• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Kígyók a Balatonban! – A kockás sikló

Igen, viszonylag sok a kígyó a Balatonban, de nincs okunk a legkisebb félelemre se! (Fotó: Centauri)

Kígyók a Balatonban! – A kockás sikló (2020.08.11.)

Hozzászólásban is kérdeztétek, lehet-e mérges kígyó – mondjuk keresztes vipera – a Balatonnál. A napokban egyébként is sokan olvasták a Balaton madárvilágáról szóló cikkeket, és mivel a boglya-project apropóján többször is előkerültek a hüllők, már a hétvégén úgy terveztem, írok a balatoni kígyókról, hisz alig van olyan nyaraló, aki ne találkozna velük.

A Balaton a „legkígyósabb” terület, amit valaha Magyarországon láttam, így pár napos nyaralás során szinte biztosan látunk kígyót, általában a vízben, de nem ritka az sem, hogy a parton, a kövezés között, néha kikapaszkodnak még a matracokra is.

Sokan irtóznak tőlük, félnek is, elsősorban azért, mert gőzük sincs arról, miféle kígyók ezek. A hüllőkérdésekben közepesen tájékozottak – az sem lebecsülendő – általában elintézik egy legyintéssel: „Ez csak egy vízisikló”. Kivételes esetben akár igazuk is lehet. Logikusnak tűnik. Olyan, mint vízisikló valóban van, mi több Magyarország leggyakoribb kígyófaja,

ugyanakkor a Balaton speciális eset. Ezért is érdemes tudni róla valamit.

A vízisikló is ártalmatlan jószág, mint minden más sikló, hisz fogaik sincsenek, így természetesen méregfogaik se. Általában tartanak az emberektől és kerülik a bolygatott helyeket. De van egy másik siklófaj is. A neve nem utal a vízi életmódra, bár valójában erősebben kötődik a vízhez a vízisiklónál is.

vízisikló

A vízisikló alig mintázott, általában egyszínű, és biztosan felismerhető a fej mögötti sárga félholdról. Nem kizárt, hogy vele futunk össze, belőle is sok van a Balatonban, de nem ő a leggyakoribb.


Ő a kockás sikló. Gyakorlatilag sosem hagyja el a víz közelségét, és attól sem riad vissza, hogy a nyílt vizeket járja. Épp ilyenkor jön kapóra neki, ha „belebotlik” egy-egy matracba, gumicsónakba, vízibiciklibe, ahol egyet szusszanhat. Általában a strandolók legnagyobb riadalmára. Ront a kockás sikló helyzetén, hogy valóban kockás, és ez a mintázat a laikusokat emlékezteti a viperákra.

A kockás sikló – szemben a vízisiklóval – talán a legbizalmasabb kígyófajunk. Legalábbis a Balatonon.

kockás sikló a kis gizda

Amúgy a többi siklóhoz mérten – hogyis lehetne ezt jól mondani – kicsit “gizda”. Vékony test, kicsi fej, első ránézésre sem tűnik egy “kobrának”. (Forrás)

Ennek egyik oka épp az lehet, hogy kénytelen volt hozzászokni a nyüzsgéshez. Néha akár „tömeges” is lehet.

Bizonyára számos horgász visszaigazolhatja, hogy a szákba rakott kishalakat is betámadja.

Cseppet sem zavarja az ember, és „pofátlanul” bemászik a szákba, ahol halakat rabol. Annyira bátor, hogy ilyenkor elkergetni is csak nehezen lehet. Az sem ritkaság, hogy egyszerre több, méretes sikló is megjelenik, és a szákból vadásznak. Ezt nem egyszer tapasztaltam magam is, például Révfülöp környékén.


kockás sikló kígyók a balatonban

Nem tudom, mit eszik itt épp (talán valami gébfélét – gébek egyébként a Balatonban is szép számban élnek), de egy biztos: halat. A balatoni kockás siklók is elsősorban a kishalakra mennek rá, ezért jelennek meg a horgászok szákjában is. (Forrás)

kockás sikló és sügér

Ezen a kicsit rossz minőségű képen egyrészt kivethetjük azt a mintázatot, ami miatt sokan mérges kígyónak, viperának vélik, másrészt ismét látjuk, amint ezúttal egy sügért igyekszik lenyelni. Mint minden kígyó, megdöbbentő méretű zsákmányállatok lenyelésére képes (Forrás)

Fontos tudni, hogy ezek a kígyók a legcsekélyebb veszélyt sem jelentik a számunkra.

Ezért se bántsuk őket. Különösen a horgászoknak mondom, akik hajlamosak megharagudni rájuk, hogy a kockás sikló védett, eszmei értéke 25.000 forint, szóval, ha csak egy ujjal is hozzájuk nyúlunk, az akár 25.000 forinttal is apaszthatja a büdzsénket.

Bár a Balatonnál kimondottan gyakori, állománya lassú csökkenést mutat. Ezért is indokolt a védelme. Egyébként pedig rendkívül érdekes, hogy míg a nagy vizeket preferálja, így például a Dunában, a Duna mentén sem ritkaság (Budapest körzetében sem), addig a Tisza-tóból például teljesen hiányzik. Hogy ennek mi az oka, arra nem találtam magyarázatokat.

kockás sikló elterjedése

Érdekes látni, hogy a kockás sikló voltaképp egy ázsiai kígyó, amennyiben elterjedésének nagyobbik része tőlünk keletre található; mi majdnem a nyugati elterjedés határára esünk (Forrás)

Pompás sikló, érdekes és ügyes állat, fontos faj, a balatoni élővilág elidegeníthetetlen része, fontos szereplője. Ne bántsuk! Ha baráti viszonyban vagyunk a kígyókkal, álljunk meg egy pillanatra, és csodálkozzunk rá. Ha irtózunk tőlük, húzódjunk félre, engedjük őket útjukra. A kockás sikló nem fog utánunk jönni. A legkevésbé sem érdeklődik utánunk. Mi persze még érdeklődhetünk utána! 😊

Végül még egy mondat arra a kérdésre, amit hozzászólásban kaptam az egyik kígyós-sztorim kapcsán:

Létezhet-e, hogy van vipera a Balatonnál is, csak eddig nem találtak rá? Fogalmazhatok úgy, hogy ez kizárt.

keresztes vipera méregeskígyók magyarországon

Keresztes vipera – azért ez nem ugyanaz a mintázat, amit a kockás siklón látunk! És nem is ugyanaz az alkat (mennyivel erőteljesebb ez!), a tekintetéről nem is szólva. A viperák pupillarése függőleges (mint a macskáké), a siklóké kerek. Ezért a viperák tekintete elég szigorú, ha tetszik riasztó, még félelmetesebbé teszi a szemöldökeresz, ezzel szemben a siklók tekintete majdnem bárgyú.

Igen, én már fogtam viperát olyan helyen, ahol hivatalosan ma sincs, de nem az ismert vipera-élőhelyektől száz mérföldre. Azt is figyelembe kell venni, hogy milyen egy térség kutatottsága. Nyilván lesznek olyan új helyek, ahol új viperaélőhelyeket találnak (bár ennek valószínűsége évről évre kisebb), de ezek eldugott, kevésbé, vagy egyáltalán nem kutatott zugolyok lesznek. A Balaton viszont ebből a szempontból is az egyik legkutatottabb régió, szóval ott nincs vipera.

Fekete keresztes vipera a tanáriban

A vipera ráadásul nem úszkál a vízben, a száraz, meleg, háborítatlan helyeket keresi. Kimondottan óvatos, félénk állat.

Még ha van is valahol, rutinos herpetológusnak kell lennünk ahhoz, hogy rátaláljunk. Kicsit olyan ő a hüllők között, mint emlősök között a farkas vagy még inkább a hiúz. Ezek az állatok mindent elkövetnek azért, hogy ne kelljen találkozniuk velünk, de újra mondom: a Balatonnál ez egyébként sem lehetséges.

Nem a kígyók jelentenek problémát a Balatonnál. Ne tőlük félj, inkább olvasd el az alábbi cikket arról, hogyan lehetne a Balaton a jelenleginél sokkal-sokkal jobb! 🙂

A Balaton üvegkoporsója – Hogyan lehetne jobb a Balaton?

Kérlek, oszd meg ezt a cikket másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

TOVÁBBI KÉT ÉRDEKES CIKK KÉT OLYAN ÁLLATRÓL, AMIVEL SZINTE BIZTOS TALÁLKOZIK EGY BALATONI NYARALÓ: AMIT NEM TUDTOK A KECSKEBÉKÁRÓL – ÉS AMIT A HORGÁSZOKON KÍVÜL IGEN KEVESEN TUDNAK A BALATON EGYIK LEGJELLEGZETESEBB HALFAJÁRÓL: AZ EZÜST KÁRÁSZRÓL:

A felesleges harmadik – a különleges kárász

Meghökkentő állatok – Akit mindenki látott, mégsem létezik

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!         

    

    Név*

    Email cím*


    Tudsz követni? – a hiúz visszatelepítése

    A Balaton és környékének madarai

    Mit kell tenni medvetámadás esetén?

    Miért olyan aránytalan az ámbráscet feje?

    Kegyetlen Werner – Werner Herzog filmjéről

    Melyik a legnagyobb szárazföldi ragadozó?

    A madarak sötét oldala – az állati kegyetlenség

     

    5 Comments:

    1. Valóban nem él a Tisza-tó vízterületén, de még a közelében sem kockás sikló. Ha élne, akkor már biztos egyszer csak a szemem elé került volna ennyi év alatt, mert nem mostanában volt, hogy kezdtem járni a tározót.
      Nem tudományoskodni akarok, de szerintem azért nem él itt ez a faj, mert valaha ez csak időszakos ártér volt, tavasszal vízzel borított, ha volt árvíz, de nyártól száraz rét, szantó és erdő, gyümölcsös volt a mai tó területe. Ahhoz, hogy egy ilyen vízet szerető faj megtelepedjen itt, nem elég 30-40 év. Vízisikló viszont nagyon gyakori, és akkor is az volt, amikor még csak a Tisza árterülete volt, a mai, mesterségesen felduzzasztott tó.
      Lehet, hogy vérciki, hogy nekem majdnem mindenre van egy sztorim, emlékem, de bizony “igazolni” tudom, hogy a kockás sikló a matracra is simán rámerészkedik.
      Valamikor rég, a Balatonnál nekünk Csopakon volt a bázisunk. Olyan rég, hogy a jelenlegi strand egy része akkor még szabadstrand volt, csak egy nádas választotta el a fizetőstől. Mi, “jó gyerekek”, úgy trükköztünk, hogy matracon kézzel evezve megkerültük a nádast, és belógtunk a víz felől a fizetősre, mert ott volt az igazi élet. 🙂 Persze, rajtunk kívül a matracra volt felpakolva minden lomunk is. Nem arról voltam, vagyok híres, hogy jó úszó lennék, hiába tiszai lány vagyok, és a nád mögött bizony volt vagy 2,5-3 m-es a víz. Egyszer így evezgetek a matracon, és valamit éreztem a térdhajlatban. Hátra sandítottam, de abban a pillanatban már tudtam, hogy ez egy sikló lehet, láttam már ott elégszer, és én balga, nem a siklót rúgtam le, hanem én ugrottam le a matracról, és velem együtt ugrott a cuccom is természetesen. Szerencsére nem voltam egyedül, valaki a fiúk közül segített kimásznom újra a matracra, de soha annyi vizet nem nyeltem, tüdőre is rendesen , mint akkor. Persze a szendvicseim és a barackjaim stb. elúsztak, de azt nem is sajnáltam, csak azt, hogy utána a fiúk napokig ezzel cikiztek. Persze ez volt az utolsó nádast megkerülő verseny, amin részt vettem. 🙂 Ez volt a második emlékezetes kalandom siklóval, volt még több is, lehet még azok az emlékek is előkerülnek majd. 😀 😀

      • Már hogyan lenne ciki? Én köszönöm a történetet, ami többek között emlékeztetett engem arra – ki tudja, máskülönben eszembe jutott volna-e valaha – hogy gumimatraccal mi is kalandoztunk időnként vikingek módjára 🙂

        A kockás siklóhoz annyit, hogy logikus, amit írsz, viszont a Tisza ott van pár ezer éve, vagyis a Tisza mentén ott lehetne a kockás sikló, mégsincs ott. Épp ezért igen érdekes kérdés ez. Ha lesz időm, próbálok kideríteni erről is valamit. 🙂

    2. Holsky Péter

      Jók, hasznosak ezek az újratöltések! Így olyant is elolvashatunk, ami korábban valamiért kimaradt. (Nekem, mondjuk, ophidiofóbiám miatt is. De ennek leküzdésében is segít – részben – a tudás.)

    3. Cukik amúgy 🙂 – igen, kurva értékes hozzászólás, de ezt korrigálom is mindjárt. Tudtad, hogy a siklók a legkönnyebben megszelídhetőek? Ezért is ajánlottak kezdő hüllőtartóknak, még a király pitonok előtt. Alig napi 10-15 perces foglalkozást igényelnek, és pár hét alatt megszokják a gazdájukat és, hogy tőle kapnak élelmet, szinte ragaszkodóak lesznek, a maguk módján, persze. Én egy ideje már agyalok a tartásukon. Viszont igaz, nem vízhez köthető siklófajtát kell mindenképp szelídítgetni 😀

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük