2016 – Tettekre van szükség – Mandiner

Az utolsó lökést egy vita adta meg. Egy ismerősöm kétségbe vonta az igazamat, amikor azt állítottam, hogy bármerre járok is, mindenütt találok nyitott, szabad, és segítőkész embereket.

Centaurinak, a tíz éve álnév mögött rejtőző magyar írónak hétfőn jelent meg negyedik műve, a Jákob botja a Magvető kiadónál. A regény Jack Londonról szól, aki akkora hatással volt a magyar követőjére, hogy utóbbi a könyvön kívül egy húsz napos emléktúrával is tisztelgett az éppen száz éve elhunyt író előtt. Az útra Centauri  5000 forinttal, 5 deci vízzel, 5 csomag zacskós levessel, 5 doboz dohánnyal, 5 deci Jack Daniel’s-szel és 5 tábla csokoládéval indult. Egyébként az emberekre bízta sorsát.
Az író követői a Facebookon szavazhatták meg, merre vegye az irányt, hol mennyi időt töltsön, sőt meghívóikkal megmenthették az írót a szabad ég alatt alvástól vagy éppen az éhezéstől. Így tett meg a vándor húsz nap alatt kétezer kilométert – főleg autóstoppal -, miközben aludt a befagyott Balatonon egy hajó gyomrában, barlangban, gyerekszobákban és autómosóban is. A kimerítő túra után immár egy kényelmes kávézóban beszélgettünk az íróval.
Miért pont Jack London?
Nyolc évvel ezelőtt nehéz helyzetben voltam, akkor került a kezembe Jack özvegyének visszaemlékezése. Előtte alig tudtam valamit az író fiatalkoráról: jobbára csak a híres és gazdag, az aranyásó Jacket ismertem. Ekkor szembesültem azzal, hogy ez az ember brutális küzdelmeken ment át, tizenkilenc éves korára végigcsinált egy teljes életpályát. Dolgozott gyárban, volt kalóz, pandúr, tengerész, ült börtönben, írt, tanult, rabolt, szeretett, küzdött, elbukott. Az a mondat írja le ezt legjobban, amit Mrs. Jack London könyvének előszavában olvashatunk: Jack London ezt a hihetetlenül színes és kalandos életet nem írta, hanem élte.
Jó volt nyolc évvel ezelőtt arra gondolni, hogy ő nálam jóval nehezebb helyzetben sem adott fel semmit. Jack példája tettekre sarkall, amire manapság nagy szükség van. Néha valamiféle erőtlenséget érzek az emberekben. Értelmetlen terheket visznek egy életen át, ahelyett, hogy leraknák őket, ahelyett, hogy megküzdenének önmagukért. Jack nem egy makulátlan hős, de addig-addig küzdött, amíg el nem ért egy másik, jobb életminőséget. Én hiszek az olyasfajta irodalom érvényességében, ahol az irodalom nem csupán esztétikai kategória, hanem a pragmatikus elme számára is fontos mozgósító erő.

 
De miért kell ezért útra kelni szinte üres zsebbel?
Írtam egy regényt Jack London ifjúkora alapján. Hosszú könyv és egy erős erőltetett menettel értem a végére. Nem akartam tíz évig dolgozni rajta – az első sort így is nyolc éve írtam le –, ezért az utolsó öt hónapban napi tizennyolc órát dolgoztam, szombat-vasárnap is. Talán emiatt a regény befejezése után se tudtam igazán leállni. Gondoltam, ezzel az úttal a regényírást is lezárhatnám, másrészt tisztelegni szerettem volna Jack előtt, mivel ez évben lesz halálának századik évfordulója.
Már nyáron, a regény vége felé járva is a fejemben motoszkált az ötlet. Korábban is közlekedtem stoppal, és időről-időre eszembe jutott: mi történne, ha oda mennék mindig, ahová az első autó visz. Jack London a csavargó időszakában sose tudta, hol köt ki estére, hiszen például a rendőrök elől menekülve egyszerűen felugrott az első vonatra, és csak később szembesült azzal, merre is tart voltaképpen. Az ő országúti időszakában a bizonytalanság volt a legmeghatározóbb. Ezt az állapotot hoztam létre az emléktúra során.
Január nem a legalkalmasabb hónap a vándorlásra.
Azért választottam január 12-ét az indulás napjának, mert ez Jack születésnapja. Azonban jó ideig hezitáltam, tényleg belevágjak-e. Az utolsó lökést egy vita adta meg. Egy ismerősöm kétségbe vonta az igazamat, amikor azt állítottam, hogy bármerre járok is, mindenütt találok nyitott, szabad, és segítőkész embereket. Rövid vita volt, azt hittem, nincs is jelentősége, de másnap, amikor már egyedül voltam, dühös lettem. Úgy gondoltam: jó, nem vitázom, inkább utánajárok a kérdésnek nagyban. Megnézem januárban, a legsötétebb, leghidegebb, legrosszkedvűbb hónapban, hogy vajon segítenek-e vagy az útszélen hagynak az emberek.
Mit tapasztalt?
Számoltam rossz és jó forgatókönyvvel is, de végül meghökkentően jó tapasztalatokkal tértem vissza, és sok segítőkész, igazán nagyszerű emberrel találkoztam. Nem beszélve arról, hogy néha olyan jack londonos lett a túra, mintha egy marketingcsapat tervezte volna meg a részleteket.
Jack fiatalkorát a hajózás határozta meg. Az új regényemben, a Jákob botjában is jelenős szerephez jut a tengerészélet, a hajózás; de álmomban se gondoltam volna, hogy mindjárt az út elején egy hajón találom magamat, hogy egy jégbe fagyott kis vitorlás kabinjában töltöm a harmadik éjszakát, másnap pedig szélviharból kell kimenekülni a jégtáblákkal teli Balatonról. Nem tettem mást, csak stoppoltam az olvasók által a facebookon megszavazott irányba az M7-esen, mire épp olyasvalaki vett fel, aki vitorlázni indult januárban.

 
Nem lehet könnyű egy ilyen túrára becsomagolni.
Napokon át szortíroztam, mégis 46 kilós lett a málha. Tényleg számolnom kellett a legrosszabb eshetőségekkel is. Nem csak azzal, hogy sokat leszek a szabad ég alatt éjjel, hanem azzal is, hogy egy idő után nem lesz mit ennem. Végül is nem éheztem, holott egyszer sem kéregettem. Elmondtam, mi járatban vagyok, és az emberek segítettek. Még egy kávét se kértem, soha. Tényleg nem. Viszont elfogadtam mindent, amit önként adtak.
Milyenek voltak az első lépések?
Az első napot két markáns érzés uralta. Egyrészt szorongás, hiszen nem tudtam, mi vár rám, másfelől ugyanez lelkesített is. Felszabadított, hogy most semmi sem múlik rajtam. Nem kell döntéseket hoznom, csak rá kell hagyatkoznom a következő pillanatra. És persze őrült kíváncsi voltam, milyen tapasztalatokat, történeteket ad majd ez a túra.
Később rengeteg követője akadt – de kezdetben?
Eleinte inkább csak a törzsolvasók követtek. Azok, akik korábban is figyelték az oldalamat. Akkor dőlt el szavazással jó pár szabály és az első útirány. Így indultam el a Dunakanyar felé.
Az emberek a szavazás során korlátoztak vagy inkább segítettek?
Inkább segítettek. Arról is szavazhattak például, hogy milyen távolságról fordulhatok rá célirányosan egy meghívóra. Három lehetőség közül választhattak: ötven kilométerről, száz kilométerről vagy bárhonnan. Szoros eredményt hozott a szavazás, de végül is a „bárhonnan” került ki győztesen. Nagyon nagyvonalúak voltak velem. Az is igaz, hogy ezzel a lehetőséggel a túra során végül is nem éltem.
Közben valamiféle közösség is kialakult az oldalán.
Ez engem lepett meg a legjobban. Ráadásul egy olyan közösség, ahol nincs trollkodás, pocskondiázás. Egy újságíró kérdezte tőlem, amikor épp az M3-ason stoppoltam, hogy érdekel-e, mi tetszik neki ebben a túrában a legjobban? Persze, mondtam, nagyon is! Azt felelte, hogy az oldalamon csupa segítőkész, és néha valóban őszintén aggódó embert lát, és a neten mostanság ez egészen kivételes. Azt kell mondanom, igaza volt.
Ahogy nőtt a követői száma, úgy ismert meg az ország is. Ez segítette az utad?
Az utolsó napokban már kaptam meghívót olyantól is, aki az újságban olvasott az útról. Egy olvasóm betelefonált az egyik kereskedelmi rádióba, hogy elmondja, Jack London-túrán vagyok, ezért ha az út szélén látnak, segítsenek. De a legtöbben úgy álltak meg, fogadtak az otthonukba, hogy semmit sem tudtak rólam.
Készült leltár az útról?
Budapestről indult a túra, a legtávolabbi pont Szeged volt. Összesen kétezer kilométert tettem meg. 1800 kilométert stoppoltam, 20 kilométert hajóztam, 100-at vonatoztam, és körülbelül 60 kilométert gyalogoltam. Ötezer forintot vittem magammal, ebből hatszázkilencven maradt a túra végére. A névjegykártyáimból 120 fogyott, ennyi emberrel kerültem kapcsolatba. Töltöttem éjszakát a szabadban, hajó gyomrában, három kisgyerekkel egy gyerekszobában, autómosóban, sőt egy színpadon is.
Hogyan keveredett egy színpadra?
Egyik este Balatonszentgyörgyön rekedtem. Váratlanul jött egy üzenet, egy budapesti olvasómtól, hogy ő két órán belül ott van értem és felvisz a fővárosba. Mivel az volt az alapállásom, hogy a vándor mindent elfogad, mindennek örül, és mindent megköszön, elfogadtam az ajánlatot. A kocsi valóban megérkezett, de este tíz után értünk Budapestre, így már nem volt hol aludnom. A Nyitott Műhely nevű irodalmi helyszínre mentem, oda kéredzkedtem be éjszakára. A tulajdonos javaslatára a színpadon aludtam. Bizonyos értelemben ez volt az első színpadi fellépésem, mivel én nem szoktam író-olvasó találkozókat, felolvasói esteket tartani.
Volt olyan helyzet, amikor azt érezte, ebből elég?
Középtájon másfél napig alig álltam a lábamon. Ez volt az első holtpont, valószínűleg a hideg miatt. Aztán a túra vége felé, Debrecen környékén rám tört az érzés, hogy én nem vagyok normális. Mint a Kis Vukban: kicsi vagyok, éhes vagyok, haza akarok menni most rögtön. De számítottam erre. Húsz nap vándorlást nem lehet mélypontok nélkül végigcsinálni. Az utolsó napra pedig fizikailag készültem ki, már nem bírtam megemelni a zsákomat. Úgy éreztem, mintha egy horgolótű lett volna a felkaromban.
Ha a mélypontokról már beszéltünk, mi volt a csúcspont?
Azt hiszem, a barlangnál töltött éjszaka. Vendéglátóim elvittek kirándulni a Bükkbe. A kedvenc hegységem, a Jákob botját követő nagyregény helyszíne is. Itt van a legkedvesebb barlangom, a Szeleta-barlang. Elhatároztam, hogy ott töltöm az éjszakát, bár aznapra a meteorológia mínusz húsz fokot jósolt arra a térségre. De miután találtam fát, építettem belőlük hősugárzót és berendezkedtem, megnyugodtam. Úgy éreztem, hazaértem.
Mit adott önnek a túra?
Az emberről, a homo sapiensről továbbra is azt gondolom, hogy összességében egy eléggé félrecsúszott lény, de ez nem jelenti azt, hogy az egyes ember ne tudna a saját fajtájának minősége fölé kerülni. Az egyes ember nem megítélhető az emberiség egészének működése alapján: csak abból lehet kiindulni, amit egy adott helyzetben tesz. Egy adott ember sokkal jobb működést képes mutatni, mint az emberek közössége. Ez nem új nekem, de most felejthetetlen dózisban tapasztaltam, hogy ez mennyire igaz.
A túra másik kérdése az volt, képes vagyok-e még kilépni a komfortzónámból. Jó tudni, hogy még nem veszett el az alkalmazkodóképességem. Nem mindig volt könnyű, de képes voltam jól érezni magamat egy jeges, fagyos éjszakán is.
Az út lezárás vagy egy új regény kezdete?
A Jákob botjában Jack rájön, hogy nem kell neki a tengeri élet, nem kalóz, hanem író akar lenni. A könyv azt az utat mutatja meg, ami odáig vezet, hogy egy ember végül úgy döntsön, szakít azzal, aki addig volt. Jack egész életében hajózott, vándorolt, s mikor úgy határozott, ezt nem csinálja tovább, az utolsó útja még egy hajóra vezet. Így búcsúztatja el a tengeri Jacket. Vagyis az első lépés előre, paradox módon még egy utolsó lépés hátra. Némi túlzással én is egész életemben mentem. Akkor is, ha nem akartam. Szinte állandóan mozgásban voltam. Most már úgy érzem, elég. Szeretnék több időt tölteni otthon, a kandalló előtt, s szeretnék többet írni. De Jackhez hasonlóan úgy döntöttem, utoljára még egyszer elmegyek egy hosszú útra. Ha eddig menni kellett, akkor most kelljen még inkább. Hadd szóljon. Egy ilyen utolsó vándorút majd elintézi nekem, hogy ennek már vége legyen.
Tehát ez az út számomra egyfelől a Jákob botjának lezárása, másfelől az én folytonos vándorlásom lezárása. És egyben az új regény kezdete is. És egyszer talán azt is megírom, amit a Jack London-túrán átéltem.
Akkor mondhatjuk, hogy egy ihletszerző körút is volt?
Szokták mondani, hogy az alkotáshoz szükség van a fájdalomra vagy a magányra. De nem. Nincs szükségem fájdalomra. És nem is élménygyűjtés volt, mint ahogyan azt sokan hiszik. Én nagyrészt a képzeletemre hagyatkozom. Még sosem éltem át alkotói válságot. Nekem csak nyugalom kell és biztonság.
Ezért van az álnév is?
Igen. Részben. Annak idején néhány barátom úgy vélte, hogy kapcsolatok nélkül igen nehéz eljutni egy könyv kiadásáig. Én meg azt gondoltam, ha ez így van, akkor engem ez nem érdekel. Az írásban nem a publikálás, hanem a folyamat érdekel. Szóval úgy döntöttem: így vagy sehogy.
Aztán végül jól jöttem ki a dologból. Március elsején leszek tíz éves szerző. Ez idő alatt sok legenda keringett rólam. Úgy gondolták, hogy Centauri valójában nő. Hogy azért nem állok közönség elé, mert valamiféle Quasimodo vagyok. Számos ismert szerzőt gyanúsítottak meg azzal, hogy valójában ő rejtőzik az álnév mögött. De tíz év alatt a többség elfogadta, hogy én egyszerűen csak Centauri vagyok.

 

https://centauriweb.hu/barangolo/centauri-jack-london-100-tura/

2016 – Beszélgetés a Jákob botjáról – Jack Londonról – Centauri Civil rádió

2016 – Krisztus szamara se… (VS.HU) videó-interjú – Centauri aranymosás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK: "Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón." 2020.04.18.

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK:
    Valójában nem is volt a tanárom. Egy tudós ember volt „csak”, egy geológus, paleontológus, egy folyton töprengő, agyaló, kombináló ember. Termetre meg egy medve. Egy lassú, dörmögő, tekintélyes nagy medve. Ismerte a vadakat, a madarakat, de nem volt olyasmi, ami ne érdekelte volna. Talán a hülyeség – az talán hidegen hagyta. Nyugodt ember volt. Amolyan ősapa. Mindenki apja vagy mindenki nagyapja. Sokan jártak hozzá, az ő kicsi, fenyőkkel övezett házába, fiatalok."

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT: "Mintha ugyan egy öregember már nem érezne, mintha ugyan egy vénember, egy vénasszony nem sírna." 2020.04.16. 19:06

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT:
    "Élj sokáig! Azt kívánom. De tudd, ha egyszer te haldokolsz majd, ha egyszer rád csap le váratlanul az utolsó óra, és egy olyan öregember arca rémlik fel előtted, akit sosem láttál, akkor tudd: Ő volt az. Valaki 2020-ból. Talán 2030-at, talán 2050-et írunk akkor, de tudd, az arc, amit akkor látsz, évtizedekkel korábban, 2020-ban halt meg. Talán fogják majd a kezed, talán beszélnek hozzád, talán leszel olyan szerencsés, és mégsem érzed azt a kezet, mégsem hallod azt a hangot, mégsem érzed magad szerencsésnek."

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk." 2020.01.04. 10:11

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk.
    "Kedves Mindenki! Az elmúlt években alig-alig raktam fel hangos novellát vagy írásokat. Még 2019-ben készítettem pár felvételt ebből a célból, s várhatóan felvételek tucatjai készülnek 2020 elején, úgy néz ki, hogy igen jó minőségben, stúdióban. Többen többször is jeleztétek tavaly, hogy örülnétek az ilyen videóknak, és én akkor azt ígértem: lesznek. Nem mondom, ezt sem sikerült elkapkodni, de lett, s lesz is időnként új is. Hogy mennyi, azt pontosan még nem tudom. Fogadjátok szeretettel Philemont! A legjobbakat kívánva: Cen’"

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA: "Átváltozik az út, egy pillanat alatt útvesztővé. S minden útvesztő lélekvesztő is. S miden lélekvesztő elveszejti az észt és a tehetséget is." 2019.12.01. 18:41

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA:
    "A kísérletekből konklúziókat vonunk le, megnézzük, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán, aztán – ha elég kísérletet végeztünk – levonjuk a konzekvenciát, és lépünk. Változtatunk valamin. Létrehozunk az új tudás birtokában valamit. Ez az, ami az új kor elhatalmasodó kísérletezőkedvében és égig növekedő individualizmusában gyakran elmarad."