{"id":375,"date":"2020-04-25T04:35:41","date_gmt":"2020-04-25T04:35:41","guid":{"rendered":"http:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/?p=375"},"modified":"2023-02-21T00:26:48","modified_gmt":"2023-02-21T00:26:48","slug":"375","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/375\/","title":{"rendered":"\ud83d\udd6e Centauri | K\u00e9k angyal"},"content":{"rendered":"\n

Centauri | K\u00e9k angyal<\/em><\/p>\n\n\n

\n
Az aggasty\u00e1n feln\u00e9zett. Higgadt volt \u00e9s szomor\u00fa. \u00cdr\u00f3b\u00fctyk\u00e9vel a tollsz\u00e1rat morzsolgatta. Angyal r\u00e1mosolygott, majd elfordult, mint aki m\u00e1ris menni k\u00e9sz\u00fcl, de v\u00e1ratlanul lend\u00fcletet vett, \u00e9s egy f\u00e9lfordulat ut\u00e1n, ahogy a lila fi\u00faval is tette, sz\u00e1jon v\u00e1gta a dosszi\u00e9val a szederjes embert, aki leesett a sz\u00e9kr\u0151l. Angyal k\u00f6r\u00fcl fortyogott a s\u00f6t\u00e9t, az\u00fark\u00e9k aur\u00e1ja sz\u00e9tterjedt a t\u00e9rben, \u00e9s odal\u00e9pett \u00e1ldozat\u00e1hoz. Nem mert\u00fck n\u00e9zni, mit tesz vele. \u00d3r\u00e1kig? Napokig? Hetekig tartott? Nem, itt nincs ilyen. R\u00f3t\u00e1kon \u00e1t.<\/h5>\n<\/blockquote>\n

\"Centauri<\/a>Tiszta lapot nyitottam. Hat\u00e1rozottan eml\u00e9kszem, m\u00e1skor is \u00edgy szoktam, este t\u00edz fel\u00e9,\u00a0word<\/em>ben, ahogy kell. Kiss\u00e9 ugyan elk\u00e1b\u00edtott a h\u0151s\u00e9g, eg\u00e9sz d\u00e9lut\u00e1n remegett a karom, mint alkoholista kez\u00e9ben a bibliapap\u00edr; igen, mert r\u00e9gen \u00edrtam; m\u00e9gis, amikor az asztalhoz \u00fcltem, fent, az emeleten, hat\u00e1rozottan magamn\u00e1l voltam. \u00c9pp ez\u00e9rt megd\u00f6bbentem, amikor nem feh\u00e9r, hanem fekete lap ny\u00edlt meg. Gondoltam: el se indult a\u00a0word<\/em>. De elindult! A fejl\u00e9c j\u00f3l l\u00e1tszott: f\u00e1jl, szerkeszt\u00e9s, n\u00e9zet, besz\u00far\u00e1s, form\u00e1tum, eszk\u00f6z\u00f6k, ablak\u2026 R\u00e1juk kattintottam, minden m\u0171k\u00f6d\u00f6tt. Mindent rendben tal\u00e1ltam, csak az elrendez\u00e9sn\u00e9l hi\u00e1nyzott a sorkiz\u00e1rt. A lap viszont \u2013 b\u00e1rmit tettem is, b\u00e1rhova klikkeltem is \u2013 koromfekete maradt. Nem estem k\u00e9ts\u00e9gbe. Szokatlanul nyugodt voltam. Az ablakon \u00e1t nyirkos, mosott ruha illata \u00e1radt a dolgoz\u00f3szob\u00e1ba. Gondoltam, tal\u00e1n a monitor. De nem, hisz akkor hi\u00e1nyozna a fejl\u00e9c meg a men\u00fcsor is, minden ablak \u00e9s ikon, a jobb als\u00f3 sarokb\u00f3l pedig a pontos id\u0151. Akkor marad a g\u00e9p. A winchester.<\/p>\n

\"Centauri<\/a>K\u00e9t nappal kor\u00e1bban, egyszer, egy pillanatra lehajoltam. A hamut\u00e1lat \u00fcr\u00edtettem az asztal alatt, \u00e9s mikor felegyenesedtem, t\u00f6ks\u00f6t\u00e9t volt a k\u00e9perny\u0151. De akkor t\u00e9nyleg. Nem volt rajta semmi. Hi\u00e1ba mozgattam az egeret, klimp\u00edroztam a billenty\u0171zeten, semmi. Se f\u00e9ny, se hang, se jel. V\u00e9g\u00fcl megpr\u00f3b\u00e1lkoztam az \u00fajraind\u00edt\u00e1ssal, de a g\u00e9p halott maradt. Meg se zizzent. Akkor ijedtebb voltam. V\u00e9g\u00fcl egyszer\u0171en kih\u00faztam az aljzatb\u00f3l a hosszabb\u00edt\u00f3t. Minden els\u00f6t\u00e9t\u00fclt. Visszadugtam. A kisl\u00e1mpa \u00fajra vil\u00e1g\u00edtott, a nyomtat\u00f3 z\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt, a hifitorony duruzsolt, de a g\u00e9p meg se nyikkant. Bekapcsoltam. Akkor se. Huszadszor se. \u00d6tvenedszer se. Arra gondoltam, hogy most elsz\u00e1llt minden, amit addig nem mentettem diszkre. F\u00e1radt voltam ahhoz, hogy f\u00e1jjon \u2013 legal\u00e1bb h\u00e1rom k\u00f6nyv, ami ment\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl rajta volt. Gondoltam: b\u00e1r volna valaki, akinek mindig mindent \u00e1tk\u00fclden\u00e9k, aki mindig mindenre azt mondan\u00e1: j\u00f3, j\u00f3, j\u00f3! Akkor most nem f\u00e1jna, hisz n\u00e1la megvolna minden. Visszak\u00e9rem, ennyi. Lefek\u00fcdtem, de alv\u00e1s helyett \u00e9p\u00fclni kezdett a fejemben a torony, a lajstrom: mi minden van oda v\u00e9gleg. Beugrott egy-egy mondat, n\u00e9h\u00e1ny bizonytalan bekezd\u00e9s, egy eltal\u00e1lt k\u00e9p, szatur\u00e1lt fot\u00f3, egy megism\u00e9telhetetlen \u00e9s titokzatos lev\u00e9l, s ahogy a lista b\u0151v\u00fclt, egyre jobban \u00e9s jobban f\u00e1jt, hogy mindez csak \u00edgy, ilyen egyszer\u0171en, v\u00e1ratlanul, b\u00e1r nagyon is el\u0151rel\u00e1that\u00f3an odalett. Id\u0151 k\u00e9rd\u00e9se volt.<\/p>\n

Felkeltem \u00e9s \u00fajra kih\u00faztam a hosszabb\u00edt\u00f3t, hosszabban v\u00e1rakoztam, mint el\u0151sz\u00f6r, majd visszadugtam. \u00c9s akkor a g\u00e9p \u00e9letjelt adott. Amikor pedig bekapcsoltam, elindult. Megmaradt minden. De gondok voltak. P\u00e9ld\u00e1ul az internettel. H\u00e1romnaponta volt kapcsolatom a h\u00e1l\u00f3zattal, akkor is egy-egy \u00f3r\u00e1csk\u00e1ra, sokszor csak percekig, \u00e9s a net olyan lass\u00fa volt, hogy b\u00e1rmibe kezdtem is, mire v\u00e9geztem volna, a kapcsolat biztosan megszakadt. Azon a napon, amikor fekete lett a\u00a0word<\/em>, kora d\u00e9lel\u0151tt felh\u00edvtam a szolg\u00e1ltat\u00f3t, elpanaszoltam, mi a baj, mire \u0151 azt mondta, a t\u00e9rer\u0151 megfelel\u0151, de \u0151 tudja, mi a baj, hol \u00e1ll az antenna, \u00e9s mivel a h\u00e1z el\u0151tti lomb feldagadt, az antenna nem l\u00e1tja az ad\u00f3t. V\u00e1gjam ki azt a feny\u0151t, az a legegyszer\u0171bb, javasolta. Nem v\u00e1gom ki, mondtam \u00e9n, mire meg\u00edg\u00e9rte, hogy h\u00e9tf\u0151re hoz egy nagyobb antenn\u00e1t, az tal\u00e1n majd seg\u00edt. Teh\u00e1t gond volt b\u0151ven.<\/p>\n

P\u00e9ld\u00e1ul, hogy fekete a\u00a0word<\/em>. Bez\u00e1rtam. \u00c9s kinyitottam \u00fajra. M\u00e9g mindig fekete volt. Kil\u00e9ptem \u00e9s \u00fajraind\u00edtottam. Fekete maradt. Kikapcsoltam \u00e9s visszakapcsoltam. M\u00e9g mindig. Ekkor megnyitottam egy f\u00e1jlt. Tal\u00e1n azt akartam tudni, a dokumentumok megvannak-e m\u00e9g. \u00c9s l\u00e1ttam, ahogy az egyik \u00edr\u00e1s megny\u00edlik \u2013 fekete alapon feh\u00e9r bet\u0171k. Nyilv\u00e1n akaratlanul is \u00e1t\u00e1ll\u00edtottam valamit. Megesik. Vagy egyszer\u0171en \u00e1t\u00e1ll\u00edt\u00f3dott. Az \u00e1ramingadoz\u00e1s miatt. Vagy a netr\u0151l j\u00f6tt egy v\u00edrus. A dokumentumot bez\u00e1rtam \u00e9s \u00fajra megnyitottam egy tiszta, fekete oldalt. Sok\u00e1ig n\u00e9ztem. Tal\u00e1n t\u00fal sok\u00e1ig. Olyan meggy\u0151z\u0151 volt, hogy nem jutott eszembe semmi. Ilyenkor \u2013 b\u00e1r ritk\u00e1n fordul el\u0151 \u2013 fel\u00edrom a d\u00e1tumot \u00e9s a pontos id\u0151t. N\u00e9ha a l\u00e9gnyom\u00e1st is. \u00cdgy tettem aznap is. Hogy melyik \u00e9v volt, m\u00e1r nem tudom. Elm\u00falt este t\u00edz, ez bizonyos. Ahogy v\u00e1rhat\u00f3 volt, megjelentek a feh\u00e9r sz\u00e1mok, de t\u00fal apr\u00f3knak tal\u00e1ltam \u0151ket, ez\u00e9rt kijel\u00f6l\u00e9s ut\u00e1n a bet\u0171m\u00e9retre mentem, 12-esr\u0151l 16-osra m\u00f3dos\u00edtottam, \u00e9s Times New Romanr\u00f3l Georgia-ra. Majd \u00fct\u00f6ttem neki egy\u00a0entert<\/em>.<\/p>\n

Sokszor \u00fct\u00f6ttem\u00a0entert<\/em>\u00a0azel\u0151tt is. Ez m\u00e9gis m\u00e1s volt. Mint amikor elborul az ember agya. Mert valami v\u00e9rl\u00e1z\u00edt\u00f3 durvas\u00e1got hall. Kiesik n\u00e9h\u00e1ny pillanat, n\u00e9h\u00e1ny perc, ha el\u0151tte ivott, n\u00e9ha t\u00f6bb \u00f3ra is. \u00c9pp ilyen volt. Azt\u00e1n \u2013 ahogy mondani szok\u00e1s \u2013 ott \u00e1lltam a semmi k\u00f6zep\u00e9n. Ami hat\u00e1rozottan valaminek t\u0171nt. Nem volt semmi azel\u0151tt, ami ennyire valaminek hatott volna. V\u00e9rl\u00e1z\u00edt\u00f3an egyszer\u0171 volt, fekete, szagtalan, cs\u00f6ndes \u00e9s k\u0151kem\u00e9ny. Nem l\u00e1ttam semmit. \u00c9s nem tudtam volna megmondani: rajta vagy benne \u00e1llok. Mint amikor j\u00f6n egy v\u00e1ratlan \u00e1ramsz\u00fcnet. Azok az els\u0151 pillanatok \u2013 amikor az ember nem l\u00e1t, s\u0151t nem \u00e9rt semmit. Nem kapaszkodik, nem sikong, nem botork\u00e1l, nem gondolkodik, csak n\u00e9h\u00e1ny pillanatra meglepetten \u00fagy marad. \u00c9pp \u00fagy, ahogy n\u00e9h\u00e1ny pillanattal kor\u00e1bban m\u00e9g a f\u00e9nyben volt.<\/p>\n

M\u00e9gsem gondoltam, hogy \u00e1ramsz\u00fcnet van. Azt sem, hogy a lerongyolt g\u00e9p ez\u00fattal kicsapta a biztos\u00edt\u00e9kot is. Tudtam: az el\u0151bb \u00fcltem, most meg \u00e1llok. De nem keltem fel. Az el\u0151bb f\u00e9nyben \u00fcltem, most meg s\u00f6t\u00e9tben \u00e1llok, de nincs \u00e1ramsz\u00fcnet. Ha lehet ilyet mondani, \u00e9pp ellenkez\u0151leg; az addig szab\u00e1lyozott m\u00f3don halad\u00f3 \u00e1ram, most, ak\u00e1r a v\u00edzbe l\u00f3g\u00f3 vezet\u00e9kb\u0151l, kiszabadul, \u00e9s t\u00e9rben is, id\u0151ben is elter\u00fcl. Ez valahogy vil\u00e1gos volt \u2013 minden m\u00e1s s\u00f6t\u00e9t. S hogy mennyire igazam volt, milyen pontosak a sejt\u00e9seim, hamar igazolta egy nyalka, indig\u00f3k\u00e9k fazon, aki \u00fagy l\u00e9pett ki a makul\u00e1tlan s\u00f6t\u00e9tb\u0151l, ak\u00e1r a semmittev\u00e9s hom\u00e1ly\u00e1b\u00f3l egy v\u00e1ratlan, kontrasztos \u00f6tlet. El\u00e9rtem volna az \u00e1ll\u00e1t, ha akarom, meg is \u00fcthettem volna, m\u00e9gis tudtam: toronymagas. Ijeszt\u0151 volt, f\u0151k\u00e9nt az a hars\u00e1ny, az\u00fark\u00e9k neon-aura, ami k\u00f6rbevette. Szigor\u00fanak t\u0171nt \u00e9s kegyetlennek, fagyos \u00e9s matt volt k\u00f6r\u00f6tte a fekete leveg\u0151, m\u00e9gis boldog voltam, hogy l\u00e1tom. Ismer\u0151snek hatott. Amikor megsz\u00f3l\u00edtott, m\u00e9g ink\u00e1bb. Hisz tegezett \u00e9s azt k\u00e9rdezte:<\/p>\n

\u2013 Hozt\u00e1l tollat?<\/p>\n

Nagy k\u0151 esett le a sz\u00edvemr\u0151l. Mintha erre a k\u00e9rd\u00e9sre v\u00e1rtam volna f\u00e9l \u00e9letemben. Megk\u00f6nnyebb\u00fclve, lezseren \u00e9s magabiztosan mondtam:<\/p>\n

\u2013 Hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta g\u00e9pen dolgozom.<\/p>\n

Mire a patr\u00f3nus, mert annak n\u00e9ztem, nem ellens\u00e9gesen, de nagyon hat\u00e1rozottan k\u00f6z\u00f6lte:<\/p>\n

\u2013 Itt tollal kell \u00edrnod \u00fajra.<\/p>\n

Csod\u00e1lkoztam. Azt hiszem, but\u00e1n vagy k\u00e9rd\u0151en n\u00e9ztem r\u00e1.<\/p>\n

\u2013 Rem\u00e9lem, vil\u00e1gos? \u2013 k\u00e9rdezte a patr\u00f3nus \u00e9s hossz\u00fa cs\u00e1pj\u00e1val utat mutatott a s\u00f6t\u00e9tbe. El\u0151rel\u00e9ptem, mire egy addig \u00e9szrev\u00e9tlen ajt\u00f3 kiny\u00edlt.<\/p>\n

M\u00f6g\u00f6tte ugyanez a s\u00f6t\u00e9t. \u00c9s halv\u00e1nyk\u00e9k \u00edr\u00f3asztalok. Sz\u00e1z. T\u00f6bb sz\u00e1z. Rendezetten. Sorokban. Sok ezer. Mindegyiken t\u0171zv\u00f6r\u00f6s kisl\u00e1mpa. H\u00f3feh\u00e9r lapok. Piszkozatok. Tintatart\u00f3k. Tollak. \u00c9s minden asztaln\u00e1l emberek. Buzg\u00f3, szorgalmas, fanatikus, igyekv\u0151, g\u00f6rnyed\u0151 emberek. Sz\u00e1z ilyen ny\u00fazott ember. T\u00f6bb sz\u00e1z f\u00e1radtnak t\u0171n\u0151, agyonhajszolt l\u00e9lek. Hossz\u00fa, egyenes sorokon. Lila emberek. Sok ezer. T\u00edzezer? Sz\u00e1zezer? Ak\u00e1r egy iskol\u00e1ban. A fekete tanteremnek se v\u00e9ge, se hossza; a benne dolgoz\u00f3knak se szeri, se sz\u00e1ma. Ez volt a t\u00e9r egyik fel\u00e9n. A m\u00e1sikon katedra vagy pulpitus, \u00e9s ott tucatnyi patr\u00f3nus vagy prefektus, az eny\u00e9mhez hasonl\u00f3 indig\u00f3k\u00e9kek \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny skarl\u00e1tv\u00f6r\u00f6s. Ezek angyalok, gondoltam boldogan.<\/p>\n

Az asztalokn\u00e1l ser\u00e9ny munka folyt. L\u00e1ttam a hozz\u00e1m hasonl\u00f3 embereket, ahogy f\u00fcrg\u00e9n \u00edrnak, egyik sort a m\u00e1sik ut\u00e1n, egy pillanatra se n\u00e9znek fel\u00e9m, ahogy az egy\u00e9bk\u00e9nt v\u00e1rhat\u00f3 volna, hisz most \u00e9rkeztem, csak \u00edrnak \u00e9s \u00edrnak, szokatlan \u00fcgybuzgalommal. A tollak rohan\u00e1sa a rostokon olyan hangot adott, mint odahaza, m\u00edg \u00e9ltem, az \u00e9jf\u00e9li, ny\u00e1ri mez\u0151; t\u00e1voli kab\u00f3c\u00e1k, sz\u00f6csk\u00e9k, s\u00e1sk\u00e1k cirpeg\u00e9se olvadt \u00f6ssze ilyen enyh\u00e9n b\u00f3d\u00edt\u00f3, nyugodt hangg\u00e1. Ezek angyalok, gondoltam \u00fajra boldogan, mintha a hazavezet\u0151 \u00faton gondoln\u00e1m az \u00fat menti f\u00e1kr\u00f3l sz\u00e1zadszor is: \u201eEzek plat\u00e1nlevel\u0171 juharok.\u201d De, mint k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt, csak egy volt angyal k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, \u00e9pp az, aki behozott; legal\u00e1bbis ez volt a neve, \u00edgy h\u00edvta mindenki: Angyal. A t\u00f6bbiek neve ismeretlen volt. Angyal teh\u00e1t k\u00e9zen fogott \u00e9s odavezetett a katedr\u00e1hoz, ahol egy kiss\u00e9 kacska \u00fcgyint\u00e9z\u0151f\u00e9le a kezembe nyomott egy \u00fcveg tint\u00e1t, k\u00e9t t\u00f6lt\u0151tollat \u00e9s vagy \u00f6tsz\u00e1z, h\u00f3feh\u00e9r, halv\u00e1nyan fluoreszk\u00e1l\u00f3 lapot. M\u00e9g sose voltam olyan boldog. Angyal bar\u00e1ts\u00e1gosan r\u00e1m n\u00e9zett \u00e9s azt mondta:<\/p>\n

\u2013 B\u00edzunk benned. Mutasd meg, mit tudsz! Csak b\u00e1tran.<\/p>\n

Mondani akartam valamit, hogy mindig erre v\u00e1rtam, vagy azt, hogy k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, de Angyal megel\u0151z\u00f6tt:<\/p>\n

\u2013 Ne besz\u00e9lj, csak \u00edrj! \u2013 \u00e9s hossz\u00fa, k\u00e9k karj\u00e1t k\u00f6r\u00e9m fonta. \u00cdgy tartott ott n\u00e9h\u00e1ny pillanatig, tal\u00e1n egy percig is, m\u00edg engem \u00e1tj\u00e1rt egyfajta hit, \u00e1tterjedt r\u00e1m a rem\u00e9ny, a szigorral kevert szeretet, majd amikor ett\u0151l reszketni kezdtem, ahogy s\u00edr\u00e1s el\u0151tt inog meg az ember, Angyal eleresztett.<\/p>\n

\u2013 Na, eridj, l\u00e1ss munk\u00e1hoz! \u2013 \u00e9s egy asztalt mutatott legel\u00f6l. K\u00e9nyelmetlen\u00fcl \u00e9reztem magam, hogy ott kell \u00fcln\u00f6m, nem h\u00e1tr\u00e9bb, nem id\u00e9bb, nem od\u00e1bb, de Angyal minden bizonnyal olvasott a gondolataim k\u00f6z\u00f6tt, mert amikor bizonytalanul leraktam a pap\u00edrk\u00f6teget az asztallapra, \u00edgy sz\u00f3lt:<\/p>\n

\u2013 Csak eleinte kell itt dolgoznod, k\u00e9s\u0151bb ak\u00e1r asztalt is v\u00e1laszthatsz.<\/p>\n

R\u00e1mosolyogtam a t\u00f6bbiekre, \u00e9s megk\u00f6nnyebb\u00fclten \u00fcltem le a hatalmas, k\u00e9nyelmes, fekete b\u0151rsz\u00e9kbe. Leraktam a tint\u00e1s\u00fcveget \u00e9s a tollat, a kisl\u00e1mpa ut\u00e1n ny\u00faltam, hogy be\u00e1ll\u00edtsam, amikor Angyal h\u00e1tat ford\u00edtva m\u00e9g hozz\u00e1tette:<\/p>\n

\u2013 M\u00e1r, ha j\u00f3l haladsz.<\/p>\n

Ez kiss\u00e9 nyugtalan\u00edtott. F\u00e9szkel\u0151dtem, majd n\u00e9mi t\u00f6preng\u00e9s ut\u00e1n jelentkeztem. Angyal elment a s\u00f6t\u00e9tbe. Csak az asztaln\u00e1l \u00fcl\u0151 prefektusok maradtak. \u0150k viszont m\u00e1ris k\u00e9ziratok olvas\u00e1s\u00e1ban mer\u00fcltek el. Csak egy j\u00e1rk\u00e1lt az asztalok k\u00f6z\u00f6tt, h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt \u00f6sszekulcsolt k\u00e9zzel, de \u0151 is \u00e9pp t\u00e1volodott. Sok\u00e1ig jelentkeztem \u2013 utolj\u00e1ra gimn\u00e1ziumban jelentkeztem \u00edgy, mikor m\u00e9g tudtam valamit. V\u00e9g\u00fcl eluntam. J\u00f3l hallhat\u00f3an megk\u00f6sz\u00f6r\u00fcltem a torkom, mire, nem tudni honn\u00e9t, azt hallottam, \u00e9lesen, sziszegve, olyan hangon, hogy szinte f\u00e1jt:\u00a0pszt!<\/em>\u00a0N\u00e9mi gondolkod\u00e1s ut\u00e1n a katedr\u00e1hoz mentem, \u00e9s suttogva megsz\u00f3l\u00edtottam az egyik prefektust:<\/p>\n

\u2013 M\u00e9gis mi legyen? Novella? Reg\u00e9ny? Micsoda?<\/p>\n

A prefektus meglep\u0151en j\u00f3indulat\u00fa volt.<\/p>\n

\u2013 B\u00e1rmi, fiam, b\u00e1rmi. Nincs k\u00f6t\u00f6tts\u00e9g, \u00e9rted? Semmi se sz\u00e1m\u00edt, csak \u00edrj. Nem v\u00e1runk t\u0151led ezenfel\u00fcl semmit. Dolgozz b\u00e1tran! \u2013 mondta \u00e9s egy pillanatra a k\u00e9zfejemhez is hozz\u00e1\u00e9rt. A boldogs\u00e1gt\u00f3l minden kiment a fejemb\u0151l, ami addig ott kavargott. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6ttem, el\u0151sz\u00f6r is fel\u00edrom a d\u00e1tumot \u00e9s a pontos id\u0151t, \u00fagy, mint otthon, m\u00edg \u00e9ltem, de be kellett l\u00e1tnom, m\u00e9g ha tudn\u00e1m is, ennek itt, semmi jelent\u0151s\u00e9ge. Elkezdtem h\u00e1t napl\u00f3t \u00edrni, d\u00e1tum \u00e9s pontos id\u0151 n\u00e9lk\u00fcl. Pontosabban le\u00edrtam, hogy itt nem sz\u00e1m\u00edt m\u00e1s, csak az \u00edr\u00e1s, id\u0151 teh\u00e1t van mindenre, ez\u00e9rt a d\u00e1tummal bajl\u00f3dni csacskas\u00e1g. K\u00e9s\u0151bb annak r\u00e9szletez\u00e9s\u00e9ben mer\u00fcltem el, hogy a\u00a0word<\/em>\u00a0koromfekete lapot nyitott. Csakugyan elmer\u00fcltem benne, \u00edgy \u00e9szre se vettem, amikor az asztalok k\u00f6z\u00f6tt j\u00e1rk\u00e1l\u00f3 prefektus a h\u00e1tam m\u00f6g\u00e9 \u00e9rt. Arra riadtam fel, hogy eg\u00e9szen k\u00f6zel hajol, feje a fejem mellett lebeg, \u00e9s sorr\u00f3l sorra olvassa, amit \u00edrok. R\u00e9m\u00fclten n\u00e9ztem r\u00e1, szokatlan volt, otthon soha senki nem l\u00e1tta, amikor \u00edrok, s f\u0151k\u00e9nt senki nem olvasott bele, most pedig ott volt az a hatalmas, mosolyg\u00f3, indig\u00f3k\u00e9k arc. Mintha k\u00e9t fejem volna! Amikor \u00f6sszeakadt a tekintet\u00fcnk, r\u00e1m mosolygott, f\u00e9ny vibr\u00e1lt a sz\u00e1j\u00e1ban, a v\u00e1llamra tette a kez\u00e9t, \u00e9pp\u00fagy, mint kor\u00e1bban Angyal, \u00e9s azt mondta:<\/p>\n

\u2013 Csak nyugodtan \u2013 azzal felegyenesedett, bar\u00e1ts\u00e1gosan n\u00e9zett r\u00e1m, majd hozz\u00e1tette:<\/p>\n

\u2013 De holnap ez m\u00e1r nem lesz el\u00e9g.<\/p>\n

Ism\u00e9t nyugtalan lettem. Azzal vigasztaltam magam, biztosan megmondj\u00e1k holnap is, mit kell tennem. K\u00f6rbelestem, h\u00e1tha belel\u00e1thatok m\u00e1sok k\u00e9zirat\u00e1ba, de az asztalok nagyon messze voltak. Kerestem egy tekintetet, de mindenki a pap\u00edr f\u00f6l\u00e9 hajolt. B\u00e1rhogy lestem is a jobbra \u00fcl\u0151t, meg a balra \u00fcl\u0151t, azok egy pillanatra se n\u00e9ztek fel, \u00e9s ijeszt\u0151en gyorsan, elsz\u00e1ntan dolgoztak. K\u00f6ny\u00e9kig tint\u00e1sak voltak m\u00e1r, akadt olyan is, akinek \u2013 a nagy igyekezett\u0151l \u2013 keze-l\u00e1ba reszketett. Irigykedve l\u00e1ttam, hogy sok asztalon m\u00e1r halmokban \u00e1ll a k\u00e9zirat. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6ttem, egyel\u0151re a mennyis\u00e9gre koncentr\u00e1lok.<\/p>\n

Mondan\u00e1m: m\u00e1snap. N\u00e9mi id\u0151 eltelt\u00e9vel? Nagy sok\u00e1ra? \u00c9pp id\u0151ben? Ilyen itt nincs. Azt mondj\u00e1k:\u00a0r\u00f3ta<\/em>. Vagyis, amit egy ember \u00edr egyhuzamban. Az egyiknek ennyi, a m\u00e1siknak annyi. Az \u00e9n els\u0151 r\u00f3t\u00e1m hossz\u00fa volt. Nem id\u0151ben. Er\u0151ben \u2013 b\u00e1r \u00fagy t\u0171nt, mintha ideje is volna: korl\u00e1tlan ideje. M\u00e1r az els\u0151 r\u00f3t\u00e1ban el\u00e9rtem, hogy azt se tudjam, hol vagyok. Amikor majdnem el\u00e1jultam, meg\u00e9rkezett Angyal \u2013 valami okb\u00f3l r\u00e1 gondoltam \u00e9pp. Vagy el\u0151bb \u00e9rkezett \u00e9s csak azut\u00e1n gondoltam r\u00e1? J\u00f3kor j\u00f6tt. Mindent hozott. F\u00fcst\u00f6t a sz\u00e1j\u00e1ban. Az \u00edr\u00e1s ut\u00e1ni zsibbad\u00e1st az ujjaival adta \u00e1t. Adott innom, ennem, \u00e9s szeretkezhettem vele az asztalon, azt\u00e1n t\u00e9nyleg el\u00e1jultam. M\u00e1snap? N\u00e9mi id\u0151 eltelt\u00e9vel? Nagy sok\u00e1ra? \u00c9pp id\u0151ben? Ilyen itt nincs. Amikor eszm\u00e9letre t\u00e9rtem, az asztalom \u00fcresen \u00e1llt. F\u00e1radt voltam. \u00c9reztem: a h\u00fasom \u00e9des. Nyugodt vagyok. B\u00fcszke \u00e9s renyhe. Alig t\u00e9rtem magamhoz, j\u00f6tt Angyal megint \u00e9s sz\u00e1jb\u00f3l sz\u00e1jba etetett. Behunyt szemmel nyeldekeltem bel\u0151le valamit, \u00e9reztem a nyelv\u00e9t, hogy a garatj\u00e1b\u00f3l az eny\u00e9mbe illatos v\u00edz csorog, f\u00e9lelmetes volt, j\u00f3les\u0151 \u00e9s beteges. N\u00e9mi id\u0151 eltelt\u00e9vel? Nagy sok\u00e1ra? Ilyen itt nincs. \u00c9reztem: el\u00e9g. De Angyal sz\u00e1j\u00e1r\u00f3l leszakadni neh\u00e9z. Ha siker\u00fcl, az \u00e9ppoly j\u00f3 \u00e9s lelkes\u00edt\u0151, mint sz\u00edvni bel\u0151le az er\u0151t. Mint a mann\u00e1t, \u00fagy enni a nyelv\u00e9t. Amit csak az\u00e9rt eszek-sz\u00edvok, hogy leadjam. Ahogy a m\u00e9h is az\u00e9rt gy\u0171jt, hogy mindent a kapt\u00e1rba vigyen. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban? Nagy sok\u00e1ra? Holnap? Ilyen itt nincs. A k\u00f6vetkez\u0151 r\u00f3ta sor\u00e1n.<\/p>\n

Angyal m\u00e1j-\u00e9des nyelve, m\u00e9z\u00edze, k\u00e9jnedve, m\u00e9zg\u00e1ja f\u00e9lig a sz\u00e1mban volt, mann\u00e1ja, gr\u00edze, csirize le se ment a torkomon m\u00e9g, ny\u00e1la is a sz\u00e1m sark\u00e1ban rezgett, a szemem is csak f\u00e9lig nyitottam ki, csak a f\u00e9l\u00e1jult sz\u00e1nd\u00e9k volt meg bennem, hogy Angyal k\u00e1bel\u00e9r\u0151l leszakadjak \u00e9s tov\u00e1bb\u00edrjak, amikor m\u00e1r l\u00e1ttam: a prefektus lerakja asztalomra a pap\u00edrk\u00f6teget. Az e napit? A holnapit? Nem. A soron k\u00f6vetkez\u0151t. A pap\u00edrt n\u00e9ztem, majd Angyalt, aki tartott m\u00e9g. Olvasott a gondolataimban. L\u00e1tta, ki vagyok! Tudta, mit \u00edrtam. Tudtam, hogy tudja. Azt mondta:<\/p>\n

\u2013 M\u00e1r olvass\u00e1k a t\u00f6bbiek is \u2013 \u00e9s akkor ism\u00e9t meg\u00e9rintett, \u00e9n pedig hallottam a b\u0151r\u00e9n \u00e1t, ahogy f\u00e9lhangosan ezer \u00e9s ezer hang mondja, ism\u00e9tli mindazt, amit el\u0151z\u0151 nap?, kor\u00e1bban?, nem, ilyen itt nincs, az utols\u00f3 r\u00f3ta sor\u00e1n pap\u00edrra vetettem; n\u0151k, f\u00e9rfiak, l\u00e1nyok, asszonyok hangja, ahogy duruzsol\u00e1ss\u00e1, szimf\u00f3ni\u00e1v\u00e1 olvad \u00f6ssze, s \u00f3ri\u00e1si pian\u00f3ban egyszerre sz\u00f3l minden sz\u00f3, amit addig tint\u00e1val a lapra raktam, mintha partit\u00far\u00e1b\u00f3l j\u00e1tszan\u00e1 minden sz\u00e1j! \u00c9s ett\u0151l \u00edrhatn\u00e9kom t\u00e1madt egy pillanat alatt. \u00c9pp\u00fagy remegett a kezem, mint aznap, amikor a\u00a0word<\/em>\u00a0koromfekete lapot osztott. A tollat a prefektus m\u00e9g tisztogatta, a karom Angyal ujjai k\u00f6z\u00f6tt l\u00fcktetett, \u00fajra \u00e9hes voltam, \u00fajra szomjas, szeretkeztem volna Angyallal megint, de m\u00e1r sokkal ink\u00e1bb \u00edrni, \u00edrni, \u00edrni akartam. Hogy hozz\u00e1adjam az e napi?, mai?, \u00f3 nem, csak a soron k\u00f6vetkez\u0151 hangot, sz\u00f3t, gondolatot az Angyal b\u0151r\u00e9b\u0151l diffund\u00e1l\u00f3 szimf\u00f3ni\u00e1hoz \u2013 nehogy egyszer elhallgasson! A leveg\u0151ben lebegett leford\u00edtott tenyerem, mintha pap\u00edrlap volna az is, majd \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l fordult meg, \u00e9s amikor \u00fagy reszketett m\u00e1r, ak\u00e1r otthon, m\u00edg \u00e9ltem, a meg\u00e9l\u00e9nk\u00fcl\u0151 d\u00e9li sz\u00e9lben a rezg\u0151ny\u00e1r ez\u00fcstlevele a k\u00fat f\u00f6l\u00f6tt, akkor a prefektus egy lass\u00fa mozdulattal belehelyezte a forr\u00f3 tollat. Tartottam a tollat a nyitott teny\u00e9ren, \u00e9reztem, hogy ficereg, kering benne a tinta, \u00e9l az a toll, ak\u00e1r egy rovar, mint egy aranyf\u00e9reg, mint egy vaspondr\u00f3, mely pete gyan\u00e1nt hamarosan bet\u0171ket rak a pap\u00edr t\u00e1ptalaj\u00e1ra, \u00e9s tal\u00e1n ez\u00e9rt, mert ennyire \u00e9lt, nem fogtam meg. Angyal viszont a tark\u00f3mhoz hajolt, n\u00e9h\u00e1ny vonz\u00f3 sz\u00f3t cs\u00f3kolt a f\u00fclembe, m\u00edg balj\u00e1val a kezem ut\u00e1n ny\u00falt, \u00e9s az ujjaimat finoman a tollnak t\u0171n\u0151 vaspondr\u00f3ra kulcsolta, v\u00e9g\u00fcl pedig, ahogy n\u0151 vezeti mag\u00e1ba a nemz\u0151vessz\u0151t, \u00fagy vezette r\u00e1 a kezem \u00e9s az arany-cs\u0151f\u00e9rget a sz\u0171z-feh\u00e9r papiruszra. Amikor elt\u0171nt bel\u0151lem a f\u00fclembe cs\u00f3kolt szavak borzong\u00e1sa, hallani v\u00e9ltem a k\u00f6r\u00f6ttem l\u00e9v\u0151k f\u00e9lmondatait is, a sz\u00fcneteket, ahogy mondat k\u00f6zben meg-meg\u00e1llnak, majd nekil\u00f3dulnak megint; hallottam, hogy van, aki m\u00e9g gondolkodik, s azt mondja: nem, ez \u00edgy nem j\u00f3!, de van, akib\u0151l m\u00e1r g\u00e1t n\u00e9lk\u00fcl d\u0151l a sz\u00f3, oldalsz\u00e1mra. Hallottam, hogy mi is duruzsolunk, s amint ezt f\u00fcleltem, egyszer csak felfedeztem a saj\u00e1t hangom is. Angyal lassan elengedte a k\u00e9zfejem \u00e9s hagyta, hogy meginduljak a pap\u00edron.<\/p>\n

Angyal sok\u00e1ig az any\u00e1mnak t\u0171nt. B\u00e1r nem n\u0151 volt. Igaz, nem is f\u00e9rfi. Finomnak, hozz\u00e1\u00e9rt\u0151nek, meg\u00e9rt\u0151nek gondoltam. De hamarosan r\u00e1j\u00f6ttem: egy legyint\u00e9s\u00e9ben is sz\u00e1zszor t\u00f6bb er\u0151 rejlik, mint ezer etet\u00e9sben. Ahogy telt-m\u00falt az id\u0151? \u2013 nem, ilyen nincs \u2013 egyre t\u00f6bbsz\u00f6r j\u00f6tt az asztalomhoz, m\u00edg h\u00e1trakulcsolt k\u00e9zzel, peckesen, figyelmesen fel \u00e9s al\u00e1 j\u00e1rk\u00e1lt a sorok k\u00f6z\u00f6tt. Sokszor riasztott meg azzal, hogy a pap\u00edr hely\u00e9n, egy v\u00e1ratlan pillanatban indig\u00f3k\u00e9k arc\u00e1t l\u00e1ttam. Eleinte nem mondott semmit \u00e9s mindig, mindig mosolygott. Nagy, k\u00e9k \u00e9s hideg mosollyal, sz\u00f3tlanul. Egyre gyakrabban helyezte val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen\u00fcl hossz\u00fa ujj\u00e1t a pap\u00edrra, egy mondatra, sz\u00f3ra, \u00e9s akkor az a mondat, az a sz\u00f3, mintha sose lett volna ott, egyszer\u0171en elt\u0171nt. K\u00e9s\u0151bb? Egyszer, amikor meg\u00e9rintette a k\u00e9ziratot elt\u0171nt egy eg\u00e9sz oldal, mire \u00e9n kiegyenesedtem \u00e9s b\u00e1tran, vakmer\u0151en n\u00e9ztem r\u00e1. Ekkor Angyal alig l\u00e1that\u00f3an, m\u00e9g mindig mosolyogva, k\u00e9t ujjal, ahogy mondom, k\u00e9t ujjal, j\u00e1t\u00e9kosan meglegyintett h\u00e1tulr\u00f3l, mintha azt mondan\u00e1: \u201eNono!\u201d L\u00e1ttam a mozdulatot. Egy ilyen mozdulat otthon, m\u00edg \u00e9ltem, a bar\u00e1ts\u00e1g biztos jele volt. A szeretet jele. A megbocs\u00e1t\u00e1s\u00e9. L\u00e1ttam a mozdulatot \u00e9s v\u00e1rtam azt a kellemes \u00e9rz\u00e9st, amit az eff\u00e9le legyint\u00e9s okoz. Kiss\u00e9 megbillentettem a fejem, hogy Angyal k\u00f6nnyebben adjon e mozdulattal \u00f6r\u00f6m\u00f6t, de amikor el\u00e9rt engem az a k\u00e9t ujj, amikor \u00e9pp csak meg\u00e9rintett, megd\u00f6bbentem, akkora \u00e9rz\u00e9s nyilallt a nyakamba, onnan pedig v\u00e9gigfutott rajtam, eg\u00e9szen a sarkamig. Nem f\u00e1jt, de percekig mozdulni se tudtam. Angyalnak nagy hatalma van, nem vit\u00e1s. Ha cs\u00f3kol, ha legyint, ha etet. Ha nincs itt \u00e9pp, akkor is. Korl\u00e1tlan hatalma. Amit mi, csak b\u00e9rl\u00fcnk t\u0151le.<\/p>\n

Egyszer lila fi\u00fa \u00edrt mellettem. Nem tudom mit. Volt olyan eset, hogy megk\u00e9rdeztem egy f\u00e9rfit:<\/p>\n

\u2013 Te mir\u0151l \u00edrsz?<\/p>\n

Azonnal, mint a k\u00e9s, \u00e1tsuhant felett\u00fcnk, hogy a fej\u00fcnk majd lev\u00e1gta, a j\u00f3l ismert \u00e9les, hideg, hiszt\u00e9rikus\u00a0pszt!<\/em>\u00a0A f\u00e9rfi, b\u00e1rmit \u00edrt is, gyors\u00edtott \u00e9s \u00e9n is jobbnak l\u00e1ttam a pap\u00edr f\u00f6l\u00e9 g\u00f6rnyedni \u00fajra. \u00cdgy h\u00e1t nem tudtam meg, a lila fi\u00fa min dolgozik. Angyal szok\u00e1s\u00e1hoz h\u00edven fel \u00e9s al\u00e1 j\u00e1rk\u00e1lt a sorok k\u00f6z\u00f6tt. Eleinte elment, oly messze, hogy nem is l\u00e1ttam, majd visszat\u00e9rt. Hol itt bukkant fel, hol ott. Egyre t\u00f6bbsz\u00f6r az eszel\u0151sen dolgoz\u00f3 fi\u00fa m\u00f6g\u00f6tt. Dob\u00e1lta a lapokat, a toll\u00e1t \u00fct\u00f6gette, szem\u00e9be hullott a haja, vibr\u00e1lt rajta az ing, kiv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6tt a homloka, az asztal alatt a l\u00e1b\u00e1t r\u00e1zta. Rossz\u00a0r\u00f3ta<\/em>\u00a0volt. A fi\u00fat figyeltem sunyin \u00e9s azon csod\u00e1lkoztam, Angyal mi\u00e9rt nem veszi \u00e9szre, hogy lazs\u00e1lok. A lila fi\u00fat fix\u00edrozta. Egyre t\u00f6bbet. V\u00e9g\u00fcl a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt meg\u00e1llt. L\u00e1ttam, olvassa a k\u00e9zirat\u00e1t. Nem l\u00e9pett hozz\u00e1 k\u00f6zelebb, nem hajolt be el\u00e9, ahogy nekem szokott, de egyre ink\u00e1bb el\u0151red\u0151lt. V\u00e9g\u00fcl \u00fagy levit\u00e1lt f\u00f6l\u00f6tte, ak\u00e1r egy csap\u00f3h\u00edd. Karja m\u00e1rv\u00e1nyos rajzolatot kapott, az\u00fark\u00e9k aur\u00e1j\u00e1n narancssz\u00edn\u0171 iriz\u00e1l\u00e1s jelentkezett \u2013 el\u0151sz\u00f6r l\u00e1ttam ilyet \u2013, majd egy v\u00e1ratlan pillanatban, gyors f\u00e9lfordulat ut\u00e1n, h\u00e1tulr\u00f3l, tark\u00f3n csapta a lila fi\u00fat, mint valami ostor. Nem legyint\u00e9s volt ez, hanem \u00fct\u00e9s. Felr\u00e9mlett, mit \u00e9reztem, amikor engem meglegyintett \u2013 \u00e9s megr\u00e9m\u00fcltem. \u201eMit \u00e9rezhet most az a fi\u00fa?\u201d Akinek nemcsak a feje, de eg\u00e9sz fels\u0151teste az asztallaphoz csap\u00f3dott; a pap\u00edrok, mint a pernyedarabok a magasba l\u00f6velltek, arccsontja \u00f6sszet\u00f6rte a tintatart\u00f3t; amikor az asztallap visszal\u00f3d\u00edtotta \u00e9s az \u00fct\u00e9s erej\u00e9t\u0151l h\u00e1traesett, orr\u00e1b\u00f3l patakzott a v\u00e9r. Angyal kibor\u00edtotta a sz\u00e9kb\u0151l, a nyak\u00e1ra \u00e1llt, hossz\u00fa mutat\u00f3ujj\u00e1val belet\u00fart v\u00e9rt\u0151l bubor\u00e9kos orr\u00e1ba, oly m\u00e9lyen, ahogy csak b\u00edrt; a fi\u00fa r\u00e9m\u00fclten meredt a s\u00f6t\u00e9tbe \u00e9s Angyal az\u00fark\u00e9k aur\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s hagyta, hogy Angyal ujja teljes eg\u00e9sz\u00e9ben t\u0171nj\u00f6n el az orr\u00e1ban, hogy olyan er\u0151szakosan kanalazzon onnan s\u0171r\u0171, csimb\u00f3kos v\u00e9rt, amit\u0151l az orrcimp\u00e1i beszakadnak, majd a v\u00e9res ujjal \u00edrjon valamit egy tiszta lapra, v\u00e9g\u00fcl a haj\u00e1n\u00e1l fogva felr\u00e1ngassa, \u00e9s a lap f\u00f6l\u00e9 tartva elolvastassa vele. Ledermedtem. Angyalt b\u00e1multam, ahogy haj\u00e1n\u00e1l fogva tartja a fi\u00fat az asztallap f\u00f6l\u00f6tt, mint a torokv\u00e1gott csirk\u00e9t a l\u00e1bas f\u00f6l\u00e9. Hallottam megint egy hangot, ami nem a fej\u00fcnk f\u00f6l\u00f6tt sepert \u00e1t, ink\u00e1bb az asztallapok alatt terjedt, ez is egyfajta\u00a0pszt<\/em>\u00a0volt, de csendesebb \u00e9s nem oly metsz\u0151. \u00c9n viszont tov\u00e1bb b\u00e1multam \u0151ket. V\u00e9g\u00fcl azon kaptam magam, hogy Angyal, m\u00edg tov\u00e1bbra is a v\u00e9rz\u0151 fi\u00fat tartja, engem n\u00e9z \u2013 \u00e9s m\u00e1r nem mosolyog. Olyan dermeszt\u0151 volt \u00edgy, mosoly n\u00e9lk\u00fcl, minden addigin\u00e1l k\u00e9kebben, hogy k\u00e9ptelen voltam f\u00e9lren\u00e9zni. Angyal az asztallapra ejtette a fi\u00fat, mint ragadoz\u00f3 a verg\u0151d\u0151 verebet, amikor j\u00f3val nagyobb zs\u00e1km\u00e1nyt l\u00e1t meg, s \u00fagy indult el fel\u00e9m, ak\u00e1r h\u00e9ja a gerle rem\u00e9ny\u00e9ben. \u00c9s \u00e9n csak akkor kapcsoltam. Gyorsan megszor\u00edtottam a tollat \u00e9s az asztallapra hajoltam, a lehet\u0151 legk\u00f6zelebb, egyr\u00e9szt, hogy ne l\u00e1ssam, mi t\u00f6rt\u00e9nik, m\u00e1sr\u00e9szt, hogyha Angyalt\u00f3l \u00e9n is kapok egy ostorcsap\u00e1st, min\u00e9l kev\u00e9sb\u00e9 \u00fcssem be magam. Kit\u00e1masztottam a l\u00e1bam, hal\u00e1lf\u00e9lelem sz\u00e1llt meg, \u00e9reztem Angyal fel\u00e9m k\u00f6zeled\u0151 hideg\u00e9t, \u00edrnom kellett valamit gyorsan, h\u00e1t pap\u00edrra vetettem a k\u00f6vetkez\u0151t:\u00a0Angyal k\u00f6zeledik, Angyal k\u00f6zeledik, egy k\u00e9kangyal j\u00f6n\u2026\u00a0<\/em>\u00c9s v\u00e1rtam, mikor t\u00f6r\u00f6m \u00f6ssze arcommal az asztallapot. De Angyal nem j\u00f6tt.<\/p>\n

Minden nap? Hetente? Havonta? Nem, itt nincs ilyen. Minden r\u00f3ta v\u00e9g\u00e9n j\u00f6nnek a talicsk\u00e1sok. Hol mindenkit\u0151l, hol csak egyesekt\u0151l szedik be az iratokat. A k\u00f6tegeket \u00e1trakj\u00e1k a katedr\u00e1ra, sorban, egym\u00e1s ut\u00e1n; \u00f6sszerendezik; a st\u00f3cok sark\u00e1t megt\u00f6rik, a k\u00f6tegeket megleveg\u0151ztetik, majd ki\u00fctik, hogy az oldaluk egyenes legyen. Angyal k\u00f6z\u00e9pen \u00e1ll, \u00e9s lassan ide-oda forog. Figyeli a hord\u00e1rokat. Figyeli a prefektusokat, akik itt-ott beleolvasnak az iratokba, majd mindet dosszi\u00e9kba rendezik. Nek\u00fcnk ez id\u0151 alatt is dolgozni kell. Akit\u0151l elveszik, szorong, hogy j\u00f3 lesz-e. Ha minden sim\u00e1n megy, az eg\u00e9szet eltolj\u00e1k valahov\u00e1, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem hozz\u00e1k vissza. Csak Angyal b\u0151r\u00e9n \u00e1t hallhatjuk viszont, nem sorr\u00f3l sorra, hanem egy\u00fctt, egyben, sokszor \u00f6sszekeverve m\u00e1sok\u00e9val, ha \u00e9pp vele szeretkez\u00fcnk, ha a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l esz\u00fcnk-iszunk, m\u00edg \u00e1tkarol, szor\u00edt, \u00f6lel, er\u0151sen, hidegen \u00e9s eszel\u0151sen. Csak a szimf\u00f3ni\u00e1t halljuk ilyenkor. Ha pedig valami m\u00e9gis visszaj\u00f6n, jaj annak, aki \u00edrta! Jaj akkor, ha Angyal a s\u00f6t\u00e9tb\u0151l dosszi\u00e9t hoz! Jaj annak, akinek k\u00e9zirat\u00e1t visszak\u00fcldt\u00e9k valahonnan \u2013 honnan? Ha tudn\u00e1nk! Akkor j\u00f6n Angyal, nem l\u00e9p, nem lebeg, nem rohan \u2013 suhan. Ny\u00edlik el\u0151tte a s\u00f6t\u00e9t, a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt pedig gomolyog. A dosszi\u00e9t maga el\u0151tt tartja, szinte tolja, ak\u00e1r egy betonlapot, hogy j\u00f3l l\u00e1ssuk: visszak\u00fcldtek valamit. \u00c9s rettegj\u00fcnk.<\/p>\n

Az els\u0151, akit l\u00e1ttam, szederjes v\u00e9nember volt. Hossz\u00fa, nagyon hossz\u00fa r\u00f3t\u00e1kban \u00edrt; kom\u00f3tosan, megfontoltan, \u00fagy sz\u00e1z\u00e9vnyire t\u0151lem. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg ezerszerte r\u00e9gebben, mint \u00e9n, m\u00e9gis, sose k\u00fcldtek neki vissza semmit. Hozz\u00e1 sose j\u00f6tt Angyal dosszi\u00e9val. Amikor k\u00f6zeledett fel\u00e9, nem suhant. Nem ny\u00edlt el\u0151tte a s\u00f6t\u00e9t, \u00e9s nem is gomolygott m\u00f6g\u00f6tte. Ink\u00e1bb imbolygott, ak\u00e1r egy f\u00e1klya l\u00e1ngja. A dosszi\u00e9 nyitva volt. Angyal lapozott benne, sz\u00f3rakozottan, ide-oda, mint aki mennyei magazint lapoz. Egy minut\u00e1ra az is fel\u00f6tl\u00f6tt bennem, hogy kiv\u00e9telesen dics\u00e9rni j\u00f6n, s\u0151t, azt rem\u00e9ltem, az \u00e9n dosszi\u00e9mat hozza. Velem esik meg el\u0151sz\u00f6r az, ami addig senkivel. Angyal nem mosolygott, de mintha der\u0171 \u00fclt volna a sz\u00e1ja sark\u00e1ban. Egyenest fel\u00e9m tartott \u2013 a pap\u00edr f\u00f6l\u00e9 hajoltam. \u00c9reztem a szel\u00e9t, amint elhaladt mellettem. Amikor oldalra pislantottam, csal\u00f3dottan l\u00e1ttam, hogy nem lass\u00edt, \u00e9s a szederjes \u00f6reghez megy. Meg\u00e1llt el\u0151tte, becsukta a mapp\u00e1t, f\u00e9l k\u00e9zzel a leveg\u0151be emelte, meglengette, \u00e9s alig l\u00e1that\u00f3 mosollyal n\u00e9zett az \u00f6regre, mint aki azt mondja: Ez igen. Le a kalappal! Az aggasty\u00e1n feln\u00e9zett. Higgadt volt \u00e9s szomor\u00fa. \u00cdr\u00f3b\u00fctyk\u00e9vel a tollsz\u00e1rat morzsolgatta. Angyal r\u00e1mosolygott, majd elfordult, mint aki m\u00e1ris menni k\u00e9sz\u00fcl, de v\u00e1ratlanul lend\u00fcletet vett, \u00e9s egy f\u00e9lfordulat ut\u00e1n, ahogy a lila fi\u00faval is tette, sz\u00e1jon v\u00e1gta a dosszi\u00e9val a szederjes embert, aki leesett a sz\u00e9kr\u0151l. Angyal k\u00f6r\u00fcl fortyogott a s\u00f6t\u00e9t, az\u00fark\u00e9k aur\u00e1ja sz\u00e9tterjedt a t\u00e9rben, \u00e9s odal\u00e9pett \u00e1ldozat\u00e1hoz. Nem mert\u00fck n\u00e9zni, mit tesz vele. \u00d3r\u00e1kig? Napokig? Hetekig tartott? Nem, itt nincs ilyen. R\u00f3t\u00e1kon \u00e1t. \u00cdrtunk \u00e9s el\u00e1jultunk, \u00edrtunk \u00e9s el\u00e1jultunk. Rettegt\u00fcnk \u00e9s \u00edrtunk, rettegt\u00fcnk \u00e9s \u00edrtunk. Angyal pedig k\u00ednozta az \u00f6reget. A k\u00edn szaga \u00f6rv\u00e9nylett a leveg\u0151ben. Angyal szavakra, hangokra szedte azt a lelket.\u00a0\u00d6tletekre<\/em>. Majd v\u00e9gigsepert az asztalok k\u00f6z\u00f6tt, j\u00f3 p\u00e1runkon er\u0151szakot tett, tint\u00e1val itatott, \u00e9s \u00fajra a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l etetett. Mi pedig nyelt\u00fck bel\u0151le a bocs\u00e1natot, mindaz\u00e9rt, amit meg se tett\u00fcnk m\u00e9g. Holnap? Holnaput\u00e1n? Nincs ilyen. Amit egyszer majd rosszul \u00edrunk meg. Vagy amit soha.<\/p>\n

Ma? Tegnap \u00f3ta? Egy ideje? Ilyen itt nincs. Tudom m\u00e1r, hogy ez itt a Pokol. Igen, a Pokolban \u00edrnak, s amit mi, pokolbeliek \u00edrunk, talicsk\u00e1ba rakj\u00e1k Angyal seg\u00e9dei \u00e9s \u00e1ttolj\u00e1k a Mennybe. Ott olvasnak. Sokan lehetnek mennyb\u00e9liek, hogy ennyit kell dolgoznunk itt. N\u00e9ha arra gondolok, \u00e1tmegyek oda. Nem \u00edrok, ink\u00e1bb \u00fcdv\u00f6z\u00fcl\u00f6k, de akkor meg\u00e9rkezik Angyal, hosszan szeretkezik velem, n\u00e9ha azt se tudom, ki kit kef\u00e9l, gyorsan megetet, veszi a tollat, \u00e9s v\u00e9rt sz\u00edv fel vele a v\u00e9n\u00e1mb\u00f3l, a kezembe adja, megcs\u00f3kol; engedi \u00fajra, hogy halljam a b\u0151r\u00e9n \u00e1t, ahogy a Mennyben engem is olvasnak. Ami sz\u00e9p bel\u0151lem, \u00edgy is, \u00fagy is, oda\u00e1t van. Ami pedig nem, \u00edgy is, \u00fagy is ezen a s\u00f6t\u00e9t, matt-fekete helyen, a K\u00e9kangyal h\u0171v\u00f6s mark\u00e1ban marad. Ha menni akarok m\u00e9gis? Leteper \u00e9s meggyal\u00e1z. \u00dct \u00e9s ver. Ujja, mint a penge. Karja, mint az ac\u00e9ll\u00e1nc. Liheg\u00e9se, ak\u00e1r a hajnali fagy. Angyal-k\u00e1p\u00f3. Addig \u00fctlegel\u2026 Meddig is? \u00d3r\u00e1kon \u00e1t? Napokig? Hetekig? Nem, itt nincs ilyen. Szakadatlan \u2013 alighanem az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gig.<\/p>\n

Tov\u00e1bb a K\u00e9k angyal c\u00edm\u0171 k\u00f6tetre<\/a><\/p>\n

A K\u00e9k angyal tov\u00e1bbi elbesz\u00e9l\u00e9se (Flaubert \u00e9s a divat)<\/a><\/p>\n

K\u00e9k angyal (Magvet\u0151, 2008)<\/a><\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Angyal r\u00e1mosolygott, majd elfordult, mint aki m\u00e1ris menni k\u00e9sz\u00fcl, de v\u00e1ratlanul lend\u00fcletet vett, \u00e9s egy f\u00e9lfordulat ut\u00e1n, ahogy a lila fi\u00faval is tette, sz\u00e1jon v\u00e1gta…Tov\u00e1bb<\/a><\/span><\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":174,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[99,76,79,74,139],"tags":[156,126,144,154,153,43,16,152,155],"yoast_head":"\n\ud83d\udd6e Centauri | K\u00e9k angyal - Darksite | Cenweb<\/title>\n<meta name=\"description\" content=\"Angyal r\u00e1mosolygott, majd elfordult, mint aki m\u00e1ris menni k\u00e9sz\u00fcl, de v\u00e1ratlanul lend\u00fcletet vett, \u00e9s egy f\u00e9lfordulat ut\u00e1n, ahogy a lila fi\u00faval is tette...\" \/>\n<meta name=\"robots\" content=\"index, follow\" \/>\n<meta name=\"googlebot\" content=\"index, follow, max-snippet:-1, max-image-preview:large, max-video-preview:-1\" \/>\n<meta name=\"bingbot\" content=\"index, follow, max-snippet:-1, max-image-preview:large, max-video-preview:-1\" \/>\n<link rel=\"canonical\" href=\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/375\/\" \/>\n<meta property=\"og:locale\" content=\"hu_HU\" \/>\n<meta property=\"og:type\" content=\"article\" \/>\n<meta property=\"og:title\" content=\"\ud83d\udd6e Centauri | K\u00e9k angyal - Darksite | Cenweb\" \/>\n<meta property=\"og:description\" content=\"Angyal r\u00e1mosolygott, majd elfordult, mint aki m\u00e1ris menni k\u00e9sz\u00fcl, de v\u00e1ratlanul lend\u00fcletet vett, \u00e9s egy f\u00e9lfordulat ut\u00e1n, ahogy a lila fi\u00faval is tette...\" \/>\n<meta property=\"og:url\" content=\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/375\/\" \/>\n<meta property=\"og:site_name\" content=\"Darksite | Cenweb\" \/>\n<meta property=\"article:published_time\" content=\"2020-04-25T04:35:41+00:00\" \/>\n<meta property=\"article:modified_time\" content=\"2023-02-21T00:26:48+00:00\" \/>\n<meta property=\"og:image\" content=\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-content\/uploads\/2020\/04\/1000-dolgoz\u00f3-25-e1676930010476.jpg\" \/>\n\t<meta property=\"og:image:width\" content=\"920\" \/>\n\t<meta property=\"og:image:height\" content=\"690\" \/>\n<meta name=\"twitter:card\" content=\"summary_large_image\" \/>\n<script type=\"application\/ld+json\" class=\"yoast-schema-graph\">{\"@context\":\"https:\/\/schema.org\",\"@graph\":[{\"@type\":\"WebSite\",\"@id\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/#website\",\"url\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/\",\"name\":\"Darksite | Cenweb\",\"description\":\"\\ud83d\\udd78 Cenweb\",\"potentialAction\":[{\"@type\":\"SearchAction\",\"target\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/?s={search_term_string}\",\"query-input\":\"required name=search_term_string\"}],\"inLanguage\":\"hu\"},{\"@type\":\"ImageObject\",\"@id\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/375\/#primaryimage\",\"inLanguage\":\"hu\",\"url\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-content\/uploads\/2020\/04\/1000-dolgoz\\u00f3-25-e1676930010476.jpg\",\"width\":920,\"height\":690},{\"@type\":\"WebPage\",\"@id\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/375\/#webpage\",\"url\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/375\/\",\"name\":\"\\ud83d\\udd6e Centauri | K\\u00e9k angyal - Darksite | Cenweb\",\"isPartOf\":{\"@id\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/#website\"},\"primaryImageOfPage\":{\"@id\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/375\/#primaryimage\"},\"datePublished\":\"2020-04-25T04:35:41+00:00\",\"dateModified\":\"2023-02-21T00:26:48+00:00\",\"author\":{\"@id\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/#\/schema\/person\/d48d90ae41f5347df7561551d106cd46\"},\"description\":\"Angyal r\\u00e1mosolygott, majd elfordult, mint aki m\\u00e1ris menni k\\u00e9sz\\u00fcl, de v\\u00e1ratlanul lend\\u00fcletet vett, \\u00e9s egy f\\u00e9lfordulat ut\\u00e1n, ahogy a lila fi\\u00faval is tette...\",\"inLanguage\":\"hu\",\"potentialAction\":[{\"@type\":\"ReadAction\",\"target\":[\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/375\/\"]}]},{\"@type\":[\"Person\"],\"@id\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/#\/schema\/person\/d48d90ae41f5347df7561551d106cd46\",\"name\":\"Centauri\",\"image\":{\"@type\":\"ImageObject\",\"@id\":\"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/#personlogo\",\"inLanguage\":\"hu\",\"url\":\"https:\/\/secure.gravatar.com\/avatar\/2d3228ee88e63756fb9b30f372299516?s=96&d=mm&r=g\",\"caption\":\"Centauri\"}}]}<\/script>\n<!-- \/ Yoast SEO plugin. -->","_links":{"self":[{"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/375"}],"collection":[{"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=375"}],"version-history":[{"count":6,"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/375\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":18066,"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/375\/revisions\/18066"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/media\/174"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=375"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=375"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=375"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}