Expedíció otthon – Skorpiók menthetnék meg az életünket.

Egy régi geográfia könyvem 🙂 (Fotó: Centauri)

Higgyétek el, jobb világban élnénk, társadalmaink és személyes kapcsolataink is jóval magasabb minőségbe emelkedhetnének, ha erről széles körben tudnánk


2020.05.01. Hanyagoltam eddig a kétéltűeket, többek között a békákat is, s megannyi csoportot még – de hát annyi állat- és növényfaj létezik, nem könnyű az ember dolga, ha egyensúlyra törekedne. Csak az én udvaromban több száz faj él, de ha egészen az egysejtűek szintjéig megyünk, ez a szám elérheti akár az ezres nagyságrendet is.

Gondoljátok el, milyen megdöbbentő ez: ha csak és kizárólag az udvarom élőlényeiről akarok írni, akkor is bajosan érhetek a végére.

Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik.

Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el.

Ha valóban szeretnénk megismerni egy udvar élővilágát, ha reális képet akarunk alkotni róla, akkor folyamatos monitorozásra lenne szükség. Ha gazdag ember lennék, talán foglalkoztatnék is egy 5-10 főből álló kutatócsoportot, mely állandóan figyelné-mérné az udvar élővilágának változását. Megint más kérdés, hogy nincs az a monitorozás, mely képes lenne teljes mélységében feltárni egy mégoly kicsi terület élővilágát is, mint egy 11 hektáros udvar.

Itthon 🙂 (Fotó: Centauri)

Gyönyörűen mutatja ez, hogy a világ, melyben élünk mennyire komplex. A fentiek igazak még ezen az égövön is, mely egyáltalán nem tartozik a legfajgazdagabb területek közé. Kimondottan szegényesnek és egyszerűnek mondható például a trópusi fajközösségekhez képest. A feladat mégis, ezen az éghajlaton is, megoldhatatlan.

Ezért nem unatkozik egy természetbúvár sosem.

Akkor sem, ha mondjuk csak a madarak érdeklik, csak a mohák, csak a virágos növények. Ám ha nem egy szűk csoport felé irányul az érdeklődés, akkor gyakorlatilag a legkisebb kertben is végtelenek a lehetőségeink, és ha kutatóként vagyunk jelen otthon, megdöbbentő felfedezéseinknek sosem lehet vége. Ha pedig valaki azt gondolná, ez csak azokra igaz, akik olyan szép szelet vadonnal rendelkeznek, mint én, de legalábbis egy tágas kerttel, alapvetően téved.

Az élet mindenütt jelen van – s bármely léptékben gazdag. Csupán más eszközök kellenek egy láperdő, egy mocsárvilág és egy veranda felfedezéséig.

Írom mindezt úgy, hogy én magam is adós vagyok azzal, hogy legalább egy értékelhető fajlistáig eljussak. Az értékelhető annyit tesz az én esetemben, hogy a területem élő fajcsoportok közül legalább a látványosabb, könnyen határozható, könnyen megfigyelhető csoportokat, s legalább 70-80%-os mértékben összeírjam. Nem kis feladat. Ám bizonyos szempontból nem sokkal nagyobb, mint annak a feladata, aki csak néhány balkonládával büszkélkedhet. A különbség annyi, hogy míg nekem távcsőre és vadkamerára is szükségem van, addig egy erkélyes lakásban élő ember számára – ha ő is expedíciót szeretne szervezni otthon – inkább egy jó erős nagyítóra és mikroszkópra.
Tudom, a pókoktól sokan irtóztok, de most mégis muszáj kicsit megrettenteni titeket.

Merthogy a pókok példája is arra világít rá, hogy akár tudjuk, akár nem, jóval több fajjal élünk együtt, mint gondolnánk.

A pókok általában szabad szemmel is jól láthatók, ám a világ telis-tele van „kölyökpókokkal”. Némely kis pók szinte mikroszkopikus méretű, s fel sem tűnik. Még egy szinte tökéletesen zárt és steril lakásban is ezrével élnek. Egyes felmérések szerint a lakások minden négyzetcentiméterén százas nagyságrendben találni apró pókokat.

Pókhálós októberi alkony (Fotó: Centauri)

Mindannyian láttunk már verőfényes őszi délutánokon úgynevezett ökörnyálat. A nem igazán szép elnevezés valójában egy gyönyörű jelenséget takar: amikor selymesen csillogó ezüstszálak milliói jelennek meg a növényzeten, és ezek a fáradt őszi fényben idilli hangulatot varázsolnak elénk.

Tudjuk, hogy ezeket az ezüstszálakat (nyugvó nap fényénél aranyszálakat) apró pókoknak köszönhetjük. De a kis pókokat sosem látjuk.

Csak a pókszálak millióinak – milliárdjainak ragyogását. Könnyű tehát elképzelni, milyen könnyen marad észrevétlen több száz, akár több ezer kicsi pók akár egy lakásban is. Gondoljatok arra, hányszor bukkanunk nagytakarítás során pókhálókra, pókhálószálakra, anélkül, hogy akár egyetlen pókot is látnánk.
De tudjuk, hogy a pókok ragadozók, jogos tehát a kérdés: mit eszik ennyi pók a lakásban? Nemcsak jogos, hanem jó is ez a kérdés, mert megérthetjük, hogy a pókok is azok közé tartoznak, akik jó szolgálatot tesznek nekünk. A pókok jelenléte bizonyítja a leginkább, hogy lakásainkon, házainkon temérdek hívatlan vendéggel osztozunk. Némelyikük jól ismert „nemszeretem” faj, amilyen például a moly.

Egy ilyen könyvfal valójában gazdag élőhely – főként akkor, ha az erkélyajtó gyakran nyitva van (Fotó: Centauri)

Kevesebben ismerik a pikkelykét, aki imádja például a tapétázott lakásokat, mivel a tapétaragasztó tömény cellulóz, a pikkelyke pedig azt szereti. Számára a tapéta és a fal közötti, tapétaragsztóval kitöltött tartomány maga az Éden. Ezer nemzedékre elegendő ingyenkajával. Ezért fordulhat elő néha, hogy jó állapotú házakban is leválhat itt-ott a tapéta. Sok oka lehet ennek, az egyik az, hogy a pikkelyke egyszerűen kirágicsálta a fal és a tapéta közül a ragasztót.
De hogy egy kicsit olyan területre „tévedjünk”, mely még izgalmasabb és a szívünkhöz közelibb (és ha már író vagyok): nézzük a könyvtárainkat! Gyerekkorom óta tudom, hogy

a könyvek világa nemcsak csodálatos tudományok és kalandozások színtere, nemcsak a szellem számára táptalaj, hanem – amint egy bodzás, egy mocsár, egy tölgyerdő – élőhely is.

könyvskorpió

Könyvskorpió – alapvetően rejtett életmódú apró ragadozó (FORRÁS)

Nem is akármilyen élőhely, megdöbbentő, de számunkra ártalmatlan élőlényekkel; olyan élet-halál harcokkal, amihez foghatót – azt gondolná az ember – csak egy szavannán vagy a dzsungelekben látni. Évekig vágytam rá, hogy egyszer én is, a saját szememmel láthassam például a könyvskorpiót. Sokan azt sem tudják, hogy Magyarországon is találkozhatnak skorpióval. Jó, a könyvskorpió valójában csak félig skorpió, az úgynevezett álskorpiók közé tartozik, de akkor is: ki gondolná, hogy míg egy régi könyvet olvas, a könyv gerincében egy apró, de vérmes ragadozó szunyókál?

Pedig könnyen lehet, hogy a kedves olvasó könyvtárában is ott van.

Többször is írtam már a bibiliofiliámról, a könyvimádatomról, kiváltképp szeretem a régi könyveket, mutattam is közülük párat (ITT), de arról nem beszéltem még, hogy valahányszor öreg könyveket vásároltam, reménykedtem benne, hogy felbukkan valahol a könyvskorpió is. S lőn!

De figyelmesen kell olvasni, résen kell lenni, ha az ember a saját könyvtárát, mint élőhelyet, mint dzsungelt szeretné megismerni.

A könyvskorpió sem hülye, szóval, ha ott nyílik ki a könyv, ahol épp békésen alszik, egy pillanat alatt tűnik el a könyvgerincben. Mivel igen kicsi, könnyűszerrel illanhat el anélkül, hogy akár egy pillanatra is észrevettük volna. Gondolom, páran most elborzadva gondolnak a könyveikre, de kérem: ne tegyék! Inkább kerítsenek egy kézinagyítót, és induljanak felfedezésre!

A könyvskorpió esetében is felmerül, ha egyszer ragadozó – s mi más lenne egy skorpió? –, mit keres a könyvekben? Természetesen vadászik.

poratka

Poratka erős nagyításban (FORRÁS)

Számára nem a cellulóz kell, de vannak, akik a pikkelykéhez hasonlóan a cellulózt keresik. Ha létezik hely, ahol a tapétaragasztónál is több a cellulóz, az a könyv. És persze vannak erre szakosodott élőlények is. Ők a portetvek, más néven poratkák. Főként nagyobb könyvtárak antik könyveiben tehetnek kárt. Voltaképp lehetetlen elkerülni, hogy avítt kötetekben ne éljenek. Kétféleképp lehet védekezni: vegyszerekkel vagy könyvskorpiókkal. Utóbbiak természetesen nem fogják kiirtani őket az utolsó szálig, de nagyságrendekkel vetik vissza az állományukat.

Egy könyvtár ökoszisztémája pontosan úgy működik, mint egy esőerdőé: dinamikus egyensúly van, és szabályozás.

A könyvskorpió nem kiirtja a portetveket, hanem szabályozza a létszámukat – amint a portetvek száma is szabályozza a könyvskorpiók létszámát. És bizony a könyvskorpió, aki talán velünk él évtizedek óta, aki talán évtizedek óta védi a könyveinket, bár sosem láttuk, szóval, amikor ő elindul portyázni egy évek óta nem olvasott régi kötet lapjai között, retteghet minden portetű.
Centauri Kék angyal Magvető KiadóEgy jelenet erejéig felbukkan ez a kis ökoszisztéma a Kék angyalban, a Kút a nap alatt című elbeszélésemben is, ahol egy ifjú novícius nem tud különbséget tenni a hajtetű és a portetű között, és mivel a Bibliájában is találkozik tetűvel, úgy véli, bűnös mértékben megtetvesedett. Íme az ominózus részlet:
A tél második felében a szokottnál is csöndesebb volt a klastrom, elmélkedéssel teltek a napok, Krizosztóm részéről viszont álmélkodással: hogy még mindig vakarózik, fektében, ültében, állva is, kibírhatatlanul viszket mindenütt, és egy este, kinyitva a Bibliát Mózes I. könyvénél, egészen apró, tejszínű bogarat pillantott meg, amint 1.18-tól siet, 3.15 felé; gyorsan átlapozta az egészet és efféle, tetűszerű bogarat talált még 37.20-nál, a Bírák könyve 16.6-nál, Máté evangéliuma 23.27-nél, a Jelenések 20.1-nél pedig hármat is! Krizosztóm testvér valósággal kétségbeesett. Becsukta a Bibliát, keresztet vetett, levette az ágyról a lepedőt, és bár tilos volt, mégis kilógatta az ablakon, úgy rázta ki, végül az asztallapra tette, és kisimította.

De ha már skorpiók! A hely, ahol élek, sok egyéb mellett két fajjal győzött meg, amikor életemben először itt jártam. Épp csak beléptem az akkor még gaz uralta, elhagyott udvarba, amikor két olyan fajjal találkoztam, amit jó jelnek vettem. Először is, amikor először néztem rá a völgyre, két öreg réti sas siklott a patak felett. Ez egyértelmű.

Ez magasztos, fenséges látvány. S könnyű szimbolikusan értelmezni egy olyan helyen, ahol egyébként azóta sem fészkelnek réti sasok.

skorpiólégy

Skorpiólégy – Míg a könyvskorpió elől emlékeztet a skorpiókra, addig a skorpiólégy “hátul” (FORRÁS)

A másik élőlény egy egészen bizarr rovar, akivel éveken át éppúgy kerestem a találkozást, mint a könyvskorpióval. Ez pedig a skorpiólégy. Már az első napon láttam egyet, s azóta is találkozom vele párszor minden nyáron. Elképesztő jószág, mintha a természet ötletelésének, játékosságának végeredménye volna csak.

Mintha egy bolond órában azt gondolta volna Gaia: „Vannak legyek, vannak már skorpiók is. Miért ne legyen olyan is, mondjuk, hogy skorpiólégy?”

S lett. Gondoljunk róla bármit, az aligha vitatható, hogy ezerszeres nagyításban felveszi a versenyt bármely horror szörnyszülöttjével. Én azonban – ha módon nyílik rá – mindig gyönyörködöm benne. Nem állítom, hogy szép. De állítom, hogy csodálattal tölthet el ő is.
Napestig sorolhatnám azokat a fajokat, melyekről órákig mesélhetnék. Hányan tudják például, hogy a Balatonban medúza is él? Hányan tudják, hogy van olyan közönséges, mindenki által ismert faj, mely valójában nem is létezik? (Erről írok többek között ezen a hétvégén 😊 )

Még a legszűkebb tereink is telis-tele vannak titkokkal, meghökkentő élőlényekkel, bonyolult és felfedezésre váró élőhelyekkel.

Ha egyszer még egy lakás is önálló élőhely, mi mindent rejt egy ilyen patakpart televénye? Vajon megtudom-e valaha? (Itthon – Fotó: Centauri)

Higgyétek el, jobb világban élnénk, társadalmaink és személyes kapcsolataink is jóval magasabb minőségbe emelkedhetnének, ha erről széles körben tudnánk,

ha ez egyfajta erős alapja lehetne az életünknek. Meg nem állom, hogy megjegyezzem: másként látnánk egy karantént is. A helyzet az, hogy másként látnánk mindent. S nem kifordulnánk a valóságból, épp ellenkezőleg: rájönnénk, hogy eddig éltünk kívüle. Finomabban szólva: egy buborékban. Egy buborékban, amit szépnek-jónak hittünk, vagy inkább mindig is annak akartunk látni, s ugyanakkor sosem értettük, miért nem működik úgy, ahogy azt várnánk, hogy az minket valóban boldogítana.         

Az a legszomorúbb, hogy az ember alapvetően szeret csodálkozni, vagyis potenciálisan a világ megismerésére és szeretetére ítéltetett, mégsem képes jól működni.

természetszeretet állatbarátok

A csodálat, az ignoratus képessége velünk születik (Fotó: Centauri)

Van mód csodálatra bőven, de ha elvonják tőle vagy elveszti azt a képességét (például kellő tudás híján), hogy a környezetében gyönyörködjék, mivel végtére is muszáj gyönyörködnie valamiben, megtörténik a legrosszabb: a tükör elé áll és önmagában gyönyörködik. Ez ma aktuálisabb, mint korábban bármikor – nem véletlenül éljük a szelfik korát.

Merem állítani, hogy a szelfizők milliói valójában tünetei egy olyan kornak, ahol tömegek süllyednek nárcizmusba, s nárcizmusuk elsődleges oka a zártság és tudatlanság.

Meglepő, de sok szempontból szellemileg ez egy sötétebb kor, mint amilyen az állítólag „sötét” középkor volt.
Gyakran egyszerűen csak elmesélek valamit. A történetekkel, de esszékkel, állatokról, madarakról szóló írásokkal is úgy vagyok, mint a hegymászó a heggyel. Nyilván hallottátok már:

Egyszer megkérdezték – ha jól emlékszem – Reinhold Meißnert, a világ leghíresebb hegymászóját, mi indítja arra, hogy megmásszon egy hegyet?, mire Messner azt válaszolta: „Mert ott van.”

(Egy film kapcsán érintőlegesen írtam már róla is ITT)

Centauri Kegyetlen Werner Herzog hegycsúcs hegymászás

Fotó: Centauri

Így vagyok én is, ha a vándorsólyomról írok, a koronavírusról, a szarvasokról, de akkor is, ha egy regényen dolgozom: mert ott van – vagy itt van bennem. Kész, ennyi, nem kell több magyarázat. De ha néha ennél „árnyaltabb” indíték vezet, akkor az az igény, hogy megmutassam: vegyétek észre a könyvtárt, fedezzétek fel a polcon a dzsungelt, a dzsungelben a természet törvényeit,

tekintsetek bele a mikrovilágokba, tekintsetek ki bátran az űrbe, válasszatok más, nagyobb, gazdagabb és embermivoltunkhoz méltóbb, és célszerűbb léptéket!

Erősen hiszem, hogy ez gyógyír volna sok bajunkra. Ha másért nem, mert míg az egyik ember felhívná a másikát: „Képzeld! Végre a saját szememmel láttam egy könyvskorpiót az 1872-es imakönyvemben!” – addig sem maradna idő gonoszságra. Csodálataink, felfedezéseink, kutatásaink, s mindezek – végső soron örömeink megosztása – elvonná az oxigént a gyűlölet lángjától. Mivel az egész életünk egy hatalmas expedíció volna, nemigen jutna idő másra. Esetleg arra még igen, hogy ebben a gyönyörben, ebben az izgalomban, ebben a végeláthatatlan vállalkozásban rátaláljunk még egy társra, akit nem kell felhívni, akire nem kell rádobni egy sms-t, elég vele együtt kinyitni egy könyvet, és közös nagyítón át elkapni a pillanatot, amikor életünk első könyvskorpiója egy szemvillanás alatt eltűnik a Robinson Crusoe első kiadásának gerincében.

Fotó: Centauri


Kérlek, oszd meg ezt az írást másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*

2020.03.26. Mi történik a borzvárban?

2020.03.29. Hogyan hódíts karantén idején?

Mitől műveltség a műveltség? – avagy ordító lovak!

Sok van mi csodálatos, például a szilvaorrú keszeg

Amit tudni kell a harkályokról

Expedíció otthon – fedezzük fel a kertünket!

A legkedvesebb könyvek (2.) – Az ősember és a televízió

 

Kegyetlen Werner – Werner Herzog filmjéről

                      

 

6 Comments:

  1. Szabó Edit

    Lehet, hogy te gondolatolvasó vagy, Cen’? 😮
    Épp tegnap vagy tegnapelőtt állapítottam meg, hogy nem emlékszem, mikor írtál a rovarokról. Tényleg! 🙂

    Nagyon sok és sokféle téma van benned, ez már eddig is kiderült. De vajon mikor jön el az az idő, amikor valamelyik kikívánkozik? Amikor úgy érzed, hogy írnod kell róla? 🤔

  2. Tetszett, nagyon tetszett, ahogy az általam kedvelt világban barangoltam veled. 🙂 Könyvskorpiót még nem sikerült lencsevégre kapni, de láttam már párszor, viszont az ezüstös pikkelykét, és a kemence halacskát igen, elég hasonló két ősállat. Én nagy bolodja vagyok a rovaroknak is, de szerintem ezt tudod, ha még emlékszel a Fb.oldalamra. Ezen e télen pl. több sárga dajkapókot, faggyúpókot mentettem meg a fagyhaláltól. Nagy öröm volt, amikor találtam egy szemetes zugpoloskát is, egyik legfurább rovar. Monitorozom a kertet, udvart, házat, amikor lehet, de csak fotókkal örökítem meg a fajokat, és nem számolom őket, pedig az én vadonom, csak 1, 4 hektár. Épp minap írtam Szabó Editnek, hogy minden kis életre rá tudok csodálkozni, még a hívatlan növények apró pici virágára is. 🙂

  3. Holsky Péter

    Tudás és szeretet – igazán nem rossz kombó 🙂
    S még hogy az unalmat is elűzhetjük velük! Ebben eszerint hasonló véleményen vagy, kedves Cen, mint egy, a tudás és a szeretet (a tudomány és a vallás) terén egyként szakértő egykori szerző, bizonyos Blaise Pacal (idézet tőle innen, a 131. töredék: http://www.ppek.hu/konyvek/Blaise_Pascal_Gondolatok_1.pdf )

    “Unalom. – Semmi sem olyan elviselhetetlen az ember számára, mint a szenvedélyek, ügyes-bajos dolgok, szórakozás, iparkodás nélküli teljes tétlenség. Ilyenkor átérzi semmi voltát, elhagyatottságát, elégtelenségét, függőségét, tehetetlenségét, ürességét. Lelke mélyéről azonnal rátör az unalom, a gyászos hangulat, a szomorúság, a bánat, a bosszúság, a kétségbeesés. “

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."
  • HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."