• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2021.03.27. Hogyan gondozd az erdődet?

Fotó: Centauri – 2021.03.

2021.03.27. Hogyan gondozd az erdődet?

Ha valamit tanultam a madaraktól, az a hatékonyság. Nem azt állítom, hogy hatékonyságom megközelíti bármely madárét, de gyakran jut eszembe, mennyire ügyesek a madarak. Hatékonyságon általában gyorsaságot értünk; azt, hogy valamit fele vagy tized annyi idő alatt oldunk meg. A valódi hatékonyság azonban más. Legalábbis az élővilág, azon belül a madarak világa kiváltképp gyakran nyúl a hatékonyság fokozásának másik, magasabb minőségű módszeréhez. Nemcsak gyorsak.

Nincs annál hatékonyabb, mint amikor összevonunk problémákat, s nem külön oldjuk meg őket, hanem egyszerre.

Félig tréfásan, de írtam már erről többek között a kanárik és papagájok kapcsán, ahol az udvarlás során a „vacsorameghívást” és a „csókot” vonják össze, amikor a hímek megetetik a tojókat (ITT). Legutóbb videón mutattam meg, hogyan megy ez a meggyvágónál.

Ugyanazzal a munkafolyamattal ritkán oldhatunk meg egymástól markánsan különböző feladatokat, de jóval gyakrabban, mint hinnénk.

A Homo sapiens gondolkodása radikálisan mozdult el az analitikus gondolkodás irányába, mely sok esetben valóban üdvözítő, de túlsúlya rendkívül káros, többek között azért, mert az analízisek során kapott részeredmények semmit sem érnek, ha azokat képtelenek vagyunk aztán szintetizálni.

Az alábbi példa evidensnek tűnhet, de valójában nem az. Ha megnézem, hogyan kezeli a tulajdonsok többsége a kertjét vagy erdőjét, egyáltalán nem. Persze, elenyésző kisebbség gondol a saját területére rezervátumként; olyan területként, melyet végső soron csak kezelésbe kapott, s nem örökül; olyan területként, ahol a bioszférával való együttműködés a legmagasabb rendű cél, nem pedig a profit, még ha a profit „csupán” néhány paradicsom is.

Van egy kicsi erdőm, egy fiatal égeres. És legalább öt problémát kellett megoldanom.

  • az erdőt meg kell tisztítani a kidőlt fáktól, lehullott ágaktól
  • ugyanakkor biztosítani kell, hogy az erdőből ne tűnjön el a rovarélethez szükséges szervesanyag
  • pocoktanyákra van szükség az erdőben is
  • lessátrakra van szükségem a nagyvadak filmezéséhez
  • fészekhelyeket kell teremteni a madaraknak

Például a vörösbegynek (Fotó: Centauri)

Mindezeket néhányan talán így oldották volna meg:

Először is kigyűjtik a gallyakat az erdőből. A vastagját elviszik tűzifának, a gallyakat összerakják és elégetik az erdő szélében. Jobb esetben ott hagyják a gallyrakásokat. A kisemlősökre alig gondol valaki, s végképp nem épít nekik búvóhelyeket. Ha a tiszta erdő szélén ezek után valaki lessátrat akar állítani, vesz egy méregdrága lessátrat, vagy boltban vásárolt faárúból üt össze magának egy lest.

Három napja mind az 5 feladatot megoldottam egy csapásra, nulla forintból.

A vastagabb ágakból, és bontott épületfa felhasználásával bakokat állítottam fel az égeres szélébe úgy, hogy azok a patakpartra illetve a dagonyára nézzenek. Az erdőből gyűjtött vastagabb ágakat sorban a baknak támasztottam, azoknak pedig a vékonyabb ágakat. Végül az egészet befedem majd a környékben kaszált szénával, aranyvesszővel, és náddal. Ezekben a lessátrat rejtő púpokban kényelmesen etethetem az erdei rágcsálókat, és remélhetem az olyan madárfajok megjelenését is, mint amilyen az ökörszem (Troglodytes troglodytes) és a vörösbegy (Erithacus rubecula). Az erdő természetes szervesanyagképződését nem gátoltam meg, egy ágacskát sem vittem ki belőle. Csak összerendeztem. Az erdő tisztább, átláthatóbb, gondozottabb, és csöndesen tudok benne járni, hisz nem reccsen a lábam alatt lépten-nyomon egy-egy ág. Ugyanakkor vannak lesek, pocoktanyák, és fészkelőhelyek is ökörszemnek és vörösbegyeknek. Nem mellesleg jól néznek ki.

A második lesgunyhó szerkezeti váza

Az első „lesgunyhó” 24-én este készült el. 25-én hajnalban már foglalta egy ökörszem!

Az ökörszem hamarabb költözött be, mint én 🙂

Pár hétig még sok munka zajlik a területen, újabb gunyhók épülnek, lesz kaszálás és szárzúzás, vadföld bevetése, így ezekben a hetekben nem vehetem használatba a gunyhókat, mivel a vadak a sok jövés-menés miatt kevesebbet időznek nálam, de ahogy beáll a nyugalom, ők is többet lesznek itt, én meg végre bevehetem magam egyik vagy másik lesbe, egy kis elemózsiával, teával, kávéval, és várhatom a jó szerencsét; várhatom, hogy végre hosszú és szép felvételeken mutathassam meg nektek a birtok nagyvadjait.

A második gunyhó akkora lett, hogy két ember is kényelmesen hesszelhet benne 🙂

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider


     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

    12 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      Szuper!
      Mindezt egyedül, Cen’? Mindig reménykedem, hátha segít valaki, időnként.
      A fotók nagyszerűek, az ökörszemért odavagyok. Jó pihenést!

    2. Szabó Mihályné

      Gratulálok, Cen’! Sokat dolgoztál már eddig is! Szépek és nagyon praktikusak lesznek a gunyhóid! Azért még pihengess a sok munkád közepette!

    3. Felénk kunyhó, nem gunyhó,. 🙂 Ajjj, valamikor de sok volt az ártéri erdőkben, régi szép emlékek, amikor még nem volt Tisza-tó.

    4. Papp Anikó

      De szerettem volna tanácsot kérni tőled erdő tisztítás ügyben! Kérnem se kellett, itt vannak. 😊 Nagyon jó dolga lesz ott az erdőlakóknak. Csatlakozva az előttem szólókhoz egy-két nyugágy kifeszítését is betervezhetnél. De a teagunyhó jól hangzik.

    5. Szabó Edit

      Az én szülőfalumban is úgy mondták, hogy “gunyhó”. S így mondta Matula is a Tüskevárban. 🙂

      Volt már régebben is egy ilyen szó, amit ugyanúgy használtál te is, ahogyan a gyerekkoromban a falunkban hallottam, pedig a két vidék messze esik egymástól. Elcsodálkoztam akkor is.
      Ez a szó a “pocséta” volt. 🙂

    6. Marsovszki Viktória

      Annyira aranyos ez az Egész.
      És szép, mindenekelőtt. Nagyon-nagyon szép! Cen’!
      Azt te is tudod, hogy a tempót nem tudod felvenni a madarakkal.
      Nem lehetsz Madár,, csak Madárka.
      Kérlek, ne légy Madárka! Maradjál Ember, ahogy eddig is!
      Mindenkinek így lesz jó! A Madaraknak is…

    7. Patai Mária Zsuzsanna

      Megint a régi probléma-megoldó vagy! Nagyon klassz!

    8. Lívia Zilahi

      Egy édes gyerekdal jutott eszembe- “parányi ökörszem kuporog az ágon, vidáman csipogja süt még nap a nyáron”- azt hiszem valahogy így szólt.
      Fantasztikus a gunyhó- mint a honfoglaló magyaroké:-))) Falun az én gyerekkoromban tanyát építettünk száraz ágakból, a tetejét meg ha volt, lombos ágakkal fedtük- micsoda jó búvóhely volt.

    9. Köszönöm Mindenkinek! 🙂 🙂 Ettől is sokkal jobban vagyok 🙂

    10. Polecsákné Ildikó

      De rég hallottam a gunyhó szót, tán még gyerekkoromban… bár akkor inkább gunyesznek hívtuk.

    11. De jó, hogy újra ide hoztad. A szüleim elhagyott birtokán mi is nagy munkálatokban vagyunk. meghagytuk a metszetlen gyümölcsfák apró almáit, körtéit a madaraknak, nem baj, ha hullik, remélem sokan találnak ott eleséget. Milyen klassz kis gunyhóid vannak:-)))

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük