• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Mitől műveltség a műveltség? – avagy ordító lovak!

szarvas

Szarvastehén tavaly az udvaromon 🙂 (Fotó: Centauri)

cen_logo_circle2018.09.10. Ma dobtam egy hátast – nem rögtön, hanem órákkal később, pontosabban az előbb, amikor tettem egy kört az udvaron, és hallva a minden korábbinál intenzívebb szarvasbőgést, végre eljutott a tudatomig, hogy mi a bánatot hallottam délután.
Történt kies vidékünkön, az isten háta mögött, a zöldellő erdőknek édes nagy fogságában, hogy új telekszomszédom lett. Nem egészen most, kicsit régebben, de hát itt egyáltalán nem vagyunk egymás szájában, alig-alig látjuk egymást, mindenki a saját mezején sertepertél, ha meg kimozdulunk, csak elsuhanunk az úton, a fák alatt, egymás mellett, és ezzel nincs is baj, jól van ez így, aki idejön, nem trécselni akar. Mármost az új telekszomszéddal csak látásból ismertük egymást, néha biccentettünk, ha kocsival találkoztunk, gondoltam, itt az ideje a bemutatkozásnak. Át is sétáltam ma délután, bemutatkoztam, üdvözöltem az új lakót a környéken, aki pár mondat után megkérdezte: „Magának vannak lovai?” Visszakérdeztem: „Lovak? Hol?” – majd némi gondolkodás után hozzátettem: „Ja, igen, nekem is van.” Erre a pali: „Akkor a maga lovai kiabálnak. Szoktuk hallani.” „Mit?” – kérdezek vissza, és erősen gondolkodom, kiabál-e az egy szem, kicsi pónim. De nem, az nem kiabál.

„Halljuk mindig, ahogy ordítoznak – magyarázza tovább a pali.

„Ordítoznak?” – kérdem én nagy csodálkozással. „Ja – mondja a pali –, halljuk őket minden éjjel.” És akkor fény gyúl a fejemben. „Ó, azok nem lovak! – mondom – azok szarvasok! Szarvasbőgés ideje van.” „Ja, olyan bőgésféle.” „Igen, azok szarvasok” – mondom, és mutatom neki, hogy mostanság éppen honnan hallani őket. „Igen, igen, pontosan – erősíti meg a pali. – Szóval ezek szarvasok.” „Aha – mondom mosolyogva, és még hozzáteszem – Errefelé így megy ez minden ősszel, itt ez az egyik legnagyobb esemény.”
Aztán az előbb – ahogy azt már írtam – tettem egy kört az udvaron. Eszement, mi folyik. Tegnap már eldurvult a helyzet, három bika is randalírozott a területemen, és akkora csetepatékat csináltak, hogy a teraszon is tisztán lehetett hallani, ahogy egymást csépelik. Na de ma! Épp csak elmúlt nyolc óra, és már szól az összes harsona. Csak az én oldalamon, vagyis az én birtokomat határoló patak mentén legalább 7-8 bika bőg, nem is tudom, hogyan keveredett ide ennyi hirtelen, egymás szavába vágva bőgnek, ordítanak, hörögnek, ilyet még nem hallottam, nem is egyenként, hanem kórusban! Odébb még vagy 10-12 bika.

Lenyűgöző! – egészen az.

És akkor eszembe jut az újdonsült telekszomszéd, meg az ordító lovak. Véletlenül se szeretnék olyan benyomást kelteni, mintha én bárkit is lenéznék, ha teszem azt, a szarvasbőgésről azt hiszi, lovak ordítanak, de azért ez kiverte nálam a biztosítékot – itt egy példa arra, amit oly régóta kifogásolok. A természettudományos ismeretek miért nem képezik részét az úgynevezett általános műveltségnek?

Az értelmiségi, miért horkan fel, ha valaki nem ismeri a Faustot, ugyanakkor miért legyint nagyvonalúan, ha valaki nem tud felsorolni kapásból tíz halat vagy madarat?

Nincs ez rendben így. Szerintem. És hogy ez mennyire súlyos, itt a példa: áll velem szemközt egy hajdan városi ember, aki kiköltözött ide öregségére, és amikor bőgnek a szarvasok, az ordító lovak tulajdonosát keresi. Beszarás. Én meg tegnap, honlapszerkesztés közben a vadonnal élő emberről meg társadalmi konvenciókról írtam – hát itt a konvenciókkal is súlyos gondok vannak. Alább a link (külön nem raktam fel a nyitóoldalra, mivel ez a videó már régóta itt van az oldalon, csak eddig nem tartozott hozzá egy árva mukk sem. Ha gondoljátok, olvassátok el azt a pár sort is 🙂 De azért maradjunk vidámak, bizakodók, éberek, elnézők, s mindenek 🙂 🙂

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/szarvasboges/

16 Comments:

  1. Szabó Edit

    Bocsáss meg érte, Cen’, de ezen én bizony nevettem. Bár igaz, ami igaz, ő a Te szomszédod, nem az enyém, Téged bosszant, nem engem.
    Az biztos, hogy nem nevezhető számodra ideális szomszédnak egy olyan ember, aki ráadásul nemcsak a szarvasok viselkedését nem ismeri, de a lovakét sem. Vajon miért költözik az ilyen vidékre?

    Mellesleg a természettudományos ismeretek oktatását az iskolákban éppen most tervezik megnyirbálni, ha jól tudom. 🙁 (De ebbe ne menjünk bele!)

    • Talán félreérthető voltam mégis: nem ez a pali zavar (hogy is zavarhatna?), hanem az a tény, hogy emberek a szarvasbőgésre azt hihetik, lovak ordítanak. Ő persze nem tudja, hogy ez rossz neki, én viszont tudom – és itt olyasfajta megbocsáthatatlan gőgbe ütközöm (a sajátomba), amitől máskor kiver a víz. Ki vagyok én, hogy tudjam, másnak mi jó, mi nem? De nem sokkal jobb otthon lenni a világban, mint idegenként lődörögni benne? Márpedig aki nem tudja, mi veszi körbe, csak egészen szűk körben mozog, csak egy csövön át látja a világot, voltaképp félig-meddig vak, és nem hiszem el, hogy ez jó lehet. Arról most nem beszélve, hogy ennek hány és miféle súlyos következménye lehet – kicsiben és nagyban is.

      • “Csak a csövön át látja a világot, voltaképp félig-meddig vak” Nem tudja mi van a csövön kívül, így nem is érzi annak hiányát. Bízom benne, hogy lesztek még olyan jó szomszédok, hogy segítesz majd, hogy nyitottabb szemel járjon a világban. De örülnék, ha nekem csak ennyi gondom lenne a szomszédokkal, na meg a vízre, vízpartra érkező természettipró újgazdag “értelmiséggel” … 😀

        • ááá, itt nemigen van igény effélére, és bevallom, pillanatnyilag erőm (s időm) se igen volna ilyesmire. De meglátjuk. A vízparthoz és vízparti látogatókhoz hadd ajánljam ezt az írást, nemrég jelent meg a Literán, szerintem szép írás: http://www.litera.hu/hirek/kiss-noemi-dunasivatag

          • Köszönöm! Holnapi olvasmány lesz! Ahogy látom, nem szívderítő. Még pacsirta üzemmód van nálam. 🙂 Már esik le a fejem.

          • Hmmmm, igen pontosan így van itt is! Csak itt már tavasszal elkezdődik. Sajnálatos, hogy ez a csőcselék, (nem tudom más szóval illetni,) mindenhol megjelenik az országban, mindenhol ott marad a “lábnyomuk”. Szép vendégcsalogató a Tisza-tó, de bizony én visszasírom azokat az éveket, amikor csak a Tisza és az ártér volt, a megművelt ártér, erdővel, réttel, gyümölcsösökkel, sőt szántó is volt bőven, és persze sok holtág, morotva, tele hallal minden tavaszi árvíz után. Madárvilág sem volt gyérebb, a bíbic, a fekete gólya, nagyobb számban költött itt, talán hattyúk nem voltak, de a többi mind. Ja igen, és emberek csak azok, akik az ártérből éltek, vagy ha nem is, de tisztelték amit látványban nyújtott. Nem volt szemét, nem volt hangos folyamatos ordítozás a madarak költőhelyeinél, nem voltak motoros vízi járművek, csak evező, csend és mélységes nyugalom a léleknek. De jó is lenne újra így!! 🙂

      • Szabó Edit

        Azt hiszem, én értettelek félre – máshol éreztem a hangsúlyt, mint ahová helyezted -, de így már világos.

  2. Ibolya Nagy

    Ó, szegény Cen’, kifogtál egy balga embert. Sok puszi a drága kis pónidnak, kérlek, add át és mondd meg neki, hogy bocsásson meg ennek a balgának, nem tudja mit beszél. ( hogy lehet összetéveszteni a lónyerítést a szarvasbőgéssel😄)

  3. Azért vicces a lila tehén. Lila szarvastehén.

  4. Makainé Rácz Borbála

    Pályakezdő biológiatanár vagyok, ne is idegesíts….. éppen most nézem, hogyan is tudom heti egy órában végigvenni a nyolcadikosokkal az emberi testet, és akkor hol vannak még a szarvasok????

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük