2020.07.20. Boglyarakás ezer és ezer élőlénynek

 

A régebben nyírt részek már egy sztyepp hangulatát hozzák (Fotó: Centauri)

Boglyarakás ezer és ezer élőlénynek: “A kézi feldolgozásnak azonban roppant előnye, hogy kíméletes az élővilágra. A tarra kaszált réten a szénasávok alatt továbbra is rengeteg élőlény lapul, így például hüllők.”


2020.07.20. Most sajnos csak röviden, hogy jelezzem, haladnak a dolgok, és a technikai feltételek is megvannak még, csak épp kaszálás után hatalmas területről kell begyűjteni a szénát. Az időjárás eleinte nem kedvezett, de tegnap óta készülnek a pocoktanyák. Tegnap estére 5 „pocokgóc” állt üzembe, ami nem kevés, de szerencsére hatalmas mennyiségű széna és gezemice keletkezett, bőven elég a tervezett 10-12 pocoktanya, vagyis boglya megrakására,

ugyanakkor kézi erővel ekkora területről felszedni és összerakni a cuccot nem egy embernek való feladat.

De csak egy ember van rá. Azoknak, akik még nem takarítottak be szénát, röviden annyit: a szénát először át kell forgatni lépésről lépésre, és rendekbe, vagyis afféle széna hurkákba kell rendezni. Ezt jobb helyeken gépekkel végzik, én viszont egy vasvillával. A rendeket érdemes a lehető legszellősebben rakni, hogy a széna még könnyebben száradjon, érje a nap, levegőzzön.


Nyiladék a magasles alatt – ezen a részen a kanadai arnyvessző domináns. (Fotó: Centauri)

Néhol már virágzik az aranyvessző – lágybogarak jelentős szexpartikat tartanak az illatos bugákon (Fotó: Centauri)

Miután az ember egyszer végigment egy területen, megvárja, míg a széna csontszárazra szárad, majd behordja, vagy amint esetemben, boglyákat rak. Jobb helyeken ezt is gépesítik, a szénát felrakják platóra, és a kívánt helyre viszik, én viszont vasvillával hordom a boglyákra, így „a vállamon sétáltatok meg minden boglyát”. Ez idő, és erő. Tegnap estére ki is nyúltam, mozogni se nagyon tudtam a végére.

A kézi feldolgozásnak azonban roppant előnye, hogy kíméletes az élővilágra. A tarra kaszált réten a szénasávok alatt továbbra is rengeteg élőlény lapul, így például hüllők.


lábatlan gyík

Ez a lábatlan gyík szénaforgatás közben került elő a Kis-réten, két másik példánnyal együtt. Ő a leggyakoribb hüllőfaj a birtokon. (Fotó: Centauri)

Tegnap a Kis-rét teljes forgatásával végeztem, ahol egy pár négyzetméteres helyen legnagyobb örömömre három gyönyörű lábatlan siklóba botlottam és előkerült egy középméretű vízisikló is.

Ahogy írtam már, a kazlak és boglyák élővilága egészen rendkívüli, mihelyst időm engedi, jövök róla részletes anyaggal, hisz meg kell magyaráznom, miért teszek ennyi energiát boglyák építésébe, de most előzetesként annyit: bár pocok-gócoknak szánom a boglyákat, számos egyéb élőlénynek nyújthatnak menedéket, nyáron és telelésen is, többek között előszeretettel használják hüllők, kígyók és lábatlan gyíkok. Ha figyelembe veszem, hány állatcsoport hány tagjának jelent menedéket egy jól megrakott boglya, akkor bátran mondhatom: boglyából sosem elég. Szerencsére van is anyag most hozzá bőven, és rendszeres kaszálással ezek a boglyák évről évre megújíthatók, fenntarhatók. Bevett tanyák, telelőhelyek, vackok, bázisok, „lakóparkok” lehetnek a mezei pocoktól a menyéten át a siklókig.


A késői, nyári virágzok között van az erdei iszalag is (Fotó: Centauri)

Pokoli a hőség, gyorsan szárad a széna, bár hajnalonta sűrű köd van. A Kis-réten a szénaforgatással már végeztem, három boglya áll is, kettő pedig a Nagy-karámon, de a Hospodához még egy újjal sem nyúltam. Az a veszély nem fenyeget, hogy a szénát felveri a zöld, de azért amennyire lehet, igyekeznem kell, hogy minél hamarabb szűnjön meg a bolygatás, és minél hamarabb elfoglalhassa a rágcsáló-népség az új lakótelepeket. A rágcsálók még bőven a szaporodás időszakában vannak, s némi segítséggel akár már őszre növekedhet a létszámuk, és amikor többek között megérkezik ősszel a nagy őrgébics, akkor már pockokkal teli boglyákkal várhatom őt is.



Meglepően sok szénát adott a Kis-rét, annak ellenére, hogy aszályos tavaszunk és nyár volt. (Fotó: Centauri)

Az első, itt még félkész pocoktanya (Fotó: Centauri)

Lassan négy óra. Kíméletlen, perzselő forróság van a kaszálón. Olyan forróság, hogy ropog benne a széna, vörösre sül a kanadai aranyvessző is. „Komfortosan” talán csak hat óra után lehetne a prérin dolgozni, de most megyek. Hadd magasodjanak a boglyák. Felváltva, szakaszosan rakom őket, a boglyák ugyanis idővel saját súlyuk miatt összeesnek, tömörödnek, és ahogy lejjebb ereszkedik a kupolájuk, újabb rétegeket rakhatok rájuk. Ezen a héten alighanem minden nap szénát pakolok, addig-addig, míg a végére nem érek.

A legjobbakat kívánva: Cen’

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

ÉLŐHELY-TÉRKÉP

ÉLŐHELY-TÉRKÉP

Zsenge héjakútmácsonya az Aranyos-oldalban (Fotó: Centauri)

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


Mikor kaszáljunk? – környezetbarát gazdálkodás

Elárvult süngyerekek a házban – sünmentés

MINDEN NAP SZAFARI – Út a rezervátum irányába

KERT & VADON

Madarakról mindenkinek

         

10 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Kedves Cen’, nálad a tápláléklánc végén a madarak vannak, ha nem tévedek.
    Elképesztő, amit véghezviszel. (ugye nem “felejtesz el” sok-sok vizet meginni)

    • Ami a táplálékláncot illet, több láncolat is van., ráadásul e láncolatok sok helyütt össze is kapcsolódnak. Bocsánat, hogy nem teszem egyszerűbbé a megértést, bár igyekszem. Általában, a legtöbb láncolat végén madarak vannak, de – hogy egy példát is hozzak – például a láncolat végén van a borz is, akire már senki sem vadászik, és ő esetenként ehet madárfiókát is, így a madarak fölé kerülhet.

      és bevallom, a vízivással változatlanul hadilábon állok, bár igyekszem odafigyelni. Mondjuk így: részeredményeim vannak. 🙂

  2. Örölük, hogy haladsz a munkával, és örölük, hogy leírtad a szénagyűjtés sorát. 🙂
    Emlékek jöttek, sok emlék, amit még gyerekként a nagypapámmal a réten átéltem, mindig vele mentem szénát gyűjteni. Itt nem találkoztam lábatlan gyíkkal, itt nem honos, de a vízisiklóval első találkozásom egy boglya tövében volt, ahol elaludtam és arra ébredtem, hogy valami hideg átsiklik a lábamon. Lehettem talán 6 éves, és akkor még nekem a sikló is félelmetes kígyó volt, annyira megrémültem, hogy nagypapának haza kellett vinni. Egy ideig irtóztam a siklótól, és nagyon sokáig nem mentem a rétre sem.
    Ezen a vidéken előbb un. rudast raktunk össze a szénából, talán azért volt rudas, mert 2 farúdon vitték a férfiak, több rudasból lett a boglya, és több boglyából a kazal. Így emlékszem. 🙂

    • hát nagyon jó lenne tudnom, pontosan hogyan készül a “rudas”. A boglyaépítésemnek kicsit betett a váratlanul jött rettentő eső. A boglyák még nem tömörödtek össze, néhány tetejét levitte a szél, mások kicsit beáztak, de azért működőképesek így is, és persze tovább építem őket. Egyébként is be nem tervezetten, de kicsit ráfordultam a kisemlősökre is, írom is hamarost, ha az ég meg a technika úgy dönt, mégiscsak támogat engem egy darabig még 🙂

  3. Szabó Edit

    Ez bizony rengeteg széna! Nem “egyemberes” mennyiség, elképzelni sem tudom, hogyan bírod a munkát. 😮 Remélem, hogy a vállad nem fog tiltakozni ellene!

    Nem ez az első posztod itt az oldalon, Cen’, ami emlékeket hoz elő belőlünk. 🙂
    Néhány évtizeddel ezelőtt én is forgattam és gyűjtöttem szénát, de az jóval kisebb mennyiség volt. Apám kézi kaszával levágta – így a rend már eleve adott volt -, mi pedig az anyámmal később mentünk vasvillával forgatni, majd gyűjteni. Egészen kicsi boglyákba gyűjtöttük, ha jól emlékszem, csirkének hívtuk őket.

    Ez olyan minőségű széna volt, hogy az állatok megehették. Megzúzattuk, és a zúzalékot pl. a malacok moslékjába kevertük.
    (De régen használtam ezeket a szavakat! 🙂 )

    • A vállam? Az bizony a Jack London-túra óta, ha sokat dolgozom, fáj. Néha meló nélkül is. Kicsit elszakítottam ott. Amint még pár dolgot magamban az idők, túrák, utak során. Ez van. Emlék egy gyönyörű útról. Megszoktam már. Hozzám tartozik már 🙂

  4. Lívia dr. Zilahi

    Forgatás, takarás(ehhez volt egy széles fejű fagereblye), petrence majd “bagla”(boglya)rakás, aki falun nőtt az most visszarepült a tikkasztó nyárba, én is- megannyi élénk kép a patak melletti kaszálóról – ahogy horkant és toppantott a szekér elé befogott ló, rezgetve a bőrét a legyek ellen, mert mindig vittek haza a nagyszüleim friss száraz szénát is. Mi meg beugráltunk a patakba, felkevertük a vizet és mennyei volt kutyaúszni a sáros vízben:-)
    Hálás köszönet a szép emlékhozó írásért.

  5. Holsky Péter

    Remélem, az idő az elmúlt másfél hétben javult – vagyis hogy lehetővé tette a zöldmezős szállodaprojekt folytatását! Idén nyáron ismét a 35 fok árnyékban / 2 heti eső fél óra alatt váltógazdaság működik (sajnos)…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük