Barna medve Magyarországon és Európában

A barna medve (Ursus arctors) Európában

2020.11.02. Rendszeresen kapunk híreket az utóbbi években magyarországi medvékről, Erdélyben pedig mára medvekultusz alakult ki, de átfogó képe keveseknek van a medve európai helyzetéről. Ezért – ha már egyszer túlvagyok életem első medvefotózásán – röviden összefoglalom, amit a medve jelenlegi helyzetéről tudni lehet.


MIÉRT LETT KEVÉS MEDVE?

A medve viszonylag korán eltűnt a mai Magyarország területéről, körülbelül 1860-ra végleg kiveszett. Európa jelentős területeiről szintén kiszorult, egyrészt az intenzív gazdálkodásnak és vadászatnak köszönhetően. Domb- és síkvidéki területeken célzottan irtották, és

a mezőgazdaság kártevőjeként tekintettek rá.

Élőhelyei felaprózódtak, egyre kevesebb helyen talált nyugalmas életteret, így a 19. század végére a magas hegységekbe szorult vissza. A nagyobb természetvédelmi területek létrejötte, és a medve védelem alá helyezése hozott változást az utóbbi évtizedekben.

HOL ÉLNEK MEDVÉK EURÓPÁBAN?

Bár a legtöbbet az erdélyi medvékről hallunk, a barna medve meglepően sok területen maradt fenn, bár leszámítva Észak-Európát, a legjelentősebb állomány kétségkívül a Kárpátokban, azon belül is Erdélyben él. Az alábbi térkép szemléletesen mutatja, hogy Európa sűrűn lakott területein a medve milyen erősen kötődik a hegyvidékhez még mindig. Ugyanakkor Skandináviában síkvidéki erdőkben is megél, ahogy Oroszország medve-populációinak jelentős részét is síkvidéki tajgaerdőkben találjuk (ez világszinten is az egyik legnagyobb barna medve-állomány).

Kis túlzással az egész Kárpát-medencét medvék veszik körbe, így az állományok gyarapodásával párhuzamosan egyre több és több medve jut be Magyarországra is.

Az volna a csoda, ha nem telepedne meg nálunk is előbb-utóbb. Magyarország hegységei nem elég kiterjedtek, s nem elég zavartalanok ahhoz, hogy számottevő medveállomány éljen nálunk, de kisebb, úgynevezett perempopuláció kialakulása teljesen reális már a közeli jövőben is. Ha ugyan meg nem történt máris.

Ha a térkép mellé állományadatokat is rendelünk, magyarázatot kapunk arra is, miért az erdélyi populáció vált a leghíresebbé.

A BARNA MEDVE ÁLLOMÁNYNAGYSÁGA (FORRÁS)

Population name Countries Size (2012-2016) Trend
Scandinavian Norway, Sweden 2,825 Decreasing
Karelian Norway, Finland 1,660 Stable
Baltic Estonia, Latvia 700 Stable
Carpathian Romania, Poland, Slovakia, Serbia 7,630 Stable
Dinaric-Pindos Slovenia, Croatia, Bosnia & Herzegovina, Montenegro, “the former Yugoslav Republic of Macedonia”, Albania, Serbia, Greece 3,950 Stable-Increasing
Alpine Italy, Switzerland, Austria, Slovenia 49-69 Stable-Increasing
Eastern Balkan Bulgaria, Greece, Serbia 468-665 Stable
Central Apennine Italy 45-69 Stable
Cantabrian Spain 321-335 Increase
Pyrenean France, Spain 30 Stable

   


Európában tehát durván 18.000 medve élt 2012-2016 között (ez a szám valamelyest emelkedhetett az utóbbi években), ebből 7630 egyed a Kárpátok erdeit lakta-lakja, vagyis a medvék 42%-át találjuk a Kárpátokban, azon belül a legtöbbet Erdélyben.

Kevésbé ismert, számomra is meglepő, hogy Magyarországtól délre, a Dinári-hegységben és a Balkánon sem elhanyagolható a medvék száma, Európában a második legmagasabb 3950 példánnyal (a teljes állomány 22%-a). A déli hegységek területe azonban közel azonos a Kárpátokéval vagy nagyobb is, így bár sok medve él arra, az egyedsűrűség fele annyi sincs, mint a Kárpátokban. Ugyanez hatványozottan igaz Európa harmadik legnagyobb medve-népességére, a skandináv állományokra, mivel az még nagyobb területen szóródik szét.

MI A LEGFONTOSABB A MEDVÉNEK?

Sokáig én is abban a hitben éltem, hogy a medve számára a legfontosabbak a nagyvadak és halban gazdag vizek, de mivel a medve mindenevő, és táplálékának javát olyan „apróságok” teszik ki, mint rügyek, rovarok!, gyümölcsök, gombák, ősszel tölgy- és bükkmakk, elvileg sok terület képes lehet az eltartására. Erdélyben magam is láttam, hogy a szóróetetőkön szemes kukoricával etetik, épp úgy, mint mi a szarvast.

Úgy tűnik tehát, hogy a medve számára valóban a kiterjedt erdők és nyugalom a legfontosabb, bár azt is látjuk, hogy sok helyen remekül alkalmazkodik az ember közelségéhez.

Épp ennek köszönhetően szaporodnak az ember és medve közötti konfliktusok, nemcsak Európában, hanem Észak-Amerikában is. A medve szaporodásának egyik motorja talán épp ez az alkalmazkodás. Nem az első faj, mely egy hosszú hullámvölgy után életmódváltással kerül felívelő pályára. Legutóbb a hollóval kapcsolatosan írtam erről, de annak idején ugyanilyen életmódváltással úszta meg a kedvezőtlen változásokat a fehér gólya is.

Medve-élőhely (Fotó: Centauri)

MIKOR KEZDŐDÖTT ÉS HOL TART A MAGYARORSZÁGI VISSZATELEPÜLÉS?

Miután 1860 körül eltűntek az utolsó medvék is Magyarországról, az 1990-es évekig kellett várni az első észlelésekre. Ez idő tájt erősödött meg a szlovákiai állomány, s az onnan elkóborolt egyedek bukkantak fel nálunk, elsősorban az Északi-középhegységben, a Börzsönyben, és a Bükkben. Egyes források 2014-től állandónak tekintik nálunk, arra hivatkozva, hogy találtak már nálunk telelő példányt, ugyanakkor a WWF szerint nincsenek Magyarországon születő medvebocsok. Ha bocsos anyamedve bukkan fel, az is Szlovákiából kóborol át. Megtelepedésről akkor beszélhetünk majd, amikor egy anyamedve a bocsait is nálunk hozza világra.

KOLLEKTÍV EMLÉKEZET SEGÍTHETI A MEDVÉKET

A hazai medvék történetének egyik legizgalmasabb fejezete volt, amikor 2018-ban egy medve átvágott az egész országon, északról déli irányba tartva, s ezt nyomon követte a sajtó. A „nagy medvehajsza” végén a Robi névre keresztelt medve altató lövedéket kapott, hogy visszavigyék északra. Többségünk számára azért emlékezetes az eset, mivel nyomon követhettük Robi medve útját, de van ebben a történetben egy sokkal érdekesebb, jobbára csak a szakemberek előtt ismert vonulat.

Évekkel korábban egy olasz tanulmány rendkívül bonyolult számításokkal modellezte az európai medvék feltételezhető vándorlási útvonalait.

Ebben a modellben szerepelt egy olyan medve-sztráda is, mely átvág a magyar Alföldön, s ami az északi Kárpátokat a déli Kárpátokkal köti össze.

Ezt a modellt a hivatásos természetvédelem részéről bevallottan is komolytalannak vagy spekulatívnak gondolták. Robi azonban pontosan az olasz kutatók által prognosztizált útvonalon mozgott, s azon haladt szemlátomást igen eltökélten. Robit azzal a céllal „lőtték ki”, hogy miután visszapaterolják északra, jeladóval együtt engedjék szabadon, Robi azonban megszabadult a jeladótól, s eltűnt a szemünk elől. De az is lehet, hogy nem egészen. Nem sokkal később ugyanis a Dél-Alföldön, Makónál ismét medvét észleltek. Ez lehetett másik medve is, de lehetett Robi is.

ROBIT HAZAPATEROLJÁK (FORRÁS)

robi a medve

Ha Robi ezek szerint ismét délnek fordult, azt jelenti, hogy ez a medve nagyon erős ösztönnek engedve, makacsul ugyanabba az irányba tarott. Ha nem Robi volt, akkor feltételezhető, hogy más medvék is járhatják ezt az útvonalat. Robi nem igazán kerülte az emberlakta helyeket, ennek köszönhetően került szem elé sokszor, de egy óvatos medve – márpedig a medvék többsége óvatos – úgy trappolhat át rajtunk, hogy észre sem vesszük. Ha tíz ilyen medve halad át rajtunk, akkor sem.

Könnyen lehet, hogy az olasz modell helytálló. A Robi által bejárt út egy évszázadokig tartott medve-ösvény, mely hosszú kihagyás után is „él a medvék emlékezetében”.

Sok egyéb fajnál ismert ez a jelenség, én magam is sokat foglalkoztam ezzel madarak kutatása során. Jó pár fajnál tudjuk, hogy a vonulási útvonalak genetikailag öröklődnek. Ilyen faj – hogy csak egyet említsek – a kakukk.

Számos faj visszatelepedésében jelentős segítség, hogy egykori mintázatok időről időre visszahajtanak egyedeket az eredeti élőhelyre (vagy útvonalra), s ott, ha kedvező változásokat találnak, ismét megtelepedhetnek.

A nagy revíreket tartó csúcsragadozóknál különösen fontos, hogy távoli populációk is érintkezzenek egymással, a genetikai változatosság megőrzése végett. Ennek a célnak remekül megfelelhetett az olasz modell szerinti vándorlás és útvonal, amivel a lehető legrövidebb úton és legkevesebb energiával kerülhettek kapcsolatba a kárpáti barna medvék egymástól legtávolabb élő populációi is. Ezeket a kapcsolatokat és mozgásokat mindmáig sokszor mesterségesen igyekeznek biztosítani, például úgy, hogy kicserélünk 10 alpesi hiúzt 10 erdélyi hiúzzal. Vannak ilyen programok, ezekre azonban csak azért van szükség, mert sok emlősfaj állománysűrűsége ma sem éri el azt a szinten Európában, hogy a különböző állományok közötti géncsere természetes úton is létrejöhessen.

Robi tehát talán egy ilyen géncsere-túrán volt épp.

Tanulságos, hogy erre a természetvédelem is úgy reagált, mintha egy levelet felbontás nélkül küldene vissza a feladónak. Talán alábecsüljük a medvéket is. Bárhogy is, de a kóborló medvék életébe szerintem nem szabad belenyúlni, hadd vigyék csak a géneket, ahová az ösztönük mondja.

Magyarország szempontjából ez kifejezetten kedvező folyamat, hisz az ilyen futárok számának növekedésével annak esélye is megnő, hogy egyik-másik futár, új élőhelyet kereső medve végül nálunk ver tanyát, s egy új, immár magyarországi perempopuláció egyik alapítója, “ősanyja” lesz.


Légy oly kedves, oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*

Ritkább volt, mint a fehér holló – a holló

2020.10.18. Életem első barnamedvéje Erdélyben

 

4 Comments:

  1. Kösz! De jó, megint hoztál egy olyan anyagot, ami sok új ismeretet közvetít!
    Pár hónapja volt egy, a Mátrában bóklászó medve, ami talán Petőfibánya környékén tűnt fel, majd Mátrafüred felső részén. A mi családunkban van pár tájfutó, akiknek azon részen vannak edzések, ahol a Mátrában láttak medvét. Mielőtt ez a hír megjelent a médiában, már mondták a gyerekek, hogy valószínű medvenyomokat láttak, és miután szenzáció lett belőle, boldogak voltak, hogy igazolva lett a feltételezésük. 🙂 Nem kizárt, hogy ez a medve keletnek tartott, és ez az egyed bukkant fel Miskolc környkén is.

  2. Hát, ez fantasztikus, öröklődő útvonalak. 🙂 Nem is tudtam, hogy a medvék vándorolnak. Azt sem tudtam, hogy valaki másért is vándorolhat, mint a táplálék. Egészen elképesztő…Amúgy miért vitték vissza északra?

  3. Ibolya Nagy

    “a kóborló medvék életébe szerintem nem szabad belenyúlni, hadd vigyék csak a géneket, ahová az ösztönük mondja.”
    Pontosan!
    Ősi ösztön lehet az egészséges utódok iránti törekvés és ezért a géncsere-túra.
    Nemrég egyik posztodnál madarakkal kapcsolatban következtettem hasonlóra, többet “tudnak” ők, mint amit mi feltételezni vagyunk képesek.
    Félteném őket, ha itt is elterjednének. 🙂

  4. Kálmán Péterné

    Az ember végtelenül önző. Kisajátítja a Földet. Elveszi a növények, állatok élőhelyeit.. Pedig …ők voltak itt hamarabb. Jobban kéne tisztelni a természetet és azok törvényeit.” Élni és éni hagyni”. Nem pánikolni kell, ha valami szokatlan történik, hanem megmagyarázni és megérteni, Kösz Cen’ erre van szükség. Érdekes volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük