• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

MINDEN NAP SZAFARI – Út a rezervátum irányába

2020.07.14. MINDEN NAP SZAFARI – Út a rezervátum irányába

Mióta rájöttem, hogy a birtok bizonyos részei szülőszobaként üzemelnek, a birtok nagy részét nem is járom. Inkább a lesről igyekszem szemmel tartani a mozgást. 

Hosszú kényszerszünet után először a vadvilágról, merthogy az idén a vadak viszik itthon a prímet (írtam már korábban, hogy az utóbbi 20 évben az idén járja-lakja a birtokot a legtöbb vad). A kényszerszünetről pedig csak egy mondat: rendkívül fárasztó az internetes kapcsolat bizonytalansága. Az utóbbi félévben azt hiszem sikerült sokat fejlesztenem, például mobilbarát(abb) lett az oldal, de mindez szinte semmit sem ér, ha a frissítés nem garantálható. Bő egy éve már, hogy páran felvetettétek, miért nem teszem támogathatóvá az oldalt; lehet, ezt is meglépem, mivel az lehetővé tenné a további fejlesztést, többek között azt is, hogy új internetkapcsolatot biztosítsak a honlap számára.


őzbak videó vadkameraDe vissza a vadakhoz! Eredetileg napi bontásban kezdtem feljegyezni a megfigyeléseket, de mivel hetek teltek el, ettől most eltekintek – rendkívül hosszú volna, mivel itthon már egy hónapja minden nap egy szafari. Bár én alapvetően még mindig tartom a karantént (ami annyit tesz, hogy február óta mindössze három alkalommal hagytam el a birtokot pár órára, és vendégeket is csak igen korlátosan fogadok, de időnként másokat is vittem lesre. Talán érdekes lehet, miért tartom a karantént még mindig, erről is írok részletesen, egyelőre mondjuk így: ez az én „társadalmi szerepvállalásom” járványügyben. A lényeg: mivel vendégeket is vittem párszor lesre, valóban egyfajta szafari-hangulat volt itt majdnem minden nap végén.

Lényeges különbség a korábbi évekhez képest, hogy nem átvonuló vadakról van szó.

Azt már tudjátok, hogy a birtok északi határán állandó lakó a borz (legutóbb róluk ITT), de a nagyvadak sem csak átvonulnak nálam. Mióta rájöttem, hogy a birtok bizonyos részei szülőszobaként üzemelnek, a birtok nagy részét nem is járom. Inkább a lesről igyekszem szemmel tartani a mozgást. Legalább 20 estét, alkonyt töltöttem a lesen, és 3-4 hajnalt is, ráadásul a vadkamerával is dolgoztam még, így egészen pontos képet kaptam arról, mennyi vad él jelenleg ezen a 11 hektáron.


ÉLŐHELY-TÉRKÉP

ÉLŐHELY-TÉRKÉP

Nagyvadak szemszögéből nézve a területet rendkívül kicsi. Egy szarvas számára 11 hektár semmi, két perc alatt a végére ér. Más a helyzet azonban, ha ez a 11 hektár háborítatlan vadon, sok nyugalmas búvóhellyel, és ritka táplálékbőséggel.

Itt mindent megtalálnak. Árnyékos, nyugalmas ligeteket, erdőt, magas nádast, dagonyákat, forrásokat, és nyalósót is.

Ezért a vadak nem átvonulnak itt, hanem szó szerint itt laknak. Ma már pontosan tudom, ki hol dekkol, hol fekszik, mikor és hol legel, merre jár, hol tanyázik. Ezt jelölöm is az új élőhelytérképen.

Összefoglalva a következő vadak állandó vendégeim-lakóim.

VADLELTÁR 🙂

ŐZEK

1 fiatal bak

1 magányos suta

1 suta 2 gidával

SZARVASOK

1 gyönyörű középkorú bika (Edward)

2 fiatal bika

8 szarvastehén 6 borjúval

+ valószínűleg van még 1 magányos tehén is.

BORZOK

1 borzcsalád a Horhosban

RÓKÁK

Kizárható, hogy a területen belül volna váruk, de az utóbbi 1 hétben felbukkantak fiatal rókák a kert körzetében

SAKÁLOK

Tavasszal több éjjel is hallottam őket a birtok néhány kilométeres körzetében, de arra nincs bizonyíték, hogy bejárnának a birtokra is. De mindig reménykedem, hogy egyszercsak felbukkannak a vadkamera egyik felvételén. Megfigyeléseimet megerősíti, hogy a helyi vadászok tavasszal tőlem 3 kilométernyire tavasszal lőttek is sakált. Tudom, sokakban rögtön felmerül, miért lövik le őket – de erről máskor.


aranysakál

Mindig reménykedem, hogy egyszer saját felvételt hozhatok sakálokról 🙂 (FORRÁS)


ŐZEKRŐL, SZARVASOKRÓL RÉSZLETESEBBEN  

ŐZEK

Elsőként egy fiatal őzbakot észleltem, róla több remek képet lőtt a vadkamera az északi Horhosban, egyébként pedig sokáig a kert közelében mozgott. Újabban nem találkoztam vele. Már az első vadkamerázások során kiderült, hogy amennyiben a bakocska sutát keres és az üzekedés idejére vár (július-augusztus), jó helyen keresgél, mert van itt egy magányos suta és egy vemhes vagy gidás suta is. Róluk is készültek felvételek. Írtam is arról, hogy az egyik suta szemlátomást szoptatós, vagyis kell, legyen a birtokon belül egy-két gida is. A suták ugyanis, míg kicsik a gidák, sokszor biztos helyen magukra hagyják a gidákat, akik csöndben lapulnak a búvóhelyen, míg az anyjuk vissza nem tér. Legutóbbi beszámolóm óta bebizonyosodott, hogy ez valóban így van: az említett suta két gidával lakja a területet, s mivel a gidák már nagyobbacskák, újabban együtt járnak. Előfordult, hogy felsétáltak a les alá, ahol aztán már olyan közel kerültek hozzám, hogy a suta szagot fogott, és visszavezette a gidákat a völgybe.

Az őzek rendszeresen járnak az őzetetőhöz a nyalósó miatt, próbáltam is vadkamerázni, de sikertelenül.

Mindössze egy felvételt kaptam, ahol egy suta épp rácsodálkozik a kamerára.



Tovább azért nem próbálkoztam, mert nem akartam zavarni a területet, ugyanakkor láttam, hogy a régi sózónál, a Kökényliget és a Kert találkozásánál rendszeresen járnak vadak, zömmel őzek és szarvasok (de a borz nyomait is láttam az esőzések után), ezért ott vadkameráztam. Végül is itt sikerült újabb felvételeket készíteni a magányos sutáról, aki egyik éjjel egészen hosszan időzött a kert közelében, de ami még jobb, nappali felvételt kaptam a gidákról is.


Valószínűleg ugyanaz a magányos suta, aki korábban az őzetetőnél vettem fel éjjel, ezúttal közvetlenül a kert alatt.

A felvétel sarkára esik a család, de azért ennek így is örülök. Legalább van felvétel róluk, és annyi így is lejön, hogy az őzgidák zabálnivaló cukiságok. A hátsó gida valószínűleg épp tejet kunyerál.

ŐZEK MOZGÁSA

SZARVASOK

Róluk kicsit részletesebben, mivel elsősorban nekik köszönhető, hogy június 23.-a óta rendszeresen „szafarizok”. Aznap ugyanis a szokásos kamera-ellenőrzésre mentem. A kameraállás ezúttal a Horhosban volt, de nem a borzvárnál, hanem ott, ahol korábban is szép felvételek születtek őzekről, szarvasokról. A „sikerszéria” után ezúttal nem született érdemi felvétel, így aztán úgy döntöttem, hogy másutt próbálkozom. És ha már egyszer csendesedett a vadjárás – legalábbis a kamera szerint – járok kicsit a birtokon.

szarvasborjú vadkamera

A Horhosban az utolsó ellenőrzéskor csak ezt a borjút vette a kamera

A borjas szarvastehén miatt ugyanis nemigen mozogtam a birtokon, csak a vadkamerához vezető útvonalon: a kertből lementem a Juharosig, a keleti szélén végighaladva lementem a Horhosba, ellenőriztem, halkan, óvatosan, aztán gyorsan vissza. Akkor még úgy tudtam, hogy csak egy borjas szarvastehén van nálam állandóan.

Június 23.-án azonban, miután beszedtem a kamerát, az Akácoson át leereszkedtem az Égeres alsó szélébe.

Óvatosan mozogtam, mert feltételeztem, hogy az akácos alatti Kutyorban még ott lehet a szarvastehén a borjával. Nem akartam őket megriasztani. Az ilyen csatangolásokon amúgyis lassan haladok, meg-megállok, figyelek, nézem, mi hogyan lehetne jobb, milyen lenne némi átalakítás után. Így tettem aznap is, egészen míg majdnem az Égeres déli végéhez értem. Meleg szeles idő volt. A szél miatt suhogtak a fák, talán ezért nem vett észre az a tehén, aki az Égeres és a Kis-sásrét nyiladékában csipegetett. Csak a feje látszott ki az aranyvesszőből. Nyugodt volt, komótosan csipegette a hajtásokat. Mindez úgy délután öt óra felé. Kisvártatva azonban eltűnt. Eléggé el nem ítélhető módon úgy döntöttem, közelebb somfordálok, a szélirány kedvezett, a suhogó lombok miatt a zajokat sem hallhatta. Kicsit beljebb mentem az erdőben, és a fák között lépésről lépésre haladtam előre. Alig tettem meg 10-12 métert, a fák között megpillantottam a szarvastehenet, amint nagy szökelléssel kiugrik az erdőből, utána pedig a borjú. Nem láttam annyira sokáig és fedetlenül őket, hogy biztos legyek abban, hogy épp a Kutyor kis családját látom, de valószínűnek tűnt.

Ám alig pár másodperc múlva újabb tehenek ugrottak fel a fák közül, hárman felfelé, a Kis-karám irányába futottak, később még kettőt láttam a Kis-sásréten át menekülni.

Miután elcsendesedett a környék kimentem az Égeres déli csücskére. Legnagyobb megdöbbenésemre valóságos tanyát találtam a fák között. Szorosan egymás mellett legalább 6-8 fekhelyet. A fák között mindent elfeküdtek, lelegeltek. Úgy tűnt, hogy egy kis csapat állandó tanyát vert ott. Bár csak egy borjút láttam, feltételeztem, hogy más tehenek is lehetnek ott borjakkal, hisz a vadkamera felvételein is legalább két borjút láttunk.

El is neveztem ezt a részt Anya-tanyának.

Sokszor magam sem tudom, miért nem megyek vissza a házhoz dolgom végeztével. Mint június 23.-án. Amikor az Anya-tanya felfedezése után elindultam a házhoz, hisz aznap vendégem is volt, s azt mondtam neki, hogy csak kameraellenőrzésre ugrok le, mégis, a Kökényligettől nem a kertkapu felé vettem az irányt. Kimentem a magasleshez. De még a magaslest sem értem el, a Kökénysor déli végéből, ahonnan lelátok a Zsurlós és a Nádas-lap aljáig, megpillantottam egy nagy vörhenyes foltot. Távcsővel azt is láttam, hogy egy igen szép szarvasbika legelészik a Nádas-lap közepén, nyílt helyen, fényes nappal. Ilyet ritkán látni. A bika pedig – akinek később az Edward nevet adtam – valóban rendkívül szép volt. És végtelenül nyugodt. Alig haladt, csipegetett, legyezett a füleivel, hatalmas agancsát lóbálta.


gímszarvas fiatal bika

Edwardról sajnos nem sikerült képet készítenem (eddig), kénytelen voltam a neten keresni hozzá hasonló bikát. Szóval Edward így néz ki valahogy 🙂 (FORRÁS)

Gondoltam, remek alkalom, hogy egy gyönyörű bikát mutassak a vendégemnek is. Aki, mint utóbb megtudtam, szarvast még sosem látott. Fel sem mentem a lesbe, visszafutottam a házba, és egy perc alatt kirángattam látogatómat a házból. Körülbelül 7-8 perc múlva értünk vissza a Kökényliget déli végébe. Törpejárásban mentünk ki a szélére, s legnagyobb örömömre a bika még mindig ott volt. Ezután felmentünk a lesre, minden hézag nélkül, míg a bika az őzetető, vagyis épp a les alatti területek felé vette az irányt. Ezt követően bő egy órán át figyeltük a lesről, mi történik.

Én bikát ennyire hosszú ideig, ilyen szépen, fényes nappal, napsütésben, sosem láttam még.

Elhaladt a nagy füzek és égerek alatt, és csaknem kiért az őzetetőig. Időközben azonban a patak felől, a nádason át felbukkant egy szarvastehén is. Mint utóbb kiderült, borjú nélkül. Egy ideig tartózkodóan méregették egymást, de aztán a tehén érdeklődését felkeltette a bika. Bement hozzá az égerfák alá, és egy ideig követte. Akkor is, amikor a bika visszafordult, és abba az irányba haladt, ahonnan jött. 100 métert mehettek együtt, amikor a tehén végül is visszafordult, visszament az őzetetőhöz, aztán feljött az Aranyos-oldalba, épp a lessel szemközt, majd elsétált az égeres irányába.

Ezt követően minden este, 19 és 21 óra között szafari volt a program.

Mint kiderült, Edward, a bika sem ideiglenesen van itt. A nagy fűz a tanyája. Itt van éjjel nappal. Agancsa még barkában van, de már így is rendkívül impozáns. Tudni kell, hogy az agancsnövekedés időszakában a bikák kiváltképp óvatosak. Még a borjas anyáknál is nyugodtabb helyeket keresnek. Nem emlékszem rá, hogy ebben az időszakban lett volna állandó bikám a birtokon. Edward igen szűk körben mozgott (lásd lejjebb a térképet!). Azért írom múlt időben, mert az utóbbi egy hétben sajnos már nem láttam. A magányos tehén is többször felbukkant. De a rendszeres „műsort” a szarvastehenek adják. A nappali órákat az Égeresben, az Anya-tanyán töltik, de ahogy közeledik az alkony, egyre sűrűbben járnak ki az Aranyos-oldalba legelészni. Leggyakrabban az Égerest és az őzetetőt összekötő vonalon mozognak, de gyakran fekszenek el az Aranyos-oldalban is. Előfordult, hogy már egy órája voltam a lesen, amikor a les közvetlen közeléből váratlanul felállt egy szarvastehén, aki végig ott feküdt. Forróbb napokon azonban inkább az árnyas égeresben maradnak szürkületig. Éjjelre gyakran átkelnek a Nagy-patakon, és dél felé veszik az irányt. Egy ilyen alkalommal sikerült szépen látni az egész „csordát”. Komótosan vonultak a patak túloldalán, lehetőséget adva a számbavételre. Akkor sikerült leszámolnom 8 tehenet és 6 borjút. Ennyien tehát biztosan vannak. Arra is akadt példa, hogy nem láttam őket a lesről, és csak a „szafarizás” befejeztével, a házhoz tartva értettem meg, hová lettek. Aznap kivételesen nem a patak felé indultak alkonyatkor, hanem felfelé, a kerthez, így aztán a lesről nem láttam őket, de a kertkapuban összefutottunk. Néha éjjel hallom, ahogy csapatosan a kert alatt, a Kis-karám területén legelnek.


SZARVASOK MOZGÁSA

Hatalmas volt a kísértés, hogy Edward búvóhelyét vagy az Anya-tanyát bekamerázzam,

de eddig nem vitt rá a lélek, hogy a felvételek kedvéért megzavarjam a területet, bár nem hiszem, hogy emiatt elhagynák a birtokot. A kerten kívüli munkákat is egészen az utóbbi napokig halasztottam, így többek között a kaszálást is. Most azonban már virágzásba kezdett a kanadai aranyvessző, és a magas füves kaszálón fészkelő madarak is kireptették fiókáikat (nádiposzáták, fürjek), s a kaszálást nem halogathatom tovább. A korábbi évekkel ellentétben csak a birtok felső részén lesz kaszálás (Kis-karám, Kis-rét, Hospoda), illetve néhány út kaszálását ejtjük meg, ezzel együtt is ez jelentős zavarás és átalakulás lesz a korábbiakhoz képest. Azért remélem, hogy a vadak zöme marad, hisz a búvóhelyekhez, és azok közvetlen környezetéhez nem nyúlok. De ha már kénytelen vagyok egy kicsit megbolygatni a területet, kamerázással is próbálkozom. Ráadásul úgy tűnik, hogy sikerül a második kamerát is üzembe helyezni, így még árnyaltabb képet kaphatok a változásokról. Legalábbis remélem.

A napokban pedig lettek kölykeim is – négy elárvult állatgyerek, de róluk később, bővebben és külön.

Remélem, jár még erre valaki (az analitika szerint sokan olvasták az oldalt a csönd idején is 😊 ), amint remélem azt is, hogy jól vagytok.

A legjobbakat kívánva továbbra is! Üdv: Cen’

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!              

              

    Név*

    Email cím*



    2020.06.24. Az első részletes élőhelytérkép a birtokról

    2020.06.19. Vad gifek itthon – őzek és szarvasok

    Elröppenő jelenünk

    2020.06.01. Vadkamerázással indul a nyár

     

    12 Comments:

    1. Patai Mária Zsuzsanna

      Persze, hogy járunk erre! Hol azért, hogy megnézzük, írtál-e újat, hol azért, megjöttél-e már.

    2. Szabó Edit

      Az oldal támogathatóvá tételével többen is egyetértettünk.
      Nem kellene töprengened tovább ezen, hanem lépned kellene végre!

      A borzcsalád azt jelenti, hogy időközben születtek kicsinyek? 😮

      • Köszönöm. A borzcsaládról nincs új hírem vagy felvételem, annyit tudok, hogy újabb kijáratot készítettek, így már hat bejárat van, és várban a járatok hossza is megnőtt, de nem kameráztam, mert a vadkamerával elsősorban a gidákat és a szarvasbikát szerettem volna elkapni (utóbbi sajnos nem sikerült 🙁 ), de holnaptól beállítom a második kamerát is, ami eddig azért nem volt használható, mert nem voltak hozzá akksik. Ha minden igaz, ma lesz kaszálás, így előfordulhat, hogy a vadjárás kicsit elcsendesedik, bár tegnap este is közvetlenül a Kökényliget szélében legelészett egy tehén a borjával, további kettő meg az őzetetőnél, szóval itt vannak még az Anya-tanya lakói.

        Bárhogy is, hamarosan ismét próbálkozom a borzvárnál is.

        • Szabó Edit

          Nem kell sietned, mert azt olvastam, hogy hűek az otthonaikhoz. Ahol egyszer megjelentek, ott hosszabb ideig maradnak, vagyis lesz még időd megfigyelni őket. 🙂

    3. Ibolya Nagy

      Ma már úgy gondoltam, hogy nem nézek be ide, aztán mégis.
      Érdemes volt.
      Csodás lehet a vadonod, minél háborítatlanabb, annál inkább, persze ez így természetes.
      Mostanában sokszor eszembe jut, ha nem jön a homo “sapiens” a földre, vajon milyen lenne a glóbusz élővilága?
      A négy elárvult “állatgyerek”, remélem, hamarosan róluk is többet megtudunk.

    4. Lívia dr. Zilahi

      Nagyon örülök, hiányoztál Cen ebből a térből s lám milyen csodásan teltek napjaid. A birtok fantasztikus, az arisztokratikus Edwarddal, meg a csábítgató szingli tehénnel-nagyon bájos :-))Vajon kié a négy árva kölyök és milyen állatok? Megvallom minden nap benéztem, hátha lesz Darksite, vagy a Galambokból részlet. Fantasztikusak a madaras írások is, fájdalmasan tudatlan vagyok a madarakat illetően. Jól teszed, hogy karantént tartasz- idekint nem túl jó most, boldogok akik ilyen csodás környezetben vannak.
      Élménydús szafarit Neked és azoknak akiket beengedsz abba csodás térbe:-))Írj nekünk !

      • Köszönöm!

        Ami a “tudatlanságodat” illeti: sokat gondolkodtam az utóbbi hetekben azon, hogy amit műveltségnek mondnunk, mennyire nem az valójában; mennyire látványos az elszakadás a tudomány, a természet világától. Némi túlzással azt mondhatom, hogy az utóbbi hónapokban is tanítottam olyan embert, aki egyáltalán nem járatos a vadonban vagy a tudományokban, és ő is sokszor pironkodik, de mindig felhívom a figyelmét arra, hogy erről nem ő tehet; ez egy ilyen világ, így rendezkedtünk be, így neveljük fel az újabb és újabb generációkat.

        Ha időm és a technika engedi szeretnék írni erről is – mert sok problémánk forrása ez.

        A legjobbakat!

    5. Végre! 🙂 Üdv. újra nálad! 🙂

    6. Holsky Péter

      Megint tanultam: az élővilágról – és kicsit magunkról, emberekről is. Persze, az egyik fő tanulság (amit nem lehet eleget ismételni): mi is részesei vagyunk a bioszférának (is).

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük