2021.08.03. Javában tart az őzek üzekedése

őzek őz gida

Megkerült gida (Fotó: Centauri)

2021.08.03. Javában tart az őzek üzekedése – meglettek a gidák!

Legutóbbi beszámolóm a birtok vadjairól több szempontból is tanulságos. Először egy magányos sutát filmeztem és fotóztam (ITT). Aggodalom töltött el amiatt, mert nem látom a sutával a gidát. Egy nappal később felbukkant egy őzbak, akit most már csak a fehérfejű baknak nevezek, s láttam az üzekedést is, vagyis ahogy a bak hajtja a magányos sutát, pontosan azon a helyen, a július elején lekaszált Zsúrlóson (ITT). Ebből azt a következtetést vontam le, hogy ez egy másik suta (nem a korábban gidával többször is látott), akinek viszont bakja van. Megnyugodtam: nem arról van szó, hogy a gida odalett, csak épp nem a gidás sutát látom.

2021.08.01. Szarvasbikák jönnek-mennek, és a suta sincs egyedül

ÉLŐHELY-TÉRKÉP

ÉLŐHELY-TÉRKÉP

Tegnap hajnalban azonban megértettem, hogy bár jogos volt ez a megnyugvás, alapvetésem téves volt. „Tudósi spekulációk” során előfordul néha, hogy téves következtetés vezet helyes eredményhez.

2021.07.02-án hajnalban ugyanis ismét lesem voltam, végre felvettem egy rókát is (róla majd másik posztban külön), majd miután nem volt mozgás, se szarvas, se őz, és már a nap „telibe” sütötte a völgyet (olyankor már nemigen van vadmozgás), épp kikapcsoltam a gépet, felraktam a lencsevédőt, és kezdtem volna összecsukni az állványt, amikor egy suta tűnt fel a birtok déli végében. A szomszédos sásrétekről kelt át a Kis-patakon, és viszonylag tempósan felém sétált, átvágva a Zsúrlóson. Nem állt meg legelni, csak amikor elérte a Fenyéres lábon hagyott mezőjét, állt meg egy pillanatra. Rövid, feszült várakozás után megugrott és a Fenyéres felső részébe szaladt. Könnyen lehet, hogy a rókát érezte meg. Ezek után felsétált a terület keleti széléhez, és a Fenyéres felső részén végighaladva a nagy kökénysor mentén egyszer csak a les közelében bukkant fel. Miután körbenézett, váratlanul bevágott a lábon hagyott aranyvesszősbe.

FONTOS: Ez a parcella a leginkább déli kitettségű, a legszárazabb és legmelegebb.

Fotó: Centauri

Alig haladt az aranyvesszősben pár métert, amikor az aranyvesszőből felugrott egy gida, és szemlátomást kitörő örömmel az anyjához ugrándozott. Vagyis a gida mindvégig ott lapult, tőlem nem is oly messze, míg a suta messze járt, túl a birtokhatárokon. Némi várakozás után pontosan azon a nyomvonalon, ahol bement, kivezette a gidát. Megálltak a lekaszált nyiladékon, majd sietve távoztak, pontosan arra, ahonnan a suta jött. Amikor eltűntek a takarásban, levettem a szemem a kameráról, s láttam: a Zsúrlóson két másik őz közeledik. Először azt hittem, hogy a fehérfejű bak és a magányos suta érkezett a „szokásos” üzekedésre, de távcsővel meglepve láttam: újabb suta, újabb gidával. Ők is átvágtak a Zsúrlóson, de a Fenyéreshez érve a lapon maradtak, az alsó nyiladékon. A gida nem bírt magával: rohangált, szökdécselt, több száz méterre is eltávolodott az anyjától, majd visszanyargalt. A gida nyargalása a sutát is magával ragadta párszor, ő is ugrabugrált, játszott a gidával. Ekkor már a jelenetek többségét videóztam is. Úgy járt a suta, mint amikor egy szülő csupán szeretné megmutatni a gyereknek, hogyan működik a legó, ám végül ő is ott ragad, s legózni kezd.

Fotó: Centauri

Ez idő alatt a másik suta a gidájával átvágott a Zsúrlóson, és kivezette a gidát a birtokról.

A játszó suta-gida páros elugrándozott az őzetetőig, és bevették magukat a nyalósóhoz. Ott a suta abbahagyta a játszadozást, és a nyalósóra koncentrált. A gida egy ideig vele volt, de aztán megint csak nem bírt „megülni a fenekén”. Idement, odamenet, szaglászott, belekóstolt szinte mindenbe, végül kiszaladt a nyiladékra, és a továbbiakban ott szaladgált erre-arra. Nagyot nőttek a gidák, a pöttyök már elhalványultak, de azért az arcuk nagyon kisgidás még – hát még a mozgásuk! Később a suta is kijött a gidához, és a les alatt sétálgattak, legelésztek. Végül visszamentek a lapba, de nem álltak meg a nyalósónál, hanem eltűntek az aranyvessző és nád dzsungelében.

Fotó: Centauri

Fotó: Centauri

Eltelt pár perc. Felvettem egy mezei poszátát (Sylvia communis), és megint csomagolni kezdtem, amikor észak felől, az Égeres irányából rohanva érkezett egy bak, méghozzá a fehérfejű, és gondolkodás nélkül csörtetett be a nyalósóhoz. Már dörzsöltem a tenyerem, hogy végre alkalom nyílik arra, hogy őt is tisztes minőségben felvehessem-fotózhassam, de a bak nem állt meg, hanem megkereste a sutát a lapban. Nem sokkal később mindketten kifutottak, és némi kergetőzés után elmentek a Zsrúlósig, ahol ismét hosszas keringőzésbe bonyolódtak. A gida messze a sutától, a lap nádasában maradt.

A fehérfejű bakról ez eddig a legjobb fotóm (videó van jobb is), de sebaj. Haladunk, és reménykedem újabb lehetőségben.

Ekkor jöttem rá, hogy a magányos suta egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne volna gidája. A suták lerakják a gidákat az üzekedés idejére. Így a korábban látott „magányos suta” is lerakhatta a gidát valahol a közelben. Hisz ráadásul annak is szemtanúja voltam úgy egy órával korábban, hogyan veszik fel később a lerakott gidákat.

Meglepett, hogy a korábbi évekkel szemben két gidás suta is itt van az udvarban – ahogy az is meglep, hogy mindkettő csak egy-egy gidát vezetget. A suták általában két gidát hoznak a világra (néha hármat vagy négyet). Feltételezem, hogy mindkét sutának lehetett további gidája is, de egyet-egyet talán elvesztettek. A róka intenzív jelenléte miatt ez egyáltalán nem zárható ki.

 

Fotó: Centauri

A fehérfejű bak és a suta végül eltűntek az északi vég nádasában. A gida továbbra sem jött elő.

Kisvártatva észak felől, szintén az Égeres irányából, megint csak futva újabb bak került elő. Pillanatokat tudtam csak felvenni a futásából, de a felvételeken látszik, hogy hibás agancsú, úgynevezett „csapos” bak, vagyis az agancsának nincsenek ágai, és kicsi is. A csapos is odaszaladt a nyalósóhoz, de nem kezdett keresgélésbe (talán a másik bak szagát érezte meg?), visszafordult, és visszarohant a birtok északi végébe. Gondoltam is akkor, hogy a két bak között előbb-utóbb csetepaté lesz. A fehérfejű bak – aki egyértelműen uralja a birtokot – nem nézi majd jó szemmel egy másik bak jelenlétét.

Ezt követően elcsendesedett a terület, és egyéb dolgaim miatt sem maradhattam tovább. Szép hajnal volt, és eredményes, mivel a les alatt játszó és legelésző suta-gida párosról annyi felvételt és fotót készítettem, mint soha azelőtt.

Fotó: Centauri

Este ismét kimentem, pár perccel napnyugta után. Szerettem volna korábban, amikor még napfényes a völgy is, de egyéb munkáim miatt így jött ki a lépés. Még a lest sem értem el, amikor már vad csörtetéseket hallottam a domboldalból. Attól tartottam, hogy vadak vették észre a közeledésemet, és azok menekülnek fejvesztve, de miután felkúsztam a lesre, nem láttam semmit, és a csörtetés is abbamaradt. Sebaj, gondoltam, bármi jöhet még, így felállítottam az állványt, és a kamerát.

Két perc sem telt el, a lap csöndjét ismét csörtetés zaja verte fel, majd egy őzbak vágódott ki a tavasszal létrehozott (és már lekaszált) vadföldre; észak felé rohant, nyomában pedig – ahogy arra számítani lehetett – a fehérfejű bak. Megtörtént tehát a találkozás, és a fehérfejű bak (egy időre legalábbis) kiverte a territóriumból a csapos bakot.

Talán az egész napos rohangálás, és a csapos kiűzése fárasztotta el a fehérfejűt annyira, hogy végre ne rohanjon. Végigsétált a lapot kísérő hosszú nyiladékon, és ekkor ért a második meglepetés. Ahogy elkészítettem róla az első értékelhető, kisfilmben is felhasználható felvételeket, feltűnt egy gida is. Úgy tippelem, ugyanaz a gida, aki hajnalban az anyjával a les alatt játszadozott. Egy szakaszon a bakkal tartott, de a sutának nyoma sem volt. A bak végigballagott a területen, végül elhagyta azt. A gida megkerülte a Fenyérest, és pontosan ott, ahol korábban az első suta, beugrándozott az aranyvesszőbe. Úgy tűnt, hogy miután nem mutatkozik a suta, az est közeledtével a gida szépen, okosan, önállóan elfoglalja az éjszakai vackot. Ott is maradt úgy fél óráig, ám aztán meggondolhatta magát, ismét kijött, megint csak ugyanott. Egészen a les alá jött, de az öreg őzekkel szemben nem volt óvatos, nem szaglászott, engem sem vett észre, bár méterekre voltam tőle. Nagyon úgy tűnt, hogy a sutát keresi. Lenyargalt a terület aljába, oda, ahol reggel játszadoztak, aztán bement a nyalósóhoz is, közben sokszor megállt, fülelt és szaglászott. Lerítt róla, hogy az anyját keresi. Nem legelt, nem játszadozott. Tervszerűen járta be a területet. Végül bement a nyalósóhoz, és eltűnt a magas nádban – épp abban az irányban, amerre hajnalban az anyjával mentek.

Fotó: Centauri

Sokat tanultam ezekben a napokban az őzekről. A suták ilyenkor már gyakran hagyják magukra a gidákat. A gidák viszonylag önállóak, bár szemlátomást erősen kötődnek az anyjukhoz. De már legelnek. Gyakran eltávolodnak a sutáktól. Kajlák még, szeleburdik, de bátrak.

Ami különösen érdekes: ahogy mindig ugyanott járnak be az éjszakázó vacokhoz. Nyilván azért, mert így csak egy szagnyom, egyetlen csapás vezetheti el a ragadozókat a gidához. A választás is érdekes. Miért a felső részről járnak be a Fenyéres aranyvesszőjébe, miért nem alulról, ha egyszer lent töltik a legtöbb időt? A válasz világosnak látszik. A róka is lent portyázik, és ha lentről járnának be, a róka is könnyebben fogna szagot. Ráadásul az uralkodó szélirány a gida szagát felfelé viszi, tehát a lapban csak atipikus keleti szél esetén érezhető a gida szaga. Nagyon alaposan átgondolt rendszer szerint megy tehát minden.

Ami a szarvasokat illeti. Alapvetően Edwardra vadásztam, mivel továbbra is csak 50 másodpercnyi felvételem van róla. Ám szarvasok nemigen vannak ezekben a napokban. Este feltűnt pár pillanatra „Edward öccse”, a napokban már videózott fiatal bika, de ennyi. A völgyi nádasokat Edward is nyugalmas, nappali pihenésre használja, ez a völgy azonban most az őzek üzekedésének hála, kissé zajos. Meglepő, hogy a bakok mennyire óvatlanok. Cseppet sem törődnek a zajjal. Ész nélkül csörtetnek fel és alá (a fehérfejűről készült egy felvétel, ahol a bozótot kaszabolja!), és ez talán zavarja a szarvasok nyugalmát. Így talán beljebb húzódtak az erdőkbe. Nem biztos, de nem volna meglepő, ha ez lenne a helyzet. Kiderül majd.

Igyekszem a lehető legtöbb időt a lesen tölteni, és egy kisfilmhez felvenni a legtöbb anyagot. Még egy kis türelmet kérek, amíg újabb videóelőzetest hozok.

Életemben nem követtem végig az őzek üzekedését. Igaz, a fehérfejű bakhoz hasonlóan szép bakot nem is láttam még itt. És az is igaz, hogy a korai kaszálás (az idén előre hoztam egy hónappal), a kialakított tisztások (a korábbi években ezek nem álltak rendelkezésre) most először tette üzekedő hellyé a birtokot. Ahogy a vadföld májusban a fácánok dürgőhelye lett, most a Zsúrlós vált üzekedőhellyé. Mondhatom: bár kevésbé látványos, s nem jár hátborzongató bőgéssel, az őzek nászának időszaka nem kevésbé izgalmas, mint a szarvasoké. Ráadásul 1-2 héten belül (időjárástól függően) megszólalhatnak az első gímbikák is.

Nincs nap, amikor ne történne valami! Nincs nap, amikor ne tanulhatnék valami újat; ne láthatnék valami szépet; ne volna valami kibogozni való titok és dilemma; ne volna semmi, amit érdemes megörökíteni.

Hát nem jó élni?

Fotó: Centauri

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider

     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

                    

     

    10 Comments:

    1. Szabó Edit

      😮
      A bakok-suták-gidák kavalkádjában kicsit elvesztem. 🙁 Azt hiszem, neki kell futnom a posztnak még egyszer.
      Viszont megállapítottam, hogy a térképedre már egész jól emlékszem. 🙂 Kis-patak, Zsurlós, Fenyéres – gondolatban láttam, merre jár a suta. 🙂

      Bocsánat a butuska kérdésért: mi az a “lap”, amit emlegetsz? 🤔

    2. Ó, de jó neked!! 🙂

    3. Ibolya Nagy

      Elragadó fotók, maga az ÉLET!
      A les elhelyezkedését sejtem, de nem vagyok biztos benne.
      Szomorúan hallom, hogy a róka megtámadhatja a gidát. ( a napokban rókát etettem, most nem fotóztam le, de egy gyengén sikerült őszi alkonyati fotóm van róla)

    4. Huhhh,Cen!Imádtam,láttam,hallottam…
      Köszönöm🥰Nagyon jó felvételek🤗❤
      Izgatottan várom a rókát is,Edwardot is,fehérfejű álomszép bakot is….Mindent is!🤗🥰

    5. Papp Anikó

      Ha én ennyiszer gidát, sutát, őzet, bakot látnék. El sem mozdulnék a lesről. Nagyon izgalmas hely lett a birtokból. Csak győzd írni a jobbnál jobb történeteket. Edward és családja sorozatot. 😍

    6. Holsky Péter

      Igazi nyalósóopera! 🙂

    7. Marsovszki Viktória

      De jó, nagyon jó élni, kedves Cen’! Sírni az örömtől, hogy megvan a gida! (én)
      Áhittatal figyelni őzek nászát, és várni a szarvasokét! Gyönyörű felvételekben megörökíteni .(te)
      Aztán megosztani másokkal, akik ugyanilyen áhítattal nézhetik, gyönyörködhetnek ebben a csodában, amit úgy hívank: TERMÉSZET. (mi)
      Bizony, az ember (én, te, mi) ilyenkor úgy érzi, jó, nagyon is jó élni!

    8. Marsovszki Viktória

      + Új Gidára találni! 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük