• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Mi lett Bubulkával? – Pásztorgém télen Magyarországon

Klasszikus: pásztorgém (Bubulcus ibis) a marhalábak között (Fotó: Centauri)

Mi lett Bubulkával? – Pásztorgém télen Magyarországon

Karácsony előtt pár nappal írtam arról röviden ITT, hogy belebotlottam egy eldugott kis faluban, távol minden vizes élőhelytől egy magányos pásztorgémbe (Bubulcus ibis), akiről aztán sok videót és fotót készítettem, és akit latin neve után Bubulkának neveztem el. A videó még nem került ki róla (de ami késik, nem múlik), és hogy ne maradjon meg senkiben a kínzó kérdés: mégis mi lett vele? – röviden beszámolok róla, és mutatok új fotókat is.

Időzítővel lőttem ezt a képet, hogy megmutathassam: a második napon sikerült Bubulkát sokáig kísérgetnem, és egészen megszokta a jelenlétemet (8-10 méterre engedett); nem annyira meglepő ez, hiszen a marhákat követve, a marhák közelségét keresve óhatatlanul szokja az ember közelségét is. Az is felmerült bennem, hogy lassú, kimért mozgásom és barna nadrágom miatt, talán marhának nézett engem is – ha így volt, nem járt messze a valóságtól 🙂

Azon túl, hogy a pásztorgém viszonylag új, még mindig ritka fészkelő a magyarországi madárfaunában (eredetileg afrikai gémfaj), érdemes tudni róla, hogy ősszel elvonul, általában október-novemberben. Átnéztem minden fellelhető adatát, melyből kiderült, hogy évről évre egyre később vonul el, ma már nem ritkaság, hogy csak novemberben. A legfrissebb irodalom (Magyarország madáratlasza, 2021) szerint november elején; a legkésőbbi adat január 3. Némi kutatás után azonban találtam egy január 19-én még Magyarországon tartózkodó madarat, így a hazai „telelési rekord” valójában január 19. Bevallom: reméltem, hogy Bubulka megdönti ezt a rekordot. Azért is örültem volna neki, mert akkor lett volna idő bőven a tanulmányozására. A felvételek során ugyanis – így is – sok érdekes megfigyelésre nyílt alkalom.

Pásztorgém (Bubulcus ibis) szinte alpesi környezetben (Fotó: Centauri)

Például láttam, hogy a mozgását alapvetően két szempont szerint szervezi, és nem túlzás így fogalmazni. Számon tartja, hogy a mikrodomborzat / mikroklíma miatt más-más napszakban más-más helyszínen gilisztázhat legkönnyebben (a tápláléka ugyanis főként gilisztákból állt össze). Úgy kell ezt elképzelni, hogy például egy délkelet-északnyugat irányú rézsű vagy árokpart a napnyugta előtti egy órában még felmelegszik, pár fokkal melegebb, mint a környezete vagy a teljesen sík területek, így ott még élénkebb a rovarélet. Tudatosan kereste és járta végig a szegélyeket is, főként a legelőterületek és szántók találkozását, azon belül is a déli-délnyugati szegélyeket. Ugyanakkor – főként a kora reggeli, fagyos órákban – köröket (pontosabban oválisokat) írt le egy viszonylag kicsi, 126.000 négyzetméteres területen. A terület nagyságát Google Earth segítségével viszonylag pontosan megmérhettem.

12.6 hektár egy gémféle táplálkozóterületének nem mondható nagynak, főként, ha annak csak töredékét használja ténylegesen táplálékkeresésre.

pásztorgém mozgása

Sárgával jelöltem a mozgáskörzetét, pirossal a ténylegesen és rendszeresen használt terülteket. Jól látszik, hogy egészen kicsi területeket használt csak.

Bubulka mindig az óra járásával ellentétes irányba ment e terület külső ívén (ezek voltak a táplálékkereső helyek). Ugyanarra a területrészre körülbelül 2-3 óránként kerített sort.

Egy-egy területrészt rendkívül alaposan nézett át, ugyanazokat a sávokat átkutatta 2-3 alkalommal is, oda-vissza, majd tovább ment a következő területrészre. Úgy tűnik, hogy 2-3 óra alatt a teljesen „kifosztott” területek ismét „feltöltődtek”; ennyi idő alatt a felszínre vagy a felszín közelébe kerültek újabb giliszták.

Legelő és szántó találkozása – ez volt az egyik kedvence.

Sajnos karácsony előtt már nem nyílt módom rá, hogy meglátogassam, karácsony után, 12.26-án pedig esett pár centi hó. Bubulka megtalálását követően a Kis-Balatonnál is felbukkant egy magányos pásztorgém (ott azonban vizes élőhelyen, hagyományosan pásztorgémes helyen, Zalavárnál; ott, ahol én is fotóztam több példányt is 2019. december 17-én). 12.26-án (a havazás első reggelén) meg is látogattam a zalavári tehenészetet, de nem láttam ott pásztorgémet (mások sem). Logikusnak tűnt, hogy a havazás hajtotta el. Bubulka megfigyelései is azt jelzik: addig jut táplálékhoz, míg nincs hó, és gilisztázhat. Korábban úgy gondoltam, hogy a komolyabb fagyok is elűzhetik, hisz a keményre fagyott talajból már ő sem tud kiszedni semmit, hacsak nem a nehezen átfagyó trágyarakásokból.

Gilisztafogás marhalegelőn 2021. december 20-án. Nem volt nehéz dolga, rendkívül enyhe idő volt, még nappali pávaszem (Inachis io) is repült (Fotó: Centauri). Az sem csoda, hogy ugyanott napozott a pávaszem, ahol Bubulka keresgélt. Más-más okból, de mindketten a legmelegebb mikroklímájú helyeket keresték. 

nappali pávaszem

Az ünnepek alatt nem jutottam el Bubulkához, de 2022. január 2-án ismét kerestem, sajnos hiába. Igaz, vasárnap lévén nem jutottam be azokra a telepekre, melyeket szintén látogatni szokott, így teljes bizonyossággal nem állíthatom, hogy nincs már ott – és így nem válik a hazai rekorderré sem –, de nagyon valószínű, hogy a karácsonyi havazás elől ő is délre vonult. Ellenőrzöm még később, hogy elment-e biztosan. Érdemes lesz figyelni tavasszal is, mivel a pásztorgémek gyakran visszatérnek azokra a helyekre, ahol egyszer megtalálták a számításaikat.

Csodálatos élmény volt egy pásztorgémet (Bubulcus ibis) kísérgetni órákon és napokon át.

S végül egy portré róla.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider


     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

    7 Comments:

    1. Sok időt szántál rá, de megérte. Nagyon várom, hogy felbukkan-e a napokban, amíg enyhe ott az idő.

    2. Szabó Mihályné

      Kíváncsi vagyok, hogy megtalálod-e még???

    3. Ibolya Nagy

      Csodaszép portré.
      Érezte a zimankó közeledtét, nem csodálkoznék, ha egy héten belül beköszöntene.
      Járjon szerencsével!

    4. Sok szeretettel üdvözlöm Bubulkát, ha rátalálsz. Micsoda portré a földes csőrével, címlapra való- ” íme lakmároztam”. Bubulka mesefigura is, mesél a képeiddel micsoda kalandokat élt meg a honfoglalás során a gilisztákkal:-))
      Boldog Új Évet kedves Cen, ennél kedvesebb dologgal nem is jöhettél volna 🙂

    5. Szabó Edit

      Talán azért pásztorgém a neve, mert a tehenek nyomában jár? 🤔

    6. Patai Mária Zsuzsanna

      Megint nagyon szépen összesimult a kutató és az író benned, nemde?

    7. Holsky Péter

      Tényleg, így van: megint szakmai (tudományos) infók, megint esszéstílusban (művészi színvonalon) megírva.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük