• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2021.06.22. Visszatérő madárfajok a birtokon 2021-ben

füleskuvik otus scops

A füleskuvik (Otus scops) több mint egy évtizede tűnt el az udvaromból – most visszajött. A fotó a Wikipédiáról való, de a háttérben látható dombvidék épp olyan, mintha itthon készült volna. 🙂 

2021.06.22. Visszatérő madárfajok a birtokon 2021-ben

Némi lelkifurdalással teszem közzé az újabb posztot, hiszen ez talán „magánügy”. Madárügy. És talán túlságosan „szakmai”. Nem madarasok számára talán érdektelen, de mit tegyek, ha az én sorsom már ilyen: sok benne a madár. Legnagyobb örömöm talán épp ez egy ideje: hogy rezervátumot csinálhatok az udvaromból. Ennek bizonyosan van értelme, míg oly sok minden erősen kérdéses.  

Ha nekem szegeznék a kérdést: 2021 jobb-e a korábbi éveknél madártani szempontból, nehezen tudnék válaszolni. Vannak kimondottan jó és biztató évek (legalábbis régebben voltak), újabban azonban mindig két serpenyője van a mérlegnek. Sokat panaszkodtam arra, hogy 2020/21 telén (37 év óta először) egy szem tengelice (Carduelis carduelis), egy szem zöldike (Carduelis chloris) nem mutatkozott az etetőn. Azt meg lassan tudomásul veszem, hogy innen „kipusztult” a házi veréb (Passer domesticus). Újabb fejlemény – erről nem írtam még –, hogy miután március-áprilisban sorra foglalták az odúkat a mezei verebek (Passer montanus), a májusi fagyok idején eltűntek. Nemcsak az odúkból, hanem az udvarból is. Véletlenül sem mutatkozik egy-egy, holott most már a reptetett fiókákkal kellene bandázniuk.

Gőzöm sincs róla, mi történt.

tengelic

Tengelicét (Carduelis carduelis)  csak tavasszal sikerült fényképeznem a madárbalkonon.

Ennyit a panaszról. Ugyanakkor vannak pozitív fejlemények is. Ráadásul ezek egy része vélhetően az élőhelyátalakításnak köszönhető már. A legutóbbi videóban jeleztem is már, hogy a tövisszúró gébics (Lanius collurio) minden korábbinál nagyobb létszámban fészkel. 21 év alatt a legtöbb 2-3 pár volt, most 4-5 pár is van. Imádják a boglyákat, melyeknek száma kora tavasszal 24-re emelkedett (s a következő hetekben tovább nő). Visszatért a cigánycsuk (Saxicola torquata) is. Egy hím hetekig a birtokon énekelgetett, de végül a birtoktól északra, légvonalban 50 méterre a telekhatártól, egy mezőgazdasági területen talált párra és telepedett meg. Délkeleti irányban is találtam egy párt, úgy 700 méterre a telekhatártól. Igaz, nem nálam költenek, de ismételt megjelenésük a közvetlen szomszédságban kedvező jel.

A legutóbbi videómban felbukkannak a tövisszúró gébicsek is (Lanius collurio).

Vannak azonban olyan visszatérők is, akik konkrétan a birtokra települtek vissza.

A BÚBOS CINEGE (Parus cristatus)

Búbos cinege (Parus cristatus) portré 2018-ból (Fotó: Centauri)

Talán ő legkevésbé érdekes, hisz a tél végén még fotóztam a dolgozószoba ablakában, a madárbalkonon. Később azonban eltűnt. Írtam akkortájt, hogy mivel egyetlen példányról van szó, két esélyes, meddig lesz látható nálam. Tavasszal el is tűnt, s ezt szomorúan vettem tudomásul, hisz az itt eltöltött 21 év alatt mindössze 2 olyan év volt, amikor nem költött, s ritka fészkelőfajról van szó. Körülbelül 1 hete ismét hallottam, majd pár napja a kút melletti itatón láttam is. Sikerült néhány rossz fotót lőni róla, és felvenni 20-30 másodpercnyi videót is. Talán ugyanaz a madár, akit tél végén fotóztam. Sajnos egyedül van, valószínűleg nem talált párt, de költési időre mégis itt hagyta a birtokot. Remélem, itt marad, s előbb-utóbb idevetődik egy másik is, akivel párba állhat, s akkor kedvükre válogathatnak az odútelep lakásai között.

búbos cinege Magyarországon

Ugyancsak búbos 2021 kora tavaszán – valószínűleg ugyanezt a példányt látom ismét újabban (Fotó: Centauri)

MAGYARORSZÁG LEGRITKÁBB FÉSZKELŐ POSZÁTÁJA

A karvalyposzáta (Sylvia nisoria) szórványosan költ Magyarországon, fészkelő poszátafajaink között a legritkább, bár viszonylag sokfelé találni néhány párt. Jellemzően a kopáros, bokrokkal, száraz fákkal tarkított, kissé szubmediterrán területek madara.

És ami különösen érdekes: a tövisszúró gébics kísérőfaja.

A gébicsek ugyanis gyakran rabolnak poszátafiókákat, ám a nagy ragadozókhoz – sasokhoz, sólymokhoz, karvalyokhoz – hasonlóan a saját fészkük közvetlen közelében nem vadásznak. Épp ezért a karvalyposzáta sajátos stratégiát választva a fészkét gyakran építi a tövisszúró gébics fészke mellé, ugyanabba a bokorba.

karvalyposzáta sylvia nisoria

A karvalyposzáta (Sylvia nisoria) harántsávos melléről és sárga szeméről kapta a nevét – mindez erősen emlékeztet a karvalyra (Accipiter nisus) (Free Photo)

A névadó karvaly (Accipiter nisus) (Free Photo)

A boglyákkal „megszórt” magasfüvű rét, a bokorsorok és a szétszórtan növekvő, többnyire alacsony kökénybokrok eleve poszátacsábító élőhelyek. A karvalyposzáta különösen kedveli, ha sok a kiszáradt bokor, elszáradt ág és fa. Szeret kiülni a száraz ágakra, ha énekel. Az olyan élőhely, amely messziről is száraz fákkal, bokrokkal „virít”, a karvalyposzáta számára optikai inger is, s rendkívül csalogató. Hasonló élőhelyigénye miatt a tövisszúró gébicsek jelenléte is inspiráló a karvalyposzáta számára. Évek óta ügyelek arra, hogy száraz fákat és bokrokat is meghagyjak. Számos faj kedveli ezeket. Vannak, akik farigcsálják, mások napozásra, éneklésre használják az ilyen fákat és bokrokat. Vonzó a kiszáradt fákkal-bokrokkal tarkított terület a nyaktekercs (Jynx torquilla), a harkályfajok, a küllők, a vadgerlék (Streptopelia turtur), a sárgarigó (Oriolus oriolus), a gyurgyalag (Merops apiaster), az örvös galamb (Columba palombus), a rigók, seregélyek, és ragadozómadarak számára is.

Az idén a késői fagyok miatt szokatlanul sok fa adta meg magát, főként nagy diófák.

Ezeket természetesen szintén nem vágtam ki, és lábon hagyom őket a jövőben is, míg maguktól ki nem dőlnek. Így – a boglyákkal és kaszálással – épp olyan élőhely jött létre, mely a karvalyposzáta számára meg vagyon írva a nagykönyvben. 2000-2003 között költő fajom volt, a legjobb évben 3 pár is fészkelt. Sajnos az is előfordult, hogy a birtokot északról határoló műúton találtam meg elütött karvalyposzátákat. Majd váratlanul eltűntek. Épp ezért örvendetes, hogy idén visszatértek. Létszámukról nem tudok biztosat, de 1 pár biztosan van, meglehet, kettő is.

Éneklő karvalyposzáta

Felvételeket egyelőre nem sikerült készítenem, de rajta vagyok, hogy videóban is megmutathassam őket. Apró zárójel. Az ország legritkább tücsökmadárfaja, a réti tücsökmadár (Locustella naevia) is azokban az években fészkelt nálam, amikor karvalyposzáták is lakták a területet. Bízom benne, hogy egy kedvező trend elején állunk, a karvalyposzáták visszatérnek jövőre is, és a kaszálások, telepítések, a magasfüvű területek növekedésével újra megjelenik majd a réti tücsökmadár is.

BŐVÜL A BAGOLYKÍNÁLAT – ISMÉT 5 BAGOLYFAJ VAN NÁLAM

Sokat írtam a bagolyboglyákról 2020-ban, s idén tavasszal nagyot léptem a boglyaépítés terén, mégsem állíthatom biztosan, hogy a gazdagabb bagolyfelhozatal már ennek eredménye. Három faj állandóan mozog a területen. A gyakori erdei fülesbagoly (Asio otus), a macskabagoly (Strix aluco), és a kuvik (Athene noctua). Utóbbi már kedvező adottságokat jelez. A gyöngybagoly (Tyto alba) néhány esetben felbukkant nálam, főként 2000 és 2005 között, de itt tudtommal sosem költött.

Pár hete azonban azt a biztos információt kaptam, hogy a legközelebbi templomtoronyban stabilan költ egy pár, 2160 méterre a birtoktól.

Ez egy kissé távolabb esik, de a baglyok – különösen a gyöngybaglyok – viszonylag nagy területeket járnak be a fészekhely környékén, így szinte borítékolható, hogy megfordulnak nálam is.

A birtok bagolyfajai gyakoriságuk sorrendjében 2010 és 2021 között 

Erdei fülesbagoly - Asio otus

Erdei fülesbagoly (Asio otus) (Free Photo)

macskabagoly

Macskabagoly (Strix aluco) (Free Photo)

Kuvik Athene_noctua

A kuvik (Athene noctua) pár éve vált rendszeressé. Néha az ablak előtti fákon élik sokszor hangos és mozgalmas családi életüket. Tavaly a könyvtárszoba éjjel nyitva hagyott ajtaja sem zavarta őket abban, hogy a kicsi erkély korlátján éljenek szociális életet. (Free Photo)

Gyöngybagoly (Tyto alba)

A gyöngybagoly (Tyto alba) csak néhány esetben került elő hang alapján, de feltételezhető, hogy a legközelebbi fészkelőpár időnként az én mezőimet is járja. (Free Photo)

De ami igazán nagy öröm. 2000 és 2005 között a szomszéd telek öreg cseresznyefájába (a kerítésemtől 12 méterre) minden évben megérkezett a füleskuvik (Otus scops). Gyakran vadászgatott a kertben, néha szinte házhoz jött a teraszlámpa körül feldúsuló rovarokra vadászni. A füleskuvik Európa második legkisebb bagolyfaja – kifejezetten jópofa –, így táplálékának jelentős részét sem a kisemlősök, hanem a nagyobb termetű éjjeli rovarok teszik ki. Rendkívül szereti az egyenesszárnyúakat, szöcskéket-sáskákat, ezért olyan területeket keres, ahol öreg, odvas fák mellett füves területeket is talál. A leginkább kedvező számára, ahol ligetes területek magasfüvű, illetve pázsitos területekkel vegyesek. A birtok felső része épp ilyen.

Egyedülálló a baglyok között abban is, hogy ellentétben a többi fajjal, Afrikába vonul, mint a fecske.

A füleskuvik (Otus scops) elterjedése. Világoszölddel a költőterületek, sötétzölddel az a régió, ahol állandó, a világoskék területeken átvonul, sötétkékkel pedig a telelőterületek (Forrás)

Érthető, hiszen táplálkozásának alapját a rovarvilág adja, így ősztől jelentősen nehezül a dolga. Egy kicsit ő is a szubmediterrán, meleg mikroklímájú helyeket preferálja, bár sokszor találtam meg kimondottan hűvös, inkább hegyvidéki környezetben is, például az Őrségben. A környéken bizonyos időszakokban (például a kilencvenes évek vége táján) kifejezetten gyakori volt (bár az irodalom ritkának, szórványosnak tartotta), városokban sem volt ritka.

A birtokról 2005-ben tűnt el, amikor az öreg cseresznyefát a szomszédban kivágták.

Ezt követően nem hallottam, bár könnyű felismerni a hangját, mert – ebben is különbözik a többi bagolytól – nem huhog, hanem füttyög. Ráadásul a füttyögését viszonylag könnyű utánozni (nekem is elég jól megy 😊 ), amire a közelben tartózkodó kíváncsi füleskuvik gyakran a közelbe jön.

2021.06.18-án lepkecsapdáztam éjszaka a kert sarkán két refivel, amikor is a kertben először rövid, izgatott hangsorokkal adták hírül a jelenlétüket, majd a klasszikus füttyögésbe kezdtek. Másnap is hallottam őket, és harmadnap is.

Nem lehetek biztos benne, hogy bármi közöm van újbóli megjelenésükhöz, de azért van pár dolog, ami kedvezhet nekik.

A lábon hagyott száraz fákat rendkívül kedveli. Imádja a szegélyhatást, vagyis azt, ha különböző élőhelytípusok találkoznak, erdő és rét például, vagy ami még kedvezőbb a számára: magasfüvű kaszáló a rövidfüvű gyeppel. Utóbbit szegélytípust tudatosan alakítom ki évről évre – idén különösen sok helyen, az udvaron belül is (többek között a tövisszúró gébicsnek is nagyon fontos). A füleskuvik szereti, ha kedvére üldögélhet kiemelkedő pontokon (ez jellemző a többi bagolyfajra is), s erre a száraz fáknál csak egy kedvezőbb lehetőség létezik a számára: a boglya. Hisz a boglyák épp azokban a rétekben állnak, ahonnan leginkább szöcskézhet-sáskázhat. Nem elhanyagolható, hogy tavasszal odútelepet hoztam létre, szokatlanul sok D-odúval. Ezeket elsősorban seregélyeknek szántam, de épp ilyen odú kell a füleskuviknak is.

Könnyen lehet, hogy a D-odúk valamelyike állította meg őket.

Ha szerencsém van, akkor az udvaron belül. Nem kizárt, hogy a nagy kertkapu melletti, száraz ágakban is bővelkedő diófán tanyáznak. A fa alatt bőséges meszelés nyomokat láttam, és füttyögésüket is leginkább onnan hallom.

Az odútelep létesítéséről az alábbi posztban számoltam be részletesen

2021.03.29. Beteljesült álom – készen áll az odúkolónia

Megkeresni őket a vak sötét éjszakában ekkora területen nem könnyű, főként nehéz értékelhető felvételeket készíteni róluk, de rajta leszek, ígérem. Megpróbálom. Némi esély lehet arra, hogy az éjjeli lepkecsapdánál ő is megjelenik, hogy a reflektorok fényére gyülekező lepkék közül válogasson.

Van tehát három visszatérő madárfajom 2021-ben: a búbos cinege, a karvalyposzáta és a füleskuvik.

Ezek egyenként is jó fajok; kevés háztartás büszkélkedhet ezekkel a fajokkal. Egyenként is jók, hát még csomagban!

Szóval, bármi van is, legyen az élet nehéz (amint gyakorta valóban az), de attól szép mégis, hogy azért mindig van minek örülni. S attól szép, hogy perspektivikus minden körülmények között; attól perspektivikus, hogy minden helyzetben lehet tenni valamit, ami valakinek kedvez – legyen az búbos cinege, karvalyposzáta, vagy a füleskuvik.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider


     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

          

     

        

    5 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      Furcsa volt a bevezető, de azt hiszem nem vagyok egyedül , igen, a madaras és a virágos posztoknak örülök a legjobban, már ami a birtok, mint élőhely bemutatását illeti, akkor is, ha most saját felvételt nem tudtál feltenni.
      Annyi baj legyen!
      Búbos cinege és füles kuvik külön öröm és külön üdvözlöm a karvalyposzátát, remélem, nem fog ragadozóként viselkedni a szomszéd fészkek fiókáival!

      • Ibolya Nagy

        Ugyanezt a kuvikhangot hallom esténként. Lehetséges ez itt a házak között? Vannak magas fák – hála az égnek!

    2. A kuvik pózolása és tekintete megnevettetett:-))) A szüleim elhagyott birtokán a gondozatlan gyümölcsfák -különösen a diófa akkor ezek szerint kitűnő házfoglalási lehetőség a madaraknak.

    3. Holsky Péter

      Tanulságos, tanúságos, és még a madarászok életéből is megismerünk epizódokat!
      Érdekelne, hogy a klímaváltozás mennyire követhető nyomon ezekben a változásokban. Vagy ilyen közvetlen kapcsolatot nem lehet megállapítani a globális és lokális folyamatok között? Hiszen írod, hogy még egy-egy faj eltűnése, újra felbukkanása is több tényező együtthatásának következménye.

    4. Marsovszki Viktória

      Megható igyekezeted, és rengeted tudásod, Cen’, meg fogja hozni mindig az örömöt is neked!
      Egy kis személyes!
      Mindszenten, a barátnőmék háza előtt telelt négy-öt erdei fülesbagoly egy félig kiszáradt magas fenyőn. Tél végére csak egy maradt, ő tartott ki egyedól. A 4, emelti erkélyen szemtől szembe kerültünk egymással, Többször is “beszélgettünk. Illetve ő aludt, de én azért ezt társlagásnak éltem meg. . Ő a keresztségben a KUVIKI nevet kapta tőlem! 🙂 🙂
      Legyen sok örömöd továbbra is bennük, hiszen neked “saját” madaraid vannak,

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük