2021.01.21. Vércsuszka és piros cinege

Fotó: Centauri

2021.01.21. Vércsuszka és piros cinege 

Az utóbbi egy hét jelentős részben erről a két madárról szólt, bár ti ebből vajmi keveset érzékelhettetek. Hírt adtam a vércsuszkáról és a piros cinegéről is, de aztán nem jutott időm arra, hogy részletes beszámolókkal érkezzem. A jégtúráról lemondtam a hétvégén; az időjárás sem kedvezett a fotózásnak, logisztikai gondjaim is támadtak, de jelentős része volt ebben a ritka piros cinegének is, akit szeretettem volna mindenképp lencsevégre kapni, pontosabban: minden vágyam volt egy remekbe szabott poszterkép róla.

Mi van a vércsuszkával?

Röviden összefoglalva: körülbelül két hete az egyik csuszkám valósággal megvadult ITT, és gyakorlatilag elfoglalta az egész madárbalkont. Nem engedett az etetőre senkit, vadul támadott mindenkit, de nemcsak az etetőn, hanem a környékén is. Miután ez így ment napokig, úgy döntöttem, lefedem az etetőt. Két napot adtam még a csuszkának, de hasztalan. Továbbra is támadott mindent, az ablakot is! Mivel a helyzet nem javult, sőt úgy láttam, hogy mivel a csuszka enni sem eszik, minden erejét a támadásokra fordítja, és már a legyengülés jeleit véltem felfedezni rajta (lassúbb volt, leeresztett szárnyakkal, bágyadtan jött-ment), valóban letakartam az etetőt egy pokróccal (ugyanakkor legalább 100 négyzetméteren szórtam ki eleséget a kertben). Ez némiképp visszafogta a csuszkámat, de időnként így is megjelent, s bebújt a pokróc alá. Továbbra sem evett, csak kopácsolt, és a környéken támadta a cinegéket.

Úgy 3 nap múlva levettem a pokrócot, amikor azt láttam, hogy már a cinegék is bejárnak alá, sőt a mezei verebek is, a csuszka pedig mintha kezdett volna lehiggadni.

A madárbalkon újra nyitása után a csuszka persze ismét megjelent, de már nem töltötte az egész napját mások támadásával. Ebben oroszlánrésze volt a verebeknek, akik néha harmincan is felzsúfolódtak a madárbalkonra, és ezzel már a csuszka sem bírt. A cinegéket változatlanul támadta, de a verebeket már nem. Időközben visszajött az ősszel többször is fotózott nagy fakopáncs (valószínűleg ugyanaz a példány), aki tovább lohasztotta a csuszka harci kedvét.

Hihetetlen támadások

Próbáltam fotókat készíteni a csuszka támadásairól, de azok olyan gyorsak és vehemensek voltak, hogy akcióban nem sikerült lekapni (a fények sem voltak elegendők ehhez). Videózni is próbáltam, de a máltai kis kamerám kártyája megsérült, és képtelen voltam újra formattálni. Ugyanakkor alaposan megfigyelhettem a csuszka viselkedését, és néhány esetben hajmeresztő támadások szemtanúja lehettem közvetlen közelről. Korábban írtam már arról, hogy a madáretetők egyik legagresszívebb madárfaja a széncinege, s már az is sokat sejtető, hogy a csuszka tökéletesen távol tartotta őket a madárbalkontól. De láttam olyan támadást is, ahol a csuszka nemcsak megkergette a széncinegét, hanem szó szerint neki esett, elkapta, a cinege pedig visítva próbált szabadulni tőle. Az ijesztgetés, a perpatvarok nem ritkák az etetőn, de az efféle tettlegesség kivételes. Megdöbbenve és tanácstalanul szemléltem a csuszka őrületét, és talán újra lefedem a madárbalkont, ha nem jön meg a hideg, a havazás, és vele a piros cinege.

A piros cinege

A vércsuszkának köszönhetem. Ha ő nincs, akkor nem lógok annyit az ablakban, és a piros cinegét talán észre sem veszem. A széncinegében a piros szín egészen kivételes, mivel egyetlen cinegefajunk sem visel magán – mutatóban se – piros színeket. Van gyakorlatom színrendellenességek kiszúrásában, ráadásul a piros szín rendkívül feltűnő, még ha a nagyon rossz fotón alig látszik is, így nagy valószínűséggel ez a cinege korábban nem volt itt. Ráadásul egy jelentős lehűlést követően, egy frontbetörés után jelent meg, vagyis

könnyen lehet, hogy a fronttal érkezett.

Ez nem volna meglepő, a cinegék ugyanis főként a tél második felében jelentős kóborlással és vonulással reagálhatnak a kedvezőtlen időjárásra, nagy hidegre vagy havazásra. De ha már megálltak egy etetőnél, komoly eséllyel tanyáznak ott jó ideig. Erre számítottam én is, ezért rengeteget ültem az ablakban, körülbelül 2000 fotót lőttem cinegékről, vártam a piros cinegét, de nem jött.

A csuszka egy darabig még zavarta a légkört, de a piros cinege miatt kizárt volt, hogy a madárbalkont újra lefedjem. Végül a csuszka elmaradozott, annál sűrűbben jöttek a cinegék, a verebek, és a nagy fakopáncs is, meg egy tojó meggyvágó. Nehezítette a dolgomat, hogy 300 méteren belül további két helyen etetnek, így ha a csuszka megjelent, a cinegék azonnal tovább álltak és hosszú ideig vissza sem tértek. A mozgásukból ítélve átmentek más, nyugalmasabb etetőhelyekre. Ma már kimondhatom: a piros cinege nem lesz meg. Láttam már olyat, hogy egy ritka színrendellenességgel repkedő madár felbukkant az etetőmön, majd csak hetek vagy hónapok után bukkant fel megint, de ez ritka.

Le kell tennem arról, hogy újabb fotót lőjek róla.

Végül azzal is próbálkoztam, hogy nem fotóztam, csak egészen közel ültem az ablakhoz, és egy résen keresztül körülbelül 20 centiről néztem órákig a cinegéket, hátha így könnyebben találom meg a piros cinegét. Így sem lett meg. Nagy biztonsággal kijelenthetem tehát, hogy valószínűleg továbbállt.

Havazik, hideg van, de hol maradnak a madarak?

Most szinte tavaszodik. Tegnap óta déli szél fúj, tegnap még a nap is sütött. A hó nem egyszerűen elolvadt röpke néhány óra alatt, de a déli szélnek köszönhetően a korábban hetekig sáros, süppedős környék mára szinte teljesen felszáradt. Madarak alig vannak. Ebben az időjárási helyzetben érthető is, annál kevésbé érthető, hogy

a hideg-havas héten semmit sem emelkedett a madáretetőre járó madarak létszáma. Ma is csak ámulok és bámulok.

Több mint 30 év alatt sosem tapasztaltam ilyesmit. Az egyetlen új madaram a tojó meggyvágó volt, de rajta kívül semmi. Az eddig is itt bandázó verebek és cinegék koncentráltabban jártak etetőre a havas napokon, de nem jelentek meg az ilyenkor szokásos tengelicék, zöldikék, csízek, erdei és fenyőpintyek, és továbbra sem látni egyetlen házi verebet, egyetlen balkéni gerlét sem.

Meggyőződésem már, hogy valami nem stimmel az énekesmadarak világában.

Fotó: Centauri

Ugyanakkor kicsit megkönnyebbültem: nem kell már a vércsuszkával bajlódnom, és nyugodt szívvel tehetek le a piros cinege további „üldözéséről” is, így több időm marad. Húzós volt a madarakra ekkora figyelmet fordítani, s ezzel párhuzamosan elindítani például az angol nyelvű magazint is.

A legjobbakat továbbra is! Üdv: Cen’


Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider


     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

    One Comment:

    1. Marsovszki Viktória

      Van egy igen megnyugtató video, Cen,’ adom szeretettel vércsuszka ellen, vagy mellette 🙂
      hattyúgyerekért
      https://www.youtube.com/watch?v=4PWVszJeDyI&feature=share&fbclid=IwAR0m-ZFMQACFSNediun2QPlp9rlev3d0_-8M0BBMS7HCV49idBJI0YQ0MgY

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük