Semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s. Csak mocskosul d\u00f6g\u00f6s. \u00c9s t\u00e9nyleg: n\u00e9ha – vagy gyakran? -, ha nekiv\u00e1gunk az \u00e9jszak\u00e1nak, sokszor nem a rem\u00e9nyt, nem a j\u00f3t, \u00e9s nem a vil\u00e1goss\u00e1got keress\u00fck, mint ink\u00e1bb b\u00e1rmit, de legink\u00e1bb valami vag\u00e1ny, mocskos kis kalandot; olyasmit, amib\u0151l azt\u00e1n nem k\u00f6vetkezik semmi, j\u00f3 biztosan nem, de ami aznap megment minket att\u00f3l, hogy ne t\u00f6rt\u00e9njen az \u00e9gvil\u00e1gon semmi, megment minket att\u00f3l, hogy arra az est\u00e9re, arra az \u00e9jszak\u00e1ra soha t\u00f6bb\u00e9 ne eml\u00e9kezz\u00fcnk. Felejt\u00e9s ellen j\u00f3 a rossz is. Mindegy, hogy egy \u00e9jszaka rendk\u00edv\u00fcl sz\u00e9p \u00e9s \u00fcdv\u00f6s vagy pokolian mocskos, eml\u00e9kezetes lehet \u00edgy is \u00fagy is. Van az a helyzet, amikor csak az id\u0151, a felejt\u00e9s meg\u00e1ll\u00edt\u00e1sa a c\u00e9l.<\/p>\n\n\n