Hiszek egy Földben – Föld napja

földkelte Föld a Holdról

FRISSÍTÉS: 2020.04.19. Hamarosan ismét Föld napja, s már látszik is: megint sokan találnak rá erre az írásra a keresőkben. Az idén új írással jövök 22.-én, de addig is elétek bocsátom ezt a három éves  Hiszekegyet, leginkább azért, mert az utóbbi hetekben rengeteg lett az új olvasó. A régiek – akik szinte már a barátaim – talán érzékelnek is ebből valamit, bár az új olvasók többsége “csöndes”. Jelenleg hetente 2000-3000 ember jár itt – ha lesz időm, írok erről is valamit. A járvány miatt ennek az írásnak is van már egy mellékzöngéje, és szeretném, ha eljutna sokakhoz. Igen, ezt nagyon szeretném. Szóval, fogadjátok szeretettel. A törzsolvasók-barátok régi ismerősként, az új olvasók pedig hitvallásként. Főként őket kérem arra, hogy osszák meg másokkal is.
Új időkben is az élet oldalán tűzve ki a zászlót: Cen’
Az írást a kép alatt találod! 🙂

2020. január

2020. január


2017.04.22. Ha azt hallom: „Oly sok mindent megoldottunk már!”, azt felelem: csak a legfontosabbat nem. Ezt háromezer éve nem! Lecseréltük a gyertyát izzóra, de talán még sosem nyúltunk a legfőbb problémához: miért nem szabadulunk a pusztítás kényszerétől?
Mindig volt ellenség. Mindig voltak kategóriák. Nem vitatom el senkitől, hogy egy ügy nevében őszinte jóindulattal harcol, de a belharcainknak végsősoron semmi értelme. Legalábbis kétkedem a jelentőségében. Ha egyszer ezer és ezer éve ugyanaz ismétlődik, nehéz hinni az újabb kör fontosságában. Nem tudom, mikor, de egy ponton az ember elhitte: ő áll a világ csúcsán – s attól fogva csak leigázásban gondolkodott. Törvényszerű, hogy egymást is leigázzuk. Féktelen pusztításunk csak akkor szűnik meg, ha lejövünk a kiválasztottság ópiumáról.

Nem vagyunk kiválasztottak. Senki sem az. Nem mi vagyunk fölül. Hanem a Föld.

Nem vitatható, hogy mindenki boldogan szeretne élni. Az sem, hogy a többség ezt nem kapja meg, s azért nem, mert nem egyenlőségen, hanem egyenlőtlenségeken alapuló világ épül. Most is. Egyenlőség pillanatnyilag sehol sincs. Csak akkor léphetnénk át egy jobb működésbe, ha belátnánk: fölöttünk is áll valami. Valami, ami nagyobb, összetettebb, bölcsebb és erősebb nálunk. Ennek belátására tett kísérlet a vallás, a vallásosság azonban hit dolga. Amint ennyi kudarc után aligha várhatjuk a történelem jobbra fordulását, nem bízhatunk abban a pillanatban sem, amikor ugyanaz a hit itat át mindenkit. Mégis egy ideje volna már lehetőség, hogy felismerjünk valamit, ami a szemünk előtt van, nem tagadható, nagyobb nálunk, erősebb, ha tetszik bölcsebb – hisz már rommá fotóztuk az űrből a Földet.
Látjuk, hogy a hatalmas légkör, mely öntöz és villámlik, mely véd a sugárzásától, mindössze leheletnyi celofán fölöttünk. Mégis a régi köröket futjuk és nem alakult ki közös tudat.

Az emberiség a legkülönfélébb tudatállapotok foglya, egymással harcolnak népek, nézetek, klikkek.

Emberiség voltaképp nincs is. Vagy csak azt a csatateret jelöli, ahol egy faj különböző csoportjai egymás ütik, míg szisztematikusan irtják a többi fajt is. Az ember még mindig olyan, akár a pár éves gyermek, aki véletlenül meggyújtott egy szál gyufát, de mivel ennél többre nem képes, benne ég a gyönyörűen lángoló gyerekszobában. Még csak a függöny ég az ablak előtt, de előbb-utóbb lángra kap az ajtó is.

Hiszek a Földben. A helyben, ahol élek. Élőlények és ásványok közösségében.

Hiszek abban, hogy nem véletlenül vagyok itt. Hiszek abban, hogy nem véletlenül vagyok én a kisebb. Nincs más kívánságom, csak hogy láthassam ezt, amíg lehet. Hogy itt lehessek. Hogy tapinthassak, ízlelhessek, szagolhassak. Hogy kérdezhessek. Hiszek a Földön élő minden fajban. Mind a 40 millióban. Bárcsak így hihetnék a sajátoméban is. Bárcsak egyszer meggyőzne valami arról, hogy a gyermek felnő, elteszi a gyufát, kijut az égő szobából, nem ront rá többé a másikra, s nem ront rá arra sem, akivel szemben ráadásul esélytelen is: nem ront rá a Földre. „Csak” él és élni hagy, akár a többi 40 millió. A Földön – s nem a Föld ellenében.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
És kérlek, légy oly kedves, oszd meg ezt az írást másokkal is 🙂 Köszönöm.

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

Email cím*


ökológia jeles napok föld napja termsézetvédelem környezetvédelem

Fotó: Centauri


Novella tíz percben: A Föld árvái

Az öldöklő civilizáción túl

Greta Thunberg és Centauri szindróma

A Föld, ahol élek

KERT & VADON

Madarakról mindenkinek

LEGSZEBB EMLÉKEIM

Galilei fiai

12 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Ma reggel emlékeztetett a Fb, hogy egy éve megosztottam ezt a nagyszerű posztot, mivel az alkalomhoz méltóbbat nem találtam, újra megosztottam. Köszönöm Cen’!🌳🌺🌿🐦💚

    • Köszönöm a megosztást 🙂

    • Nagyné Ica

      Hidd el Cen’, nem csak az “újak csöndesek”.
      Nézd el nekem, hogy nem kommentelek sűrűn.
      Hál’ istennek Edit és Ibolya a “törzstagok” közül mindig ott van a szeren. 💗
      Időnként hallgatni is bölcs dolog!
      Természetesen megosztom. 😊 🌏

      És én is tapasztaltam az elmúlt napokban, némi “anomáliát” az oldalon.
      Most már tudom miért nem sikerült bizonyos posztot megosztanom. Bár megoldottam, megosztottam amit Ibolya tett közzé. 😊

      • Talán a honlapot ért támadásra gondolsz – de már minden helyreállt, sőt, néhány dolog talán jobb is lesz ezután, megyünk tovább

        ami a hallagatást illeti: nem vagy egyedül, hetekkel ezelőtt, a járvány kezdetén írtam én is a kétségeimről, bennem volt, hogy hallgassak inkább, de ma inkább úgy gondolom, jól döntöttem, hogy mégsem mentem le a térképről – nem mintha ebben napi 24-ben biztos lennék. Kétségeim továbbra is vannak – de teszem, amit tudok, és ahogy tudom.

        Örülök annak is, hogy néha “látlak”

        • Nagyné Ica

          Igen, a honlap támadásra gondoltam.

          Tudod én is telefonon olvasok, nem tökéletes, de működik.

          …és Te ne hallgass, csak írj! Neked írnod kell, kevesen vannak akik olyan éleslátással, logikával és ismerettel rendelkeznek mint Te!

        • Nagyné Ica

          Köszönöm! 😊

  2. Ibolya Nagy

    Nem adom fel, újra megosztom, mert minden benne van, ami fáj.
    Kérlek, ne köszönd meg!

  3. Marsovszki Viktória

    Gyönyörű ima, mondom veled.

  4. Szabó Edit

    Találtam egy még régebbi írást egy csodás videóval.
    Ezt a posztot 2015.04.22-én raktad ki a Facebookon:

    https://www.facebook.com/centauriweb/posts/933095740054510?__tn__=-R

    Öt évvel ezelőtt írtad!

  5. Basszus – ez kicsit meglep engem is. S ki hallotta-olvasta akkor? Látom 5 lájkot és 1 megosztást ért akkor 🙂 🙂

    Köszönöm, Edit – úgy tűnik akad még néhány poszt, amit átmenthetek ide.

    • Szabó Edit

      Igen, ezen én is mosolyogtam, de hát nem sokkal azelőtt indult az oldal. S aztán mi lett két év múlva? Kb. 7000 követő!! 🙂 Az egyáltalán nem rossz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük