Csöndes boglyák, zöld kaszáló, közelítő ősz
2020.08.11. Az utóbbi egy hétben megváltozott minden. Egyrészt elcsendesült a táj, hajnalban már nem zsong az erdő a madárdaltól, a tövisszúró gébicseim java elment, ugyanez igaz a mezei poszáták nagy részére is; augusztusban már erősen érződik, hogy lassan vége nyárnak, akkor is, ha ez sokak számára az igazi szezon, a nyaralás ideje. Bármelyik nap megszólalhat az első, sietős gímszarvasbika. A következő lehűlésnél már hallani fogom őket. A legutóbbi hidegfront, és eső még korai volt ahhoz, hogy egy-egy bikát bőgésre bírjon, bár a völgyben minden hajnalban megült a köd, és ezt szeretik, ez ösztönzőleg hat rájuk.
A három lekaszált parcella képes azonban pár napa alatt megváltozott; száras, sívó pusztaságból zöldellő rét lett mindhárom.
A kaszálásról és a boglya-projectről nem először számolok be (a bejegyzés alatt megtalálod őket).
Most azt szeretném megmutatni, hogy nem egészen egy hónapon belül a kertet közvetlenül határoló parcellák képe hogyan változott.
A természet gyorsan reagál mindenre, többek között ennek köszönhető, hogy egy kert – anélkül, hogy bármit tennénk – képes hétről hétre másik arcát mutatni. Így egy kert tulajdonosa, pláne egy akkora kert kezelője, mint amilyen én vagyok :-), anélkül kerül hétről hétre egy másik világba, hogy kitenné a lábát otthonról. Ez voltaképp utazás otthon. Csak nem a koordinátáink változnak, hanem a környezetünk. Ingyen utazunk, amint a mérsékelt övön ingyen utazunk távoli földrajzi övek között is, hisz ezekben a napokban épp mediterrán, sőt szubtrópusi “tájon járunk”,
de hamarosan ránk köszönt az egyik legmozgalmasabb időszak, az ősz, ami hosszú, gyönyörködtető, kacskaringós, színes lombokkal övezett, csöndes út, mely a sarkvidéki tájak csöndjébe és gyönyörű fagyosságába vezet.
Egy métert sem teszünk meg, mégis tudjuk, mi az a hó, és mi az a hőség.
De hadd mutassam képekben a Kis-rét változásait.
Ezt követően – még mielőtt a munka végégre értem volna, nagy viharok, szelek, és bőséges eső jött. Nem épp a legjobbkor. Viszont ennek köszönhetően a következő képen rá sem ismerni a Kis-rétre.
Néhol már 10-15 centi magas új fű nő, de sajnos még mindig akad begyűjtésre váró széna, amit egyre nehezebb felszedni, főként szárazon. A három parcella így is olyan sokat tisztult, amennyit már régen nem. Ha kedvező ősz jön, akkor még egy gyors őszi kaszálás is lehetséges, ami tovább tisztítja a területeket, s tovább növeli a boglyák méretét és tömegét. (Fotó: Centauri)Továbbra is bizakodó vagyok, bár a boglyaépítéseket befejezni a tervezett mennyiségben igen nehéz most, hogy a hőségtől és a magas páratartalomtól levegőt is alig kapni, ráadásul annyi a bögöly, hogy a terepi munka valóságos vitustánccá válik. De haladunk azért továbbra is.
…és az élet nem áll meg, persze, míg ezeket a sorokat írtam, meg kellett állnom, mert a kölyöksünök után ezekben a percekben megint a kezembe került egy állat. Hamarosan hozom róla a fotókat. 🙂 A legjobbakat addig is! Üdv: Cen’
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
KORÁBBAN IS MUTATTAM UGYANEZEN TERÜLETRÉSZ LÁTVÁNYOS VÁLTOZÁSAIT, ÍGY PÉLDÁUL 2017 NYARÁN, AMIKOR KASZANYÜGBÜKKÖNY BORÍTOTTA EL, MAJD KASZÁLÁS UTÁN ZÖLDELLŐ MEZŐVÉ VEDLETT VISSZA. ÉVENKÉNT IS MÁSHOGY MENNEK A DOLGOK. AZ IDÉN PÉLDÁUL BÜKKÖNY EGYÁLTALÁN NEM VOLT.
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
BOGLYA-ÖKOLÓGIA – Élet a szalmában, szénában, pusztán, réten
Mit látok, kép madártávlatból, drón? 🙂 Nagyon szép fotó! 🙂
Látok szőlő sorokat az egyik képen, az még a te birtokod, vagy a szomszéd telke lóg be??
Gratulálok az átalakításhoz, remélem megmarad a lendület, és minden évben abba az irányba fejlődik a terület, hogy egyre több örömed legyen neked is, nem csak az állatoknak!
Nem drón, egy magaslati pontról lőtt kép. Amit szőlősornak vélsz, az valójában egy karám széle, de már nem az én területemen. Errefelé nemigen van szőlő, túl nedves, túl hűvös – kárpótlásul gyakran bele lehet fulladni a gombába 🙂
Nem a lendülettel van gond – ha valamivel gond van; de még ha el is fogyna, lendület, lehetőség, bármi, a boglyák már állnak, és néhány évik egészen biztosan búvóhelyet kínálnak az állatvilágnak. 🙂
Jó, hogy megcsináltad az élőhely-térképet, Cen’, így meg tudom nézni rajta, hogy hol is van az a hely, amit a képen látunk. 🙂 (Szeretek térképeket nézegetni.)
Már próbáltam kitalálni, de nem jutottam semmire, most meg kérdezem hát: a 4-es számú területnek miért adtad azt a nevet, hogy Hospoda? (Ha elárulható.)
Igen, emlékszem rá, hogy kedveled a térképeket 🙂 – én is
Régen a kolostorokhoz tartozó gyümölcsösöket nevezték hospodának, és mivel itt egykoron kolostor állt, én meg arra a területre gyümölcsöst tervezek, hospoda lett. Az a legjobb fekvésű, legmelegebb oldal, s elfér rajta 80-100 gyümölcsfa. Ha esetleg ősszel eljutnék az elsők elültetéséig, igen boldog lennék.
Amúgy nem te vagy az első, aki megkérdezte. Tim Wilkinson, aki többek között a Sorstalanság fordítója is, meg az enyém volt egy ideig, amikor a Kút a Nap alatt című novellámat fordította, levélben kérdezte meg, mi az a hospoda 🙂
https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/kut-nap-alatt/
Köszi! 🙂
Próbáltam a neten utánanézni, de csak azt találtam, hogy csehül kocsmát jelent.
Bár, ha jobban belegondolok, a borhoz és a pálinkához is szükség van gyümölcsre. 🙂
Szorítok, hogy ősszel földbe kerüljenek az első gyümölcsfáid!
Minél előbb elülteted őket, annál hamarabb teremnek. 🙂
Arra nem emlékeztem, hogy ebben a novellában is szerepel a hospoda, bár valószínűleg ennek az olvasásakor sem tudtam, hogy mi az. 🙁
🙂 🙂 🙂
.. és tovább kígyózhatunk
https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/allatvilag/kigyok-a-balatonban-a-kockas-siklo/