• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2016 – Kalandozás – Jack London után, szabadon (Veszprém@)

„A vízen eltöltött legborzasztóbb pillanat is jobb bármely szárazföldinél” – üzenték a Facebookon Centaurinak, az álneves regényírónak a füredi hajósok, akik elképedtek a jégmezőn kikötni készülő hajó láttán.

Balatonfürednél sodorta partra a viharos szél a Jack London-emléktúrán a magyar valóságban kalandozó írót. Mielőtt vízre szálltak volna a Nene kapitányával, az éjszakát a vitorlás hajón töltötte a csaknem befagyott akarattyai kikötőben. Eredetileg Tihanyig hajóztak volna, de feladták, mielőtt a Titanic sorsára jutottak volna.
cennene2
A ruháit szárítgató Centaurival Lovason beszélgettünk a márciusban megjelenő, részben Jack London történetén alapuló könyvéről, a Jákob botjáról és a február 2-ig tervezett túráról, amelyre ötezer forinttal a zsebében indult el. Innen Keszthely felé ment tovább, amerre a stopja vitte és amerre a követői a Facebookon irányították. A lényeg a csavargás – Jack London után, szabadon. Egyébként a Balaton jege szeszélyesebb, sokkal többet tud, mint például a befagyott Északi-tenger, állítja, mert annyiféle a balatoni jég, túrós, kásás, buborékos, törmelékes, tükör, réteges, utóbbiból is van legalább kétféle.
– Tényleg veszélyben voltál a jeges Balatonon? Komolyan kell venni ezt a száz évvel ezelőtt élt, 1916-ban elhunyt amerikai író emlékének áldozó túrát, vagy írói játék az egész?
– Kérdés, hogy mit tekintünk játéknak? Tény, hogy lecsapott ránk a szél a keleti medence közepén, be kellett vonni a vitorlát és kijutni valahogy a partra. Egyébként a túra teljesen komoly, annak ellenére, hogy vannak, akik kételkednek. Tíz éve, amióta publikálok, mindig vannak, akik azon pörögnek, hogy én nem is létezem, vagy hogy a szerző nem is férfi, hanem nő, vagy hogy nem is új szerző, hanem régi. Most is előjön, hogy ez az egész a márciusban megjelenő új könyvem, a Jákob botja marketingje és ezért csinálom. De az a helyzet, hogy amikor nem publikáltam, akkor is előfordult, hogy eltöltöttem egy hónapot egy sziklapárkány alatt, nem volt nálam semmi, csak A Legyek Ura című könyv, és amikor megéheztem, leballagtam a közeli szőlőbe enni.
– Ezek szerint született csavargó vagy, akárcsak Jack London?
– Hát nem. Az elmúlt tíz évem úgy alakult, hogy sokat kellett mennem, sok okból. De már jó ideje úgy érzem, hogy abba kellene hagyni ezt a vándorlást. Jogos a kérdés, hogy akkor most miért csavargok? Az új könyvem, a Jákob botja arról szól, hogy egy fiatalember változtatni akar az életén, tengeren él, matrózkodik, bűnözésbe keveredik, csavarog, lecsukják, a szerelmi élete is zűrzavaros. Azt akarja, hogy ennek legyen vége. De azt gondolja, hogy ez nem fog menni valami lezáró gesztus nélkül. Amikor valaki meghal, elbúcsúztatják. Önmaga halott lényét is el kellett búcsúztatni valahogy. Meg is találja az ehhez megfelelő gesztust. Az első lépés még visszafelé viszi, még egyszer, utoljára, elmegy a hajóra. Én is hasonlóképpen úgy gondoltam, hogy most még egyszer, utoljára, akkorát csavargok, mint még soha az életben.
centauri emlektura
Vannak hasonlóságok közted, Jack London és az új regényed főhőse között?
– Jákob, az új regényem főhőse harcos alkat, nem riad vissza semmitől, abszurd helyzetekbe is képes belemenni. Egyetlen lényt nem tud legyőzni, pedig egész éjjel harcol vele. Amikor hajnalban kiderül róla, hogy nem földi lény, hanem egy angyal, Jákob megragadja, és azt mondja, addig nem eresztelek, amíg meg nem áldasz. Áldást kérni erőszakkal, kicsikarni a sorstól a boldogságot? Ez az, amire sokan azt mondják, nem lehetséges. A bibliai Jákob olyan figura volt, mint később Jack London, aki a lehetetlenért is képes volt küzdeni. Jack London nagyon mélyről indult, megjárta nemcsak az országutat, hanem a sittet is. Neki fontos volt a pénz, mert mélyszegénységből jött, és ő volt az első író, aki dúsgazdag lett.
– Ez a túra és a megjelenés előtt álló regényed aktualizálja Jack Londont? Beleépíted a te valóságod darabjait az ő szövegeibe, vagy az ő szövegeit építed be a te regényedbe?
– Vannak a könyvben vendégszövegek, átiratok Jack Londontól, de ez a könyv egészének nem nagy része, úgy számolom, hogy öt százalék körül van, a többi saját szöveg. Egyrészt az én életemből vannak benne dolgok, másrészt Jack London ifjúkorának a történései és nagyon keményen van benne fikció. Jack London után szabadon. A könyvben és most az út során is nagyon jó érzés ez a szabadság.
– Az átiratok kifejezést használod. Fazonigazításra szorul a száz évvel ezelőtti szöveg?
– Nem az eredeti Jack Londont írtam át, hanem a fordítót. Másfelől vannak olyan pontok, ahol pontosan tudom, hogy Jack London-szöveget rendeztem át dramaturgiailag. Egyébként helyenként durván aktuális, ha én rakok bele ilyen motívumokat egy több mint száz évvel ezelőtt zajló történetbe, akkor megvádoltak volna vele, hogy keményen aktualizálok. De így most Jack London tartja a hátát helyettem. Ha valaki azt állítja, hogy a mai ilyen-olyan társadalmi-politikai helyzetre való direkt utalást fedez fel a regényemben, akkor én azt mondom, keresse meg az eredetit, hiszen Jack London írta száz évvel ezelőtt. Éppen az az érdekes, hogy bizonyos dolgok annyira nem változtak.
Centaurival (háttal) Lovason beszélgettünk. Szemben Fenyvesi Ottó költő, író, képzőművész
Centaurival (háttal) Lovason beszélgettünk. Szemben Fenyvesi Ottó költő, író, képzőművész
– Érvényes ma is, ahogyan és amit az életről mond? Nem fogalmaz túl naivan egyszerűen?
– Talán van benne olyan is. De aminek örülök, hogy figyelem irányul rá. Az országúton is találkoztam olyan Jack London-rajongóval, aki fölvett, és amikor hallotta, mi járatban vagyok, azt mondta, jaj de jó, akkor most újra fogja olvasni ifjúkora kedvenc regényeit, A vadon szavát, a Fehér Agyart, az Éneklő meg A beszélő kutyát.
– Úgy építed fel ezt a Jack London-emléktúrát, mint egy keresztrejtvényt a facebookos követőid segítségével. Lépésről lépésre oldod meg a feladatokat. A homályos részeket kihagyod, később visszatérsz rájuk, hogy a végén majd összeálljon az egész és megkapja teljes értelmét.
– Bármi történhetett volna. Előfordulhatott volna, hogy minimális figyelemmel bolyongok. Ezért az utolsó pillanatig halogattam a döntést, bele merjek vágni vagy sem? Nem annyira Hawaii télen csavarogni, főleg egyedül. Nem azért, mert az ember fél a sötét erdőben, hanem mert rossz, ha nincs kihez szólni. Az akarattyai kikötőben a hajón éjszaka majd’ megfagytam, arra gondoltam akkor, azért ez nem annyira frankó. Mennyivel másabb az, ha ketten fáznak, az a hőérzetet emeli plusz öt fokkal.
– Mi az utad eddigi legfőbb tapasztalata?
Végigcsinálom, már csak az olyan kételkedők miatt is, akik azt nem hajlandók elfogadni, hogy ha kiállsz az útra, lesz két önzetlen ember, aki felvesz.
És tényleg, ha követjük a Facebookon a valódi nevét és az arcát titkoló írót, kiderül, szinte kézről kézre adják ismeretlen ismerősök. Eddig mindig továbbvitte valaki – földön, vízen. Levegőben? Még majd bebizonyosodik, hogy a magyar valóság sokkal színesebb, mint otthon ülve gondolnánk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük