Elárvult süngyerekek a házban – sünmentés

Sünmalac (Fotó: Centauri)

Elárvult süngyerekek a házban – sünmentés

2020.07.17. Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak. Rendszeres vendégei a kertnek, vadkamera is készített róluk felvételt tavaly, még korábban pedig egyszer felvettem két sün „konfliktusát”, ami valószínűleg abból eredt, hogy egy fiú sün udvarolni próbált egy lánynak, aki azonban nem volt nyitott egy új kapcsolatra. Erről kis videót is megosztottam annak idején a Facebookon.



VADON AZ UDVARON (éjjel)Mitől lesz olyan ideges egy keleti sünlány, hogy majd felrobban?Minap, villámfotózást remélve sokat bolyongtam éjjel. Figyelemmel kísérhettem két sün órákig tartó küzdelmét és más fajok éji életét is felvettem. Ami a sünöket illeti: nem tudtam, miért pufognak, és miért nem érdekli őket a kamera sem? Különösnek találtam színbeli eltérésüket is, tudva, hogy a nemek egyformák, viszont Európában két sünfaj él: a keleti és az európai sün. Nálunk csak a keleti, de mivel az egyik sünöm egészen sötét a másikhoz képest, felmerült bennem, hogy itt esetleg mégis két fajról van szó. Nézzétek meg, milyen markáns a különbség! Utánajártam: nálunk valóban csak a keleti sün előfordulása a bizonyított, az európai (nyugati) sün előfordulásáról csak bizonytalan adatok vannak. Ennek ellenére vannak kétségeim, tekintve, hogy a helyszín állatföldrajzi szempontból nem esik messze a nyugati sün hazájától. Eleinte azt gondoltam, hogy a fehér sün (ez lenne a keleti) épp azért pufog, mert életében először másik sünfajjal találkozik. De nem. A sötét sün hím, a világos nőstény. A sünlányok őrült nehezen állnak kötélnek – olvastam. De hogy ennyire? Ennyire. Az órákig tartó pufogás után a sötét „nyugati” srác végre megközelíti a világos keleti süncsajt, mire az majd felrobban az idegtől. Fajok közti konfliktus szóba sem jöhet, hisz csak az egyik fél „agresszív”. Itt egy fiú óvatos közeledése talál mindannyiszor durva elutasításra. Ez a helyzet. Ettől függetlenül még mindig nem zárható ki, hogy a fiú nyugati, a lány keleti (ha igen, akkor különösen pikáns az eset, és értelmezhető a kelet-nyugat viszony szimbolikus megjelenítéseként). Nem mellesleg a két faj nem áll egymástól annyira távol, hogy ne tudnának utódokat nemzeni. Fogságban ezt meg is teszik, a szabadban mégsem találni hibrideket. Ennek oka az, hogy a sünök téli álmot alszanak, és a keleti sün máskor ébred! Szóval, ha egy nyugati sünfiú a fejébe venné, hogy neki keleti sünlány lesz élete párja, mire felébred, foglalt az összes. Ám a nyugati sünök feltehetően nem annyira hülyék, hogy ilyesmit vegyenek a fejükbe. Ennyit a sünökről. Fogadjátok szeretettel ezt a pár perces éjjeli hangulatjelentést, és kíváncsian várom, kit ismertek fel a további állatok közül. Van itt, aki pufog, csámcsog, pislog, dobol. A legjobbakat! Cen’Ha megosztod ezt, nem viselkedek keleti sünlány-módra. 🙂 Szóval csak nyugodtan!

Közzétette: Centauri – 2016. július 4., hétfő

Különösen gyanús volt, hogy kopár helyen és szemlátomást tanácstalanul keresgélt ez a kis sün.

Alaposan szemügyre vettem, és bár valóban úgy tűnt, mint akinek fogalma nincs arról, merre jár épp, fogalma nincs arról, hogy neki fényes nappal nem volna szabad csatangolnia, egészségesnek tűnt. Felmerült bennem, hogy magamhoz veszem, de gondoltam, hátha csak leszakadt a családtól, hátha a közelben van az anya is. Hagytam hát, hogy bedöcögjön a tuják alá.


Fotó: Centauri

Másnap, szintén délután, megint a bejárati ajtó közelében, a lépcsőn tűnt fel, ekkor már kevésbé jó állapotban.

Legyengült, lassú volt, hunyorgott, és az érintésemre is épp csak reagált. Világossá vált, hogy kénytelen vagyok beszedni az udvarról. Biztos lehettem benne, hogy ezzel nem követek el „gyermekrablást”. A kis sün kapott egy száraz szénával bélelt tágas dézsát, és egy kis pohár tejet. Arányaiban annyit, mintha én kapnék két lavórral. A sünci azonnal nekiesett, és szint rémisztő volt látni, hogy azonnal megissza az egész adagot. Gőzöm sincs róla, hol fér el egy ilyen süngyerekben annyi tej. Nyilván kiszáradt már.

Ezt követően befúrta magát a széna alá, és ahogy az egy kölyökhöz illik, mély álomba zuhant.

Úgy tippeltem, hogy valahol a ház közvetlen környékén lehetett egy sün alom, de az anyát talán valami baj érhette, és amint telt az idő, a kölykök meg egyre éhesebbek és szomjasabbak lettek, útnak indultak a nagyvilágba.

Másnap a kertben dolgoztam, megint csak nagy melegben. Megint csak késő délután, 17-18 óra felé megálltam egy pihenőre, és 5 percre befeküdtem a fenyők alá a függőágyba. A viharok után sok toboz hevert szanaszét a terasz előtt. Amint ott pihegtem, egyszer csak megmozdult az egyik toboz. Nevetséges, de úgy megijedtem, hogy kiugrottam a függőágyból. Akkor láttam csak, hogy nem egy toboz mozog, hanem egy kis sün. Első körben azt hittem, megszökött a süngyerekem, bár teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy kimásszon a magas dézsából. Fogtam a kis sünt és a dézsához vittem – ahol az előző napi kis sün s megvolt még. Így ketten lettek. Az új jövevény ugyanolyan étvággyal fogadta a tejet, mint a testvére korábban, majd összebújtak és bealudtak.

Következő napon megint csak délután újabb süngyerek bukkant fel, szintén a terasznál. Őt is bevittem. Újabb nappal később pedig jött egy negyedik is.

Így most négy kicsi sünt adjusztálok.


Fotó: Centauri

Számos fajt mentettem már, a teljesség igénye nélkül:

fehér gólyákat, erdei fülesbaglyokat, nyestkölyköket, varjúkat, vércséket, ölyveket, szarkákat, rigókat, guvatot, északi búvárt, vöcsköt, dankasirályt, sárgalábú sirályt, barátposzátát, kutyákat, annak idején voltaképp a lovam, Gerbeaud is mentett állat volt, amint Seneca, az ónémetjuhsáz kutyám is, de egy alkalommal egyszerre kellett nevelnem kb. 80 molnárfecskét, volt kormos szerkőm, nyári ludam, szürke gémem, galambjaim, dolmányos varjúm, szürke légykapóm, széncinegém… hosszú a sor. Azokról nem beszélve, akiket nem mentettem, egyszerűen csak együtt éltem velük, a récecsapatoktól kezdve a Dybowsky pettyesasztrildon át egészen lombsiklóig. De sünöm még nem volt. Főként nem kölyöksünöm.


Fotó: Centauri

Most már egészen biztosan tudom, hogy itt egy családról van szó, és az anyát érhette baleset.

Nyilván sokan, akik autóznak, láttak már elütött sünöket. Nyugat-európai kutatások szerint a sünök 30 százalékát ütik el az utakon. Ritkán gondolunk rá, hogy az elütött állat látványa nemcsak önmagában szomorú, hanem tavaszi-nyári időszakban ezek az állatok árvákat hagynak maguk után: sünök, borzok, gébicsek, rigók. A négy árva kis sün nyilván útnak indult jobb híján – csak remélem, hogy mindet megtaláltam.


Fotó: Centauri

Hihetetlen tempóban nőnek, de egyelőre nem is annyira a gyerekekre emlékeztetnek, mint inkább a csecsemőkre, mivel mindössze két dolgot csinálnak: esznek és alszanak.

Ő a legvirgoncabb, és bár a tejjel állítólag vigyázni kell (át is tértünk a magokra és gyümölcsökre, meg húsra), szemlátomást nagy lelkesedéssel lefetyel (Gif: Centauri)

Amikor hűvösebb az idő, összebújnak, de valamelyik nap rendkívül meleg volt, és bár árnyékban, hűvös helyen voltak, ez nekik is sok lehetett. Nem bújtak össze, sőt, szétszóródtak és szó szerint kiterültek. „Kezük-lábuk” szanaszéjjel, mint egy elrontott, túlzásba vitt alkoholmámoros buli után a lakásban szanaszét heverő vendégek. Első pillanatban meg is rémültem, azt hittem, valami baj érte őket, de nem: csak melegük volt, és „kitakaróztak”. Amikor aztán lehűlt a levegő, megint összebútoroztak, és egy nagy galacsinban aludtak tovább. Nem tudom, mikor érik el a felnőtt kort, de a nyarat valószínűleg nálam töltik.

Új tapasztalattal gazdagodtam. Rájöttem, mi az alapvető probléma a süngyerekekkel.

Zabálnivalók, nem szeretem ezt a szót, de megint azt kell, írjam: cukik; az ember szíve szerint összevissza szeretgetné őket, de van egy gond. Ők sünök. Szóval, bármennyire is aranyosak, marad a „távkapcsolat”. 😊 Amúgy is indokolt nem kézhez szoktatni őket, hogy elérve az ifjú kort, visszatérhessenek a vadonba.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


 

Fotó: Centauri

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


MINDEN NAP SZAFARI – Út a rezervátum irányába

Klímaváltozás és új fészkelő madárfajok Magyarországon

2020.06.24. Az első részletes élőhelytérkép a birtokról

Mutáció – COVID 19 járványnovella

KERT & VADON

 

         

13 Comments:

  1. Szabó Edit

    🦔🦔🦔🦔
    ❤🙂

    Vajon ezek a süngyerekek a keleti vagy a nyugati (európai) sünökhöz tartoznak? 🤔
    Ehhez hasonló kérdéssel foglalkozol abban a fb posztban is, ami a fenti videóhoz kapcsolódik. 🙂 Nem is olyan régen került elém az a poszt:

    https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1175120129185402&id=913824748648276

    • Szabó Edit

      Ja, és azt a posztot négy évvel ezelőtt épp július 5-én raktad ki a fb-ra. 🙂

    • Keleti sünök. Hivatalosan továbbra is egyetlen sünfaj él Magyarországon, a keleti sün, bár nekem vannak kétségeim. A nyugati határtól kb. 50-60 kilométerre már nyugati sünök grasszálnak, és a 2016-ban készült videón ordító a különbség a két sün között. Bizonyítani kellene a nyugati sün előfordulását 🙂 Új emlősfaj volna nálunk… Amúgy pedig ez sajnos bonyolult kérdés, nehéz a bizonyítás.

  2. Nagyné Ica

    Mielőtt eljutottam volna az olvasással addig, ahol leírod hány állatot mentettél meg, arra gondoltam: Cen’, az állatok védőszentje. ( hiszen olvashattunk már erről korábban is ) 😊
    Szerencsések akik közeledbe kerülnek.
    Nem lehet ez véletlen. Valami láthatatlan, de érezhető energia odavonzza őket.

  3. Csupa lélek vagy Cen’! 🙂
    Nekem vagy 20 éve volt egy sünöm, illetve csak időnként szorult pátyolgatásra, vagy csak elkényeztettem, a cicák kajáját szerette nagyon, és minden lepotyogott gyümölcsöt megevett, nem válogatott, de a faeper volt a kedvence. Biztos fiú volt, mert egy idő után egyre ritkábban jött, és pár hét után lelépett, biztos elcsevarta a fejét egy sünleány. 🙂

  4. Lívia dr. Zilahi

    A kertemben egy egész süncsalád lakott, éjszaka szép sorban vonultak a teraszra az ottmaradt cica kajáért. Aztán eltűntek, azt sem sikerült megtalálnunk, hol tanyáztak azelőtt.
    Földi paradicsom a hely ahol élsz, megtalál minden élőlény ha menedéket és ételt keres.
    Nagyon édes a sünpár a videón:-)

  5. Ibolya Nagy

    🦔🦔🦔🦔🤗

  6. Bartakovicsné Kállay Patrícia

    Sziasztok! Patanyó vagyok, 70 éves. Kedves Centauri! Szeretem az írásaidat és ez a sün-történet különösen megérintett, hisz magam is felneveltem öt kicsi sünt, aztán elvittük őket a fiaimmal a budai hegyekbe és szabadon engedtük őket. 🙂 Érdekes, hogy míg kicsik voltak igényelték a velük való játékot, ám mikor felcseperedtek, már nem követelöztek, elvoltak magukban, de nem is tiltakoztak, ha a gyerekeim kézbe vették őket egy kis dögönyözésre. Mindőnknek szép emlék ma is. 🙂

    • Kedves Patanyó, köszönöm, köszönjük a hozzászólást, a bejelentkezést 🙂 Ezek szerint a kis sünök valamelyest maguktól is visszavadulnak az idő előrehaladtával. Jó ezt tudni!

      Amint jó tudni, hogy vagyunk páran, akik alkalmasint örökbe fogadnak elárvult jószágokat 🙂

    • Ibolya Nagy

      Drága Patanyó, nagyon örülök, hogy itt látlak! 🙂 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük