szeretettel az első képeket!
Olyan szuperfilozófiák dominálnak ma a világban, melyekbe én képtelen voltam belenőni, teszem hozzá rögtön: koránt sem vagyok meggyőződve arról, hogy jó lett volna.
Remélem, ott szállok majd én is. Remélem, mindez nem számít majd. Remélem, rád sem gondolok már. Remélem, nem lesz erről akkor már semmi vélemény. Remélem, nem bánok semmit. Remélem, megkönnyebbülnek majd a csontjaim. Remélem, könnyű leszek. Karcsú, fénylő és sebes.
Más, de szintén praktikus dolog: tegnapelőtt kiderült, hogy a hírlevél-rendszer nem működött kifogástalanul, így több száz feliratkozó még sosem kapott hírlevelet. Ez, nem kevés agyalás után korrigálásra került, pár nap múlva küldök is hírlevelet.
Szegény Jim halála mind a mai napig nem egészen tisztázott. Egy biztos: rohadtul elhagyta magát a végére. Elhízott és szétcsúszott, de azért korábbi erejét mutatja, hogy
hosszan élt a tévhit, miszerint Jim Morrison nem halt meg, Jim él.
Sokáig nem hittem el, hogy vannak, akik ezt valóban komolyan gondolják, míg nem egyszer, egyetemistaként találkoztam egy lánnyal, aki nemcsak hitt benne, hanem megesküdött rá: találkozott vele
"nem igazán találkoztam még olyan írással, ami igyekezne minden létező megoldást összeszedni és mozgósítani e probléma megoldására.
Egyszer végre pontot kellene tenni ennek a kérdésnek a végére szerintem. Például kötelezővé lehetne tenni az alábbi cikkben említett spéci nyakörvet a macskatulajdonosok számára.
Ha sólyommal randizol, sok minden működik, ami az embernél is, de egy mozizással mindent tönkre tehetsz.
Virágot nem kell vinned, arra csak akkor volna szükség, ha mondjuk egy búbos vöcsökhöz mennél légyottra, a vöcskök ugyanis fészekanyaggal ajándékozzák meg egymást. A vacsorameghívás amúgy – bármibe is szeretsz bele – szinte mindig működik.
Ma jelent meg a hír, egyfajta magyarázat arról, miért kevesebb a madár az etetőkön. Nem minden ponton értek egyet, de addig olvassátok el az MME magyarázatát – s mihelyst tudok, jövök a kommentárommal.
Történelminek mondani minden Musk-féle küldetést túlzásnak tűnhet, de a helyzet az, hogy amennyiben kellőképp nagy léptéket választunk a világ megértéséhez és a jövőnk felméréséhez, koránt sem tűnik túlzónak feszült figyelemmel kísérni a SpaceX, sőt a megosztó Elon Musk minden moccanását.
Gondoltatok-e már arra, hogy az olyan növények és gombák, melyek egészen apró magokkal, szöszökkel, spórákkal szaporodnak, mekkora területeken terjedhetnek el? Főként, ha az ember mesterségesen is összeköti a világ legtávolabbi pontjait, elsősorban a kereskedelem révén, újabban viszont turizmussal is.
Milyen lehet az már, amikor az ember békésen cangázik egy erdei úton, s vele szemközt vonul egy egész borzcsalád, egész pontosan csíkos bűzösborz-família?
Ezt talán érdemes megnézni – ezúttal remek minőségben, sőt a vetítés után 7 napig az interneten is ingyen. Ma este 22.50-től a Dunán. Én nézni fogom – NÉZZÜK EGYÜTT! Aztán jó alaposan beszéljük meg
Azért ezt idézem, mert ezer és egy műsort és cikket találni, de míg egyfelől úszunk az információban, másfelől temérdek egymást gyengítő nyilatkozat van, és nem kevés hisztéria.
"Ma van a magyar nyelv napja. A honlap nyitóoldalára össze is szedtem pár írást: nyelv és tudat szinte rémisztő kapcsolatára volt példa tavaly az a holland család, akiket 10 év fogság után találtak meg, s már egy alig érthető nyelven beszéltek; találtok pár sort Dantéról, aki előtt egy egész regénnyel tisztelegtem; gyönyörködhettek Herman Ottó szellemes beszédében..
"Dante motozott bennem akkor is, amikor 33 évesen elhatároztam, hogy publikálni fogok. Dante remek író, izgalmas figura, jó csóka volt. Ha élne még, e felsorolásból alighanem a “jó csóka” tetszene neki leginkább, nem állna tőle távol a szlenges beszéd, hisz annak idején programszerűen törekedett a köznyelv használatára. "
""Senki se hitte volna, hogy az a nő, az éjszaka sötétjében, az imbolygó hintó mélyén, egy férfi kivágott szívét rejtegeti a poggyászában."
MEGDÖBBENTŐ látni, mikor mit olvasnak a legtöbben a honlapon. A tavaszi karantén idején például a "Mi történik, ha unatkozol?" című rövid cikk pörgött fel. Nem kell magyarázni, miért. A napokban a fenti írás. Szomorú-szép igaz történet ez a világ egyik leghíresebb zeneszerzőjéről."
"Mielőtt belevágnék a hosszú éjszaka történetébe, meg kell említenem egy fontos intermezzót. Érkezésünkkor jó Murányi nem kevés ünnepélyességgel megállított a vadászház ajtajában, és átadott egy székely bicskát, melyet Guszti egyik rokona készített."
"Harminchét éve ezen a napon, életemben először úgy mentem ki terepre gyerekfejjel, hogy én is úgy csinálom mint a nagyok: távcső a nyakamban, határozó a hátizsákomban, notesz és ceruza a zsebemben. 1983-ban november 7. munkaszüneti nap volt még. Ennél kiválóbb napot nem is találhattam. "
"Szóval, mivel mindezek 14 napon belül jelentkeztek, nem lehetek benne biztos, hogy nem Covid19 próbálkozik nálam. Őszintén szólva, az utóbbi egy évben amúgysem mindig voltam a toppon, a túlterheltség és a stressz miatt."
"Játékos kihívások is tragikus végkifejletbe torkollhatnak, ha egy pillanatra eltekintünk a hegyek, a fizikai környezet könyörtelen törvényszerűségeitől és részvéttelenségétől; ha vagányságunkban kikapcsoljuk természetes félelmeinket, s ezzel együtt előrelátásunkat is. Erre hoz kissé abszurd, hátborzongató példát egy kaukázusi baleset."
Amikor először láttam az alábbi videó nyitóképét, azt hittem, hogy ez is amolyan “becsapós” kép, ahogy az a Youtube-videók nyitóképével oly gyakran lenni szokott, de nem! Az afrikai jakana, ami leginkább a mi vízityúkunk rokona, és hozzá hasonló mocsári-lápi életet él, egészen rendkívüli mintázatokat mutat szaporodási időszakban.
Újabb öröm. Két napja sok felvételt hoztam a kertem alá visszatérő szarvasokról, majd átállítottam a vadkamerát videóra, hogy akcióban is láthassuk őket. Első éjjel nem jöttek fel. Ennek sok oka lehet. A felvételeken is látszik, rendkívül érzékenyek a zavarásra; feltételezem, hogy azokon az éjjeleken, amikor valami komolyan megzavarja őket, nem jönnek már fel a völgyből, csak másnap. Így történhetett most is.
A nagy legelőről felkapaszkodott a terepjáró egy fenyvesbe, s amint haladtunk, Guszti mindig megjegyezte, hol látott már siketfajdot vagy császármadarat. Elhaladtunk egy kavicsszórás mellett, Guszti megállt, kiszállt egy pillanatra, hogy megnézze a szórás vadnyomait, nem farkasok nyoma-e? Szarvasok voltak. Ugyanitt, másnap, amikor már lefelé tartottunk, megjegyezte, hogy időnként rámennek a sóderra a fajdok is, mivel a többi tyúkféléhez hasonlóan ők is esznek zúzókövet. Később Parajdon megmutatta az egyik fajd begyéből kigyűjtött aprókavicsot is.
Tűzimádó vagyok. Gondolom, érezted már te is, mennyire jó egy tábortűznél üldögélni, beszélgetni, sütni-főzni. Sokan szeretik a tábortüzet, kandallókat, kemencéket, s alighanem idetartozik a gyertyák szeretete is. Ezer indokot hozhatunk fel a tűzimádat mellett, mondhatjuk: szeretjük a fényét, a melegét, a lángok és a parázs játékosságát, az illatát, szeretjük azt is, ahogy „babrálni” kell vele, igazgatni, megrakni.
Jóval nehezebb rájönni arra, hogy mindezek együttesen miért is oly fontosak nekünk.
Rendszeresen kapunk híreket az utóbbi években magyarországi medvékről, Erdélyben pedig mára medvekultusz alakult ki, de átfogó képe keveseknek van a medve európai helyzetéről. Ezért – ha már egyszer túlvagyok életem első medvefotózásán – röviden összefoglalom, amit a medve jelenlegi helyzetéről tudni lehet.
Továbbra is keveset aludtam, bár a szállásunk Parajdon, Gusztiéknál olyan komfortot biztosított, amihez otthon sem szoktam hozzá; nálam ősszel már nincs mindenütt egyenletes meleg, mivel egyetlen kis kandallóval fűtök. Ezen az éjszakán még hittem abban, hogy előbb-utóbb valahogy posztolhatok, így azt a kevés fényképet, ami addig készült, megszerkesztettem, és naplót is írtam. A terv az volt, hogy megkérem majd Gusztiékat, hadd mehessek be abba a szobába, ahol a rúter van, s onnan majd felrakhatom az előkészített anyagokat a honlapra.
Nem először teszem szóvá, mennyire feltűnő, hogy Musk vállalkozásival szemben gyakran kimondottan rosszindulatú a sajtó. Továbbra is kérdés – főként a legújabb fejlemények fényében –, hogy miért kiáltották ki Mark Zuckerberget zseninek, s ugyanakkor miért igyekeznek leírni mindenáron Elon Muskot?
zeptembertől már etethetjük a kert madarait, de ez még inkább a felkészülés időszaka. A madáretetősök elvileg mindent tudnak már, amit a madáretetésről tudni kell, mégis van néhány kevésbé ismert trükk, amivel még több madarat csábíthatunk a kertünkbe, és gondolok a panelban élőkre is.
Higgyétek el, némi tudatossággal igen jelentősen javíthatunk az etetőink minőségén.
Eddig az volt rejtély, hogy a hatalmas és okos, rafinált és veszedelmes orkák, más néven kardszárnyú delfinek miért nem támadnak emberre. Mostantól az a rejtély, hogy miért támadnak hajókra Portugália és Spanyolország partjainál.
Napkeltekor kiültem pár percre a könyvtárszoba erkélyére. Az ég alja valószínűtlen színekben tündökölt. A hajnal nyáron sem ennyire színpompás, inkább az alkonyi órák pompásak. Fel is ötlött bennem, vajon mitől? Megint fölénk sodródott a szaharai homok?
A cím talán nyomasztóan „hivatalos”, de azért maradok ennél, mert most nem a gímszarvas fejdíszét jöttem dicsérni. Arra szeretnék választ adni – miután többször érintettem a vadászat kérdését az utóbbi napokban –, hogy mitől trófea egy vadász szemében a trófea, és miként lehetséges ranglistákat összeállítani, rekordereket hirdetni.
Utóbbi azért is érdekes a számunkra, mivel Magyarország több világrekorderrel is dicsekedhet.
Nem is hinnétek, hogy egy gímszarvas bika agancsa mekkora lehet! Rég szeretném megmutatni ezt, az tartott vissza ettől eddig, hogy majd’ mindegyik felvétel vadászati portálról vagy videóból való, de most megoldást találtam rá, hogy ne kelljen ezeket a videókat “népszerűsítenem”.
Kiválogattam néhány igazán kapitális bikát, és gifeket gyártottam róluk, így zavartalanul gyönyörködhettek bennük.
Európa madárvilágának talán legkedvesebb tagja az őszapó. Persze, ez szubjektív kategória, és sokaknak eszébe juthatnak például kiskacsák, de a kiskacsák egyszer felnőtt récék lesznek, s akkor már inkább szépek, semmint aranyosak.
Nem ritkaság, hogy egy viszony apránként, de megállíthatatlanul mérgesedik el két ember között. Egy író esetében ennek a halála után is jelentős hatása lehet. Látványos példa erre az egyik legismertebb amerikai költő esete, Edgar Allan Poe esete, melyről magyar nyelven azonban szinte semmit sem találni.
Tudtam, hogy nem maradhatok ott sokáig, de az elköltözésem egyre csak váratott magára. Minden évben felmérettem a lakás értékét, de egyik évben sem sikerült lelécelnem. Végül a szerencse és a kényszer együttállásának eredményeként hagytam el a várost, reményeim szerint örökre.
Ebben a pillanatban, míg ezt írom, most is vannak hazai madarak, akik épp a Földközi-tenger hullámai felett verdesnek kitartóan abban a reményben, hogy hamarosan átérnek, mások pedig a forró Szahara kies sárgája fölött vitorláznak Közép-Afrika zöldebb tájai felé.
Szokatlanul erős az idén a halfarkasok jelenléte nálunk, főként a Balatonnál. Ha az utcán kérdezősködnénk, a legtöbben azt hinnék, hogy valami emlősállatról van szó, a “hal” miatt talán páran ragadozóhalakra gondolnának, holott a halfarkas valójában madár, amint régi elnevezése, a rablósirály is jelez.
Privátban is folytattam élénk vitát a két cikk nyomán, de már a cikkek megírása előtt is az a kérdés foglalkoztatott legerősebben, hogy
mi történhetett Adrianával, azzal a fiatal velencei lánnyal, aki „Hemingway utolsó szerelmeként” híresült el.
Tegnapelőtt, miután felfedeztem, hogy a birtokkal határos láperdő szélében vadat ejtettek a vadászok, és a hátrahagyott zsigereken hollók ülnek lakomát, felhívtam a vadásztársaságot. Ahogy arról már videóban is beszámoltam, már koránreggel kiraktam a vadkamerát, de azt akartam, hogy tudjanak róla.
Tegnap koraeste lövést hallottam a völgy felől. Tudom, mit gondoltok. Én sosem vadásztam, s nem kell bizonygatnom, hogy az élet oldalán állok, de ez sem annyira egyszerű kérdés, sort is kerítek rá hamarosan.
Mary pedig egyáltalán nem az a nyámnyila, a férjura árnyékában tengődő középszerű nő volt, akinek gyakran mutatják.
A Hemingway-házaspár 1953 második felében érkezett Kelet-Afrikába
Ez az egyik legfontosabb kérdés mindannyiunk számára, legyen szó szerelemről, házasságról, barátságról vagy akár szülő-gyerek kapcsolatról. Irdatlan irodalma van a kérdéskörnek, ráadásul mivel mindenki érintett, így vagy úgy, de egy kicsit mindenki „szakértője” is a témának.
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
Akár kérdésként is megfogalmazhatnánk: vajon melyik volt „Papa” legrosszabb napja? Többségünk azonnal rávágná, hogy az a nap, amikor 61 évesen golyót küldött a fejébe. Én viszont nem vagyok ebben biztos.
Nemcsak düh és kétségbeesés vezethet öngyilkosságig, hanem megadás, beletörődés, belátás és lemondás is.
Sokan találkozhattatok az utóbbi pár évben azzal a „hivatalos”, „szakértői” véleménnyel mi szerint a madarak etetése valójában „csak” a mi örömünket szolgálja. Érthetetlennek találom az efféle posztokat több okból is.
Néha megnézem, mit olvastok a legtöbben. Most, hogy az oldal lassan újjá formálódik, ismét vetettem egy pillantást az analitikára, és amint korábban is párszor, megosztom veletek az eredményt.
Éjfél után, 1.28-kor hallottam az idén először szarvasbőgést. Hetek óta várom az elsőket, mert sokszor már augusztus közepén megszólalnak, de most kitartott a meleg, talán ezért vártak ilyen soká. Innentől nekem – lehet bármilyen meleg a napokban – már ősz van. Vonulnak a madarak, megváltozott a levegő, hajnalban nem ritka a köd, és itt a bőgés!
Valójában erőt gyűjtök, hogy írjak a pandémiáról. Nincs erőm hozzá, ugyanakkor tudom, hogy kellene. Már nem is az a legérdekesebb, hogy miként áll a járvány (amúgy dübörög, még ha ebből errefelé szinte semmit sem érezni), hanem az, amint az emberek erre reagálnak.
"A természet gyorsan reagál mindenre, többek között ennek köszönhető, hogy egy kert – anélkül, hogy bármit tennénk – képes hétről hétre másik arcát mutatni. Így egy kert tulajdonosa, pláne egy akkora kert kezelője, mint amilyen én vagyok :-), anélkül kerül hétről hétre egy másik világba, hogy kitenné a lábát otthonról. Ez voltaképp utazás otthon. Csak nem a koordinátáink változnak, hanem a környezetünk. Ingyen utazunk, amint a mérsékelt övön ingyen utazunk távoli földrajzi övek között is..."
"020.08.10. Megint egy új hét. Relatíve. Hét lesz ez is, hét napból áll majd – ha minden jól megy –, viszont új lesz; olyan, ami eddig nem volt még; attól még persze hét, vagyis hétszer 24 óra, de akár annyira is különbözhet az eddigiektől, hogy új fogalmat kell bevezetnünk jövő vasárnap. Ez bármikor megeshet.
Ki tudja, mikor döbbent meg minket az Univerzum valami merőben újjal?
Talán csak egymilliárd év múlva, de kizárná ki, hogy már holnap? "
"Gondolom gondtalanul, szépen öltözve, illatosan, megannyi ünnepi tervvel a fejében kerülgette a latyakot; tény, hogy az út vályog, s ha az ember nem vigyáz, térdig süppedhet a sárban – ahol pedig lösz omlik a falból, esős vagy téli időben, oly síkos akár a jég; az utat, vékony, aranysárga slejm borítja. Azt is valószínűsíthetjük, hogy Malájék nem sokat törődtek azzal, hogy a zongoratanárnő mi célból, miféle örömteli gondolatokkal igyekszik felfelé; s azzal se, hogy szép-e vagy sem; illata leginkább a rezedára, vagy sokkal inkább a levendulára emlékeztet."
"És jött a zseniális gondolat! Ezt meg kell mutatni mindenkinek! De legalábbis az iskolában.
Pokoli naiv voltam akkortájt. Tudtam persze, hogy majd mindenki rosszul van a kígyóktól, főként, ha mérges kígyóról van szó, de azt hittem, a büszkeség felülír mindent, és a tanárikar pezsgőt bont, ha megtudja: ilyen ritka és értékes állatfaj él a közelükben.
A viperát némi Attenborogh-ós magyarázat után beraktam a hátizsák egyik nagy, levegős, de jól záródó, zipzáras rekeszébe, és irány az iskola."
"Most csak azért hozom őt szóba, mert lehetetlen nem látni azt az ordító kontrasztot, ami Mileva, és Einstein második felesége, Elsa Löwenthal között támad.
Elsa se olyan szép, se olyan okos nem volt, mint Mileva. Hiúsága azonban az egeket verte. Ilyet is láttunk már, nem igaz? Nem látok bele Eliza lelkébe, hogy is látnék, mégis: sok beszámoló szerint bántóan ostoba, ízléstelenül öltöző, összességében középszerű nő volt. Amint egyesek írják: gyakran egy trampli benyomását keltette. A látása is rossz volt, de hiúsága okán szemüveget sem hordott."
"Alighanem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, világviszonylatban a legismertebb állatfigura a Moby Dick. Ha irodalmi állatszereplőket nézünk, szinte biztosan. Herman Melville regénye több szempontból is káprázatos, nem véletlenül jutott számára jelentős szerep a Jákob botjában is. Melville művével emelte be magát az amerikai irodalom a világirodalom páholyába. Különösen pikáns, hogy Melville számára épp a Moby Dick jelentette a bukást, amely voltaképp élete végéig megnyomorította, sértett és mogorva emberré tette."
"Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál.
Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra.
De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "
"2020.08.07. Újabb online-emlék költözött át ide, a honlapra. Még ha ismerős is, fogadjátok szeretettel! Vannak még az alábbiakhoz hasonló emlékeim, többek között az eddig nem publikált Alagút című hosszú novellával és egy bizonyos Jeffna Senyviló nevezetű szereplőmmel kapcsolatban. Az Alagút volt az egyetlen olyan elbeszélésem, ami félelemmel töltött el az írás során. Ha időm és a technika engedi, hozom majd ezt az emléket is. Addig is be kell érnetek egy régebbi, “paranormális konzervvel”. 🙂"
"A Madeleine-keksznél irodalmibb étel aligha van. Proustnak köszönhetően valóságos kultusz övezi, holott a világ egyik legegyszerűbb hatásmechanizmusának jelképe. Számomra ezen túl is erős, személyes emlék. Gimnáziumi irodalomtanárom a Madeleine-nel példálózott mindjárt a gimnázium legelején, bár a tankönyvben se a kekszről, se Proustról árva szó nem volt. De szép emlékű tanárom a lényegre tapintott rá, amint Proust is, aki AZ ELTŰNT IDŐ NYOMÁBAN című önéletrajzi regényfolyamának első jelenetében Madeleine-t mártogat teába, s ez jelentősen segíti abban, hogy visszaemlékezzen a gyermekkorára."
"Elérkezett az az idő is – nem is épp ma – , hogy már vannak online emlékeim is. Ezeknek egy része szép emlékű, ma sem működőképes Facebook-oldalamon. Párat apránként ezekből is átmentek, főként azokat, melyek tanulságosak vagy abszurdak. Mivel a napokban megint észlelek furcsaságokat
rendszeresen, huzamos ideig figyeli a honlapomat egy azonosítatlan felhasználó, ha minden igaz az Atlanti-óceánról, vagy egy hajóról vagy egy szigetről valahol Nyugat-Afrika partjaitól pár száz mérföldre
eszembe jutott, amikor a világ vezető híreinek hatására megszállták az oldalamat az oroszok."
"Sokan talán nem is hinnék, de télidőben sok ragadozó választja a boglyákat és kazlakat telelésre. Saját szememmel is láttam ezt, elsőként – sosem felejtem el – 1984. februárjában, akkor még gyerekként. Pocokgradációs év volt, és rengeteg gatyásölyv. Szinte naponta jártam egy lucernatáblát, ahol annyi volt a pocoklyuk, mintha szitává lőtték volna. Ráadásul a lucernaföldet határoló patak partján állt egy nagy bálás szénakazal. Hol a gatyásölyvek, hol én ültem rajta. 😊 Történt aztán egy napon, hogy már csak a kazal hűlt helyét találtam..."
"Három út állt előttünk. Igen rövid időre, főként a karanténba zárt „köznép” körében feltámadt az igény egy új életmód kidolgozására, egyfajta átállásra, reformra. De igen hamar megnyílt két másik irányzat is. Az egyik az ideológiai harcok feltupírozásának metódusa, a másik pedig – erről nem esett szó még – a főként generációs alapon létrejövő „hisztéria”, ami épp a járvány nyomán komolyabb reformokat várókkal szemben határozza meg magát, és a „járvány-reformereket” vádolja hisztériával. "
"Több mint 20 napot töltöttek nálam. Amint arról beszámoltam, első körben tejet kaptak, ám hamar átállítottam a táplálkozásukat, mivel több forrás szerint is a sün laktózérzékeny. Nem igazán képesek megemészteni. Hiába szeretik oly nagyon. Mert szeretik, az biztos. Vannak is kétségeim a laktózérzékenységet illetően; ritka, hogy egy vadon élő állat olyasmit egyen-igyon, ami nincs hasznára.
Tudjuk, hogy a vadon szép számmal kínál az állatoknak mérgező gombákat, rügyeket, bogyókat, mégsem hullanak el mérgezések miatt.
"
"Rám is zsákmányként tekint? Vagy inkább azt fürkészi: él-e még bennem a vadon? Ha igen, akkor azt is tudom, hogyan védekezzek. Ha nincs már bennem semmi, mindenki prédája vagyok. Nem arról van-e szó, hogy nem csupán egy ragadozó néz rám így, hanem mindaz, ami a tekintet mögött van. A szem a lélek tükre – mondják, de milyen is egy farkas lelke? Nem azonos-e mindazzal, ami a vadonban az elmúlt párszázezer évben történt?"
"Fióka voltam az épp kirepülő Mike fészkében. Az a hét hozta életem első emlékezetes olvasmányélményét is; és az első – igaz még plátói – szerelmet is. Két könyv keltette fel a figyelmemet. Az egyik a Fiúk Nagykönyve volt (ha jól emlékszem a címére), amiben sok érdekeset nem találtam, viszont rábukkantam valahol egy Brigitte Bardot képre. Nem tudom, tetszett-e azelőtt nő vagy lány, nyilván. Bár esetemben nem is annyira egyszerű kérdés ez."
"Ragaszkodnék a tényekhez. Tegnap este 2016. június 20. volt. Csak annyi történt, hogy ezt életemben először, megünnepeltem. Megadtam a módját, kétségtelen, és ezt akár a szememre is vethetik. Kétségtelen, hogy máglyát raktam. Nem vitás: én találtam ki, hogy az egyik bográcsban talált 10 liternyi levendulavirágot beleszórjam. Továbbá: igen, abrosszal terítettem a vacsorához, kóstolópoharakat vettem elő, gyertyákat gyújtottam és több mint 30 éves borkülönlegességeket bontottam az alkalomra."
"Új lényt vettem „célkeresztbe”. Egy igazi hétalvót. Van egy állat a kertben, aki éjjel jár, ha rávilágítok, úgy bámul vissza rám hatalmas, komoly, fekete szemeivel, akár dzsungel mélyéről egy riadt maki; kicsit mókus, kicsit pocok; itt motoz és nyammog, nyivog az emeleti dolgozószoba ablaka előtt a bodzán, főként éjfél után, néha megkerüli az emeleti szobákat, és a könyvtár erkélyén bukkan fel.
Korábban is találkoztam vele, de van, amit én sem tudtam róla.
Most a vadkamera a bodzát figyeli. Én meg a kamerát."
"Egy átlagos író ezerszer vagy tízezerszer több szállal kötődik az ún. irodalmi élethez, mint én. Egy átlagos író más írókkal és szerkesztőkkel, irodalmárokkal együtt töltött ideje vagy levelezése, sörözése vagy kávézása ezerszerese az enyémnek, mégis: ha nem is könyvet, de kisregényt írhatnék arról, hogyan vélekednek a színfalak mögött egymásról, díjakról, művekről szerzők, kritikusok, irodalmárok.
Igen, igaza volt annak idején annak a szerkesztőnek: az irodalmi életben bizonyos dolgokról nem beszélünk."
"A honlap már egésze más tészta. Nincs lehetőség ingyenes használatra. A domain-név megvásárlása után a honlap működését biztosító tárhelyért is fizetni kell. Ez a tárhely azonban szintén korlátos, különböző méreteket vehet az ember. Egy átlagos honlap viszonylag szerény tárhelyen is sokáig eldöcög, de ez az oldal jó ideje nem nevezhető már átlagosnak."
"Most sajnos csak röviden, hogy jelezzem, haladnak a dolgok, és a technikai feltételek is megvannak még, csak épp kaszálás után hatalmas területről kell begyűjteni a szénát. Az időjárás eleinte nem kedvezett, de tegnap óta készülnek a pocoktanyák. Tegnap estére 5 „pocokgóc” állt üzembe, ami nem kevés, de szerencsére hatalmas mennyiségű széna és gezemice keletkezett, bőven elég a tervezett 10-12 pocoktanya, vagyis boglya megrakására,
ugyanakkor kézi erővel ekkora területről felszedni és összerakni a cuccot nem egy embernek való feladat."
"Talán senkiben fel nem merül a kérdés: miért épp most kaszáltattam, miért nem később vagy miért nem korábban, holott ez kardinális kérdés, ráadásul nem egyszerű a válasz sem. Számos olyan kérdés van egy gazdálkodó, egy kerttulajdonos számára, melynek megválaszolása viszonylag egyszerű.
Nem igazán bonyolult eldönteni például, hogy mikor szedjük le a cseresznyét.
Amikor érett. Rögtön hozzá kell tenni, hogy még a cseresznyeszedés kérdése sem feltétlenül ennyire sima ügy..."
"Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."
"Eredetileg napi bontásban kezdtem feljegyezni a megfigyeléseket, de mivel hetek teltek el, ettől most eltekintek – rendkívül hosszú volna, mivel itthon már egy hónapja minden nap egy szafari. Bár én alapvetően még mindig tartom a karantént (ami annyit tesz, hogy február óta mindössze három alkalommal hagytam el a birtokot pár órára, és vendégeket is csak igen korlátosan fogadok, de időnként másokat is vittem lesre."
"Egy régió madárvilágát sokféle csoporttal jellemezhetünk, de a legmarkánsabb jelzéseket a költő fajok adják. Érthető, mivel épp a költési időszak az, amikor a legtöbb feltételnek kell megfelelőnek lennie ahhoz, hogy egy faj fészkelésbe fogjon. A mindig is nálunk fészkelő madárfajok állományváltozásai is beszédesek, de sok esetben nehezen mérhetők. Ellenben új fajok betelepülése látványos és könnyebben értelmezhető."
"Egyre égetőbb megválaszolni az olyan kérdéseket, vajon hány fajjal osztozok a birtokon? Milyenek a tendenciák? Növekszik a fajok száma vagy csökken? Milyen változtatásokat kell eszközölni a következő évtizedben, hogy ez egy nagyságrendekkel jobb, gazdagabb élőhely legyen?
Nálam a kertrendezést alapvetően két szempont határozza meg. Az első más kerttulajdonosok esetében is prioritás, ez pedig az esztétika. Egy kert legyen szép! Ez minimális elvárás. Igen, de milyen egy igazán szép kert? Mondhatnánk ebben az esetben is, hogy ízlések és pofonok, de egy kert – főként egy ekkora „kert” – esetében a szépség nem ennyire ingatag fogalom. A kert organizmus. A kert él. Minél inkább él, annál szebb."
"És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy."
"Ez szinte bizonyosan ugyanaz a suta, akit a korábbi felvételen nem láttunk jól. Itt napnyugtakor igyekszik a tarlóra. Rendkívül óvatos, körül tekintő, és jól láthatjuk, mennyire megduzzadt a két hátsó láb között az emlő. Ez a suta minden bizonnyal szoptat. Gidái kicsik lehetnék még, mert nem jár velük. Ez az őzeknél megszokott. Amíg a gidák kicsik, a suta hátrahagyja őket egy biztos helyen, a gidák pedig hang nélkül lapulnak, míg a suta vissza nem tér hozzájuk. Ergo: valahol a közelben – feltehetően a birtokon belül – valahol már gidák is lehetnek."
"Mondanám: rettentő mód hiányzott az internet, de talán mert megszoktam már, nem akadtam ki attól, hogy megint nincs, méghozzá hosszú ideig nincs. De azt hiszem ennél is többről van szó. Ahogy korábban írtam már, engem a karantén sem viselt meg, életem jelentős részét töltöttem hasonló csöndben, elzártságban, így nem volt szokatlan. Ráadásul olyan karantén volt ez, amiben szólt a zene, és volt internet, óráról órára követhettem mindent és dolgozhattam."
"Kedves Mindenki, sajnos az utóbbi napokban a lehetőségeim erősen korlátosak voltak, így koránt sem tudtam annyiszor jelentkezni, mint szerettem volna, de azért a háttérben nem állnak meg a dolgok. Sok egyéb mellett folyik a vadkamerázás is, s még mindig úgy tűnik, jobb eredményeket, több felvételt produkálhat, mint az utóbbi két évben bármikor. Legutóbb is említettem, hogy annyiban speciális az idén a helyzet, hogy a számos vadcsapás ezúttal egy ponton egyesül. Azt ígéri ez a helyzet, hogy rendszeresen kaphatok felvételeket."
"Ezen felbuzdulva tegnap kiraktam a közlekedési csomópontba a kamerát. Apró gond volt, hogy hirtelen nem tudtam ideális fát kiválasztani. Egy mogyoróbokor tűnt a legkedvezőbbnek, onnan lehetett a legkedvezőbb szögből venni a vadjárdát, ugyanakkor már a kihelyezés pillanatában tudtam, hogy gond lehet a bokor stabilitásával. Erősen szeles időjárás van immár legalább egy hete, a bokrot pedig a szél kedve szerint hajlítgathatja. Egy közeli akác törzse is jó lett volna, de azt meg nem érte át a kamera pántja."
"Ebben az esetben még mindig az individuum szintjéről beszélünk, embereket látunk szélsőséges, de nem elképzelhetetlen, nagyon is reális helyzetekben – amiféle reális helyzet egy reménytelen szerelem vagy egy anya, aki semmi perc alatt hozzámegy nemrégiben megölt férje gyilkosához (Hamlet). Életre szóló tapasztalatot szereztem abban a völgyben, nemcsak magamról, mint zöldfülűről, hanem az irodalomról is. Lehet egy szerző tűpontos, ha az olvasó élettapasztalata ezer fényévnyire esik a szerző tapasztalataitól, könnyen elsiklanak egymás mellett."
"Valamelyik nap köpenyben, papucsban léptem ki csak egy szippantásra, korahajnalban, de végül a magaslesen találtam magamat. Átázva, mert ugye köpenyben papucsban mászkálni a derékig érő harmatos fűben kevésbé célszerű, ennek ellenére elázva, és kissé cidrizve bő fél órát üldögéltem a lesem. Gyakran megesik, hogy elcsavargok itthon. Szándékom ellenére.
Mondtam is valakinek a napokban, azért van szükségem ekkora területre, hogyha elbarangolnék, ne kerüljek mások területére rögtön.
"
"Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt.
Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket, de ha húst készítek, általában bonyolult recepteket mentén haladok, holott az egyik klasszikus, minden húsevő egyik álma, a sült csirkecomb annyira egyszerű, hogy írni sem érdemes róla."
"Magyarországon is feltűnő, hogy a pásztormadarak mintha jobban szóródnának, és bár hagyományosan az alföldi területeket részesítik előnyben, azon belül is leginkább a Hortobágy térségét, most úgy tűnik, hogy bárhol felbukkanhatnak. Mintha a mostani invázió a nyugati területeket is jobban érintené. Egyúttal azt is jelenti ez, hogy nagyobb az esély bárki számára, ha pásztormadarat szeretne látni."
Nem akármilyen hétvége volt ez. A tegnapi nap új madárfajt hozott Magyarországnak, de nem is akármilyen fajt: egy zöld gyurgyalagot (máshol perzsa gyurgyalagként is említik). Utoljára 2018-ban került elő új madárfaj hazánkban (a lazúrcinege ITT),
de ki kell emelni, hogy a zöld gyurgyalag előfordulása egészen unikális.
Sok olyan faj került elő az utóbbi évtizedekben, melyekre számítottak az ornitológusok, s jó néhánynak “előbb-utóbb” meg kellett kerülnie. A zöld gyurgyalag nem ilyen! Némi esély természetesen bármely faj előfordulására lehet, de nem mindegy mekkora.
"A szomorúfűz mára felvette a klasszikus formát, és valóban annyira búbánatos, amennyire egy fűz bánatos lehet. Rá mindig különös szeretettel nézek, mivel siheder korában, amikor már jó csuklóvastag volt, derékba törte egy vihar. Az esélytelenek nyugalmával egy erős bambusz segítségével szabályosan sínbe raktam. Két év alatt visszaforrt! Ma nyoma sincs a hajdani törésnek. Ő az első, amin fagyöngyöt találtam a kerten belül. A lombja alatt ma már eltűnhet az ember."
"Én az olyan kenyeret szeretem leginkább, amit parasztkenyérnek mondanak; ami sűrű, súlyos, sokáig eláll. A kalácsszerű hóka kenyereket kevésbé, és a nagyon trükkös, ilyen-olyan magos, ebből-abból sült turbóegészséges, sötét és savanyú kenyereket sem preferálom. Sok idő nem jutott a válogatásra, de az aranyközéputat kerestem, olyan receptet, ami nem egészen fapados, de nem igényel rettentő rákészülést sem, nem kell például 48 órán át babusgatni az élesztőt. A kereső első oldaláról választottam egy közepes erőbedobást igénylő verziót."
"Megírták – ahogy Besenyő Pista bácsi is megmondja –, „mi hülyeség, mi nem az”. Keményen. Bele az arcunkba.
Hogy aszongya: nincs az a süteményféleség és mennyiség, meg kenyér, amit képesek lennénk megenni ennyi lisztből sütve, és ha tíz kilójával vesszük a lisztet, akkor az ránk romlik majd. Úszunk majd a lisztben! Nem győzzük kidobálni! Nem férünk el majd a liszttől a lakásban! Komolyan, volt olyan felvilágosult megmondó, aki azt is megírta, hogy nincs is hol tárolni 10 kiló lisztet! Minek a liszt miatt összezsúfolódni a lakásban? Minek összeköltözni 10-20 kiló liszttel, mikor eddig is alig fértünk el?"
"2020.05.23. Kedves Mindenki! – ismét volt egy “szokásos” szünet, nem taglalom, igyekszem behozni a lemaradásokat. Addig is egy kis ízelítő egy, a napokban megjelenő esszémből. Fogadjátok szeretettel, és legyen szép hétvégétek! A legjobbakat kívánva: Cen’
FŐPRÓBA JACK LONDONNAL
Az ember személyes sorsáról, szerelemről, halálról, „értelemről és érzelemről” szóló művek könnyebben férnek közel az olvasóhoz bármely időben"
"Sokan szeretik és ismerik; akik ezt a posztot olvassák, talán már készítettek is az idén bodzaszörpöt, mégsem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: a bodza ismertsége ellenére is, sok szempontból elhanyagolt és kevéssé ismert faj. Többségünk számára a szörpnél megáll a tudomány. Talán még az illatát is kedvelik, de ha már arról van szó, legyen-e bodza a kertben, a legtöbben nemkívánatos fajnak tartják,
holott a bodzának helye van még egy kisebb kertben is, annál is inkább, mert egy igazi multifunkcionális növény."
"– Ez nem egészen olyan, mint amilyennek te látod. Azért mondom ezt, mert nagyon megszerettelek. Tovább megyek. Te vagy az igazi Beyonnak. Senki mással nem tudom elképzelni őt. Csak van két probléma, és azért akarom ezt elmondani, mert hozzád hasonlót még nem láttam, és igazán kár lenne, ha Beyonnal együtt elsüllyednél te is.
Olgát egy pillanat alatt olyan mély szomorúság öntötte el, amilyet Beyon mellett soha. Ani lamentálása komorabbnak tűnt, mint bármi azelőtt. Olga érezte, hogy súlyos csalódás előtt áll, ha tovább hallgatja Anit, ugyanakkor tudta, hogy nem teheti meg, hogy ne hallgassa."
"Jó pár helyen írnak a madarak alvásáról, néhol például a madáretető-tulajdonsokat figyelmeztetik arra, hogy az odúk nem csupán a költés időszakában fontosak, hanem télen is, amikor az odúlakók menedéket keresnek. Viszont nem esik szó arról, mi történik egy téli éjszakán azokkal a fajokkal, melyek nem használnak odút fészkeléshez sem.
Elsőként próbáljuk meg elképzelni, hogy tengelicék, fenyőpintyek vagy zöldikék vagyunk, akik alkonyatkor – télen ez igen korai időpont – „felgallyaznak” egy fára, ha erre módunk van, akkor egy sűrű, védett fenyvesben."
"Nőnek, növekednek, s ebből a szempontból (is) fát ültetni a legjobb befektetés. Az ember ingatag. A körülményeink változók. Ezer és egy dolog bizonytalan, de az udvar akkor is haladt volna előre, ha semmit sem csinálok benne az elmúlt évek alatt. A fák növekedtek volna. A bokrok sűrűsödnek. És ahogy mindez változik egyre-másra települnek be a madarak. Igen nehéz összevadászni összehasonlítható képeket, de azért íme, két jellegzetes perspektíva. Kiváltképp a kert külső szélén – ahol a legfiatalabb fák voltak – a változás ott a leglátványosabb."
"Nincs olyan év, hogy ne kapnánk hírt a városokban fészkelő baglyokról; a sajtó is rendszeresen foglalkozik velük, hol a csapatosan telelőkkel, hol a fészkelőkkel, arról viszont nemigen esik szó, hogy ezek a baglyok mit keresnek egyáltalán a városokban? Igaz, nem újkeletű a betelepülésük, mégis érdemes róla beszélni, mert nem minden tanulság nélkül való.
Ha városokban élő baglyokról van szó, szinte mindig a leggyakoribb bagolyfajról, az erdei fülesbagolyról (Asio otus) beszélünk,
de tudjuk, hogy más fajok jóval korábban telepedtek az ember közelébe. Főként a kuvik (Athene noctua) és a gyöngybagoly (Tyto alba), melyek padlásokat foglalnak maguknak évszázadok óta."
"ez is távoli, minden az, továbbra is; a bőre; a bőrét érintő szél; a látvány mögötte; mellette, és előtte; valahogy semmi sem képes közelebb kerülni; csak fejben, tézisként, teoratikusan, elméletileg – épp abban a formában, ahogy egy ideje itt van; akár egy adat; akár egy karó, amit épp itt vertek le; egy mohos kilométerkő ott, ahol út sincs már; egy kő, ami út és hegy nélkül maradt; odú egy fában, mely rég kidőlt; szélkerék egy olyan helyen, ahol örökre elállt a szél; malom egy cserepesre száradt mélyedés fölött, ott, ahol a mélyedésben patak zúgott valaha;
mint egy betonba sült árnyék, amit atomrobbanáskor egy rémült ember füstölgő teste vetett;"
"– Megszentségtelenített ház? Miről beszélsz?
Ez itt éppenséggel nagyon is szent hely. Nem vagyok vallásos, de akkor is. Érted, mire gondolok! Nincs se közel, se távol még egy ilyen gyönyörű hely a környéken. Büszke lehetsz rá!
– Mire? Hogy ide építettem egy házat? Bizonyos szempontból csak elrontottam vele ezt a helyet.
– Dehogyis. Megtaláltad a ház eszményi helyét. Mutass még egy helyet, ahol ilyen szikla van a parton? Vagy ahol ilyen baszott magas dűne? Hol van olyan, hogy a szikla és a dűne között vörös patak folyik, egyenest bele a kék tengerbe? Egy ilyen helyet nem lehet megszentségteleníteni!
– Én is úgy gondoltam.
– Hát akkor?"
"Szétvetett karral és lábbal. Pont úgy festett, mintha csak Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányát látnánk. Beyon szabadulni akart volna, de mire magához tért, senki sem volt a közelben. Azt sem tudta, hol van, sötét vette körbe, csak a korongra vetült fentről éles fény.
– Hé! – nyöszörögte Beyon. – Van itt valaki?
Hideg volt, a levegőből pedig tökéletesen hiányzott minden illat. Ennyire steril és élettelen levegőt azelőtt sosem érzett. Fáznia kellett volna, de nem fázott. Éreznie kellett volna a köteleket, de nem érezte, bár látta, hogy a húsába vágnak. Itt-ott vér petyeg, néhol lila már a keze-lába, szederjes a bőre. Nem érzett forróságot sem, mégis veríték marta mindenütt.
– Hééé! – kiáltott. – Van itt valaki?"
"Nem sok hiányzik ahhoz, hogy magabiztosan kijelenthessem: soha ennyire szép nem volt még. Ez persze csak szerény mértékben köszönhető a munkámnak, sokkal inkább azzal magyarázható, hogy igazán ez az első év, amikor az udvar azt a képet mutatja, amit annak idején, több mint tíz évvel ezelőtt, az első nagy faültetésihullám idején elképzeltem. Fáim és bokraim abba a korba értek, amikor már exponenciálisan növelik méretüket, így az udvar most már nem egy „csemetekert”, hanem egy igazi park, egy dús, suhogós liget."
2020.05.09. Kedves Mindenki, megérkezett az erre a hétre ígért videó irodalomról és világjárványról. Kicsit fáradt voltam, amikor felvettem itthon a magaslesen, viszont rég elmaradt óceáni felvételekkel illusztráltam. Ez talán kissé kárpótolja azokat, akik hiányolják a franciaországi beszámolók folytatását, hiányolják az ott készült felvételeket. Fogadjátok szeretettel, tetszikeljétek és osszátok, ha szabad ezt kérnem. Köszönettel: Cen’ – s figyeljétek a honlapot is, nemcsak az online regény új fejezetével jövök, hanem érdekes madarasságokkal is 🙂
"Egyetlen esetben lehet ez másként: ha a gyanúsított Beyon. Erről azonban nemcsak a rendőrtisztek, nemcsak Beyon barátai nem tudtak, de kezdetben Beyon sem. Eleve rossz bőrben volt, s már jóval a halott díva felbukkanása előtt mindenről lemondott. Ha tudta volna, hogy van esélye, akkor se tett volna semmit. De nem tudta, így érthető, hogy az sem érdekelte, hol van épp. Hiába kérdezték, tudja-e, mikor magához tért. Abban a cellában, ahová orvosi vizsgálat nélkül úgy lökték be, mint spagetti westernben a sheriff ajtajára kiplakátolt bűnözőt;"
Nemcsak az udvarom, hanem Európa legszínesebb madara is. Régi vágyam, hogy költő párokkal dicsekedhessek, de mivel a gyurgyalag földi üregekben, partfalakban fészkel, nem oly egyszerű project ez. Nincs (még) olyan meredek partfalam, ami jó lehetne. Beérem egyelőre azzal, hogy a környéken fészkelők rendszeresen repkednek az udvar fölött. Néha az is előfordul, hogy az én fáimra szállnak megpihenni. A víz jelenléte is segíthet, mivel a vizet szereti a szitakötő, a szitakötőket meg a gyurgyalag.
"A két madár egymásra simul – 100 km/h-ás sebességnél – majd tökéletes szinkronban, összetapadva, együtt repülnek a párzás ideje alatt, mintha egyetlen madárrá olvadtak volna össze, s állítólag
úgy is néz ki, mintha egy négyszárnyú madár repülne.
Mondtam a hallgatóságnak, majd hozzátettem: sajnos ez az, amiről én is csak olvastam, mert bár ezer és ezer sarlóst láttam, de a légi párzás pillanatait még sosem kaptam el."
"járványok, karanténok idején sokaknak jelentene segítséget, ha ebbe a természetbúvárok által jól ismert világba és létmódba nőttek volna bele, vagy azt most felfedeznék, és akkor nem beszéltünk még a szellemtudományok világáról, az irodalomról, a filozófiáról, melyek az elme tigrisei és egerei, kecskebékái, és kárászai; sok regény és eszmefuttatás pedig épp olyan, akár a madárdal; másként halljuk, ha időt szánunk rájuk; olyan dallamok bontakoznak ki, olyan gondolatok és érzések, melyeknek azelőtt a létezését sem feltételeztük."
"létjogosultnak tartom a nyelvőrködést, de épp annyira, mint egy író szabadságát. Frázis már, de a nyelv valóban változik, és sokrétegű képződmény. Sok olyan szavunk, kifejezésünk van, amitől régebben óvták volna a nyelvet, ma pedig már ezeket a szavakat óvjuk. Tetszik vagy nem, ez már egy angolszász világ, félig-meddig ott is, ahol a beszélt és hivatalos nyelv nem az angol. Ezek is „török idők”. 150 év után török eredetű szavakkal is telítődött a nyelv, most szemlátomást angol kifejezésekkel, szavakkal is telítődik,
a szlengről nem is szólva, amit a nyelvőrök egy része szintén homlokráncolva figyel, miközben a szleng és az argo az egyik legplasztikusabb, legerőteljesebb rétege ennek a nyelvnek."
"Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított.
Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában.
De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."
"Online térben vagyunk. Ez nem egy nyomtatott könyv. Ez egy online történet online térben. Úgy is kell viszonyulni hozzá. A nyomtatott szöveg sok szempontból halott. Nem változik. Legfeljebb benned változhat idővel. De a Darksite story nem halott szöveg, mint inkább organizmus a neten. Él, s remélem élni fog. Remélem, fogva tart engem is, de nem annyira, hogy csak ővele kelljen lennem.
Mivel él, mivel a Darksite story nemcsak egy történet, hírt adhat magáról a szünetekben is. Amint most. Pár sorral, a pénteken induló regényből. És hangokkal. Ha ezt hallgatod, félig máris a történetben vagy. Abban a fényben, abban a félhomályban állsz, ahol Beyon."
"Meg kell őrizni a komfortzónát – ez a végső parancsolat.
Milyen érdekes! Olyan figurák, akik szellemi téren mindig a komfortzóna elhagyására ösztökéltek, amikor a tényleges komfortzóna szűküléséről, elhagyásáról van szó, rögtön padlót fognak, és a „régi” védelmére kelnek.
A népesség egy része a karantén helyzetben megtalálta magában azt az énrészt, amely képes alkalmazkodni, amely igyekszik például önfenntartóbb lenni, így aztán pl. kenyeret süt. Mások meg ezen a kezdet óta élcelődnek."
"Online térben vagyunk. Ez nem egy nyomtatott könyv. Ez egy online történet online térben. Úgy is kell viszonyulni hozzá. A nyomtatott szöveg sok szempontból halott. Nem változik. Legfeljebb benned változhat idővel. De a Darksite story nem halott szöveg, mint inkább organizmus a neten. Él, s remélem élni fog. Remélem, fogva tart engem is, de nem annyira, hogy csak ővele kelljen lennem.
Mivel él, mivel a Darksite story nemcsak egy történet, hírt adhat magáról a szünetekben is. Amint most. Pár sorral, a pénteken induló regényből. És hangokkal. Ha ezt hallgatod, félig máris a történetben vagy. Abban a fényben, abban a félhomályban állsz, ahol Beyon."
"Kijártak a közeli, s ekkoriban már csöndes csatamezőkre, és férfiak zsebeit kutatták, lopkodták tárgyaikat, titkos leveleiket – vajon mit írtak, mit üzentek azoknak a nőknek, akik még tudták, milyen egy férfi!? Milyenek voltak azok a nők, akik még férfit birtokoltak? Kiszedték az átázott bélésekből a fényképeket, otthon borzongva olvasgatták a levelek finom célozgatásait, csereberélték a nadrágokat, pantallókat, pipákat, szipkákat; hazahordták a katonák koponyáit, szénnel bajuszt rajzoltak nekik, kukoricahajból szakállt és pajeszt ragasztottak, és az éjjeliszekrényen tartották; hazavitték erős combcsontjaikat, alaposan lemosták, kifőzték sziksóban és kifehérítették a napon, ha pedig nem látta senki, elalvás előtt, azokkal játszadoztak."
"2020.05.06. Gondolhatnánk, minden sirály vízhez kötődik, így ezen belül legfeljebb annyi lehet a különbség sirály és sirály között, hogy egyesek az édesvizeket kedvelik, mások inkább a tengereket és óceánokat. Alapvetően valóban ez a helyzet a sirályokkal, de itt is vannak extrém esetek. A tengeri sirályok közül is van egy, aki a többi tengeri sirályhoz képest is extrém „tengerimádó”. Hogyan lehetséges ez?
Hogyan lehetséges a tengeri sirályok kasztján belül kitűnni a tenger imádatával?"
"Pár napja hoztam már példát arra, hogy „közönséges” fajok is megdöbbentő titkokat tartogathatnak a számunkra, mint például a békák. A tavasz a szaporodás időszaka, és épp a szaporodás az a terület, ahol a legtöbb megdöbbentő vagy lenyűgöző jelenséget találjuk. Nemcsak a békáknál, madaraknál, hanem például a halaknál is."
"Sok ilyen ételről alakult bennem az meggyőződés, hogy ezek elkészítése bizonyára macerás. A rizsfelfújtról is ezt hittem, holott állati egyszerű és nagyszerű étel. A hosszú hétvégére is süttem egy nagy tepsivel. Négy napig jártam rá.
Ahogy korábban írtam már ITT, kedvelem a nagy adagokat, többek között azért, mert nagy adagok esetén az ember napokig írhat (és ehet meleg ételt) anélkül, hogy sütni-főzni kelljen. Ennek hátulütője viszont, hogy nem eléggé változatos az étrendem. De a rizsfelfújt megint hozott egy kis színt."
"Ha nem látnánk előre semmit, nem tervezhetnénk. Ha nem tervezhetnénk, kiszámíthatatlan lenne minden. Ha kiszámíthatatlan lenne minden, eluralna minket a szorongás. Ha a szorongás uralna minket, nem maradna csipetnyi szabadságunk sem. Akkor pedig nem volna értelmes az élet. De az élet értelmes. Ezért néha muszáj visszalapoznunk. Ezért időnként kénytelenek vagyunk ugyanazt többször is, másként is megérteni. És mivel képesek vagyunk a dolgok többszöri, máskénti megértésére is, ez a kényszer inkább öröm, semmint siralmas korlátoltság."
"Az idei tavasz – mit általában a madárvonulás időszaka mindig – számos madártani érdekességet hozott itthon, de ezek közül is kiemelkedik, hogy végre ismét észleltek csíkosfejűeket.
Bár ez túl sokat nem jelent, valószínűleg véletlenszerűen erre vetődő, átvonuló madarakról van szó, de mégis: legalább hébe-hóba még felbukkan. Ha nem is költ. A Birding.hu adatai alapján először a tihanyi Külső-tónál fogtak egy példányt 2020.04.22.-én (ez egyébként az egyik legkedvesebb helyem). 5 nappal később a Kisalföldön, Csornán újabb példány került hálóba."
"Egyrészt kevés benzinnel mentem neki a karanténnak, benzint hozatni meg jóval nehezebb, mint például tartós élelmiszert. Ezért már két hónapja is úgy gondoltam, spórolok a fűnyírással, s csak akkor állok neki, amikor már nagyon muszáj. Addig az udvart legeltetem. Tekintve, hogy aszály is van, az aszály és a legeltetés együtt, egészen eddig, elégnek bizonyult. Az udvaron belül még nem nyírtam az idén (kívül, ahol nem legeltetek, ott már kellett). Így persze nem kapni olyan szép, egyenletes pázsitot, amit megszoktam, és ti is megszokhattatok a képeken,
cserébe viszont virágba borult az udvar. Zöld gyepből átalakult virágzó rétté."
"Sokszor hivatkoztam arra az utóbbi években, hogy olyan nekem a honlap, mint egy otthon. Ahol vendégül látlak titeket. Általában terített asztallal, ám néha üres a hűtő, sőt az is előfordult párszor, hogy nem voltam itthon.
Ez az otthon abban különbözik más házaktól és otthonoktól, hogy még ha távol járok is, a zárban hagyom a kulcsot.
És mint minden otthont, ezt is az formálja, aki benne él. Ahány ember, annyi élet; ahány élet, annyi stílus. Ha sokféle ez az élet, stílusában is sokféle lehet, és egy idő után nehezen férnek meg egymás mellett a dolgok. "
"Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás.
Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."
"Azokba a pillanatokba, amit emberként kegyetlennek, gonosznak, bestiálisnak érezhetünk. Ilyenkor felmerülhet a kérdés: Valóban annyira tökéletes és tiszta a természet? Nem értünk itt félre valamit?
Olyan felvételeket gyűjtöttem össze, melyekhez néha erős idegzet kell. Tavasz van, és ilyenkor minden a szaporodásról szól. (Ahogy a madárdal is.) Az alábbi válogatás is a szaporodási időszakban mutat különböző madárfajokat – olyan szemszögből, ahonnan ritkán nézzük őket.
Elsőként pillantsunk bele a Norwich katedrálisán fészkelő vándorsólyom-pár életébe."
"Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik.
Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."
Miután a 24.hu-n megjelent egy karanténnovella, a napokban újabb ígéreteimet akarnám teljesíteni. Az egyik egy viszonylag hosszú videó járványról és irodalomról. Aminek talán külön örültök majd, itt végre sok óceáni felvételt láthattok a francia partokról. Tudom, sokan hiányoljátok, hogy a franciaországi beszámoló megszakadt és nem folytatódott, ezt most kicsit helyrehozom. Az első nézők szerint gyönyörű felvételek vannak benne. Ezt a videót ugyanis felkérésre készítettem, ezért először nem is a Youtube-csatornámon jelenik meg, de szólók időben. Várhatón valamikor a jövő héten érkezik."
"Most csak röviden, cserébe hozok egy regényrészletet a talán már elfeledett Protonautákból. Azért is merészelem, mert tegnap a 24.hu oldalán egy teljes karantén-novellát olvashattatok, a következő napokban pedig jövök egy videóval, s ha minden jól megy, egy héten belül úgy megleplek titeket, ahogyan már régen nem. 🙂 Ezeken dolgozom most, és egy íráson, ami azt a kérdést nézi meg (megdöbbentő videókkal), hogy vajon lehetnek-e kegyetlenek a madarak?"
"Josef K. lefőzte a kávét. Ahogy ő mondaná: „a kibaszott kávét”. Délelőtt 10.30-ra ígérték, hogy a KONTAKT-3000 az ő régiójában is letölthető legyen.
„Ez épp elég idő – gondolta Josef K. – Arra, hogy átgondoljam, kivel találkoznék s milyen alkalomból. Már ha találkoznék valakivel egyáltalán.”
Ám épp csak megitta a kávét, rájött, hogy gondolhat ő bármit, attól függ minden, kit ajánl majd a KONTAKT-3000."
"Ha evidenciákról is írok, elnézést, de talán nem mindenki tud ezekről. Nem mindenki tudja, hogy egy honlaphoz jó esetben analitikai rendszer is tartozik, mely állandóan figyeli a forgalmat, és izgalmas statisztikákat készít. Nem kell aggódni, személyes adatokat nem lát az ember, nem tudom megmondani például, hogy pontosan ki olvasott egy cikket, de azt például látom, hogy melyek a legolvasottabb cikkek, melyik településről érkezik a legtöbb látogató, és így tovább. Nos, akkor nézzünk pár dolgot, a teljesség igénye nélkül.
A legbeszédesebb természetesen az, hogy mennyien látogatják a honlapot."
"Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba.
Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban.
Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."
"Méretéből fakadóan jó pár felfoghatatlan adatot hozhatunk róla, így például az egyik leginkább mellbevágó, hogy egy kék bálna naponta 3,6 tonna táplálékot fogyaszt.
Egy kis számolgatásra csábít ez az adat, hisz ez önmagában szinte semmit sem mond, annyira nagy szám. Hasonlítsuk inkább valamihez, mondjuk a mi táplálkozásunkhoz.
Eltérő adatokat találunk arra vonatkozóan, hogy egy ember napi kalóriaszükséglete mennyi, hisz változó koronként és nemenként is, de ha napi 2500 kalóriával számolunk, nagyot nem tévedhetünk. Egy kék bálna napi kalóriaszükséglete 1,5 millió kilokalória!"
A könyv lassan, de biztosan süllyed. Egy író is az online térbe kényszerül, ha szeretne elérni embereket – de azt sem állítom, hogy ez oltári tragédia. Igaz, az online-lét mikéntje kérdéses lehet,
de végtére is minden korábbinál több a lehetőség a közvetlen elérésre, mindentől és mindenkitől függetlenül.
A könyv talán háttérbe szorul, de ahogy korábban írtam már: a pakliban mindig benne van, hogy jöhet olyan kor még, amikor a nyomtatott könyvek mentsvárat jelentenek. Épp ezek a hónapok mutatják bántó élességgel, mennyire sebezhető a mi kis életünk, a mi kis civilizációnk"
"A harkályok természetes hangja rikácsolás, s egyszerűen rettenetes. Szerencsére ritkán hallani. Aki viszont járt már gyűrűzőtáborban, és volt szerencséje kézben tartani harkályt, két dolgot biztosan tud: egyrészt sokkal jobb, amikor a harkály hallgat, másrészt sokkal jobb, ha nincs a kezünkben. A riadt harkály igen harcias, bátor állat, és ahogy alapesetben a fákat, bizony az őt tartó kezet is rendszeresen megsorozza.
Ilyenkor érzi az ember csak igazán, mekkora erő szorult ebbe a madárba, és hogy a harkálycsőr mennyire masszív szerszám."
"Róla korábban is írtam már ITT. Leginkább egy énekesmadárhoz hasonlít, laikusban fel sem merül első látásra, hogy egy harkályfélével van dolga. Életmódjában is jelentősen különbözik, hisz míg a többi harkályfaj helyhez kötött, és még kóborlásra sem igen hajlamos, addig a nyaktekercs Afrikában tölti a telet. Szürkésbarna, kissé bagolyszerű mintázata legalább annyira jellemző, mint ütemes ki-ki-ki vagy nyek-nyek-nyek kiáltozása. Ez a verébtermetű, igazán különleges, főként hangyatojásokon élő madár viszonylag kevés kertben bukkan fel"
"Hetek óta figyelem, ahogy lassan erősödik az a narratíva, miszerint itt nem is annyira járvány van, mint inkább hisztéria. Elképesztő dolgokat hallani, amúgy általában józan emberektől is. A kommentszekciók felálltak, kialakul az új buborék, míg számos fontos kérdésre egyáltalán nem születik válasz és magyarázat.
Elhangzik például, hogy vannak, akik jól érzik magukat ebben a helyzetben, végre kielégíthetik az apokalipszis utáni vágyukat.
Ez egy ősrégi mondás minden olyan helyzetre, amikor a korlátozások vagy önkorlátozás lehetősége felmerül – például klíma-ügyben."
"Mivel az ingatlanbiztosítások csakis tűzkárra vonatkoztak, a megrongálódott épületeket a tulajdonosok felgyújtották, és ezzel az évszázad tűzvésze vette kezdetét. Érted? Összedől a város, mire még gyújtogatnak is. Szánalmas idióta az ember, megmondom. És mi van akkor, ha senki sem gyújtogat? Meggyanúsítunk valakit azzal, hogy mégis. Mint Japánban az 1923-as nagy kantói földrengésnél. Ott száznegyvenezer ember veszett oda, de a japánok megspékelték a dolgot azzal is, hogy a koreaiakat gyújtogatással és a kutak mérgezésével vádolták. Hiába rendelték ki a rendőröket, sokszor épp ők álltak a mészárlás élére."
"Nyilván ez sem jut az ember eszébe véletlenül, akkor sem, ha Thomas Mannt olvas. Csakhogy korábban – minden fentebb írt dologtól függetlenül – erősen zavart valami; annyira, hogy már veszekedtem is emberekkel emiatt. Ha megkérdeztem valakit, mire gondol épp, gyakran kaptam azt a választ: „Semmire.” Ez rettentően bosszantott. El nem tudtam képzelni, hogy valaki tök üres fejjel álldogál vagy üldögél. Azt gyanítottam, hogy ez általában nettó hazugság. Egyszerűen nem akarnak színt vallani, vagy úgy gondolják, magánügy, hogy mire gondolnak.
De akkor mondják azt! – gondoltam –, és ne hazudjanak a szemembe."
"Ez az irodalom, emberek! Ez az, ami örök! Ennek fényében kell érteni a halált, érteni magunkat, míg élünk, érteni fiatalt és öregeket!
Nem ez a kor teszi aktuálissá vagy halhatatlanná Buzzatit, épp fordítva: többek között ő ad esélyt nekünk arra, hogy élővé váljunk, élők és emberségesek, éberek és épek maradhassunk.
Szóval, a holnap történetében először itt egy szívesen látott vendégszöveg. Rövid, ütős novella. Olvassátok, és osszátok is! "
"Az emberiség a legkülönfélébb tudatállapotok foglya, egymással harcolnak népek, nézetek, klikkek.
Emberiség voltaképp nincs is. Vagy csak azt a csatateret jelöli, ahol egy faj különböző csoportjai egymás ütik, míg szisztematikusan irtják a többi fajt is. Az ember még mindig olyan, akár a pár éves gyermek, aki véletlenül meggyújtott egy szál gyufát, de mivel ennél többre nem képes, benne ég a gyönyörűen lángoló gyerekszobában. Még csak a függöny ég az ablak előtt, de előbb-utóbb lángra kap az ajtó is."
"Három olyan ételt is elkészítettem, amit soha korábban – de ne gondoljatok semmi extrára.
Nagyjából abban a sorrendben haladtam, ahogy a mélyhűtőből bukkantak elő a hozzávalók.
Először a pisztráng. Ráadásul az gyorsnak és ínyencségnek ígérkezett. Halkan mondom: pisztráng csak egészen kivételes esetben van a mélyhűtőmben. Ez most egészen kivételes eset volt. S azzal kecsegtetett, hogy mint minden hal, hamar elkészül, de mivel szerettem volna megadni a módját, és beugrott a klasszikus süllő recept"
"Egyáltalán nem vagyok az a típus, aki nem viselhet másokat a konyhában, míg ő odabent van. Épp ellenkezőleg.
A legfrankóbb az együtt főzés. Ebben évtizedes rutinom van. Barátokkal is gyakran főztünk együtt rendszeresen, egy időben minden második héten, pénteken. Sokan nem is tudják, mennyire jó együtt főzni valakivel. De ha sok fogás készül – időnként képes vagyok én is 3-4 fogás elkészítésére –, akkor mire asztalhoz lehet ülni, ha nem vigyázunk, úszik a konyha."
Új látogatóknak írom: 2020.12.19-én belevágtunk egy közös kisregény megalkotásába. Ennek részleteit, a felhívást ITT olvashatjátok. A lényeg röviden annyi, hogy ezt a szorongatott karácsonyt azzal szeretnénk emlékezetesebbé tenni – így talán évekkel később nem csak a járvány jut majd eszünkbe 2020 karácsonyáról –, hogy közösen hozunk létre egy szép karácsonyi történetet.
