{"id":17324,"date":"2020-05-04T07:27:46","date_gmt":"2020-05-04T07:27:46","guid":{"rendered":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/?p=17324"},"modified":"2023-02-21T00:54:53","modified_gmt":"2023-02-21T00:54:53","slug":"utazas-a-nagyvarosba","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/centauriweb.hu\/darksite\/utazas-a-nagyvarosba\/","title":{"rendered":"\ud83e\uddfe Utaz\u00e1s a nagyv\u00e1rosba"},"content":{"rendered":"
\n
\u00c9rtem, mi\u00e9rt mondja ap\u00e1m egyre t\u00f6bbsz\u00f6r, hogy \u00e9szakra kell menni, ott kell \u00e9p\u00edteni egy szer\u00e9ny fah\u00e1zat, isten h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tti, lakatlan zugban, mert h\u00e1rom dolog lesz fontos a j\u00f6v\u0151ben: a v\u00edz, a h\u00fas, \u00e9s a fa. Hamarosan semmi m\u00e1s nem sz\u00e1m\u00edt.<\/h5>\n
\n<\/blockquote>\n

\"\"<\/a>Ap\u00e1m any\u00e1mk\u00e9nt nevel, b\u00e1r minden m\u00e1sodik h\u00e9t szombatj\u00e1n any\u00e1m is elj\u00f6n hozz\u00e1nk Great Green Woodsba, \u00e9s ezt a l\u00e1togat\u00e1si-rendet olyan szigor\u00faan tartja, hogy voltak\u00e9pp csak ez szervezi az \u00e9let\u00fcnket \u2013 ap\u00e1m\u00e9t \u00e9s az eny\u00e9met is. Mert a fennmarad\u00f3 tizenh\u00e1rom napban is jelenval\u00f3, nem tudom, mik\u00e9nt lehets\u00e9ges ez, de \u00edgy van. Ap\u00e1mon csak \u00e9rzem, hogy l\u00e1tja \u0151t akkor is, amikor a t\u00e1volban \u00e9l, \u00e9n viszont tudom magamr\u00f3l: l\u00e1tom minden nap. Olyan, ak\u00e1r az \u00e1rny\u00e9k; sz\u00fcntelen\u00fcl l\u00e1tom, de mintha csak egy n\u0151alak\u00fa p\u00e1rafolt volna az ablakomon \u2013 gy\u00f6ngyh\u00e1zf\u00e9ny\u0171 aur\u00e1ja van; \u00e1ttetsz\u0151, t\u00fcn\u00e9keny, finom, \u00e9s illatos. \u00c9s b\u00e1r tavaly \u0151sszel m\u00e1r elm\u00faltam harminckett\u0151, ez az aura m\u00e9g mindig gyermekk\u00e9nt viszonyul hozz\u00e1m \u2013 amint any\u00e1m is, minden m\u00e1sodik h\u00e9t szombatj\u00e1n.
\n\u00dagy gondolom, m\u00e1r egy\u00e9vesen is \u00e9reztem \u00e9s \u00e9rtettem a hi\u00e1ny\u00e1t, pontosabban azt, hogy lehetn\u00e9k vele gyakrabban is, \u00e9s az elmondhatatlanul \u00e9des \u00e9rz\u00e9s lenne, ez\u00e9rt nem t\u00falz\u00e1s azt \u00e1ll\u00edtani, minden m\u00e1sodik szombat beteljes\u00fcl\u00e9st \u00edg\u00e9r. Nemcsak \u00edg\u00e9r, hanem ad is, mivel olyan sosem volt m\u00e9g, hogy any\u00e1m ne lett volna fent azon a buszon, amit mindig \u00e9n v\u00e1rok a keresztez\u0151d\u00e9sben, \u00e9s ett\u0151l persze m\u00e1r a p\u00e9ntek \u00e9jjel is v\u00e9gzetesen \u00e9des; ugyanakkor mindig nyugtalan, mert k\u00ednz\u00f3 a hi\u00e1nya, \u00e9s olyan k\u00e9rd\u00e9sek motoszk\u00e1lnak hajnalig, mint az, hogy mi\u00e9rt nem j\u00f6n soha egy kicsit kor\u00e1bban? P\u00e9ld\u00e1ul p\u00e9ntek este. Mi\u00e9rt nem marad legal\u00e1bb egyszer az eg\u00e9sz h\u00e9tv\u00e9g\u00e9re, mi\u00e9rt megy el mindig a f\u00e9lhetes, szombatesti busszal, mi\u00e9rt nem v\u00e1rja meg a negyedt\u00edzest, a m\u00e1snap reggelt vagy a vas\u00e1rnapi eb\u00e9det, amit ap\u00e1m olyan gonddal k\u00e9sz\u00edt harminck\u00e9t \u00e9ve, mintha r\u00e9g halott nagysz\u00fcleim helyett a nagyap\u00e1m \u00e9s nagyany\u00e1m is volna. Ap\u00e1m az \u00e9n csal\u00e1dom, az \u0151 odaad\u00f3 sokoldal\u00fas\u00e1ga p\u00f3tolja a fam\u00edli\u00e1t, de k\u00e9ts\u00e9gtelen: t\u00e1voli any\u00e1m l\u00e1togat\u00e1sai n\u00e9lk\u00fcl ez a dinasztia \u2013 amelynek \u00e9n kiv\u00e9telezettje \u00e9s tr\u00f3n\u00f6r\u00f6k\u00f6se vagyok \u2013 f\u00e9lnap alatt bomlana f\u00f6l v\u00e9gleg.
\nAny\u00e1m kereken egy \u00e9vet volt vel\u00fcnk. November hetedik\u00e9n sz\u00fclt meg, pontosan a ki\u00edr\u00e1snak megfelel\u0151en; ap\u00e1m s\u0171r\u0171 k\u00f6dben, szit\u00e1l\u00f3 \u00f3nes\u0151ben vezette ki \u0151t a taxihoz, amely tapogat\u00f3zva haladt az \u00e9gerl\u00e1p-erd\u0151k k\u00f6z\u00f6tt kanyarg\u00f3, sikaml\u00f3s \u00faton. Mosolyogva mes\u00e9lik mindig, hogy \u201eudvarias magzat\u201d voltam, megv\u00e1rtam a h\u00edrad\u00f3 v\u00e9g\u00e9t, amit egy\u00fctt n\u00e9ztek minden este, mivel ap\u00e1m olthatatlan \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st mutat a vil\u00e1g dolgai ir\u00e1nt, any\u00e1m pedig \u00e1h\u00edtattal viszonyul ap\u00e1mhoz. A vacsor\u00e1t viszont m\u00e1r nem v\u00e1rtam meg, amint lement a szign\u00e1l \u00e9s ap\u00e1m megter\u00edtett, kezdet\u00e9t vette any\u00e1m vaj\u00fad\u00e1sa. Ezut\u00e1n vitt a taxi minket a novemberi l\u00fagokt\u00f3l ny\u00e1kos kisv\u00e1rosba. Any\u00e1m nem akarta, hogy ap\u00e1m vele legyen, egyed\u00fcl sz\u00fclt meg harminch\u00e9t perc leforg\u00e1sa alatt, \u00e9s 365 napig maradt velem. K\u00f6vetkez\u0151 \u00e9v november hetedik\u00e9n, amikor szint\u00e9n k\u00f6d volt \u00e9s \u00f3nes\u0151 esett, \u00f6sszecsomagolt, \u00e9s ugyanazzal a taxival, ami kor\u00e1bban sz\u00fclni vitte, elment \u00f6r\u00f6kre. M\u00e1snap j\u00f6tt vil\u00e1gra ap\u00e1m els\u0151 ahal-tekini csik\u00f3ja, Zinfandel, \u00e9s aznap ittam \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r l\u00f3tejjel kevert dadatejet. A dad\u00e1m az els\u0151 k\u00e9t \u00e9vben heti h\u00e1rom alkalommal l\u00e1togatott \u00e9s szoptatott, any\u00e1m k\u00e9t \u00e9ves koromig k\u00e9thetente. Hat\u00e9ves koromig kaptam l\u00f3tejet, ap\u00e1m szerint, ebb\u0151l a tejb\u0151l \u2013 \u00e9s neveltet\u00e9semb\u0151l \u2013 ered a korl\u00e1tlan szabads\u00e1g ut\u00e1ni olthatatlan szomjam. Any\u00e1m szerint ennek a tejnek k\u00f6sz\u00f6nhetem a b\u0151r\u00f6m simas\u00e1g\u00e1t, a hajam f\u00e9ny\u00e9t, \u00e9s a hajl\u00e9konys\u00e1gomat. Lehet, hogy ez \u00edgy igaz, de azt ma sem tudom, mi\u00e9rt ment el, honnan \u00e9rkezik, mi\u00e9rt nem megy\u00fcnk ki el\u00e9 a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1sra, mi\u00e9rt megyek el\u00e9 mindig egymagamban, mi\u00e9rt nem maradt m\u00e9g egy \u00e9vet, s mi\u00e9rt \u00e9pp k\u00e9thetente j\u00f6n.<\/p>\n

Ezeket a szombatokat sosem hagyja ki, \u00e9n is mindig itt v\u00e1rom, most el\u0151sz\u00f6r t\u0171nik \u00fagy, hogy nem tal\u00e1lkozunk. Ap\u00e1m azt szeretn\u00e9, ha krisztusi korba \u00e9rve elmenn\u00e9k vil\u00e1got l\u00e1tni a nagyv\u00e1rosba, legal\u00e1bb n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tre, mivel sosem j\u00e1rtam ott. Igaz is, ki sem tettem a l\u00e1bam innen, nem j\u00e1rtam b\u00f6lcs\u00f6d\u00e9be, \u00f3vod\u00e1ba, de m\u00e9g iskol\u00e1ba sem, ap\u00e1m szerint az\u00e9rt, mert t\u00fal okos \u00e9s \u201et\u00f6bbre hivatott\u201d vagyok. L\u00e1tom a t\u00e9v\u00e9ben, hogy mennyi-mennyi ember szaladg\u00e1l a vil\u00e1gban, milli\u00f3s nagyv\u00e1rosok, bombasztikus metropoliszok \u00e9lednek egyre-m\u00e1sra, felh\u0151karcol\u00f3k \u00e9p\u00fclnek fel \u00e9s omlanak le, vannak olyan h\u00e1zak, ahol ezer ember eszik egyetlen \u00e9tteremben, \u00e1m \u00e9n eg\u00e9sz \u00e9letem sor\u00e1n tal\u00e1n, ha sz\u00e1z embert l\u00e1ttam.
\nMost is ap\u00e1m\u00e9k t\u0171nnek a vil\u00e1g k\u00f6zep\u00e9nek. Amikor azt olvasom valahol: emberis\u00e9g, r\u00e1juk gondolok csak, mintha any\u00e1m lenne a paradicsombeli, sz\u0171z \u00e9s mez\u00edtelen \u00c9va, ap\u00e1m pedig a Genezis \u00c1d\u00e1mja, testv\u00e9rem persze nincs, n\u00e9ha hi\u00e1nyzik, \u00e9s \u00fagy \u00e9rzem, van is valahol, K\u00e1in a neve, \u00e9s meg\u00f6lt engem, tudom, de nem b\u00e1nom, mert itt van ap\u00e1m, aki mindenre megtan\u00edtott. Mindig jelesre vizsg\u00e1ztam, az \u0151 seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel p\u00e1rhuzamosan v\u00e9geztem el h\u00e1rom egyetemet, n\u00e9gy diplom\u00e1t szereztem, s mindegyikn\u00e9l \u0151 volt a konzulensem. H\u00e9t nyelven \u00edrok, olvasok \u00e9s besz\u00e9lek foly\u00e9konyan, \u00e9s nemcsak lovakat tartunk, hanem huszonhatezer k\u00f6nyvet is, majd\u2019 mindegyiket elolvastam, a Bibli\u00e1t h\u00e9ber\u00fcl, az Ili\u00e1szt \u00f3g\u00f6r\u00f6g\u00fcl, az Ulyssesb\u0151l \u00faj ford\u00edt\u00e1st is k\u00e9sz\u00edtettem, \u00e9s amikor vegy\u00e9sznek is felvettek, az ist\u00e1ll\u00f3 v\u00e9g\u00e9hez \u00e9p\u00edtett f\u00e9szer hely\u00e9n, a pince felett ap\u00e1m labort is berendezett. Akad n\u00e9h\u00e1ny k\u00f6z\u00f6s szabadalmunk, de mindent \u0151 int\u00e9zett, \u00e9n csak tanultam, figyeltem, olvastam, s\u00e9t\u00e1ltam, ettem-ittam, jegyzeteltem, \u00e9s napi h\u00e1rom \u00f3r\u00e1ban a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcli teend\u0151kn\u00e9l seg\u00e9dkeztem.<\/p>\n

Csod\u00e1latos k\u00f6nyveket hoz mindig \u00e9s mindent elolvas velem. Mindent mindig megbesz\u00e9l\u00fcnk, h\u00e9tsz\u00e1ztizenk\u00e9t ed\u00e9nynyal\u00e1bos n\u00f6v\u00e9ny- \u00e9s tizenh\u00e9t mohafajt fedezt\u00fcnk fel a patak ment\u00e9n, \u00e9s t\u00edz \u00e9ves koromt\u00f3l sz\u00e1m\u00edtva \u2013 ami\u00f3ta madarakkal is foglalkozunk \u2013 k\u00e9tsz\u00e1ztizenh\u00e1rom f\u00e9le sz\u00e1rnyast figyelt\u00fcnk meg az udvaron, n\u00e9gyszer l\u00e1ttunk \u00fcst\u00f6k\u00f6st, \u00e9s k\u00e9tszer \u00e9szlelt\u00fcnk teljes napfogyatkoz\u00e1st, amib\u0151l a m\u00e1sodik \u00e9pp any\u00e1m egyik l\u00e1togat\u00e1s\u00e1ra esett. \u00c9gsz\u00ednk\u00e9k, k\u00f6nny\u0171 t\u00fcllruh\u00e1ban \u00fclt az \u00e1rny\u00e9kba burkol\u00f3z\u00f3 teraszon; ap\u00e1m az els\u00f6t\u00e9t\u00fcl\u0151 Napot n\u00e9zte bekormozott \u00fcvegen \u00e1t, any\u00e1m ink\u00e1bb ap\u00e1m s\u00f6t\u00e9t arc\u00e1t leste, \u00e9n meg any\u00e1m ragyog\u00e1s\u00e1t ittam \u00fagy, mint hajdan\u00e1n a b\u00e1rsonyos l\u00f3tejet. \u00dagy eml\u00e9kszem szerelemmel n\u00e9zett ap\u00e1mra, b\u00e1r sosem l\u00e1ttam olyat, hogy meg\u00e9rintette volna; ann\u00e1l t\u00f6bbsz\u00f6r \u00e9reztem ap\u00e1mon, szeretn\u00e9 \u00e1tkarolni \u0151t, legh\u0151bb v\u00e1gya szerint elmer\u00fclne any\u00e1m istenn\u0151i p\u00e1r\u00e1iban, mik\u00e9nt \u00e9n is; \u00e9n valami olyasmiben, ami pl\u00e1t\u00f3i \u00e9s megnyugtat\u00f3, ap\u00e1m ink\u00e1bb mindabban, ami any\u00e1mban tal\u00e1n m\u00e1r a kezdetekt\u0151l kezdve h\u00e9rakleitoszi \u00e9s nyugtalan\u00edt\u00f3.<\/p>\n

De b\u00e1rmennyit k\u00e9peztem is magam, b\u00e1rmire ok\u00edtott is, ap\u00e1m mindig t\u00f6bbet tud n\u00e1lam. Mindig egyet\u00e9rt\u00fcnk, mindig tanulok t\u0151le valamit, mindent megbesz\u00e9l\u00fcnk, de azt nem tudom m\u00e9g, any\u00e1m mi\u00e9rt csak h\u00e1romsz\u00e1z\u00f6tvenhat napot maradt vel\u00fcnk, mi\u00e9rt csak k\u00e9thetente j\u00f6n, s \u00fajabban felvet\u0151dik bennem az a k\u00e9rd\u00e9s is, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n mi\u00e9rt j\u00f6n m\u00e9g? B\u00e1r tudom, mert \u00e9rzem, cs\u00fcggeteg szeretete is szokatlanul er\u0151s, im\u00e1d engem, ap\u00e1mat nemk\u00fcl\u00f6nben, m\u00e9gis, mi dolga lehet a nagyvil\u00e1gban, hogy csak minden tizennegyedik napj\u00e1t adja nek\u00fcnk, s most \u00fagy t\u0171nik, m\u00e9g ez is, harminck\u00e9t \u00e9v ut\u00e1n ez a szombat is kimaradhat. M\u00e1r ha sz\u00f3fogad\u00f3 fi\u00fa leszek, \u00e9s a nagyv\u00e1rosba megyek vil\u00e1got l\u00e1tni. \u00c1m arra gondolok egy \u00e9jjel, elalv\u00e1s el\u0151tt, hogy a sok-sok ember k\u00f6z\u00f6tt felbukkanhat any\u00e1m is, \u00e9s tal\u00e1n m\u00e1r kedden vele tal\u00e1lkozom, tal\u00e1n m\u00e1r az els\u0151 napon megpillantom \u0151t egy szupermarket forg\u00f3ajtaj\u00e1ban, tal\u00e1n m\u00e1r az els\u0151 metr\u00f3n\u00e1l \u0151t hozza szembe a mozg\u00f3j\u00e1rda. Elalszom, \u00e1lmomban l\u00e1tom is, m\u00e1r messzir\u0151l l\u00e1tom, amint felfel\u00e9 j\u00f6n, \u00e9n lefel\u00e9 tartok, kiny\u00fajtja a kez\u00e9t, \u00e9n is ny\u00fajtom az eny\u00e9met, s ahogy elviszi mellettem a l\u00e9pcs\u0151, egy pillanatra meg\u00e9rintj\u00fck egym\u00e1st. L\u00e1gyan s\u00farol, mint egy t\u00e1volr\u00f3l utol\u00e9r\u0151, d\u00e9lvid\u00e9ki szell\u0151, t\u00f6meg vesz k\u00f6r\u00fcl minket, megillet\u0151dve b\u00e1mulnak r\u00e1nk, azt hiszik, r\u00e9gi szerelmesek, b\u00e9k\u00e9ben elv\u00e1lt szerelmesek vagyunk. Azt v\u00e1rom, intsen, sz\u00f3ljon hozz\u00e1m a b\u00fazavir\u00e1gk\u00e9k, m\u00e9lab\u00fas, rem\u00e9nyvesztett szeme, \u00e9s mondja: gyere fel, a l\u00e9pcs\u0151sor v\u00e9g\u00e9n v\u00e1rlak. De nem, elt\u00f6rp\u00fcl a t\u00f6megben, nem n\u00e9z vissza, olyan \u00e9rz\u00e9s, mintha most l\u00e1tn\u00e1m \u0151t utolj\u00e1ra; mintha nem a v\u00e1rosban tal\u00e1ln\u00e9k r\u00e1, hanem kint, a mez\u0151n, \u00e9s elszaladna, b\u00fazavir\u00e1gg\u00e1 v\u00e1lna egy v\u00e9get nem \u00e9r\u0151, pipacsokkal fert\u0151z\u00f6tt b\u00fazat\u00e1bla tarka lepl\u00e9ben. Arra gondolok, ink\u00e1bb maradtam volna otthon, v\u00e1rtam volna ki a szombatot t\u00fcrelmesen, ahogy harminck\u00e9t \u00e9vig mindig kiv\u00e1rtam. \u00dagy \u00e9rzem, megszegtem a rendet, amikor a v\u00e1rosba mentem, pontosabban azzal, hogy any\u00e1mat szombat helyett m\u00e1r kedden megtal\u00e1ltam, \u00e9s most b\u00fcntet\u00e9s\u00fcl nem l\u00e1thatom viszont soha t\u00f6bb\u00e9 \u2013 ezt \u00e1lmodom. R\u00e9m\u00e1lom ez, pedig sosem voltak r\u00e9m\u00e1lmaim, csak most, amikor ap\u00e1m a nagyv\u00e1rosba k\u00fcld, \u00e9s \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r az fenyeget, hogy nem leszek itt szombaton, itt, ahol bizony\u00e1ra \u00e9pp aznap fog \u00e1tsz\u00e1llni a k\u00e9tsz\u00e1ztizennegyedik mad\u00e1rfaj, amikor a nagyv\u00e1ros aszfaltj\u00e1n sz\u00e9delgek. Nem is \u00e9rdekel, mi van ott; nem hiszem, hogy t\u00f6bbet tudhatn\u00e9k meg, ha odamegyek, b\u00e1r ap\u00e1m okos, \u00edgy tartja az eg\u00e9sz k\u00f6rny\u00e9k, ezt mondja any\u00e1m, \u00e9s \u00e9n is \u00edgy gondolom, teh\u00e1t m\u00e9gis a nagyv\u00e1rosba kell mennem, ha egyszer \u0151 \u00edgy l\u00e1tja j\u00f3nak.<\/p>\n

Ap\u00e1m se tudja megmondani, mi\u00e9rt nem \u00e1lmodok. Illetve \u00e1lmodok \u00e9n, de mindig csak azt, ami a birtokon t\u00f6rt\u00e9nik: hogy egy\u00fctt reggeliz\u00fcnk a verand\u00e1n, \u00e9s ap\u00e1m \u00faj k\u00f6nyveket ad. A h\u00edres Thomson-f\u00e9le szerves-k\u00e9mia leg\u00fajabb, jav\u00edtott kiad\u00e1sa nagyobb, mint a k\u00e9tkil\u00f3s rozskeny\u00e9r, a R\u00e9szecskegyors\u00edt\u00e1s \u00fatja c\u00edm\u0171 k\u00f6tet sokkal kisebb, \u00fagy tizen\u00f6t deka lehet, viszont bibliofiloknak val\u00f3di remekm\u0171: izgalmas sz\u00ednek, v\u00f6r\u00f6s, fekete \u00e9s k\u00e9k, vajaz\u00e1s k\u00f6zben lapozgatunk benne, \u00e9s l\u00e1tjuk, hogy nagyon tiszta szerkeszt\u00e9s\u0171, l\u00e9nyegre t\u00f6r\u0151, m\u00e9gis progressz\u00edv k\u00f6nyvecske, igazi \u00fati-olvasm\u00e1ny. Aj\u00e1nlja is ap\u00e1m, ezt vigyem, amikor a nagyv\u00e1rosba megyek, lesz id\u0151m a vonaton, de ha akarok, n\u00e9zel\u0151dhetek vagy fot\u00f3zhatok, azt\u00e1n b\u00fcszk\u00e9n mutatja, hogy v\u00e9gre \u00fajra k\u00f6tette a gyermekkoromban rongyosra olvasott \u00e9s kiss\u00e9 m\u00e1r idej\u00e9tm\u00falt Holics-f\u00e9le fizikak\u00f6nyveket. Mindk\u00e9t kiad\u00e1s\u00e1t, a z\u00f6ldet meg a pirosat is. K\u00e9s\u0151bb megmutatja a j\u00f6v\u0151 heti lovakat, ezek v\u00e1rnak majd r\u00e1m itt, ha visszat\u00e9rek. Kiter\u00edti a fot\u00f3kat, megk\u00e9rdezi, mit l\u00e1tok, mire kisz\u00farom az egyik m\u00e9nt: hib\u00e1s a bal lapocka \u00e1ll\u00e1sa, d\u00edjugrat\u00f3nak val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nem lesz j\u00f3. G\u0151z\u00f6l\u00f6g a tea, a keny\u00e9r p\u00f3rusaiba lassan olvad be a vaj. Olvastam m\u00e1r ezt valahol, azt hiszem, hogy a keny\u00e9r p\u00f3rusaiba olvad be a vaj, igen, rendk\u00edv\u00fcl sokat olvasok, hisz \u00edgy neveltek. A kar\u00e1m fel\u0151l r\u00e9gi lovaink nyer\u00edtenek, j\u00f3l tudj\u00e1k, hamarosan \u00e1tengedj\u00fck \u0151ket a legel\u0151re, azt\u00e1n szinte \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl borul be az \u00e9g a nemr\u00e9g kasz\u00e1lt r\u00e9t f\u00f6l\u00f6tt. \u00d6sszeszedj\u00fck a t\u00e1ny\u00e9rokat, ap\u00e1m elmosogat, felseprek, \u0151 a mez\u0151re megy, \u00e9n pedig a k\u00f6nyvt\u00e1rszob\u00e1ba. Ezt \u00e1lmodom, \u00e9s a reggeli v\u00e9g\u00e9n fel\u00e9bredek. Nem csod\u00e1lkozom, hogy azt\u00e1n val\u00f3ban a verand\u00e1n reggeliz\u00fcnk. P\u00e9ntek \u00e9jente pedig, ha siker\u00fcl m\u00e9gis elaludnom, azt \u00e1lmodom: p\u00e9nteki est van, nyugtalanul forgol\u00f3dom, \u00e9s az j\u00e1r a fejemben egyre: mi\u00e9rt nem j\u00f6n any\u00e1m kor\u00e1bban, \u00e9s mi\u00e9rt nem marad tov\u00e1bb egyszer? Szombat \u00e9jjel meg ezt: any\u00e1m elment, ism\u00e9t a negyedhatos busszal, pedig mint mindig, ez\u00fattal is abban rem\u00e9nykedtem, hogy kicsit tov\u00e1bb marad. K\u00e9rdezem ap\u00e1mat:
\n\u2013 Mi\u00e9rt nem \u00e1lmodok \u00e9n sohasem m\u00e1st, mi\u00e9rt mindig csak azt, ami t\u00e9nylegesen van, mintha az \u00e1lom csak a realit\u00e1s sz\u00f6gelt\u00e9r\u00e9se volna?
\nDe erre nem ad v\u00e1laszt m\u00e9g az \u0151 kim\u0171velt k\u00fatf\u0151je sem.
\n\u00c9rtem, mi\u00e9rt mondja ap\u00e1m egyre t\u00f6bbsz\u00f6r, hogy \u00e9szakra kell menni, ott kell \u00e9p\u00edteni egy szer\u00e9ny fah\u00e1zat, isten h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tti, lakatlan zugban, mert h\u00e1rom dolog lesz fontos a j\u00f6v\u0151ben: a v\u00edz, a h\u00fas, \u00e9s a fa. Hamarosan semmi m\u00e1s nem sz\u00e1m\u00edt. \u00c9szakon mindh\u00e1rom van: krist\u00e1lytiszta forr\u00e1sv\u00edz a tengerszemekben \u2013 mintha any\u00e1m t\u00fcrk\u00edz-term\u00e9szet\u0171 szem\u00e9nek ezerszeres nagy\u00edt\u00e1s\u00e1t l\u00e1tn\u00e1nk \u2013, v\u00e9gel\u00e1thatatlan erd\u0151k, \u00e9s lazacok a vizekben. \u00c9rtem, mi\u00e9rt mondja, \u00e9s egyet\u00e9rtek: ha gazdagok lenn\u00e9nk, akkor a Bering-szoros k\u00f6rny\u00e9ki siv\u00e1r f\u00f6ldekbe fektetn\u00e9nk minden vagyonunkat, mert harminc \u00e9v m\u00falva ott mennek \u00e1t a legfontosabb haj\u00f3z\u00e1si \u00fatvonalak; olyan v\u00e1ros n\u0151 f\u00f6l majd ott a semmib\u0151l, keresked\u0151k \u00e9s kik\u00f6t\u0151k nagyv\u00e1rosa, mint New York, \u00e9s \u00e9pp\u00fagy v\u00e1s\u00e1roln\u00e1k meg t\u0151l\u00fcnk azt a sokat \u00e9r\u0151 kop\u00e1rs\u00e1got a n\u00e1lunkn\u00e1l is gazdagabbak, mint ahogy annakidej\u00e9n New York v\u00e1s\u00e1rolta meg Manhattan sziget\u00e9t. \u00c9rtem \u00e9n, tudom, mivel j\u00e1r, ha v\u00e9gleg megny\u00edlik az \u00c9szakkeleti-\u00e1tj\u00e1r\u00f3, mi lesz akkor, ha a Jeges-tengert elbor\u00edtj\u00e1k az orosz olajkutak, de nem \u00e9rtem, mi\u00e9rt kellene heteket id\u0151zn\u00f6m a nagyv\u00e1rosban? \u00c9s mi\u00e9rt \u00e9pp azon a h\u00e9ten induljak, amikor any\u00e1m l\u00e1togat\u00e1sa esed\u00e9kes? Ap\u00e1m k\u00e9ttucatnyi praktikus \u00fcr\u00fcggyel \u00e1ll el\u0151, miben \u00e9s mikor kell seg\u00e9dkeznem, \u00e9s neki is \u00e9pp azon a h\u00e9ten kell elutazni, \u00edgy semmik\u00e9pp sem tudom kivenni a r\u00e9szem, c\u00e9lszer\u0171 teh\u00e1t, ha \u00e9pp azon a h\u00e9ten megyek, de halaszthatom is, nem s\u00fcrg\u0151s, mondja, mert ap\u00e1m szel\u00edd, \u00e9s nem k\u00e9nyszer\u00edt r\u00e1m semmit. \u00c1m az igazat megvallva n\u00e9ha \u00e9pp ez az \u00e1that\u00f3 szel\u00edds\u00e9g t\u0171nik j\u00e1mbor er\u0151szaknak. Persze tudom, j\u00f3 dolgom van, engem sosem vertek, de olvastam m\u00e1r arr\u00f3l, hogy n\u00e9melyek megrugdoss\u00e1k a saj\u00e1t gyerek\u00fcket, er\u0151szakot tesznek rajtuk, kiveszik a sz\u00e1jukb\u00f3l a v\u00e9letlen\u00fcl odasodr\u00f3d\u00f3 falatot is. Eladj\u00e1k \u0151ket, kereskednek vel\u00fck mostan\u00e1ban, kont\u00e9nerben csemp\u00e9szik \u00e1t a fejl\u0151d\u0151 vil\u00e1g hat\u00e1rain, kuk\u00e1ban v\u00e9gzik a kisl\u00e1nyok Calcutt\u00e1ban, a Taigetosz hagyom\u00e1nya t\u00fal\u00e9l mindent, az \u00e9n legr\u00e9miszt\u0151bb eml\u00e9kem meg csak annyi: egyszer \u2013 tizenk\u00e9t \u00e9ves lehettem \u2013 a r\u00e9gi kerekes k\u00fat mellett \u00e1ll\u00f3, g\u00f6rnyedt feny\u0151 v\u00e1ll\u00e1t vill\u00e1m tal\u00e1lta, \u00e9s a busz, amivel any\u00e1m j\u00f6tt, nagyritk\u00e1n \u00f6t-t\u00edz percet k\u00e9sett.
\nGy\u00f6ny\u00f6r\u0171 any\u00e1m kar\u00e1csonyra, a legpuh\u00e1bb als\u00f3gaty\u00e1mra szat\u00e9nb\u00f3l titkos bels\u0151-zsebet varrt. Ap\u00e1m ret\u00farjegyet v\u00e1ltott a gyorsvonatra, \u00e9s arra k\u00e9rt, ha m\u00e1st nem is, a vonatjegyet \u00e9s a helyi buszb\u00e9rletet mindig, minden k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt hordjam az als\u00f3gaty\u00e1mban. A t\u00f6bbit \u2013 igazolv\u00e1nyt, bankk\u00e1rty\u00e1t, okm\u00e1nyokat \u2013 pedig az \u00f6vt\u00e1sk\u00e1mban. A jeggyel ak\u00e1r m\u00e1r holnap is visszaj\u00f6hetsz \u2013 mondta ap\u00e1m, de l\u00e1ttam rajta, azt szeretn\u00e9, ha sok\u00e1ig maradn\u00e9k.<\/p>\n

Der\u0171sen k\u00e1v\u00e9zok ap\u00e1mmal hajnali n\u00e9gykor, \u00e9s ugyanezzel az oktalan der\u0171vel kelek \u00fatra h\u00e9tf\u0151n, az 5.10-es busszal, janu\u00e1rban, a t\u00f6k\u00e9letes s\u00f6t\u00e9tben, mert nincs \u00e1ram a k\u00f6rny\u00e9ken, nagy h\u00f3 esett, a t\u00e1voli falvak \u00e9s farmok halov\u00e1ny l\u00e1mp\u00e1i sem l\u00e1tszanak. Megny\u00edlik az \u00e9g kelet fel\u0151l, siet\u0151s, s\u00f6t\u00e9tlila felh\u0151k v\u00e1gt\u00e1znak a tejszer\u0171en terjed\u0151 holdvil\u00e1gban, a horizonton \u00e9les csillagocsk\u00e1k armad\u00e1ja f\u00e9nylik, ropog a l\u00e1bam alatt a j\u00e9gg\u00e9 fagyott latyak; j\u00f3kedvemben azt gondolom, hogy gig\u00e1szi dobostorta tetej\u00e9n j\u00e1rok, \u00e9s ha beszakadok, der\u00e9kig \u00e9r majd a csokol\u00e1d\u00e9. Izgatott lehetn\u00e9k, tudom, m\u00e9gis, csak arra gondolok: cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n visszat\u00e9rek, p\u00e9nteken m\u00e1r nyugtalanul forgol\u00f3dhatok a megszokott helyen, az \u00e1gyon, \u00e9s szombaton tal\u00e1n \u00e9pp \u00edgy fogok kimenni a buszhoz, any\u00e1m el\u00e9, a torta tetej\u00e9n.<\/p>\n

Tizenh\u00e9t-perces k\u00e9s\u00e9ssel ereszkedik le a busz a dombr\u00f3l, a t\u00e1voli ny\u00fcsz\u00edt\u00e9st\u0151l visszhangos, behavazott \u00e9s lakatlan katlanba, ahol egyed\u00fcl \u00e9n \u00e1llok, a k\u00e9t erd\u0151 k\u00f6z\u00f6tti meg\u00e1ll\u00f3ban \u2013 a meg\u00e1ll\u00f3ban, amit semmi sem jelez. Csak helybeli tudhatja, hogy itt buszra lehet sz\u00e1llni. A sof\u0151r az egyik abb\u00f3l a sz\u00e1z emberb\u0151l, akit az elm\u00falt harminch\u00e1rom \u00e9vben l\u00e1ttam, j\u00f3l ismeri \u00e9s tiszteli ap\u00e1mat, nem k\u00e9r t\u0151lem semmit, csak annyit mond: jobb, ha h\u00e1tra\u00fcl\u00f6k, \u00e9s a szakadt t\u00e1ml\u00e1kba kapaszkodom. Val\u00f3ban cs\u00faszk\u00e1l a busz, a k\u00f6vetkez\u0151 v\u00e1r\u00f3n t\u00fal kell menn\u00fcnk, meredek ott az \u00fat, ha meg\u00e1llunk, nem indulunk el t\u00f6bb\u00e9, vagy ami rosszabb, visszasz\u00e1nk\u00e1zunk. Lassan, nyitott ajt\u00f3val haladunk el a hajnali \u00e1csing\u00f3z\u00f3k el\u0151tt, a sof\u0151r kutyafutt\u00e1ban kiab\u00e1l:
\n\u2013 Gyalogoljanak feljebb!
\nN\u00e9h\u00e1ny pillanatra keresztbe\u00e1llunk, oldalazva er\u0151lk\u00f6d\u00fcnk, a sof\u0151r nem szitkoz\u00f3dik, egyel\u0151re \u00e9n vagyok az egyed\u00fcli utas, \u00e9s vil\u00e1gos m\u00e1r, hogy az ap\u00e1m \u00e1ltal kin\u00e9zett hajnali vonatot nem \u00e9rem el. F\u00e9l m\u00e9rf\u00f6lddel feljebb, az els\u0151 plat\u00f3n, az els\u0151 \u00fat menti h\u00e1zakn\u00e1l meg\u00e1llunk, a sof\u0151r h\u00e1rmat dud\u00e1l, kisz\u00e1ll \u00e9s egy zsebl\u00e1mp\u00e1val a v\u00f6lgy ir\u00e1ny\u00e1ba vil\u00e1g\u00edt. Valaki visszavillogtat, ebb\u0151l tudjuk, hogy a meg\u00e1ll\u00f3ban hagyott utasok elindultak felfel\u00e9. Legal\u00e1bb h\u00fasz perc, mire az els\u0151 el\u00e9r minket, mivel a j\u00e9gen meg\u00e1llni sem k\u00f6nny\u0171, nemhogy haladni. A legk\u00f6zelebbi roggyant lakb\u00f3l kij\u00f6n egy ponch\u00f3ba bugyol\u00e1lt, viharl\u00e1mp\u00e1t l\u00f3b\u00e1l\u00f3 asszony, \u00e9s arr\u00f3l \u00e9rdekl\u0151dik, j\u00f6n-e m\u00e9g a nap folyam\u00e1n busz, vagy ez az els\u0151 lesz az utols\u00f3 is? A sof\u0151r ekkor l\u00e1tv\u00e1nyos dr\u00e1m\u00e1z\u00e1sba kezd, apokaliptikusnak festi le a helyzetet, mire az asszonys\u00e1g beh\u00edvja egy tejesk\u00e1v\u00e9ra. Az ajt\u00f3 nyitva marad, t\u00f3dul a hideg, majd megfagyok, f\u00e9szkel\u0151d\u00f6m, \u00e9s \u00e9rzem: d\u00f6rzs\u00f6l az als\u00f3gaty\u00e1ba rejtett ret\u00farjegy. \u00dajabb negyed\u00f3ra m\u00falva meg\u00e9rkezik a m\u00e1sik k\u00e9t utas is, az egyik a karj\u00e1t f\u00e1jlalja, a m\u00e1sik a kos\u00e1rban \u00f6sszet\u00f6rt toj\u00e1sokat. Indulhatn\u00e1nk tov\u00e1bb, de a sof\u0151r k\u00e1v\u00e9z\u00e1sa \u00e9s dr\u00e1m\u00e1z\u00e1sa egyre csak ny\u00falik. Ments\u00e9g\u00e9re legyen mondva, amikor vil\u00e1gosodik m\u00e1r, kij\u00f6n, \u00e9s megk\u00e9rdez minket, inn\u00e1nk-e mi is valamit? Ketten p\u00e1link\u00e1t k\u00e9rnek, ketten k\u00e1v\u00e9t, \u00e9n meg egy te\u00e1t. A k\u00e1v\u00e9kkal, p\u00e1link\u00e1kkal \u00e9s a te\u00e1val egy\u00fctt meg\u00e9rkezik a viharl\u00e1mp\u00e1s asszony ura is, szint\u00e9n egy a sz\u00e1z ember k\u00f6z\u00fcl, akit az elm\u00falt harminch\u00e1rom \u00e9vben l\u00e1ttam: h\u00e1rom lap\u00e1tot, egy \u00f3cska rongysz\u0151nyeget, \u00e9s k\u00e9t zs\u00e1k sz\u00edj\u00e1csot hoz. A sof\u0151r v\u00e9gre becsukja az el\u00fcls\u0151 ajt\u00f3t, de \u2013 miut\u00e1n mindenkit el\u0151re\u00fcltet \u2013 kinyitja a h\u00e1ts\u00f3t. Az \u00f6reg \u00e9s az asszonys\u00e1g k\u00e1poszt\u00e1t hord fel a buszra, mint mondj\u00e1k, az \u00e1ramkimarad\u00e1s miatt nincs f\u0171t\u00e9s, nem j\u00e1r a szivatty\u00fa, megfagy a k\u00e1poszta, az \u00f6sszes, a busz \u00edgy sem, \u00fagy sem \u00e9r be id\u0151ben, a k\u00e1poszt\u00e1\u00e9rt meg nagy k\u00e1r lenne, vihet\u00fcnk bel\u0151le mi is, de hadd k\u00fcldj\u00e9k m\u00e1r el a faluig, ahol a vej\u00fck leveszi, mert n\u00e1la van gener\u00e1tor.<\/p>\n

Kivil\u00e1gosodik, lel\u00e1tni a v\u00f6lgybe, jobbra is, balra is, mindk\u00e9t oldalon halottak a v\u00f6lgyi utak, a sz\u00e9tsz\u00f3rtan \u00e1ll\u00f3, el\u00e1rvult h\u00e1zak is, sehol sem sz\u00e1ll f\u00fcst a k\u00e9m\u00e9nyekb\u0151l, nem \u00e9l, nem mozdul semmi. M\u00e1r nem k\u00e9rdezik, ki mit k\u00e9r, egyszer\u0171en csak hoznak n\u00e9gy p\u00e1link\u00e1t, \u00e9s k\u00e9sz. Megiszom \u00e9n is, m\u00edg az \u00f6regember meg az asszonya k\u00e1poszt\u00e1t hord a busz h\u00e1tulj\u00e1ba, el\u0151sz\u00f6r az els\u0151 sorba, azt\u00e1n a m\u00e1sodikba, a harmadikba \u2013 v\u00e9g\u00fcl a h\u00e1ts\u00f3 fert\u00e1ly, a busz harmada megtelik, el\u0151ker\u00fcl n\u00e9h\u00e1ny zs\u00e1k krumpli, \u00e9s n\u00e9mi h\u00fas is. A sof\u0151r j\u00e1ratja a motort, f\u00fajatja a forr\u00f3 leveg\u0151t, \u00e9s a p\u00e1link\u00e1k is j\u00f3l f\u0171tenek, melegszik a k\u00e1poszta is, \u00e9rezni ezt abb\u00f3l, ahogy egyre er\u0151teljesebb az illata; mivel am\u00fagy is rem\u00e9nytelen vagy legal\u00e1bbis k\u00e9tes az el\u0151rejut\u00e1sunk, t\u00fcrelmesen v\u00e1runk, v\u00e9g\u00fcl felsz\u00e1llnak a k\u00e1poszt\u00e1sok is, bez\u00e1rul az ajt\u00f3, \u00e9s a busz lassan kiaraszol az \u00fatra.
\nK\u00e9t m\u00e1rv\u00e1nyozott felh\u0151 k\u00f6z\u00f6tt j\u00f6n fel a rendk\u00edv\u00fcl kicsi \u00e9s rideg Nap, ak\u00e1r egy \u00f6sszezsugorodott, s\u00e1padtra fagyott, kerek \u00e9s v\u00e9gs\u0151 st\u00e1dium\u00e1t \u00e9l\u0151, majdnem halott k\u0151. Kimondottan kelletlen\u00fcl kel, j\u00f3l l\u00e1tszik, hogy semmit sem fog jav\u00edtani vagy meleg\u00edteni ezen a d\u00e9lel\u0151tt\u00f6n, nincs Naphoz m\u00e9lt\u00f3 hite m\u00e1r, kiveszett bel\u0151le a csillagokat jellemz\u0151 \u00e9s \u00e9ltet\u0151 tettv\u00e1gy, a kozmoszon is \u00e1t\u00edvel\u0151 akarat, \u00e9s m\u00e1r csak egy c\u00e9l vez\u00e9rli: mihamarabb legyen t\u00fal az eg\u00e9szen, \u00e9s lenyugodhasson a t\u00faloldalon.<\/p>\n

Csillog az aszfaltot bor\u00edt\u00f3 j\u00e9g, tomp\u00e1n, \u00f3lom\u00e1rnyalattal ez\u00fcstlik a t\u00e1voli hegy, \u00e9hes r\u00f3k\u00e1k \u00e9s el\u00e1rvult kuty\u00e1k szaladg\u00e1lnak a fagyott h\u00f3 k\u0151kem\u00e9ny tetej\u00e9n \u2013 \u00e9s n\u00e9ha k\u00e1poszt\u00e1k gurulnak el\u0151re. Arra gondolok, ha el\u00e9rj\u00fck a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1st, felh\u00edvom ap\u00e1mat, j\u00f6jj\u00f6n \u00e9rtem nyeregben, nem alkalmas most az id\u0151 nagyutaz\u00e1sra. Valamivel k\u00e9s\u0151bb agg\u00f3dva gondolok arra, hogy tal\u00e1n any\u00e1m se tud j\u00f6nni ezen a h\u00e9ten. \u00c9s ha szombatig csak romlik a helyzet? Azt\u00e1n szerencs\u00e9snek \u00e9rzem magam, mivel harminck\u00e9t \u00e9v alatt, egyszersem fordult el\u0151, hogy any\u00e1m ne j\u00f6tt volna \u2013 ez igaz\u00e1n val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen! Minden kor\u00e1bbin\u00e1l csod\u00e1latosabbnak l\u00e1tom \u00e9s gondolom \u0151t, f\u0151k\u00e9nt ap\u00e1mat leny\u0171g\u00f6z\u0151, h\u00e9rakleitoszi mivolt\u00e1t.
\nA dombh\u00e1t t\u00faloldal\u00e1n, ereszked\u00e9s k\u00f6zben hal\u00e1lf\u00e9lelmet \u00e9rzek, nem \u00e9rtem, mi\u00e9rt nem kezd a busz veszett sz\u00e1guld\u00e1sba, mi\u00e9rt nem cs\u00faszik le az \u00fatr\u00f3l \u00e9s borul fel, mi\u00e9rt nem sz\u00e1nk\u00e1zunk a f\u00e1k k\u00f6z\u00e9. Nemcsak \u00e9n lehetek ezzel \u00edgy, mert a k\u00e1poszt\u00e1sok \u00fajra p\u00e1link\u00e1znak, az asszonys\u00e1g jajvesz\u00e9kel:
\n\u2013 Istenem, most mi lesz, mi lesz? \u2013 hajtogatja.
\nA sof\u0151r hatalmasan k\u00fczd az \u00faton, \u00e9s csak egyszer kiab\u00e1l ki:
\n\u2013 Cs\u00f6ndbe legyen m\u00e1r n\u00e9nje, mert a vaddiszn\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt k\u00f6t\u00fcnk ki!
\nAtt\u00f3l kezdve az asszonys\u00e1g csak a kez\u00e9t t\u00f6rdeli, meg az ur\u00e1t tapogatja; \u00fagy tapogatja, mint egy v\u00e9szf\u00e9ket. K\u00ednl\u00f3dva \u00e9r\u00fcnk le a m\u00e1sik v\u00f6lgybe. A meg\u00e1ll\u00f3kban senki \u2013 tal\u00e1n voltak, de hazamentek. Meg\u00e1llunk a n\u00e9nje vej\u00e9n\u00e9l, ny\u00edlik a h\u00e1ts\u00f3 ajt\u00f3, \u00e9s egy\u00fcttes er\u0151vel negyven percig pakoljuk talicsk\u00e1ba a k\u00e1poszt\u00e1t. Nemcsak a hajnali vonatot nem \u00e9rem el, de a k\u00f6vetkez\u0151t sem, gondolom megad\u00f3an, s\u0151t, a harmadikat, tal\u00e1n m\u00e9g a d\u00e9lben indul\u00f3t sem. A sof\u0151rt annyira megviseli a leereszked\u00e9s, hogy \u0151 is bever egy kupic\u00e1val, mint mondja, \u00fagy sincs rend\u0151r, nincs sehol a vil\u00e1gon olyan idi\u00f3ta, aki felj\u00f6nne most ide, minden mindegy \u00fagyis, a szar is le van szarva, csak \u00e9rj\u00fcnk le, \u0151 leszerel ma, nem hajland\u00f3 vol\u00e1nhoz \u00fclni, m\u00edg meg nem j\u00f6n a tavasz. Ezt a j\u00e1ratot m\u00e9g levez\u00e9nyli, \u00e9s annyi, kalap, kab\u00e1t, meg egy viszl\u00e1t! \u2013 \u00edgy mondja. Egy kis benzint is lesz\u00edvnak a buszb\u00f3l a vejnek \u00e9s a gener\u00e1tornak (a szokatlan fogyaszt\u00e1s magyar\u00e1zhat\u00f3 a rendk\u00edv\u00fcli \u00fatviszonnyal), a sof\u0151rnek t\u00edz kil\u00f3 hord\u00f3s-k\u00e1poszt\u00e1t \u00edg\u00e9rnek.<\/p>\n

Meg\u00e9rt\u0151en, der\u0171sen \u00fcl\u00f6k a m\u00e9g mindig k\u00e1posztaszag\u00fa buszban. A lap\u00e1lyon temp\u00f3sabban haladunk, az utakat nem tiszt\u00edtj\u00e1k, h\u00f3mar\u00f3knak se h\u00edre, se hamva, viszont l\u00e1tunk n\u00e9h\u00e1ny \u00e1rokban hagyott, behavazott kocsit. Egyszer csak szarvasok keresztezik az utat. Tizenegy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, kicsit deres szarvasbika sz\u00f6kell a h\u00f3ban, azaz ugr\u00e1ndoznak ezen az \u00edztelen \u00e9s szagtalan dobostort\u00e1n, v\u00e9rzik a l\u00e1buk, \u00f6sszev\u00e1gta \u0151ket a j\u00e9gg\u00e9 fagyott latyak, l\u00e1tj\u00e1k a buszt, m\u00e9gsem lass\u00edtanak. El\u0151l hatalmas agancs\u00fa vez\u00e9rg\u00edm halad, mintha k\u00e9t bokor n\u0151ne a homlok\u00e1n, ismerem \u0151t is, t\u00f6bb szarvassal tal\u00e1lkoztam az elm\u00falt harminch\u00e1rom \u00e9vben, mint emberrel, ezt meg itt n\u00e9gy \u00e9ve minden \u0151sszel l\u00e1tom a birtok n\u00e1das\u00e1ban. Ap\u00e1mmal m\u00e1r azon gondolkodunk, hogy nevet adunk neki. Hatalmas, \u00e9s nem gesztenyebarna, hanem r\u0151t-fekete; jellegzetes, f\u00e9lreismerhetetlen a hangja, nem b\u0151g szeptemberben, hanem ahogy a tork\u00e1n kif\u00e9r, ord\u00edt. P\u00e1ratlan huszonegyes, mondja a k\u00e1poszt\u00e1s b\u00e1csika, aki r\u00e9gen, m\u00edg j\u00f3l l\u00e1tott, vad\u00e1szott. Micsoda bestia, jajgat a n\u00e9nje, a sof\u0151r lass\u00edt, de alig-alig, nehogy a szarvasok miatt korcsoly\u00e1zzunk, \u00edgy szinte egyszerre \u00e9r\u00fcnk ugyanoda. A szarvasok kit\u00e9rnek oldalra, az er\u0151lk\u00f6d\u00e9st\u0151l a szokottn\u00e1l jobban dob\u00e1lj\u00e1k a fej\u00fcket, l\u00f3gatj\u00e1k az agancsokat, jobban h\u00fazza \u0151ket, mint rendesen, mivel j\u00e9g fagyott azokra is. Lomh\u00e1n l\u00f3dulnak \u00e1t az \u00e1rkon, egyik a m\u00e1sik ut\u00e1n, r\u00f3lunk tudom\u00e1st sem vesznek; zavartan szaladg\u00e1lnak a h\u00f3fog\u00f3k el\u0151tt, v\u00e9g\u00fcl kett\u0151t feld\u00f6ntenek, \u00e9s \u00fctemesen \u00fcgetnek \u00e1t a kukoricatarl\u00f3n. Lehetnek f\u00e9lm\u00e9rf\u00f6ldnyire is, amikor a f\u00fcst\u00f6s bika par\u00e1d\u00e9s fejd\u00edsz\u00e9nek egyik \u00e1ga lepottyan. Az \u00f6reg felki\u00e1lt, \u00e9s abban a pillanatban m\u00e1sik k\u00e9t bika agancsa is leesik, amint beszaladnak az erd\u0151 \u00e1gai k\u00f6z\u00e9, \u00e9s a h\u00f3t\u00f3l megereszked\u0151 \u00e1gakon n\u00e9h\u00e1ny pillanatra fennakadnak. Az \u00f6reg azt mondja:
\n\u2013 Micsoda szerencse! Ne hagyjuk itt az agancsokat, ha m\u00e1r meg\u00e1lltunk.
\nNy\u00edlik is az ajt\u00f3, a sof\u0151r r\u00e1gy\u00fajt, \u00e9s az \u00f6reg nekiv\u00e1g a sz\u00e9lj\u00e1rta tarl\u00f3nak. A n\u00e9nje azt tudakolja, hov\u00e1 tartok, \u00e9s felett\u00e9bb megsajn\u00e1l, amikor mondom, hogy a nagyv\u00e1rosba; \u00e9s felett\u00e9bb kedves lesz, amikor azt is el\u00e1rulom, hogy a f\u00fcst\u00f6s bika a mi birtokunkon b\u0151g n\u00e9gy \u00e9ve. Amikor a b\u00e1csika vissza\u00e9r a h\u00e1rom aganccsal, mondja is neki:
\n\u2013 Add oda a fi\u00fanak azt a nagyot, az \u0151 bik\u00e1juk agancsa az.
\nL\u00e1tszik, nincs az \u00f6reg \u00edny\u00e9re, nem is \u00e9rti, mi az, hogy az \u201e\u0151 bik\u00e1juk\u201d, m\u00e9gis a kezembe nyomja a hatalmas, majdnem fekete, az \u00e1gv\u00e9geken viszont h\u00f3feh\u00e9r tr\u00f3fe\u00e1t. Ap\u00e1m \u00f6r\u00fclni fog, gondolom, \u00e9s felk\u00f6t\u00f6m a h\u00e1tizs\u00e1kra.<\/p>\n

Az \u00e1llom\u00e1son \u00fagy d\u00f6nt\u00f6k, m\u00e9gis vonatra sz\u00e1llok, az is jobb, mint v\u00e1rakozni a fagyban ak\u00e1r \u00f3r\u00e1kig is, m\u00edg ap\u00e1m be\u00e9r, buszok egy\u00e1ltal\u00e1n nem j\u00e1rnak, arr\u00f3l nem sz\u00f3lva, hogy hazalovagolni se k\u00f6nny\u0171. A kup\u00e9ban meleg fogad, az \u00fcl\u00e9s al\u00f3l forr\u00f3s\u00e1g d\u0151l, lepakolok, nekivetk\u0151z\u00f6m, \u00e9s mivel egyed\u00fcl vagyok, az alv\u00e1s mellet d\u00f6nt\u00f6k. A hossz\u00fa \u00e9s fagyos buszoz\u00e1s ut\u00e1n gyorsan led\u00f6nt a l\u00e1bamr\u00f3l a v\u00e1ratlan meleg. A levetett pul\u00f3vereket a fejem al\u00e1 gy\u0171r\u00f6m, elter\u00fcl\u00f6k, \u00e9s szinte ugyanabban a pillanatban m\u00e1r alszom is. A kalauz kelteget\u00e9s\u00e9re \u00e9bredek, l\u00e1tom, m\u00e1r nem vagyok egyed\u00fcl, id\u0151k\u00f6zben k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa h\u00f6lgy is bef\u00e9szkelte mag\u00e1t a kabinomba. K\u00ednos percek k\u00f6vetkeznek, k\u00e9nytelen vagyok gaty\u00e1ig vetk\u0151zni a jegykezel\u00e9s miatt. Amikor az als\u00f3gatya szat\u00e9nrejtek\u00e9b\u0151l hal\u00e1szom el\u0151 a jegyet, a kalauz bizalmatlanul \u00e9s k\u00e9rd\u0151en n\u00e9z r\u00e1m, ink\u00e1bb nem mondok semmit, firkant egyet, \u00e9s azzal a mozdulattal adja vissza, k\u00e9t ujjal tartva, mintha haszn\u00e1lt kloty\u00f3pap\u00edrral utazn\u00e9k. A n\u0151 mereven b\u00e1mul ki a semmitmond\u00f3 havaz\u00e1sba, akkor is, amikor a kalauz elmegy, \u00e9n meg k\u00ednban \u00e9gve felh\u00fazom a gaty\u00e1t. Hamar visszafekszem, \u00e9s a kup\u00e9 fala fel\u00e9 fordulok \u2013 jobb \u00edgy mindkett\u0151nknek, gondolom. Ez\u00fattal nehezen alszok el, figyelem, hogy a n\u0151 vajon motoszk\u00e1l-e, vagy m\u00e9g mindig nem mer r\u00e1m n\u00e9zni, \u00edgy sem, hogy h\u00e1ttal vagyok? Mi j\u00e1rhat a fej\u00e9ben? V\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis elnyom az \u00e1lom, amib\u0151l ism\u00e9t egy kalauz riaszt fel, de egy m\u00e1sik, \u00e9s akkor r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy a jegy m\u00e9g mindig a gaty\u00e1mban van. Ism\u00e9t vetk\u0151z\u00f6k, a n\u0151 lehorgasztott fejjel a saj\u00e1t jegy\u00e9t birizg\u00e1lja, ez a kalauz is zavarban van, de legal\u00e1bb nem hallgat:
\n\u2013 Igen fontos jegy lehet ez \u2013 mondja, \u00e9s figyelmeztet: rossz kocsiban vagyok. A szerelv\u00e9nyt sz\u00e9tcsatolj\u00e1k, az els\u0151 kocsik mennek a nagyv\u00e1rosba, k\u00e9t percem van, hogy \u00e1tcuccoljak. Gatya f\u00f6l, pul\u00f3verek, kab\u00e1t, s\u00e1l, h\u00e1tizs\u00e1k, kezemben az agancs, rohan\u00e1s az els\u0151 kocsik egyik\u00e9be. Ism\u00e9t tal\u00e1lok egy \u00fcres kup\u00e9t, megk\u00f6nnyebb\u00fclten rogyok le, s mivel az \u00fat java m\u00e9g h\u00e1tra van, meg\u00e1gyazok \u00fajra. A jegyet ez\u00fattal el\u0151rel\u00e1t\u00f3an a kab\u00e1tom fels\u0151 zseb\u00e9be teszem. Nem val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy kezelik m\u00e9g, de ki tudja? \u00dagy \u00e9rzem magam, mintha k\u00e9t hete h\u00e1nykol\u00f3dn\u00e9k a Transz-Szib\u00e9ria expresszen, nem is alszom, hanem el\u00e1julok. A rendk\u00edv\u00fcli hideg \u00e9breszt, mivel sz\u00e9tkapcsol\u00e1s ut\u00e1n a vonatban megsz\u0171nik a f\u0171t\u00e9s, odakint m\u00ednusz t\u00edz-tizenk\u00e9t fok lehet, az ablakok h\u00e9zagosan z\u00e1rnak, \u00f6lt\u00f6zni kezdek, \u00e9s amikor m\u00e1r a s\u00e1l \u00e9s a keszty\u0171 is felker\u00fcl, j\u00f6n egy harmadik kalauz. Boldogan ny\u00falok a fels\u0151 zsebhez, \u00e9s k\u00e9rdezem: lehetne tenni valamit a f\u0171t\u00e9s \u00e9rdek\u00e9ben? A kalauz legyint, a jegy nem kell, csak az\u00e9rt j\u00f6tt, hogy sz\u00f3ljon, v\u00e1g\u00e1nyz\u00e1r van, \u00e1t kell sz\u00e1llni a vonatp\u00f3tl\u00f3 buszra, ami viszont j\u00f3 h\u00edr: a buszon meleg lesz. Veszem a zs\u00e1kot \u00e9s az agancsot, ki\u00e1llok a folyos\u00f3ra, n\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva pedig \u00e1tsz\u00e1llok a rozoga buszra. Val\u00f3ban meleg, boldogan vetk\u0151z\u00f6m, amikor \u00e9rkezik a negyedik kalauz, \u00e9s a jegyet k\u00e9ri, de semmi gond, ripsz-ropsz el\u0151ker\u00edtem. Negyven perccel k\u00e9s\u0151bb, t\u00fal a v\u00e1g\u00e1nyz\u00e1ron visszasz\u00e1llhatunk a vonatra. Eszem \u00e1g\u00e1ban sincs aludni, f\u00e9l\u00f3r\u00e1n bel\u00fcl meg\u00e9rkezik az \u00f6t\u00f6dik kalauz is, \u0151 is ellen\u0151rzi a jegyet. Kicsit frusztr\u00e1l\u00f3 a jegykezel\u00e9s, de legal\u00e1bb f\u0171t\u00e9s van. Nem fekszem le, m\u00e9gis, az ablaknak d\u0151lve elb\u00f3biskolok. Nem \u00e1lmodok, m\u00e9g annyit sem, mint otthon, ilyen \u00e1llapot lehet az \u00e9ber-k\u00f3ma, tudom is, hogy hol vagyok, meg nem is. N\u00e9ha l\u00e1tok valamit a t\u00e1jb\u00f3l, m\u00e1skor r\u00e9gi eml\u00e9kk\u00e9pek ugranak be, \u00edgy v\u00e1ltakozik bennem minden, m\u00edg az \u00f6ntudatlans\u00e1g el\u0151tti bels\u0151 havaz\u00e1s el nem temet.<\/p>\n

Arra riadok fel, hogy a vonat \u00e1ll, nem s\u00fcv\u00edt, zakatol \u00e9s kattog semmi, cs\u00f6nd \u00f6lelget, bes\u00f6t\u00e9tedett, valamivel k\u00e9s\u0151bb a k\u00f6zeli kabinajt\u00f3kat csapkodj\u00e1k, odakint pedig a kerekeket kocogtatj\u00e1k. Kin\u00e9zek a rendk\u00edv\u00fcl piszkos ablakon, de csak egyetlen narancss\u00e1rg\u00e1n vibr\u00e1l\u00f3, hol vil\u00e1g\u00edt\u00f3, hol kihuny\u00f3 l\u00e1mp\u00e1t l\u00e1tok, \u00e9s amikor megjelenik a folyos\u00f3n egy narancss\u00e1rga-mell\u00e9nyes, rosszarc\u00fa fazon, megk\u00e9rdezem, hol vagyok.
\nMeg\u00e9rkeztem a nagyv\u00e1rosba. A f\u00e9rfi, aki n\u00e9h\u00e1ny t\u00e1rs\u00e1val a vonatot takar\u00edtja, azt mondja, j\u00f3 lesz, ha igyekszem, mert a szerelv\u00e9nyt hamarosan kitolj\u00e1k a p\u00e1lyaudvarr\u00f3l. Van m\u00e9g annyi id\u0151m, hogy a jegyet visszarakjam az als\u00f3gaty\u00e1ba, ki tudja, mi v\u00e1r odakint?, felm\u00e1lh\u00e1zok, \u00e9s lel\u00e9pek a peronra. Hirtelen azt sem tudom, merre induljak, r\u00e1ad\u00e1sul sz\u00e9l csap arcul, k\u00f6nnybe l\u00e1bad a szemem, egy biztos, hideg van, \u00e9s a p\u00e1lyaudvart\u00f3l messze vagyok. Arra indulok, ahol t\u00f6bb a f\u00e9ny, \u00e9s amikor l\u00e1tok m\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny \u00e9p\u00fcletet, melegebbnek \u00e9rzem m\u00e9g a leveg\u0151t is. Izgalom lesz \u00farr\u00e1 rajtam, tal\u00e1n az a l\u00e1mpal\u00e1z \u00e9r utol, ami hajnalban hi\u00e1nyzott m\u00e9g; hamarosan megpillantom a nagyv\u00e1rost, gondolom, n\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva t\u00edzszer annyi embert l\u00e1tok egyetlen perc alatt, mint amennyit eddig \u00f6sszesen; megl\u00e1tom, mi az, amit ap\u00e1m szerint l\u00e1tnom musz\u00e1j. Igen, v\u00e9gre b\u00fcf\u00e9k k\u00f6zelednek, emberek j\u00f6nnek-mennek, balr\u00f3l jobbra, jobbr\u00f3l balra, kofferekkel, b\u0151r\u00f6nd\u00f6kkel, egy ker\u00edt\u00e9s t\u00faloldal\u00e1n, \u00e9s l\u00e1tom m\u00e1r a kaput is, ahol a peront elhagyhatom, amin kereszt\u00fcl a ny\u00fczsg\u00e9sbe, az \u00fagynevezett nagyv\u00e1rosi forgatagba bel\u00e9phetek.<\/p>\n

A kapun\u00e1l szint\u00e9n mell\u00e9nyes emberek \u00e1llnak, gondolom rend\u0151r\u00f6k, valakit tal\u00e1n keresnek, megesik ez fel\u00e9nk is, az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n l\u00e1ttam n\u00e9h\u00e1nyszor ilyet, igazoltatj\u00e1k az aut\u00f3kat, ha valaki a k\u00f6rny\u00e9kben sz\u00f6kik; az \u00f6vt\u00e1sk\u00e1b\u00f3l el\u0151veszem az igazolv\u00e1nyt, felk\u00e9sz\u00fcl\u00f6k, felmutatom, \u00e1m nem az igazolv\u00e1nyt k\u00e9rik, hanem a jegyemet:
\n\u2013 De h\u00e1t m\u00e1r kezelt\u00e9k a vonaton \u2013 mondom ijedten
\n\u2013 Az nem sz\u00e1m\u00edt \u2013 mordul r\u00e1m egy tagbaszakadt n\u0151; jegyzem meg, ekkora n\u0151k fel\u00e9nk nem n\u0151nek, \u00e9s arra is gondolok, hogy any\u00e1m nem lehet a nagyv\u00e1rosban, az \u00e9n any\u00e1mnak nem lehet semmi k\u00f6ze ahhoz a v\u00e1roshoz, ahol eff\u00e9le G\u00f3li\u00e1t-n\u0151k, ilyen Gorg\u00f3szer\u0171 asszonyok a jegyemet k\u00f6vetelik. Mondom, hogy nem is egyszer kezelt\u00e9k, ha j\u00f3l eml\u00e9kszem \u00f6t alkalommal, \u00f6t k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 kalauz.
\n\u2013 M\u00e1rpedig itt nem mehet ki, am\u00edg be nem mutatja \u2013 k\u00f6zli a n\u0151st\u00e9ny Gorg\u00f3.
\nK\u00e9tszer toltam m\u00e1r le a gaty\u00e1m, nem akar\u00f3dzik harmadj\u00e1ra is, f\u0151k\u00e9nt nem, amikor egy m\u00e1sik szerelv\u00e9nyr\u0151l legal\u00e1bb h\u00e1romsz\u00e1z utas \u00e9rkezik a kapuhoz, \u00e9s l\u00e1m, \u0151k m\u00e1r jeggyel a kez\u00fckben, engedik is \u0151ket, \u00e1t a r\u00e1mp\u00e1m, sz\u00e9pen, sorban, \u00e9n meg csak \u00e1llok ott, a Gorg\u00f3 \u00fagy magasodik el\u0151ttem, ak\u00e1r egy kordon, vil\u00e1gos, hogy a jegy bemutat\u00e1sa n\u00e9lk\u00fcl nem jutok \u00e1t, nem l\u00e9phetek be a nagyv\u00e1ros f\u00e9ny\u00e9be, meleg\u00e9be, szent\u00e9ly\u00e9be, m\u00edg nem igazolom hitelt \u00e9rdeml\u0151en, hogy meg\u00e9rdemelten jutottam el id\u00e1ig. Improviz\u00e1lok, \u00e9s azt mondom:
\n\u2013 Nem tudtam, hogy kell m\u00e9g a jegy, ez\u00e9rt a kocsiban kidobtam.
\n\u2013 Akkor menjen vissza, \u00e9s keresse meg \u2013 javasolja a f\u00faria.
\nH\u00e1tran\u00e9zek, \u00e9s l\u00e1tom, hogy a szerelv\u00e9nyemet kitolj\u00e1k \u00e9pp.
\n\u2013 Most megy el \u2013 mondom.
\n\u2013 Jegy n\u00e9lk\u00fcl akkor sem mehet ki.
\nFeladom. Leveszem a h\u00e1tizs\u00e1kot, \u00e9s vetk\u0151zni kezdek; \u00e9szaki sz\u00e9l f\u00faj, porh\u00f3t sodor le a p\u00e1lyaudvar futurisztikus ac\u00e9ls\u00e1tr\u00e1r\u00f3l, fagyos fil\u00e9z\u0151-k\u00e9seket \u00e9rzek a h\u00e1tamon, vetk\u0151z\u00f6m, letolom a gaty\u00e1t, a mell\u00e9nyesek r\u00f6h\u00f6gnek, el\u0151hal\u00e1szom a jegyet, megn\u00e9zik, azt\u00e1n engem is. \u00cdgy jutok ki a nagyv\u00e1rosba, m\u00edg n\u00f6vekv\u0151 haraggal gondolok ap\u00e1mra, \u00e9s \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r n\u00e9mi rosszall\u00e1ssal any\u00e1mra is.
\nA p\u00e1lyaudvar majdnem ugyanolyan, mint a mi vas\u00fat\u00e1llom\u00e1sunk, csak t\u00edzszer akkora, j\u00f3val t\u00f6bb az ember, a szem\u00e9t, \u00e9s \u00fagy t\u0171nik, hogy itt a galambok \u00e9jjel sem alszanak. Keresek egy trafikot, ahol metr\u00f3jegyet vehetek, hogy elmenjek ap\u00e1m j\u00f3 bar\u00e1tj\u00e1hoz, lehet\u0151leg min\u00e9l hamarabb, nem v\u00e1gyok most az utc\u00e1kra, az \u00fajs\u00e1gos mond valamit, de a huzatban alig \u00e9rtem, visszak\u00e9rdezek:
\n\u2013 Mennyi?
\n\u2013 Most mondom! K\u00e9tsz\u00e1znyolcvan \u2013 f\u00f6rmed r\u00e1m, nekem meg fogalmam nincs, mi baja lehet. A ny\u00edl\u00e1s, amin kikiab\u00e1l \u00e9s kiadja jegyeket, magasabban van, mint az \u00e1llam. J\u00f3indulat\u00faan jegyzem meg:
\n\u2013\u00a0Ha alacsonyabban lenne ez a ny\u00edl\u00e1s, jobban lehetne hallani, mit mond.
\n\u2013 Lehajtott f\u0151vel j\u00e1r minden nyomorult, itt legal\u00e1bb felemelik a fej\u00fcket, legal\u00e1bb egyszer az \u00e9letben \u2013 kapom a rendk\u00edv\u00fcl cinikus v\u00e1laszt.
\nFizetek, kett\u0151t veszek, nyomaszt\u00f3 \u00e9rz\u00e9s, hogy nem csak metr\u00f3znom, hanem buszoznom is kell m\u00e9g, sok\u00e1ig keresg\u00e9lem a lej\u00e1ratot, t\u00f6bbsz\u00f6r is lemegyek, azt\u00e1n meg fel, patk\u00e1nynak \u00e9rzem magam, nem tal\u00e1lom a kij\u00e1ratot; otthon megk\u00e9rdezn\u00e9k valakit, de ez itt nem l\u00e1tszik k\u00e9zenfekv\u0151 megold\u00e1snak. L\u00e1tom, itt a galambok t\u00e9nyleg nem alszanak, az emberek j\u00f3val szeg\u00e9nyebbek, a t\u00f6bbs\u00e9g nem mosakszik, \u00e9s \u00faj ruh\u00e1kat sem igen kapni errefel\u00e9; ked\u00e9lyess\u00e9gnek nyoma sincs, mindenki a m\u00e1sikat m\u00e9ricsk\u00e9li, oda is j\u00f6n hozz\u00e1m egy szeg\u00e9ny ember, arra panaszkodik, hogy nincs mit ennie, pocs\u00e9kul n\u00e9z ki val\u00f3ban, az arca csupa heg, p\u00e1llott a sz\u00e1ja, barna \u00e9s b\u00fcd\u00f6s a nyaka, sov\u00e1ny \u00e9s biceg, nagyon megsajn\u00e1lom. Azt mondja, sz\u00e1ll\u00e1sa sincs, odaadom neki minden p\u00e9nzem, a jegyeket megvettem m\u00e1r, ap\u00e1m bar\u00e1tj\u00e1n\u00e1l meleg \u00e9s vacsora v\u00e1r, h\u00e1romezret kap t\u0151lem, \u00e9s v\u00e9gre megk\u00e9rdezhetem valakit\u0151l, merre van a metr\u00f3. Ez az \u00e1gr\u00f3l szakadt megmutatja, erre menjek, arra forduljak, s val\u00f3ban, l\u00e1tom is a ki\u00edr\u00e1st, el\u0151k\u00e9sz\u00edtem a jegyet, \u00e9s ahogy a lej\u00e1r\u00f3ba befordulok, \u00f6sszer\u00e1ndul a gyomrom: nyolc, mindenre elsz\u00e1nt mell\u00e9nyes ember \u00e1ll a lyukaszt\u00f3k m\u00f6g\u00f6tt. Reszketve dugdosom a jegyet a vil\u00e1g\u00edt\u00f3 ketyer\u00e9kbe, m\u00e9gsem t\u00f6rt\u00e9nik semmi, legal\u00e1bbis nem veszem \u00e9szre; pr\u00f3b\u00e1lok \u00e1tjutni a sorfalon, de k\u00f6zlik, hogy kezeletlen jeggyel ne pr\u00f3b\u00e1lkozzam; rossz g\u00e9pbe dugtam, olyanba, ami pirosan vil\u00e1g\u00edt, vagyis nem m\u0171k\u00f6dik; dugjam olyanba, mondja az egyik ellen\u0151r, ami z\u00f6lden vil\u00e1g\u00edt, akkor minden sz\u00e9p \u00e9s j\u00f3 lesz.<\/p>\n

\u00dagy teszek, a jegyet \u00fajfent megn\u00e9zik, \u00e9s leengednek a f\u00f6ld al\u00e1, ahonnan hatalmas szembesz\u00e9l j\u00f6n, \u00e9s persze az \u00e1lmomban l\u00e1tott mozg\u00f3j\u00e1rda, rajta pedig iszony\u00fa sokf\u00e9le ember; ezek m\u00e1r gazdagabbak \u00e9s tiszt\u00e1bbak is, mint a felsz\u00edniek; szokatlanul csinos n\u0151k, \u00e9s rendk\u00edv\u00fcl komoly f\u00e9rfiak is akadnak, t\u00f6bb a fiatal is, b\u00e1r kiss\u00e9 a kirakati pr\u00f3babab\u00e1kra eml\u00e9keztetnek; nem n\u00e9znek r\u00e1m, egym\u00e1sra sem; arra gondolok: milyen fals \u00e1lom volt, nem viheti az \u00e9n h\u00e9rakleitoszi any\u00e1mat sehova egy ilyen mozg\u00f3j\u00e1rda. Amint le\u00e9rek, \u00e9pp els\u00fcv\u00edt egy metr\u00f3, lassan kisilabiz\u00e1lom, melyik oldalon menjek, s amikor meg\u00e9rkezik a k\u00f6vetkez\u0151 szerelv\u00e9ny, fentr\u0151l n\u0151i hang fegyelmez:
\n\u2013 Igyekezzenek a felsz\u00e1ll\u00e1ssal, feltartj\u00e1k a forgalmat!
\nSietve \u00e1llok be az ajt\u00f3 k\u00f6r\u00fcl t\u00e1mad\u00f3 l\u00f6kd\u00f6s\u0151d\u00e9sbe, ahogy fordulok, a zs\u00e1kom elakad m\u00e1sokban, pardon; az utasokat n\u00e9zem, akik kib\u00e1mulnak az ablakokon, mintha l\u00e1tni val\u00f3juk volna; m\u00e1sok olvasnak \u2013 ilyen k\u00f6nyveket ap\u00e1m csak mutat\u00f3ba, elrettent\u00e9s\u00fcl hozott \u2013, aranyozott, dombornyom\u00e1s\u00fa ponyv\u00e1t \u00e9s bulv\u00e1r\u00fajs\u00e1gokat; boldogan gondolok arra, f\u00e9l\u00f3ra csak, \u00e9s ap\u00e1m legjobb bar\u00e1tj\u00e1n\u00e1l vagyok. Kisz\u00e1ll\u00e1skor ism\u00e9t hangsz\u00f3r\u00f3hang fogad:
\n\u2013 K\u00e9rj\u00fck, menetjegy\u00fcket \u00e9s b\u00e9rlet\u00fcket k\u00e9sz\u00edts\u00e9k el\u0151, \u00e9s mutass\u00e1k fel a kij\u00e1ratn\u00e1l.
\nAz oszlopok k\u00f6z\u00f6tt k\u00e9t jeti termet\u0171 manusz sz\u00e9les terpeszben \u00e1ll, a lesz\u00e1ll\u00f3kat mustr\u00e1lgatj\u00e1k, hirtelenj\u00e9ben azt hiszem, \u0151k azok, k\u00e9ts\u00e9gbeesetten gondolkodom, hov\u00e1 tettem a kezelt jegyet \u2013 nem adtam oda az ellen\u0151r\u00f6knek, amikor lej\u00f6ttem? Most mi lesz? Leveszem a zs\u00e1kot \u00e9s \u00e1tkutatom a zsebeimet; mennyi, de mennyi zseb! \u2013 abban a pillanatban az egyik biztons\u00e1gi \u2013 ezt olvasom a mell\u00e9n \u2013 hozz\u00e1m l\u00e9p:
\n\u2013 Vegye fel a h\u00e1tizs\u00e1kot!
\nAzt sem \u00e9rtem, mit akar.
\n\u2013 Itt nem lehet lerakni a zs\u00e1kot, k\u00e9rem, vegye fel!
\nKapcsolok, igen, igen, az elhagyott szatyrok, zs\u00e1kok, t\u00e1sk\u00e1k manaps\u00e1g riadalomra adhatnak okot, tudom, m\u00e1ris, mondom, betuszkolom magam a p\u00e1ntok k\u00f6z\u00e9, a k\u00e9t peron\u0151r le sem veszi r\u00f3lam a tekintet\u00e9t, hullamerev bambas\u00e1ggal fix\u00edroznak, m\u00edg el nem indulok a kij\u00e1rat fel\u00e9. Megk\u00f6nnyebb\u00fclten gondolok arra, hogy nincs n\u00e1lam gyurma, amit plasztiknak v\u00e9lhetnek, porcukor sem, \u00e9s semmi, ami antraxra utalhat, mindez nagyon j\u00f3, \u00e1m a jegyemet m\u00e9g mindig nem tal\u00e1lom, pedig m\u00e1r l\u00e1tom a mell\u00e9nyeseket megint: mindenkit meg\u00e1ll\u00edtanak. Egyik zseb? \u2013 nincs; m\u00e1sik zseb? \u2013 ott sincs! K\u00fcls\u0151 zseb, bels\u0151 zseb, el\u00fcls\u0151 zseb, h\u00e1ts\u00f3 zseb, farzseb, mell\u00e9nyzseb, h\u00fasz m\u00e9ter, t\u00edz m\u00e9ter, \u00f6t m\u00e9ter, torl\u00f3d\u00e1s, rend, pul\u00f3ver alatti ingzseb, k\u00e9t m\u00e9ter, fegyelem, megvan!, hurr\u00e1, mutatom, ellen\u0151rzik, \u201enem j\u00f3\u201d, mondj\u00e1k, \u201eaz nem lehet\u201d, ellenkezem szel\u00edden, \u201em\u00e1r ellen\u0151rizt\u00e9k is, akkor m\u00e9g j\u00f3 volt\u201d, megn\u00e9zik \u00fajra, m\u00edg h\u00e1tulr\u00f3l utasok l\u00f6kd\u00f6snek, a forgalom n\u00e9h\u00e1ny pillanatra meg\u00e1ll, a mozg\u00f3j\u00e1rda nem, \u201eja igen, csak halv\u00e1ny\u201d, megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00f6k, \u00e1m \u00fagy \u00e9rzem, miel\u0151tt a buszmeg\u00e1ll\u00f3 keres\u00e9s\u00e9be fogn\u00e9k, r\u00e1m f\u00e9r egy pihen\u0151.
\nK\u00f6rben\u00e9zek: itt-ott emberek fekszenek, n\u00e9h\u00e1nyan m\u0171anyag poharakb\u00f3l te\u00e1znak, boroznak, az egyik l\u00e9pcs\u0151re le\u00fcl\u00f6k \u00e9n is. K\u00e9t telefonf\u00fclke alatt szabad helyre tal\u00e1lok, lerakom a zs\u00e1kot, de m\u00e9g le sem \u00fcl\u00f6k, amikor odal\u00e9p egy f\u00e9rfi, pont olyan f\u00e9rfi, mint akinek a p\u00e9nzem adtam negyven perce, a szaga is \u00e9ppolyan, \u00e9s csak annyit mond:
\n\u2013 Ez az \u00e9n helyem. Sipirc!
\nJobb lesz a busz, gondolom, de itt is csak nagy nehezen tal\u00e1lom a megfelel\u0151 kij\u00e1ratot, hatszor megyek f\u00f6l, \u00e9s hatszor megyek le, m\u00edg v\u00e9gre r\u00e1bukkanok; legnagyobb \u00f6r\u00f6m\u00f6mre szinte ugyanabban a pillanatban \u00e9rkezik a 220-as j\u00e1rat, igen, ezt \u00edrta fel ap\u00e1m, be\u00e1ll, \u00e9pp el\u00e9m, az els\u0151 ajt\u00f3n\u00e1l \u00e1llok, h\u00e1tul utasok sz\u00e1llnak le, v\u00e1rok, n\u00e9zek a sof\u0151rre, a sof\u0151r a visszapillant\u00f3t lesi, b\u00e1tortalanul kocogtatok az \u00fcvegen, z\u00e1rulnak h\u00e1tul az ajt\u00f3k, \u00e9rzem, elmegy a busz, n\u00e9lk\u00fclem megy el, indul is, teszek p\u00e1r l\u00e9p\u00e9st vele, \u00fajra kopogtatok, a sof\u0151r legyint, \u00e9s az a legyint\u00e9s azt jelenti: nincs mit tenni!
\nNem \u00e9rtem, ekkor egy n\u00e9nike l\u00e9p hozz\u00e1m, \u00e9pp olyan, mint hajnali n\u00e9nje volt, \u00e9s azt mondja:
\n\u2013 Jelezzen, akkor kinyitj\u00e1k.
\n\u2013 De h\u00e1t kopogtattam.
\n\u2013 Ne \u00fagy, hanem a gombbal. Nyomja meg a z\u00f6ld gombot.
\nA k\u00f6vetkez\u0151 220-asn\u00e1l l\u00e1tom, hogy jelz\u0151gomb van k\u00edv\u00fcl, az ajt\u00f3 mellett, n\u00e1lunk nincs ilyen, n\u00e1lunk egyszer\u0171en csak kinyitj\u00e1k az ajt\u00f3t, mindegy, jelzek, \u00e9s t\u00e9nyleg beengednek; \u00f3, \u00e9s a lyukaszt\u00f3 ismer\u0151s, \u00e9pp olyan, mint a hazai: kopott \u00e9s piros; nehezen indokolhat\u00f3 boldogs\u00e1ggal eresztem bele a jegyet, imbolygok is, kapaszkodok is, nagy svunggal indul a busz, ennek ellen\u00e9re siker\u00fcl betal\u00e1lnom, \u00e9s m\u00e1r helyet kereshetek. Ap\u00e1m szerint a tizenhetedik meg\u00e1ll\u00f3n\u00e1l kell lesz\u00e1llnom, m\u00e1ris sz\u00e1molom, most j\u00f6n az els\u0151, kertv\u00e1rosi r\u00e9szeken \u00e1t, ez is j\u00f3, m\u00e1ris honv\u00e1gyam van, \u00fcl\u0151hely nincs, bet\u00e1masztom magam a csukl\u00f3ba, az utasok fesz\u00fclten z\u00f6tyk\u00f6l\u0151dnek, a meg\u00e1ll\u00f3kn\u00e1l t\u00f6bben is er\u0151sen k\u00e9mlelnek, k\u00e9s\u0151re j\u00e1r, ligetek k\u00f6z\u00f6tt visz az \u00fat, a t\u00edzedik meg\u00e1ll\u00f3t k\u00f6vet\u0151en azt mondja a hangsz\u00f3r\u00f3:
\n\u2013 Innen a belv\u00e1rosi b\u00e9rletek \u00e9s jegyek nem \u00e9rv\u00e9nyesek! \u2013 m\u00e9gsem mozdul senki, n\u00e9zek jobbra, balra, h\u00e1tha csin\u00e1l valaki valamit, de nem, b\u00e1r a fesz\u00fclts\u00e9g n\u00e9mik\u00e9pp n\u0151; az is lehet, hogy csak \u00e9n f\u00e1radok; n\u00e9ha jelz\u0151l\u00e1mp\u00e1k alatt haladunk \u00e1t, kihalt csom\u00f3pontok, \u00fcres j\u00e1rdaszigetek, h\u00e1zak csak mutat\u00f3ban, a k\u00fclv\u00e1rosban j\u00e1runk, forgalom nincs, ink\u00e1bb csak tov\u00e1bbi buszok. Z\u00f6ldhull\u00e1m visz el\u0151re b\u00edztat\u00f3an, ism\u00e9t boldog vagyok, hamarabb \u00e9rek oda, nemsok\u00e1ra biztons\u00e1gban leszek, gondolom, \u00e1m ekkor utol\u00e9r minket a piros. A busz meg\u00e1ll, rezon\u00e1l rajta minden szerkezet, ugr\u00e1lnak a foganty\u00fak, berregnek a t\u00e1ml\u00e1k, z\u00f6r\u00f6g a laza padozat, rezeg a talpam, vibr\u00e1l a vastagbelem, ugr\u00e1lnak a szemeim, pattognak a keretekben az \u00fcvegek, a k\u00fclvil\u00e1gb\u00f3l nem sokat l\u00e1tni, r\u00e1ad\u00e1sul a tilos l\u00e1mp\u00e1n k\u00edv\u00fcl m\u00e1s nem vil\u00e1g\u00edt; az \u00fat mellett bokorsorok sejlenek, puszp\u00e1ngok igen, ez egy liget, h\u00e1zak itt sincsenek; kicsit k\u00f6zelebb hajolok az ablakhoz, amikor \u00e1rnyak szaladnak el\u0151, a busz ajtaj\u00e1hoz ugranak, \u00e9s d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lnek; a sof\u0151r m\u00e1ris nyitja mindegyiket, most kirabolnak, ez lesz, gondolom, kifosztanak a k\u00fclv\u00e1rosi galeri-tagok, de nem: az ajt\u00f3kon karszalagos f\u00e9rfiak ugr\u00e1lnak fel, \u00e9s azt ord\u00edtj\u00e1k:
\n\u2013 Jegyeket!
\nAz utasok a zs\u00edros padl\u00f3ra vet\u0151dnek, nem \u00e9rtem, mi van, valaki ler\u00e1nt, \u00e9s azt s\u00fagja:
\n\u2013 A jegyet, adja nekik a jegyet, \u00e9s ne ellenkezzen!
\nFelsand\u00edtok, \u00e9s l\u00e1tom, hogy a karszalagosok kez\u00e9ben pont olyan szerkezet van, mint amilyennel r\u00e9gen a kalauzok lyukasztottak, igen, lyukaszt\u00f3kat fognak r\u00e1nk; hozz\u00e1m \u00e9rve \u2013 mivel hason fekszem \u2013 egyenesen a tark\u00f3mhoz nyomj\u00e1k, a mellettem fekv\u0151 a h\u00e1t\u00e1ra ford\u00edtj\u00e1k, ez\u00e9rt \u0151 a szeme k\u00f6z\u00e9 kapja:
\n\u2013 Ide a jegyet, szarh\u00e1zi!
\nKeresem \u00e9n is, \u00faristen, megint nem tal\u00e1lom, most m\u00e1r v\u00e9gk\u00e9pp nem tudom, hov\u00e1 tettem, v\u00e9letlen\u00fcl a metr\u00f3jegyet adom oda, \u201e\u00e1tlyuggatom a tenyered, te barom\u201d, mondja az \u00e9n emberem, m\u00edg od\u00e9bb egy fiatal l\u00e1ny nyak\u00e1ra \u00e1llnak, amikor bevallja, hogy nincs jegye, \u201enem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt az automata\u201d, sikoltja, de hi\u00e1ba, gesztenyebarna haj\u00e1n\u00e1l fogva r\u00e1ngatj\u00e1k fel, a sof\u0151r a kabinb\u00f3l \u00fcv\u00f6lt, \u201esiessetek, nem \u00e9rek r\u00e1, f\u00e9khiba miatt k\u00e9s\u00e9sben vagyok\u201d; a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban leh\u00fazz\u00e1k a l\u00e9pcs\u0151n a megszeppent l\u00e1nyt, h\u00fazn\u00e1nak engem is, de a h\u00e1tizs\u00e1kom elakad valamiben, a m\u00e1sik utas alkarj\u00e1ban tal\u00e1n, \u201evan jegyem, van jegyem!\u201d, ki\u00e1ltom, \u201eaz majd elv\u00e1lik\u201d, \u00e9s amikor a m\u00e1sik utasr\u00f3l v\u00e9gre leakadok, \u00e9s f\u00e9lig-meddig fel\u00e1llok, h\u00e1tulr\u00f3l letasz\u00edtanak. Kiesek, majdnem eg\u00e9szen, fedetlen arccal, pof\u00e1ra, csak a l\u00e1bam nincs m\u00e9g lent, csuk\u00f3dik az ajt\u00f3, l\u00e1tom, a l\u00e1ny felpattan, \u00e9s pont oda, ahonnan a karszalagosok el\u0151ker\u00fcltek, a bokrok k\u00f6z\u00e9 szalad, az ajt\u00f3 \u00e9pp a bok\u00e1mra csuk\u00f3dik, k\u00f6nny sz\u00f6kik a szemembe, ny\u00edlik az ajt\u00f3, sziszeg a busz, \u201efelsz\u00e1llni tudt\u00e1l mi, csak a lesz\u00e1ll\u00e1s nem megy?\u201d, k\u00e9rdezi az egyik karszalagos, \u00e9s kir\u00e1nt, a busz elmegy. Elhat\u00e1rozom, hogy megv\u00e9dem az igazam, er\u0151t veszek magamon, fel\u00e1llok, tart\u00e1s, tart\u00e1s, az mindig legyen benned, ezt mondta ap\u00e1m, na, most kell ezt megfogadni, nemcsak fel\u00e1llok, hanem ki is h\u00fazom magam, \u201evan jegyem, \u00e9s mag\u00e1nak nincs joga ehhez\u201d, mondom az els\u0151 karszalagosnak, aki fel\u00e9m k\u00f6zel\u00edt, de ez sem haszn\u00e1l, r\u00e1m szegezi a lyukaszt\u00f3j\u00e1t, ne hagyd magad, igen, ezt is olvastam m\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny k\u00f6nyvben, ne hagyd magad, \u201ea l\u00f3tej oltotta bel\u00e9d a szabads\u00e1g ut\u00e1ni olthatatlan v\u00e1gyat\u201d, ezt \u00e1ll\u00edtja ap\u00e1m, \u201ea l\u00f3tejt\u0151l olyan sima a te v\u00e1llad\u201d, ezt s\u00fagta nemegyszer any\u00e1m, \u201ehozz\u00e1m ne \u00e9rjen m\u00e9g egyszer\u201d, mondom a karszalagosnak, s m\u00e9g hozz\u00e1teszem: \u201euram\u201d, de az m\u00e9g mindig k\u00f6zel\u00edt, \u00e9s azt f\u00fajja, \u201ekilyukasztalak, lekezellek bar\u00e1tocsk\u00e1m, bizony\u201d, \u00e9s ez\u00e9rt, amikor karny\u00fajt\u00e1snyira \u00e9r, eszembe jut, hogy \u00e9n hetente k\u00e9tszer h\u00e1romezer pillang\u00f3t \u00faszok, az\u00e1m, a f\u00e9szerben meg gy\u0171r\u0171z\u00f6k, megtartom f\u00e9l k\u00e9zzel Zinfandel lesz\u00e1rmazottait, m\u00e9g a makacs Zaf\u00edrt is, sose \u00fcss vissza, ezt is olvastam m\u00e1r, nemegyszer, ap\u00e1m is javallotta, de most azt sem v\u00e1rom meg, hogy legyen mi\u00e9rt, ahogy el\u00e9rem a karszalagost, bemosok neki, igen, beviszek egy balhorgot az \u00e1lla al\u00e1, de tal\u00e1n ez m\u00e9gis hiba, hiba, igen, l\u00e1ttam m\u00e1r ilyet is, amikor a pontoz\u00f3b\u00edr\u00f3 ezt ki\u00e1ltja a t\u00e9v\u00e9ben, mert csak a kavarod\u00e1sra eml\u00e9kszem, a sz\u00e9p fogd\u00e1ra, ahol azt\u00e1n el\u0151ker\u00fcl a jegyem, \u201elegk\u00f6zelebb ne csak a jegy\u00e9t \u0151rizze meg, hanem a hidegv\u00e9r\u00e9t is\u201d, ezt m\u00e1r egy rend\u0151r mondja, de az\u00e9rt megfenyeget: \u201evigy\u00e1zzon mag\u00e1ra\u201d, ezt is olvastam m\u00e1r valahol, vigy\u00e1zz magadra dr\u00e1g\u00e1m, ez ugrik be, t\u00f6bb filmb\u0151l is, fekete-feh\u00e9r cs\u00f3k lebeg a szemem el\u0151tt, vigy\u00e1zz magadra \u00e9des, miel\u0151tt kir\u00fagn\u00e1nak az ajt\u00f3n, ami front\u00e1lisan ny\u00edlik egy alulj\u00e1r\u00f3ba, \u00e9pp az alv\u00f3 embereket rugdoss\u00e1k fel a j\u00e1r\u0151r\u00f6k, \u00e9s \u00f6sszeszedik a kartonlapokat, aki nem \u00e1ll fel mag\u00e1t\u00f3l, azt viszik, gyorsan eloldalgok, j\u00f3 lesz vigy\u00e1zni, \u00e9rzem, a ret\u00farjegy nyomja a seggem, sajog a v\u00e1llam, v\u00e9rzik a csukl\u00f3m, valaki p\u00e9nzt k\u00e9r, \u201enincs mit ennem\u201d, igen, tudom, sokaknak vannak \u00edgy, \u201eaz \u00e9hez\u0151k sz\u00e1ma\u2026\u201d mennyi is?, pedig tudtam, nincs itt most a T\u00e9nyek k\u00f6nyve, nincs mit enni, ezt is olvastam egy reg\u00e9nyben, nincs mit tenni, \u00e9s most hallom, nagyon messzir\u0151l, adj enni, adj inni, nem is lass\u00edtok, erre lek\u00f6p valaki, \u00e9szlelem, mint huszon\u00e9vesen az els\u0151 napfogyatkoz\u00e1st, s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g d\u00e9lben, ezt is \u00edrta egyszer valaki, de semmi sem mozdul bennem, adj h\u00e1l\u00e1t, l\u00e1tom ez is metr\u00f3, szaladok, csak vissza a b\u00fab\u00e1natos \u201epu.\u201d-ba, \u00e9s m\u00e1r fordulhatok is vissza, de hisz\u2019 m\u00e1ris ott vagyok, micsoda szerencse, gondolom, szerencselovagok, ez ugrik be, t\u00f6bb helyr\u0151l is, most \u00e9n vagyok az, k\u00e9t sor \u00e1ll a bej\u00e1ratn\u00e1l, este t\u00edz fel\u00e9, ezt mutatja az a hatalmas \u00e9s piszkos \u00f3ra; Chirico \u00f3r\u00e1i r\u00e9mlenek, azok sosem mutatnak esti id\u0151pontot, Chiric\u00f3n\u00e1l mindig d\u00e9lut\u00e1n van, por \u00e9s meleg; az egyik sorn\u00e1l jap\u00e1n lelk\u00e9sz alig \u00e9rthet\u0151en az evang\u00e9liumot cit\u00e1lgatja, \u00e9s minden sor v\u00e9g\u00e9n felki\u00e1lt: alleluja, alleluja \u2013 \u00e9s mosolyog, l\u00e1tom is, v\u00e9g\u00fcl bemondja a mikrofonba, hogy mi lesz a vacsora, amit ma is az \u00dar adott, \u00e9s azt is, hogy legk\u00f6zelebb, hol \u00e9s mikor \u00e9s mit ad, azt mondja, k\u00e9t nap m\u00falva, szerd\u00e1n, ugyanekkor, ugyanitt krumplileves \u00e9s gr\u00edzes t\u00e9szta, itt im\u00e1dkoznak majd megint egy\u00fctt, az\u00e9rt, hogy az \u00dar a tov\u00e1bbiakban se feledkezzen meg az \u0151 h\u00edveir\u0151l, kiss\u00e9 od\u00e9bb, a trafikos t\u00faloldal\u00e1n kev\u00e9sb\u00e9 megnyer\u0151 ember, szint\u00e9n feket\u00e9ben, szint\u00e9n mosolyogva, kiss\u00e9 m\u00e1sf\u00e9le \u00e1ld\u00e1st \u00e9s vigaszt oszt, im\u00e1i v\u00e9g\u00e9n meleg-\u00e9telt helyett \u201eegy est\u00e9re elegend\u0151\u201d ci\u00e1nt aj\u00e1nl, ampull\u00e1ban, mindenkinek egyet, ingyen; ci\u00e1n, ismerem, tanultam, vegy\u00e9sz vagyok, ember vagyok, haland\u00f3 vagyok, megtorpanok, egyform\u00e1n csod\u00e1lkozom a hitt\u00e9r\u00edt\u0151 mann\u00e1z\u00e1s\u00e1n \u00e9s a bantu lelk\u00e9sz aj\u00e1nlat\u00e1n, \u00e9s amikor azt l\u00e1tom, hogy a hossz\u00fa, sz\u00e1z emberb\u0151l \u00e1ll\u00f3 k\u00edgy\u00f3b\u00f3l kiv\u00e1lik n\u00e9h\u00e1ny t\u00e9tov\u00e1z\u00f3, \u00e9s a betev\u0151 helyett ink\u00e1bb a kapszul\u00e1t k\u00e9ri, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6k, eleget l\u00e1ttam, hazamegyek Great Green Woodsba, ap\u00e1mhoz, aki any\u00e1m helyett any\u00e1m is, akivel a csillagokat n\u00e9zz\u00fck \u00e9vtizedek \u00f3ta, akivel kilovagolunk minden vas\u00e1rnap, akivel \u00e1tkel\u00fcnk a t\u00f3 jeg\u00e9n minden \u00e9v szilveszter\u00e9n; hazamegyek, ahov\u00e1 minden m\u00e1sodik h\u00e9t szombatj\u00e1n, kor\u00e1nreggel, a f\u00e9lhetes busszal aura-any\u00e1m \u00e9rkezik, \u00e9s ahol a fennmarad\u00f3 tizenh\u00e1rom napban is mindig \u00e9rezhet\u0151 \u00e9des, b\u00f3d\u00edt\u00f3 \u00e9s \u00e9ltet\u0151 illata; hazamegyek, de az\u00e9rt m\u00e9g be\u00e1llok a m\u00e1sodik sorba, \u00e1tveszek egy adagot, az ampull\u00e1t forgatom az ujjaim k\u00f6z\u00f6tt hajnalig, m\u00edg a postavonat indul\u00e1s\u00e1t v\u00e1rom az \u00f6sszehugyozott sarokban; ezt viszem magammal eml\u00e9kbe, de arra is gondolok m\u00e1r, hogy j\u00f3l j\u00f6het m\u00e9g, mert egyre csak er\u0151s\u00f6dik bennem az a sejt\u00e9s, hogy a vil\u00e1g m\u00e9gsem az, aminek tud\u00f3s ap\u00e1m tan\u00edtotta, \u00e9s tal\u00e1n any\u00e1m sem az az iriz\u00e1l\u00f3 naiva, aminek elgondoltam, \u00e9s ha m\u00e9giscsak a v\u00e1rosb\u00f3l j\u00f6n k\u00e9thetente, tal\u00e1n nem is olyan tiszta, \u00e9s h\u00e9rakleitoszis\u00e1ga sem egy\u00e9b, mint az egyedekben, ak\u00e1r gy\u00f6ny\u00f6r\u0171sz\u00e9p any\u00e1mban is \u00fajra \u00e9s \u00fajra megtestes\u00fcl\u0151 k\u00f6z\u00f6s \u0151sb\u0171n \u00f6rd\u00f6gi hom\u00e1lya.<\/p>\n