2021.01.13. Mi van a „vércsuszkával”?
Többen is kértétek, számoljak be feltétlenül, mi lett a megvadult csuszkámmal. Bevallom, bár azt írtam, hogy lezárom miatta a madárbalkont, ezzel a lezárással vártam még másfél napot. Reménykedtem, hátha észhez tér magától is. De nem. Sőt két nap múlva úgy láttam, mintha legyengült volna. Amennyire az időm engedte, figyeltem, és láttam, hogy nem is eszik, csak kopácsol mindenütt, és a többieket kergeti. Hiába van szép idő, hó és napsütés fotózni sem tudok, mert rajta kívül senki sem mer az etetőre jönni. Így aztán végül valóban lezártam a madárbalkont. Letakartam egy pokróccal, és az ablakot is, hogy ne férjen a közelébe.
Ezzel párhuzamosan 5 új helyen raktam ki eleséget, méghozzá jelentős mennyiségben. Raktam egy kis függőetetőbe, mely szinte a madárbalkon alatt van, attól 3-4 méterre egy hatalmas parabolaantennából készült szóróetetőre, egyébként pedig kb. 7-8 kilogramm vegyes eleséget (köles, búza, napraforgó) szórtam szét az udvarban három helyen is, összesen legalább 100 négyzetméteren; továbbá feltöltöttem eleséggel három boglyát a kerten kívül (pockoknak), de ugyanakkor megszórtam a boglyák tetejét és környékét is. Röviden: olyan terülj-terülj asztalkám van, hogy itt éhesen madár biztosan nem marad.
Alig végeztem a művelettel, épp csak visszatértem a dolgozószobába – ami a takarás miatt most egész nap félhomályos – a csuszka máris visszatért, és bebújt a pokróc alá is. Valamivel kisebb lelkesedéssel, de tovább kopácsolt. Viszont már rövidebb ideig. Ezzel párhuzamosan kissé nőtt a madárforgalom az udvaron, megjelent például 6 szajkó, egy nagy fakopáncs is, és a mezei verebek, úgy ötvenen, gyakorlatilag reggeltől estig itt bandáznak. A csuszka egyre ritkábban jön, de egyelőre nem vettem le a pokrócot. Lassan azonban talán újraindítom a madárbalkont, mert ma már a verebek és a cinegék is bebújtak alá, és a pokróc és az ablak között eszegettek, holott az udvarban is találnak bőven eleséget.
Azt remélem, hogy a népes verébcsapatnak már csak nem megy neki. Esetleg a nagyobb testű fajok, így a szajkók jobb belátásra téríthetik. Ma már úgy láttam, jobb formában van.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz – a megvadult csuszkához –, de muszáj megemlítenem. Január közepe van lassan. Kemény mínuszok vannak és hó. De pintyfélék egyáltalán nincsenek. A cinegék száma se ment fel. Aki ismer valamelyest, talán megerősítheti, hogy nem vagyok az a károgós fajta, de egyre inkább úgy tűnik, itt baromira nem stimmel valami. Mióta az eszemet tudom, olyan nem fordult elő, hogy egyetlen zöldike, egyetlen tengelic, egyetlen csíz, egyetlen meggyvágó, egyetlen fenyőpinty sem fordult meg az etetőn. Ilyen egyszerűen nincs. Legalábbis eddig nem volt.
Hamar utána kell járni, mi folyik itt. ☹ Közületek is egyre többen panaszkodnak, hogy csak nem jönnek a madarak. Hiába várjuk őket.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Az utóbbi időben nálunk is szinte csak verebek jönnek!!!
ma több hírt is olvastam a klímaváltozásról, mindenki erősen kongatja a vészharangot, miközben semmi nem történik ott, ahol történnie kellene – ld. klímacélok, ilyesmi, amikor cselekedni kellene, hirtelen mindenkinek fontosabb dolga akad – gondolok itt a politikára és a vállalatokra. ettől az ember olyan tehetetlennek érzi magát. hogy nem tehet mást, mint tétlenül nézi az apokalipszist.
Hála isten a “mi” csuszkáink nem bántják a többi madarat. 2 csuszka mellett van széncinege, vörösbegy, fakopács és persze veréb is.
Érdekes, hogy nálam meg a cinegék nem jönnek az etetőre, legalábbis jóval kevesebb. Viszont van tengelic, zöldike és erdei pinty.