2021.08.08. Edward lebukott: bandázik és füzezik!

Ez a villám sújtotta fa és környéke most a szavasok ebédlője (Fotó: Centauri)


Először is elnézést a felvételekért. A szóban forgó eset szürkületkor történt, s a videó-felvételek még csak-csak elmennek, de a belőlük készült screenshotok szemcsések és sötétek, de a lényeg látszik.

Minap beszámoltam már arról, hogy végre sikerült Edwardot többször is lencsevégre kapni, így abban már biztosak lehetünk, hogy itt maradt nálam. A legutóbbi vihar kettéhasította az egyik öreg és hatalmas (legalább 50 éves) fűzfámat, és mivel a szarvasok imádják a fűzfaágat, viszont ritkán jutnak hozzá (az elérhető ágakat már rég letépkedték), kettős értelemben is villámcsődület alakult ki a patakparton, ahová a villámsújtott ág zuhant.

Erről külön posztban írtam tegnap ITT.

2021.08.07. Villámetető szarvasoknak – Vihar eteti a vadakat

Edward délután a villámcsődületen (Screeshot: Centauri)


Aznap, amikor rájöttem, hogy villámetető vonzza szarvasokat a patakpartra fényes nappal is, szürkületkor újra visszatértek a szarvasok erre a villámetetőre. Ezúttal nem a lesen voltam, hanem a ház közeléből figyeltem a völgyet, illetve a villám sújtotta fűz környékét. Ugyanakkor az Égeresből is csörtetést hallottam, s úgy számoltam, újabb szarvasok kelhetnek át a völgybe vezető nyiladékon. Fény már alig volt, de azért beálltam, és hogy kevésbé legyek feltűnő, összezártam az állványt, és térdeplésből vártam a fejleményeket.

Az Égeresben továbbra is csörtögtek, de nem jött ki onnan semmi, ellenben a völgyben váratlanul megjelent Edward! Ott hagyta a patakparti bozótot, és nyílegyenesen megindult a vadföld, a szarvasoknak kialakított tisztásom felé.

EDWARD szemtől-szemben, szürkületben (Screenshot: Centauri)


És itt kell közbe vetnem röviden valamit. A szarvasok matriarchális társadalomban élnek. A bikák fenségessége azt üzeni, hogy ők a legnagyobb királyok, ám a valóság az, hogy a szarvastársadalom életét a tehenek irányítják. A bikák sem maguk köré gyűjtik szeptemberben, bőgés idején a teheneket, mint inkább követik őket. És ha egyszer egy csordának a vezértehén kiadja az ukázt: erre vagy arra megyünk! – követi mindenki. A bika is.

A bikák rendszerint a sor végén kullognak akkor is, ha egy nagyobb ünőkből álló csapathoz csatlakoznak.

Ahogy korábban írtam: a délutáni “füzezés” során is megiramodott a csapat, és akkor is úgy láttam, hogy Edward lódult meg elsőként, furcsálltam is, de arra gondoltam, a takarás miatt nem látom a vezértehenet. Másrészt az sem volt világos délután még, hogy itt valóban egy csapatról van szó, mert könnyen előfordulhatott volna, hogy csupán a fűznél verődnek össze csemegézni, de aztán megy mindenki a maga dolgára, amerre lát vagy amerre kedve tartja.

Ez nem ugyanaz a kép! – percekkel később Edward. Olyan dermesztő mozdulatlansággal figyelt, akár egy bronzból öntött szobor.


Ezúttal azonban beláttam a völgyet és tisztán láttam minden mozgást. Edward határozottan megindult a völgyteknő aljában a nyakig érő aranyvesszősben.  Legalább 200 méterre voltam tőle és szinte már sötétedett, de így is hamar kiszúrt. Nagy mázli volt, hogy korábban a csörtetések miatt letérdeltem. Így kicsinek tűntem – és persze attól a pillanattól, hogy Edward rám függesztette a tekintetét, moccanni sem mertem. A kamera bő 3 percig vette, amint halvány rezdülés nélkül figyel engem. Csak az orra mozgott, de a szél felőle fújt, így nem buktam le. Végül megnyugodott, és tovább ballagott, változatlanul kifelé.

Edwardom tovább ballag


Ekkor lettem figyelmes arra, hogy kisebb csapat követi. Tehenek, borjak, fiatal bikák is.

Edward tehát nem ideiglenesen bandázott együtt a többiekkel délután. Mondhatni: csapatot “szervezett” maga köré.

Edwardunk mögött várakozó csapat egy része.


Edward talán unortodox, progresszív szarvasbika. Talán szarvasjogi aktivista, aki eltökélten küzd a nősoviniszta matriarchális berendezkedés ellen, s felvilágosult szarvasokból megszervezte a maga csapatát, ahol akár egy bika is vezetheti a sort. Igaz, nem akármilyen bika.

A viccet félretéve: rendkívül szokatlan, hogy egy bika vezesse a csordát. Ezt a bikát egyre inkább a szívembe zárom, s továbbra is azt remélem: itt marad bőgésre is.

edward kitűnő szarvasbika szerk

Ez volt az első felvétel róla.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider

     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

        

    5 Comments:

    1. Lenyűgöző! Micsoda férfi!
      Nagyon élveztem a leírást. 🙂

    2. De gyönyörű ez az Edward- s valóban a tehenek szerelmesek tudnak lenni a bikába- eszembe is jutott egy Romhányi vers:-)))) Ide másolom, szép napot, vidámságot, Edwárdnak meg sok követőt kívánok, kedves Cen remélem lencsevégre kapod:-))

      Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
      minden vad bikának legvadabbikába.
      Vonzalmát megírta egy marhalevélben
      nagyjából eképpen:

      Hatalmas Barom!
      Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
      Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
      mégis tollat ragadott csülköm,
      hogy amit a marhanyelv elbőgni nem restell,
      így adjam tudtára, Mester!
      Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
      tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
      Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
      gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
      Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
      Midőn megláttam a legelő előtt,
      elpirultam, elsápadtam,
      vágy reszketett felsálamban,
      s úgy éreztem, hogy kéj oson
      keresztül a rostélyoson.
      Muú, hogy forrt a vér szívembe,
      hogy tódult a bélszínembe!
      Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
      megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
      Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
      vad féltés öl a szívemig férkőzve,
      és átjárja ó mind a kín,
      velőscsontom, mócsingjaim.
      Már bánom e merész vágyat,
      hisz Ön büszke tenyészállat,
      csupa gőg,
      mely után az egész tehéncsorda bőg.
      De ne féljen Bikaságod!
      Ha nem szeret, félreállok.
      Nem fog látni levert búsnak,
      mert beállok leveshúsnak.
      Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
      s megszánja az Önért égő tehenet,
      válaszoljon hamar rája.
      Üdvözli Önt a marhája.

      Ím a levél. Ráírva a kelte.
      Az úton a posta előtt le is pecsételte.
      De a postáskisasszony nem vette fel…

    3. Holsky Péter

      Nem akarok marháskodni, de lehet, hogy Edward nem eléggé ciszgender, ezért lép fel csapatvezérként?

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük