• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2020.10.02. Varázslatos októberi fények – és egy ígéret

Fotó: Centauri

2020.10.02. Tegnap alkonyat előtt nem sokkal, váratlanul megfordult a szél, és kisütött a nap.  A déli szél és a napfényhatására pillanatokon belül nyári meleg kerekedett, holott napok óta minden nedves, hideg, sötét. Mintha kimaradt volna az indiánnyár, és átugrottunk volna a novemberbe. De mintha október első napja megnyugtatna:

“Nyugalom, nem marad el az, amit annyira szeretsz”.

Október tokkal-vonóval szép. De ami az október alkonyokat illeti, az leírhatatlan. Megérne egy regényt.

Napok óta tartaléklángon pislákolt a vadon, ahogy írtam, leállt a szarvasbőgés, leállt minden, csak az etetőre járó cinegék sürögtek-forogtak; ám tegnap körülbelül 5 perc kellett, hogy a meleg és a fény hatására beinduljon minden. Azonnal megszólalt a levelibéka, énekelni kezdett a csilpcsalp-füzike, a vörösbegy, a szöcskék is azonnal “reszelgetni” kezdtek, a levegő pedig megtelt selyemfényben villogó bogárkákkal. Sok helyen – például a boglyák fölött 🙂 – oszlopos felhőket alkottak; s ameddig a szem ellátott.

A lombok felfénylettek, az árnyékok és kontrasztok pedig annyira ősinek és háborítatlannak mutatták a birtokot, mintha ember nem járt volna erre ezer éve.

Fotó: Centauri

Először csak a teraszra mentem ki, de amikor arcon legyintett a meleg, kinyitottam az ajtót; aztán a dolgozószoba ablakát, végül a könyvtárszoba ajtaját is, hadd szellőzzön a ház, hadd jöjjön be október melege-fénye. Az efféle nyitogatás persze mindig azzal a kockázattal jár, hogy kihúz a fény, a meleg a házból; ha ráérek, ha nem;

kivonszol, mint egy jóindulatú ragadozó, kiráncigál magához a vadon; akkor is, ha nem akarom.

Függöny által homályosan (Fotó: Centauri)

Nem először fordul elő, hogy először lövök pár képet a betörő fényről, mondjuk az előszobában; aztán párat a teraszról; majd egy kicsit kijjebb megyek; liliomfa és mögötte a dombok; aztán még kijjebb; amikor meglátom a bogárfelhőket, kilépek a kertből; elmegyek a Kökény-ligetig; onnan azonban már jól belátom a völgyet; a fénylő nádasokat; a komor láperdőt; borzongok tőle; ha lemegyek a Kökény-liget aljába, efféle alkonyokon törvényszerűen süllyedek vissza a történelem előtti időkbe; ott már beleágaskodnak a héjakútmácsonyák a fénybe; ott már világít a kanadai aranyvessző ezernyi bugája, s ettől olyan itt a birtok, mintha Montanában járna az ember; s ki ne akarna átruccanni az októberi Montanába legalább tíz percre? Miért is ne, ha ezt otthon is megteheti. Naná, hogy kicsit lejjebb megyek, a fényképezőgéppel lövögetek; itt egy jó fény, ott egy epikus részlet, távlat, árnyék, októberi vadon, élet.

Ez történt tegnap is, és bár papíron egy perc szabad időm se volt, tettem egy kis kört a birtokon; a patakig se mentem le, épp csak az Aranyos-oldalt jártam körbe, s onnan lőttem erre-arra; és persze gyönyörködtem.

Az a fél óra csakugyan olyan volt, mint egy ígéret: szép október lesz!

Fogadjátok szeretettel az alábbi képeket!


Kérlek oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*

              

    10 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      Eláll a szavam! Az epikus liraja, ez gyönyörű!🌳🌿☀️🍁

    2. Én sem sajnáltam az időt erre a sétára, csodásan éreztem magam. 🙂 És igen, szép október jön, nekem is nagy töltődés lesz, bízom benne. 🙂

    3. Gyönyörű fotók, gyönyörű séta lehetett. 🙂 Egy jó meleg októbert én sem bánnék. Egy filmben azt mondták, ha hárman kívánnak egyszerre valamit, az úgy lesz. 🙂

    4. Lívia dr. Zilahi

      Milyen felszínesen élek- tükör által homályosan – köszönöm, varázslatos a birtokod, de inkább a csodás képek. Imádom az őszt, a színeket, a zajokat amit magában hordoz. Milyen jó itt lenni és Téged olvasni a képekben is.

    5. Kálmán Péterné

      Üdv Cen!
      Szép fotokat lőttél. El is hiszem, hogy nem tudtál bent maradni. Nálam is gyönyörű az október, naponta átélem ezeket az élményeket. Egy földút választ el az erdőtől. Et egy öreg vegyes erdőrészlet, telpített akácosok veszik körbe. Madárvédelmi szempontból ússza meg a kitermelést, nagy örömömre. Ma “lepókhálóztam” az erdőn átvezető kis ösvényt séta közben. Valóban gyönyörűek a fények, az eső utáni illatokkal nem lehet betelni. Napi élményem mostanában egy torlos kis pele, aki a diófáimat fosztogatja. Szinte órát lehet hozzá igazítani, olyan pontosan jön meg minden nap. Nyugisan rágcsál a fejem felett, doblja le a szemetet”. vágül angolosan távozik egy szem dióval a szájában.
      Élvezd a szép időt, mi vénaszzonyok, gondoskodunk róla, hogy soká tartson!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük