Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
Igen, azóta is őrzöm az ELLE ezen példányát😊
Megtisztelő
Ez valahogy beugrott, de nem véletlenül
Ekkora ellentmondásokat ki az isten old fel, Cen?
Régi vesszőparipám, hogy a modern ember egyik legnagyobb vesztesége a paradoxon elvesztése. A racionalizmus nyomán kiveszett belőlünk az a képesség (vagy az az igény?), hogy paradoxonokban gondolkodjunk, holott szerintem e nélkül nehézkes, szinte lehetetlen átlátni a világot, amint lehetetlen önmagunk és embertársaink megismerése is. Írok is erről hamarosan – tudod: “mihelyst lehet” 🙂
Olyan a honlap, mint egy elhagyott madárfészek.
Ma is ez “ugrott be” első olvasmánynak, mint már annyiszor! Mert az alatta lévő képet szeretném mindig látmi, takarás nélkül. Ma tanultam meg, nem lehet. Jó kis bűvőhelyedre többé nem akarok belesni! Mint szenvesélyes leselkedőnek, ez nem lesz könnyű!. 🙂
Most úgy tűnik, a szabadság nagyon erős falként működik, elzárja az embert a Többitől.
Lehet, hogy csak egyedül, magunkban lehetünk szabadok?
József Attila ezt is, mint annyi mást, világosan és gyönyörűen megfogalmazta már nekünk.
Utána is nézek tüstént jó TanítóMestertünk szavainak. Bár egyet betéve tudok, 🙂
” Jöjj el… ” pályám vezérelve volt: “játszani is emgedd”… 🙂
Biztos találok, most rád vonatkozó sorokat is… Szép ez a reggel, Cen’! idebenn