• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Mi a hygge? – Valóban a boldogság receptje?

hygge a dán életérzés kossuth kiadó

Fotó: Centauri

Van-e vajon nálunk is egy ilyen többé-kevésbé körülhatárolható boldogságszer, hangulatgenerátor, mint amilyen a dánoknak a hygge, és ha van, akkor annak ugyan mi a neve?


Meik Wiking: HYGGE (Kossuth Kiadó, 2017)


Számomra mindig ez a legingoványosabb terep. Bevallottam már korábban is, hogy gyanakvó vagyok az ezotéria határán mozgó nézetekkel, könyvekkel,

bár az is igaz, hogy ugyanez a szkeptikusság kiterjed a tudományos területekre is.

Mégis egy olyan könyvet ajánlok, amit ezzel a gyanakvással vettem kézbe, hisz végtére is nem kevesebbet, mint boldogságot ígér. Nem állítom, hogy aki elolvassa, maradéktalanul boldog lesz, de állítom, hogy lehet valamelyest boldogabb. Ráadásul, ha van évszak, amikor ez a könyv – és a hygge 🙂 – bárkinek jól jöhet, akkor az épp az ősz és a tél időszaka.

Itt voltaképp egy életérzésről, vagy egy életérzés rendszeres előhívásáról van szó, amit a dánok – akik a statisztikák szerint a világ legboldogabb nemzete – hyggének mondanak. A takaros kis könyv küllemében is ehhez az életérzéshez idomul, kedves, kellemes, világos szerkezetű, elgondolkodtató és szórakoztató.

Mi a hygge?


Ezt a kérdést is alaposan körbejárja, de egy dolgot emelnék ki belőle. Nálunk bizonyára sokan vélik majd úgy, könnyű a dánoknak, hisz egyúttal Európa leginkább jóléti nemzete is, náluk a legnagyobb az egy főre eső jövedelem és lakásterület, ennyi pénzzel, ekkora és ilyen pazarul berendezett lakásokban mi is boldogabbak lennénk. Van is ebben valami, természetesen, és ezt a könyv sem titkolja. Nincs itt semmi képmutatás. De azért hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem mindegy, mennyit tesz az ember a boldogságáért; azért, hogy legalább néha – a dánok megdöbbentő rendszerességgel – valamivel jobb, vagy egészen jó legyen.

A The New York Times bestellere nem véletlenül lett népszerű, és nem véletlenül indult egyfajta verseny a nemzetek, és a nemzetek boldogság-receptjei között (a kötet ezt a kérdést is korrekten tárgyalja). Mindenki érzi, hogy sok apróságon múlhat a közérzetünk.

A könyv sikere talán ugyanabból fakad, mint a jó regényeké: együtt áll benne az ismerősség meghittsége az újdonság erejével.

A dán módszer számos elemét mi is használjuk, bár vitathatatlanul ritkábban. Azt hiszem, én speciális olvasó vagyok, hisz én néha még főzéshez is gyertyát gyújtok, megadom a módját az írásnak is, ha lehet, sőt néha egyszerűen csak megünneplek egy olyan napot, amit rajtam kívül senki sem ünnepel (lásd “Levendulás máglya”). Vagyis az átlagnál jobban figyelek hangulatteremtésre, meghittségre, ihletre. Ezzel együtt is elgondolkodtat ez a kis könyv, és be kell ismerni: a dánok rajtam is bőven túltesznek, leginkább abban, hogy mindez náluk rendszert alkot, ami a ruházattól a lakberendezésen át a konyháig szinte minden életterületet érint.

Mintha hálót szőnének maguk köré a világ durvasága és szürkesége ellen.


Számos ehhez hasonló táblázatot találni 🙂 Az ember mindegyiknél késztetést érez arra, hogy feltegye a kérdést: nekem mi okoz a leginkább boldogságot? miben érzem igazán jól magamat? (Fotó: Centauri)


Ugyanakkor a könyv hideg fejjel, racionálisan szemlélve is rendkívül érdekes.

Mindig jó ütemben jön egy érdekes statisztika, egy diagram vagy kutatási eredmény; s mindig jó ütemben érkezik egy élet- és test- és lélekközeli hygge-példa. A könyv is egy ilyen példával nyit, ami a szerző szándéka szerint a hygge összetettségét példázza, de jó példa a könyv összetettségére is. Ezt a rövid sztorit kivételesen idézem:

„Egyszer decemberben – éppen karácsony előtt – egy öreg svéd menedékházban töltöttem a hétvégét a barátaimmal. Az év legrövidebb napját csupán a tájat takaró hó derítette fel kicsit. Amikor a nap lement – délután négy körül –, elkezdődött a tizenhét órás sötétség, és mind bementünk a házba, hogy megrakjuk a tüzet.
Fáradtak voltunk a túra után, szinte félálomban, a házban ültünk félkörben a kandalló előtt – vastag pulóverben és gyapjúzokniban. Csak a ragu rotyogását és a tűz pattogását lehetett hallani, és azt, amikor valaki belekortyolt a forralt borba. Egyszer csak az egyik barátom megtörte a csendet.
– Szerintetek lehetne ennél hygébb ez a pillanat? – tette fel a költői kérdést.
– Igen – mondta az egyik lány egy kis idő múlva –, ha kint tombolna a vihar.”


Számos nekem is ismerős pillanat és módi van a könyvben, a mániás gyertyagyújtástól, a kandalló-mánián át a nassolásig 🙂 , amely nemcsak ismerős, hanem rokonszenves is, de ez az első mini sztori áll a szívemhez legközelebb. Mert végig az motoszkált bennem, vajon az én hyggém milyen? Nehéz ezt megmondani. Az biztos, hogy az enyémben több a vadon. Több a zöld, többet ad hozzá például a madárvilág. Nekem a madáretető madarait bámulni órákon és havazáson át, az a szuper-hygge, az az „aranylövés”. De ez a természetközeliség ott van az idézett mikrohelyzetben is. De talán még ennél is fontosabb, hogy az a kettősség, amivel ellen tartunk mindannak, ami minden napunk minden óráját jelentéktelenné vagy pokolivá tenné.

Egyfajta ellenpontozása annak, ami velünk ellenséges, legyen az egy vihar vagy legyen az a közélet.

Hygge-állapotban például egy dán nem politizál. 🙂

Egy statisztikából az is kiderül, hogy hiába keresnek rohadt jól a dánok, a munkahelyen a túlnyomó többség semmit sem érez a hyggéből, vagyis a boldogságból. Viszont minden létező alkalmat megragadnak – még fontosabb, hogy megteremtenek! – arra, hogy megkapják, amire igazán szükségük van. Nyilván nem ugyanannak kell ellentartaniuk, mint nekünk, de mi sem vagyunk reménytelenek. Ehhez, vagy egy hasonló életérzéshez az esetek többségében nem kell sok. Átéltem hasonlót én is, például egy fagyos barlang szájában, mínusz huszonnyolc fokban, fáradtan és éhesen.

Ahhoz képest, hogy könnyű és gyors olvasmány, sok kérdést vet föl a könyv, többek között azt is – és ez rokonszenves –, hogy lehetséges-e hygge egy magányos ember számára? Vagy társaság kell hozzá mindenképp?

Épp attól volt számomra érdekes, hogy sok kérdést generált, ám ahelyett, hogy sorra venném ezeket, inkább azt mondom: olvassátok el ti is, és ha bennetek is támadtak kérdések, esetleg születnek válaszok is, osszátok meg itt a többiekkel, s velem.

Meg nem állom, hogy egyet ne említsek még. Ez nagyon piszkálja a csőröm. Pontosabban két dolog. Van-e vajon nálunk is egy ilyen többé-kevésbé körülhatárolható boldogságszer, hangulatgenerátor, mint amilyen a dánoknak a hygge, és ha van, akkor annak ugyan mi a neve? Író vagyok, de én nem találom. (A könyv egyébként szépen körüljárja a nyelvi kérdéseket is.)

Ha létezik egyáltalán, mi a magyar hygge? A kuckózás talán?


Kérlek, oszd meg másokkal is, hozzászólásokhoz pedig gördülj a lap aljára!

 

Megrendelhető itt


 


http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/konyvkritikak-konyvajanlok/

http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/pozitiv-gondolkodas-boldogsag-kontra-divat-es-rezignaltsag/

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/9-kulcs-ketelyhez/

http://https://centauriweb.hu/archiv/kotetek/

http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/romantikus-este-levendula-maglyaval/

http://https://centauriweb.hu/archiv/kritikak/a-jakob-botjarol/vergodj-csak-jack-revizor-2016/

20 Comments:

  1. Jó napot Neked! 🙂 Köszönöm, remek őszi olvasmány lesz, megrendelés már folyamatban. 🙂
    Nekem ez az érzés, bárhogy is nevezem, az, amikor a vízen csónakkal megállunk, ringatnak a hullámok, ezer madár hangját hallani, a poszáták, a tücsökmadarak, de a récék és még a szárcsa hangja is simogató olyankor. Csérek, szerkők , sirályok csapnak le melletted, kellemes tavaszi szél borzolja a víz felszínét. Megvan ez ősszel is, csak ilyenkor már gyér a madárvilág, és majd mindenki csendben van, csak a sirályok veszekednek a zsákmányom. 🙂

  2. Szabó Edit

    Úgy látom, hogy egy nagyon érdekes könyvet ajánlottál elsőként. Köszönöm! Addig is, amíg sikerül szert tennem rá, biztos, hogy kutakodni fogok egy kicsit a neten. 🙂

    Én úgy gondolom, hogy egy magányos ember is kerülhet hygge-állapotba, hiszen az ember nem egy üres térben él. Egy ilyen elérhető, szerintem, ha körülötted erdő van, vagy sziklák, vagy hegyek, vagy patak, vagy folyó, vagy a tenger, és sorolhatnám még. Szóval valami, a természettől kapott, békét adó gyönyörűség.

    • A könyv is ezt mondja, és egyetértek vele 🙂 Szerintem akár otthon is lehetséges; főztem már én is úgy, egyedül gyertyafénynél, zenére és füstölőre, hogy hygge volt – vagy nevezzük bárminek 🙂

  3. Ibolya Nagy

    Mi még csak keresgéljuk a szavakat, a dánok megtalálták és igyekeznek eszerint élni, sőt sikerül is nekik.
    Nem furcsa hogy a gazdag magyar nyelvben eddig még nem találtunk rá egy megfelelő, frappáns kifejezést?🤔
    Köszönöm az ajánlót!🤠

    • Ibolya Nagy

      Kedves Cen’, amikor te megvetted a birtokot, iszonyú kemény munkával megteremtetted a hygge felteteleit és biztos vagyok benne, hogy szamtalanszor atelted a hygge érzést, akár egyedül is. (Sőt)

    • Nagyon furcsa – a nyelv nem hülye 🙂

      • Ibolya Nagy

        Természetesen, nem a nyelv tehet róla.😒

      • Marsovszki Viktória

        Ah! Nem ám, hanem tükör! 🙂 mégpedig velencei 🙂

        • jó kis tükör; amit lejjebb Anna ír, a panaszkultúráról (ami azonban nem egészen az szerintem, amire ő gondol), arra pl. vannak szavaink, lásd pl. rinyálás 🙂 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Ide írom, mert itt esik szó a nyelvről. Néhány mondat Peter Handkeről, amit nagyon nehezen tudok értelmezni egy író estében:
        ” Peter Handke korai prózáit a nyelvvel szembeni bizalmatlanság jellemzi, példa erre a Kaspar – a cím egyben utalás a német nyelvterületen ismert talált gyerek Kaspar Hauser sorsára – amelyben az egyes ember determináltságára és manipulálhatóságára világít rá. Korai prózájára jellemző a hagyományos tapasztalati világok kritikus megvilágítása, hisz azok is a nyelvben gyökereznek.” /Wiki / 🙂 ?? Hogy van ez, Cen? De majd olvasva a szerzőt, lehet, hogy megértem,miként lehet egy író a nyelvvel szemben bizalmatlan?

  4. A panaszkultúránk nem lehet a mi hyggénk? Nekem például néha kifejezetten jól esik egy nagyot panaszkodnom, utána megkönnyebbülök és érzem, hogy aki végig hallgatott, az szeret és törődik velem, éppen ezért ugyanilyen jól esik az is, ha valaki (nyilván nem akárki, hanem egy szerettem) megosztja velem a bánatát, na meg az örömét is persze. Mondjuk az is igaz, hogy nem panaszkodom mindig mindenkinek.

    Nem tudom, érdekelne hogy Te hogy látod! 🙂

  5. Marsovszki Viktória

    El fogom olvasni, Cen’!
    Ha dán lennék, akkor azt mondanám, hogy ma, alkonytájt megtapasztaltam a hygget. (A google meghittségnek fordítja, és a kiejtése kb. hj(ü)ge, úgy, hogy az ü nem hallatszik, csak odagondolom. 🙂 dallamos kis szó!
    Mesélem, milyen volt.
    Pontban hatkor kimentem az erkélyre, elszívni egy cigit. Onnan tudom, hogy hat óra volt, hogy ilyenkor (is) megszólal a város összes belvárosi harangja, (3) és ez itt nálam oylan remek frekvvencián és összgangban szólal meg, hogy nagyon jó hallgatni. 🙂
    De ez csak aláfestés volt volt az igazi hyggehez.
    Az erkélyemet egy kis erdő veszi körül, ameddig a szem ellát. Még az oldalt meredező tűzfalat is vastagon befutotta a borostyán, már a negyedik emletig fölkúszott, és idén jó hosszú hajtásokon virágzik. Ámulva néztem ma végig, hogyan kuckózik be éjszakáea, a jó meleg fal közelébe, a bosrostyán-szállodába egy egész veréb-nemzetség. Kicsit ricsajosan kezdődött a becsekkolás,, de egy idő után, mikor már mindenki fészekre tért, elhalkultak, És ezután jött az igazi koncert-élmény! Csönd lett,
    Majd megszólat egy halk szóló-hang, és erre végighullámzott az egész falon a verébválasz, először fimmoman, majd a fortissimóig erősödve, és ugyanígy hullámokban elcsöndesedett, majd elhalt. Ezt négyszer- ötször eljátszották, míg az utolsó kismadár is végleg bekuckózott, és néma csönd lett. Ahogy a verébkórus befejezte esti gyöybörködtető előadását, megjött a nyáron itt költő örvösgalamb-pár, és fészkük közelében tollászkodtak még egy utolsót, aztán eltűntek. Őket követték a rigók, sorban leszálltak az erkélyem körül silbakoló fákra, mintha halk csivitjeikkel kívántak volan mindnekinek jó éjszakát. Tavaly ilyenkor már egy rigóm se volt!
    Lehet-e ilyen társaaágban magányos az ember? Bizony nem! És nekem ez hygge volt a javából ezen a borús. esős estén. 🙂 🙂 🙂
    Az meg csak ráadás, hogy nektek ezt most leírhattam ! 🙂

    • Köszönjük is nagyon, plasztikus volt. Szinte láttalak 🙂 és igen, van az nézőpont, miszerint sohasem vagyunk egyedül, egy kicsit ilyen volt Gerald Durellé is (valahol már ő is szóba került egyszer ezen az oldalon) 🙂

  6. Marsovszki Viktória

    Hohó, hisz itt a bal oldalon is találtam egy olyan könyvet, amit még nem olvastam, Jack London A hitehagyott ! 🙂 🙂 Be lehet kuckózni télire, és olvasni és olvasni. 🙂 🙂 Közben madarakat etetni, várni őket, gyönyörködni bennük, és természetesen venni a példát róluk 🙂 🙂

    • Jack London bő irodalmat hagyott hátra nekünk, jut eszembe, egyszer már ajánlottam a Jack London sorozatot is – megyek is megkeresem, és új oldalon felrakom a könyvajánlókhoz.

  7. de jóóóó- az én hyggem az esti gyertyázás meg füstölőzés, no meg a bekuckózás egy jó könyvvel- csupán a kandalló hibádzik, meg a bor:-)

  8. Ibolya Nagy

    Íme a hygge országa és annak parlamentje. Valóban, egy egész más világ.
    https://444.hu/2019/10/10/masik-vilag-a-dan-miniszterelnok-nem-tudta-folytatni-a-beszedet-a-felszabadult-nevetestol 🙂 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük