Sztori » đŸ§Ÿ Centauri | Paralleia | SötĂ©t sci-fi

LejlĂĄt ezer aprĂł hiba pettyezi. Egyedi, aprĂł, izgĂĄga. IzgatĂł. Hatos veszĂ©lyessĂ©gi fokozatba sorolt kamaszlĂĄny, aki – ha Ă­gy folytatja – nemsokĂĄra elĂ©ri a hetes besorolĂĄst, s akkor, a 747-es cikkely Ă©rtelmĂ©ben, automatikusan megfigyelĂ©s alĂĄ kerĂŒl. NagyjĂĄbĂłl erre gondol a magasan kĂ©pzett Ă©s kifogĂĄstalanul korrigĂĄlt biztonsĂĄgi ember a hĂĄrmas portĂĄn, ĂĄm Ășgy dönt, nincs ok ĂłvintĂ©zkedĂ©sre, kamerĂĄk figyelik a lĂĄny minden lĂ©pĂ©sĂ©t, ha csak a jĂĄrĂĄsa eltĂ©r a standardtĂłl hĂșsz-harminc szĂĄzalĂ©kkal, a rendszer rögtön jelez, Ă©s konduktor ĂĄll rĂĄ. Azaz megfigyelƑ. Vagyis spion. Spicli. Hivatalosan konduktornak kell mondani az ilyet.

AprĂł termetƱ, negyven font sĂșlyĂș, tizennyolc körĂŒli, barna hajĂș lĂĄny lĂ©p be a Time Road Company helyi kirendeltsĂ©gĂ©nek hajlĂ­tott fĂŒstĂŒveg ajtajĂĄn, s mĂĄr messzirƑl lĂĄtszik, hogy azon kevesek közĂŒl valĂł, akik mĂ©g nem hibĂĄtlanok. Az orr metszĂ©se korĂĄntsem ideĂĄlis Ă©s a mellbƑsĂ©g is hagy nĂ©mi kĂ­vĂĄnnivalĂłt maga utĂĄn. A biztonsĂĄgiak alaposan megbĂĄmuljĂĄk, s nemcsak szokatlanul alacsony termete miatt, hanem mert az ĂĄlla is kisebb a trendinĂ©l, a szeme bĂșzavirĂĄgkĂ©k, holott kĂ©k Ă­risszel mĂĄr csak ultrakonzervatĂ­v sznobok flangĂĄlnak. 
És bĂșzavirĂĄgok sincsenek. TalĂĄn ezĂ©rt ment ki a kĂ©k szem a divatbĂłl. BƑ harminc Ă©ve mĂĄr.

A lĂĄny meleg, gesztenyebarna haja lĂĄgy hullĂĄmokat vet, kĂŒlönösen a vĂĄlla fölött, s ez mĂ©g a termetĂ©nĂ©l vagy a szemszĂ­nĂ©nĂ©l is feltƱnƑbb. A biztonsĂĄgiak összesĂșgnak. Az idejĂ©re sem emlĂ©keznek, mikor lĂĄttak utoljĂĄra ilyen hullĂĄmos, mi több göndörkĂ©s frizurĂĄt. EgyikĂŒk Ășgy vĂ©li, talĂĄn szĂ­nĂ©sznƑ jön a fĂ©mdetektorok felĂ©, olvasĂłprĂłbĂĄrĂłl ugrott be kinĂ©zni egy extravagĂĄns utat, siet vissza, s ezĂ©rt maradt rajta parĂłka. Mert csak parĂłka lehet ez, esetleg idƑleges beĂŒltetĂ©s. Egy biztos, nincs nƑ, aki ilyen frizurĂĄval Ă©l, gondoljĂĄk az ideĂĄlisan izmolt Ƒrök.
A Time Road ĂŒgyfĂ©lszolgĂĄlatĂĄnak egylaki, vagyis hĂ­mnƑssĂ© operĂĄlt transzszexuĂĄlis utastrĂ©nere az alagsori testĂ©pĂ­tƑknĂ©l jĂłval intelligensebb. Meg sem fordul a fejĂ©ben, hogy a hullĂĄmos haj parĂłka vagy beĂŒltetĂ©s, mĂĄs jegyekbƑl biztosan tudja: csupĂĄn egy kirĂ­vĂłan elmaradott csalĂĄd sarjĂĄval hozta össze a sors. Ennek megfelelƑ az elsƑ kĂ©rdĂ©se is:
– Ha meg nem sĂ©rtem, ön is gĂ©nmanipulĂĄlt?
A låny arca pírba borul, ugyanakkor valamiféle daccal vålaszolja:
– Nem.
A trĂ©ner Ă©pp erre a vĂĄlaszra szĂĄmĂ­tott, s azon morfondĂ­rozik, hogy elnĂ©zĂ©st kĂ©rjen-e, ĂĄm Ășgy dönt, nem forszĂ­rozza a dolgot tovĂĄbb mĂ©g egy bocsĂĄnatkĂ©rĂ©s erejĂ©ig sem. Ezt a kĂ©rdĂ©st Ă­gy is, Ășgy is fel kellett volna tenni, voltakĂ©pp jĂł, hogy tĂșlestek rajta a legelejĂ©n.
– Szabad a nevĂ©t?
– Lejla.
– Ha nem tĂ©vedek, utazni szeretne ugyebĂĄr.
– Úgy van.
Az egylaki trĂ©ner – akĂĄr a kĂĄrtyalapokat – kiterĂ­ti a katalĂłgusokat, bekapcsolja a projektort, Ă©s az akciĂłs ajĂĄnlatok ismertetĂ©sĂ©be kezd:
– TalĂĄn tudja, hogy a Time Road kĂ­nĂĄlja a legmodernebb szabadidƑs utakat. Mivel oktĂłber van, most a Vissza az Ƒszbe idƑutazĂĄs-csomag a legnĂ©pszerƱbb. SzĂ­vbƑl ajĂĄnlhatom. Tudom, ma mĂĄr olyan bƑ az ĂĄlfĂĄk vĂĄlasztĂ©ka, hogy a vĂĄroskĂ©p szinte az Ă©ghajlatvĂĄltozĂĄs elƑtti idƑket idĂ©zi Ƒsszel, de azĂ©rt – köztĂŒnk szĂłlva – ez nem az igazi, mĂ©g a peremkerĂŒletekben sem. SzĂłval, tĂ©nyleg melegen ajĂĄnlom a Vissza az Ƒszbe programot. Az idĂ©n öt verziĂłt kĂ­nĂĄlunk EurĂłpĂĄba Ă©s Észak-AmerikĂĄba. Ami pedig a törtĂ©nelmi idƑket illeti, szintĂ©n öt lehetƑsĂ©gbƑl vĂĄlaszthat. Amint lĂĄtja, az Ɛszi OdĂŒsszeia az Ăłkori GörögorszĂĄgba vezet, Krisztus elƑtt 421-ben hallgathatja meg PeriklĂ©sz hĂ­res beszĂ©dĂ©t az Akropolisz ĂĄtadĂłjĂĄn. Abban az Ă©vben pĂĄratlanul szĂ­npompĂĄs volt az athĂ©ni hegyoldal. BĂĄr igaz, ami igaz, ez az Ăłkori Ƒsz nem foghatĂł az amerikai turnusokhoz. Tekintse meg a SziĂș Ƒsz kĂ©peit, ezt a szĂ­npompĂĄt 1870-ben! Ha ajĂĄnlhatom, ezt vĂĄlassza. EllentĂ©tben a görög Ășttal, itt szĂłt vĂĄlthat a telepesekkel is, bĂĄr erƑs nĂ©met akcentussal beszĂ©lnek. A felderĂ­tƑ kollĂ©gĂĄk kitartĂł keresĂ©s utĂĄn bukkantak erre a tĂ©ridƑ-helyszĂ­nre, s nagy biztonsĂĄggal ĂĄllĂ­thatom, hogy a mi irodĂĄnk talĂĄlta ez idĂĄig a legszĂ­npompĂĄsabb Ƒszt az idƑben. Az 1870-es Ă©v vĂ©dett termĂ©k, tehĂĄt kizĂĄrĂłlag a Time Roaddal utazhat oda. Nem mellesleg AranyhĂșr-dĂ­jas ĂștrĂłl beszĂ©lĂŒnk, rĂĄadĂĄsul a hĂł vĂ©gĂ©ig fĂ©lĂĄras.
– Nagyon kedves, de engem nem Ă©rdekelnek az ƑsznĂ©zƑ utak. DĂ©dapĂĄmtĂłl maradtak rĂĄm fĂ©nykĂ©pek a nagy lombhullĂĄsok idejĂ©bƑl, beĂ©rem azokkal.
– Kisasszony, higgye el, nem az Ă©rtĂ©kesĂ­tƑ szĂłl belƑlem, de nĂ©hĂĄny fotĂł azĂ©rt nem az igazi. Én tavaly fizettem be a felesĂ©gemmel a SziĂș Ƒszre, Ă©s mondhatom, pĂĄratlan Ă©lmĂ©ny volt.
– Igen, köszönöm, hiszek önnek, de az igazat megvallva, Ă©n mĂĄr tudom, hovĂĄ szeretnĂ©k utazni.
– Igazán?
– Csak Ă©pp nehĂ©z megfogalmazni.
– Nem gond. PrĂłbĂĄlja csak meg. Hisz ezĂ©rt vagyok itt.
– SzĂłval voltakĂ©pp a jövƑmben, illetve a mĂșltamban tennĂ©k egy kört, ha lehet.
– TehĂĄt egyĂ©ni ĂștrĂłl van szĂł?
– Alighanem.

– És inkĂĄbb a mĂșlt vagy inkĂĄbb a jövƑ?
– VoltakĂ©pp a jövƑ, azaz nem tudom. A jövƑbƑl szeretnĂ©k rĂĄlĂĄtni a mĂșltra.
– Vagyis kĂ©t utat szeretne?
– Nem egĂ©szen. Nem a jövƑm Ă©rdekel, hanem az, hogy mit kellett volna mĂĄskĂ©nt tennem a mĂșltban, hogy a jövƑm szerethetƑ legyen.
– SzerethetƑ?
– Tudja, olyan, amilyennek szeretnĂ©m. Úgy tudom, erre is van lehetƑsĂ©g, nemrĂ©giben hallottam errƑl. Vagy tĂ©vedek?
– Ezek szerint ön a ParallelidĂĄkra akar menni.
– ElnĂ©zĂ©st, megismĂ©telnĂ©?
– Parallelidák. Vagyis párhuzamos valóságok.
– Igen, erre gondoltam.
– SajnĂĄlom. Ez annyira Ășj, hogy ezzel mĂ©g a Time Road sem foglalkozik, rĂĄadĂĄsul a profilunkba sem illeszkedne.
– Úgy tudtam, hogy ez a legnagyobb idƑutazásokkal foglalkozó vállalat.
– Kedves kisasszony, ez Ă­gy van, csakhogy a ParallelidĂĄkra menni nem egyszerƱ idƑutazĂĄs, jĂłval több annĂĄl. Adhatok cĂ­met, ahol Ă©rdeklƑdhet, vĂ©gĂŒl is a ParallelidĂĄkkal egyelƑre csak ĂĄllami cĂ©g foglalkozhat. Sok jĂłval nem bĂ­ztatom. Civileket talĂĄn nem is utaztatnak. Ha mĂ©gis, aligha tudja megfizetni. Íme a cĂ­m, prĂłbĂĄlja meg, de ha nem jön össze, jussak eszĂ©be, Ă©s gondolja ĂĄt az ajĂĄnlatomat. A jövƑjĂ©t az is jobbĂĄ, vagy ahogy ön mondta: szerethetƑbbĂ© teszi, ha lĂĄtott valami igazĂĄn szĂ©pet a tĂĄvoli mĂșltbĂłl, mondjuk a SziĂș Ƒszt. Gondolja ĂĄt!
Lejla nĂ©mikĂ©pp csĂŒggedve nĂ©zegeti a Time Road prospektusĂĄra firkantott cĂ­met. SvĂĄjcba kell mennie, a CERN központba, a hajdani Nagy Hadronba, ĂĄm elƑtte odaszĂłl, jĂł-e a cĂ­m egyĂĄltalĂĄn. ValĂłban ott foglalkoznak a ParallelidĂĄkkal?
Fiatalos, bĂĄrsonyos, Ă©des nƑi hang beszĂ©l vele, azzal a nehezen felismerhetƑ mellĂ©kzöngĂ©vel, amely a hangszĂĄlmƱtött nƑk orgĂĄnumĂĄt jellemzi. A zönge erejĂ©bƑl Lejla Ășgy saccolja, hogy a hölgy legalĂĄbb szĂĄzĂ©ves, de talĂĄn annĂĄl is több, viszont nyilvĂĄn alig nĂ©z ki többnek negyvennĂ©l, mert aki hangszĂĄlmƱtĂ©tre megy, az rendszerint fiatalĂ­tĂłkat is szed, Ă©s talĂĄn mĂĄr harmincĂ©ves korĂĄtĂłl plasztikĂĄztat. Lejla Ƒszinte Ă©rdeklƑdĂ©ssel kĂ©rdezi a nƑt, hogy vele talĂĄlkozik-e a központban vagy valaki mĂĄssal. A fiatalĂ­tott hangot meglepi Lejla kĂ©rdĂ©se, kedvessĂ©gnek veszi, szokatlan Ă©s kissĂ© nyugtalanĂ­tĂł közvetlensĂ©gnek, amely szintĂ©n ritka mĂĄr, ki is csĂșszik egy kissĂ© faragatlan kĂ©rdĂ©s a szĂĄjĂĄn:
– Mondja csak, kedves, maga ugye a Provinciából hív?
Lejla cseppet sem sĂ©rtett, Ă©ppolyan bĂŒszkesĂ©ggel vĂĄlaszol, mint amikor a gĂ©nmanipulĂĄltsĂĄgĂĄt firtattĂĄk.
– Igen, a Provinciából.
– KĂŒlönös lehet. De kĂ©rdĂ©sĂ©re vĂĄlaszolva, nem Ă©n fogadom majd. Ne kĂ©rdezze, hogy ki, fogalmam sincs. Mikor jön? SzĂĄmoljon azzal is, hogy SvĂĄjcba csak hĂ©tfƑn Ă©s pĂ©nteken lĂ©phet be. Az Új Hadronba viszont, idƑpont-egyeztetĂ©s utĂĄn bĂĄrmikor. SzĂłval?
– Holnap?
– Ez most kĂ©rdĂ©s?
– Holnap – válaszolja Lejla.
– Jaj, de sĂŒrgƑs. Maga diĂĄk?
– Igen.
– Tudja, hogy önnek jĂĄr a cirkumpolĂĄris kedvezmĂ©ny is?
– Köszönöm, tudok rĂłla. Nagyon kedves.
– Nem tesz semmit, ez a dolgom. Akkor holnap. Éjjeli idƑpont is megfelel? Hadd javasoljam, Ă©jjel gyorsabban jut be.
– Rendben, legyen Ă©jjel.
– Akkor Ă©jjel egykor legyen a rĂ©gi Nagy Hadron hĂĄrmas portĂĄjĂĄnĂĄl. Ne tĂ©vessze meg, hogy CERN van kiĂ­rva, az lesz a Nagy Hadron, de ha bizonytalan lenne, bĂĄrki eligazĂ­tja a környĂ©ken. ViszlĂĄt.
Lejla nem mond otthon semmit, szĂłtlanul vacsorĂĄzik, fĂŒrdik, Ă©s sietve visszavonul a szobĂĄjĂĄba. Meztelenre vetkƑzik, bebĂșjik a termoplĂ©d alĂĄ, a kezĂ©t a combjai közĂ© dugja, a mennyezetet nĂ©zi, Ă©s arra a jövƑre gondol, amelyet nĂ©ha utazĂĄs nĂ©lkĂŒl is lĂĄtni vĂ©l, s amely tizennyolc Ă©ves korĂĄig egyre közelibbnek tƱnt, ĂĄm Ășjabban egyre tĂĄvolibb. Itt van ez a vilĂĄg, amelybe szĂŒlettem – gondolja Lejla –, amely nemrĂ©g mĂ©g oly ismerƑs volt, s oly idegen Ășjabban. És itt van ez a fiĂș, aki oly közel ĂĄllt hozzĂĄm pĂĄr hete, most meg nem is köszön; Ă©pp Ƒ, aki eltĂ©phetetlenĂŒl tartozott hozzĂĄ a sokat lĂĄtott jövƑhöz, ahhoz a közeli jövƑhöz, amely most tĂĄvolodni lĂĄtszik. Valamit elrontottam, a napokban talĂĄn, a mĂșlt hĂ©ten, valamikor, nemrĂ©giben, nincs mit tenni, vissza kell menni, s helyrebillenteni a dolgokat, visszahozni az elveszett jövƑt.

ErƑs Ă©szaki szĂ©l zĂșdul a ProvinciĂĄra hajnali nĂ©gy tĂĄjban, zĂșgnak a tetƑk, a rosszul rögzĂ­tett mƱfĂĄk szĂĄz szĂĄmra dƑlnek ki, vadul szakad a komor Ă©s barna, nyĂĄlkĂĄs Ă©s nyĂșlĂłs esƑ, nem jĂĄrnak helikopterek, szokatlanul nagy a csönd. Lejla összepakol, alig nagyobb a tĂĄska, mint mĂĄs napokon, azt mondja, Ășj kurzust vett fel, a sorstranszmissziĂłt, ami igaz is, de nem ezĂ©rt megy el korĂĄn. Nem akarja az otthoni szerverrƑl intĂ©zni a jegyfoglalĂĄst, mĂ©g nyoma marad, a szĂŒlƑk nem pĂĄrtoljĂĄk az Ășj divatokat, technolĂłgiaellenesek, divatjamĂșltak. ErƑsen hisznek az igazukban, jĂł emberek, ĂĄm fanatikusok, Ă©s a szĂ­vĂŒk szakadna meg, ha megtudnĂĄk, hogy a lĂĄnyuk önkĂ©nt Ă©s dalolva vesz rĂ©szt a legĂșjabb hĂłbortokban, ahogy az apja mondanĂĄ: a modern hĂłkuszpĂłkuszokban; ezĂ©rt indul korĂĄn, Ă©s intĂ©zi a jegyfoglalĂĄst egy nyilvĂĄnos hĂĄlĂłzatrĂłl, hajnali hatkor.
A CERN Ășj Ă©pĂŒlete szupermodern Ă©s acĂ©lszĂŒrke, mögötte a hegy csak egy hatalmas pĂșp, mint egy betemetett szemĂ©tdomb, olyan. A hĂĄrmas portĂĄn pontosan az a tĂ­pus fogadja LejlĂĄt, amely megbĂĄmulta a Time Road elƑcsarnokĂĄban. Ez is jĂłl izmolt, erƑs Ă©s hajlĂ©kony, szögletes ĂĄllĂș, nagy szemƱ, kefehajĂș Ă©s gyanakvĂł. FĂ©rfi. Ez is alaposan szemĂŒgyre veszi aprĂł termetĂ©t, hullĂĄmzĂł hajĂĄt, kĂ©k szemĂ©t, ĂłdivatĂș ĂĄllĂĄt, mellĂ©t, lĂĄbĂĄt, fenekĂ©t; mindazt, ami a vegytiszta kĂ©jvĂĄgyat nosztalgiĂĄval fertƑzheti. Lejla izgatott, nemcsak a haja, hanem a teste is hullĂĄmzik – ĂłdivatĂș testbeszĂ©d, imbecillis szenvedĂ©ly, hatos veszĂ©lyessĂ©gi fokozatba sorolt kamaszlĂĄny. Ez a megfelelƑ kifejezĂ©s LejlĂĄra. Ɛ az, akirƑl azt Ă­rjĂĄk: mivel nem vetettĂ©k alĂĄ se gĂ©nmanipulĂĄciĂłnak, se testi-lelki korrekciĂłknak, olyan jegyeket mutat, amelyek kiszĂĄmĂ­thatatlan hatĂĄssal lehetnek mĂĄsokra. Mert egy nem egĂ©szen tökĂ©letes vĂĄll szebb lehet a tökĂ©letesnĂ©l is, mert az ember egyelƑre mĂ©g tökĂ©letlen lĂ©ny, s irracionĂĄlis, sokszor kedveli a tökĂ©letlent, gyakran Ă©pp az egyedi lobbantja lĂĄngra, s ami mĂ©g rosszabb, leginkĂĄbb az aprĂł, alig tudatosĂ­thatĂł hibĂĄt, aszimmetriĂĄt, hiĂĄnyt vagy többletet Ă©rzĂ©keli egyedinek. Egy tökĂ©letes vilĂĄg tökĂ©letes, racionĂĄlis polgĂĄrai sosem Ă©rzĂ©kelnĂ©k Marylin Monroe-t istennƑnek. BelĂĄtnĂĄ mindenki, hogy az az aprĂł kis anyajegy, mindent tönkre tesz. És Ă©pp az arcĂĄn
! Borzalom. MĂ©gis: a lakossĂĄg 76%-a mĂ©g mindig emocionĂĄlis alapon dönt, mĂ©g mindig Ă©szlelhetƑ a Monroe-effektus, vagyis az, amikor aprĂł hiba hat a tudatalattira, s a tökĂ©letlenĂ©rt rajonganak nĂ©melyek.
LejlĂĄt ezer aprĂł hiba pettyezi. Egyedi, aprĂł, izgĂĄga. IzgatĂł. Hatos veszĂ©lyessĂ©gi fokozatba sorolt kamaszlĂĄny, aki – ha Ă­gy folytatja – nemsokĂĄra elĂ©ri a hetes besorolĂĄst, s akkor, a 747-es cikkely Ă©rtelmĂ©ben, automatikusan megfigyelĂ©s alĂĄ kerĂŒl. NagyjĂĄbĂłl erre gondol a magasan kĂ©pzett Ă©s kifogĂĄstalanul korrigĂĄlt biztonsĂĄgi ember a hĂĄrmas portĂĄn, ĂĄm Ășgy dönt, nincs ok ĂłvintĂ©zkedĂ©sre, kamerĂĄk figyelik a lĂĄny minden lĂ©pĂ©sĂ©t, ha csak a jĂĄrĂĄsa eltĂ©r a standardtĂłl hĂșsz-harminc szĂĄzalĂ©kkal, a rendszer rögtön jelez, Ă©s konduktor ĂĄll rĂĄ. Azaz megfigyelƑ. Vagyis spion. Spicli. Hivatalosan konduktornak kell mondani az ilyet.
A fĂ©rfi tehĂĄt ĂĄtadja a mĂĄgneskĂĄrtyĂĄt, Ă©s Lejla bejuthat a hajdani Nagy Hadronba, onnan pedig riksa viszi az Ășj rĂ©szleg gigĂĄszi kupolĂĄja alĂĄ.
Az 1112-es szobĂĄban mentĂĄlisan erƑsen korrigĂĄlt, vĂ©gtelenĂŒl nyĂĄjas fĂ©rfi fogadja. KedvessĂ©ge oly meggyƑzƑ, hogy Lejla fejĂ©ben megfordul: „Ez az ember talĂĄn nem is manipulĂĄlt? Épp olyan, mint apa. De apa szigorĂș Ă©s mogorva. Aki termĂ©szetes, az mogorva. Aki korrigĂĄlt, az nyĂĄjas. Ez az ember viszont mintha mindkettƑ lenne egyszerre: termĂ©szetes Ă©s kedves. Pontosabban Ășgy kedves, mintha szĂŒletĂ©sĂ©nĂ©l fogva lenne az.”

Lejla feszĂŒltsĂ©ge csökken, csaknem boldog, hogy vĂ©gre embersĂ©ges alak közelĂ©be jut, nem fĂŒrkĂ©szik bĂĄntĂłan a hajĂĄt, a mellĂ©t, a fenekĂ©t. VĂ©gre! Ez a fĂ©rfi segĂ­t neki, nem vilĂĄgĂ­tja ĂĄt röntgennel, szemlĂĄtomĂĄst nem kattognak benne a standard nƑ leĂ­rĂĄsĂĄnak fƑ Ă©s alpontjai, nem a központi menĂŒ, egyfajta termĂ©kleĂ­rĂĄs szerint Ă­tĂ©li meg. TalĂĄn meg sem Ă­tĂ©li! EzĂ©rt LejlĂĄt az sem zavarja, hogy a fĂ©rfi arca viszont sablon. A minta egyĂ©rtelmƱen a hĂ­res B60, a KĂĄosz fƑszereplƑje – ugyanaz a csĂșcsos ĂĄll, ugyanaz a vonzĂł gödröcske az erƑs, fekete borostamezƑben, Ă©s ugyanaz a szomorkĂĄs, mĂ©gis erƑt sugallĂł tekintet a viszonylag erƑteljes szemöldökeresz alatt. Kicsit mĂĄr ez is divatjamĂșlt, a KĂĄosz kasszasikere mĂĄr vagy ezerszer megdƑlt, B60 ideje leĂĄldozott, nem jĂĄtszik mĂĄr, privĂĄt partikra sem hĂ­vjĂĄk, talĂĄn mĂ©g vetkƑzni se, elmĂșlt szĂĄzhĂșsz, ĂĄm fiatalkori kĂ©pei alapjĂĄn sok nƑnek mĂ©g mindig zsĂĄner, talĂĄn ezĂ©rt akad mĂ©g fiatalabb fĂ©rfi is, mint ez itt, aki B60-nĂĄ alakĂ­ttatja magĂĄt.
– DrĂĄga kisasszony, mi szĂ©l hozta? – kĂ©rdezi az ötven körĂŒl jĂĄrĂł fĂ©rfi. – Pardon, a nevem Kvark. Foglaljon helyet!
– Köszönöm – rebegi Lejla Ă©s az ĂłriĂĄsi plĂŒssbe ereszkedik. A plĂŒssben nincs semmifĂ©le vĂĄz, Lejla Ășgy Ă©rzi, rögtön nyakig merĂŒl Ă©s hanyatt dƑl, de nem csekĂ©ly erƑfeszĂ­tĂ©s ĂĄrĂĄn egyenesbe hozza magĂĄt.
– Egy pohár vizet?
– Megköszönöm.
Kvark mozgĂĄsa szintĂ©n az apjĂĄt idĂ©zi fel, mondhatni vadregĂ©nyes, Lejla anyja legalĂĄbbis ezzel a jelzƑvel illetnĂ©. Könnyed, termĂ©szetes, örökölt, Ă©s nem manipulĂĄlt, nem köszön vissza benne egy gyorstalpalĂł testbeszĂ©d-tanfolyam sem. Kevesen mozognak Ă­gy. FƑkĂ©nt SvĂĄjcban. A ProvinciĂĄban mĂ©g csak-csak, de itt ez egĂ©szen kivĂ©teles. Lejla tudja ezt, okos lĂĄny, Ă©s mĂ©g nem vesztett el mindent, bĂ­zik a jövƑben, akĂĄrmilyen gyorsan tĂĄvolodik is tƑle.
Lejla rögtön tudja, hogy Kvark az elsƑ manipulĂĄlt fĂ©rfi az Ă©letĂ©ben, aki megnyerƑ. Aki Ă©lƑnek hat. Aki nem egy tökĂ©letes zombi. C16, a fiĂș, akit a jövƑjĂ©ben lĂĄt, Ƒ is ultrakonzervatĂ­v csalĂĄdbĂłl valĂł, nagyon is provinciai, tehĂĄt nincs korrigĂĄlva semmiben, Ă©ppolyan, mint Ƒ, talĂĄn azĂ©rt is hat rĂĄ oly könnyen, s az apjĂĄtĂłl is mindig azt hallja, hogy ami korrigĂĄlt, ami manipulĂĄlt, felvarrt, kitöltött Ă©s klĂłnozott, az mind-mind pocsĂ©k. VisszataszĂ­tĂł, termĂ©szetellenes, emberellenes, Ă©ghajlatellenes Ă©s univerzumellenes. Ám Lejla most tisztĂĄn tudja, hogy ez a hajszĂĄlerekig ĂĄtrendezett fĂ©rfi tetszik neki. Ha egyetlen csigolyĂĄja sem az igazi, akkor is. Mert jĂłl manipulĂĄltĂĄk, jĂłl korrigĂĄltĂĄk, egyszerƱen mindent jĂłl csinĂĄltak rajta, jobbĂĄ tettĂ©k mindenĂ©t, olyannyira, hogy az is Ă©rdektelen, mi volt a sablon. MĂ©g B60-nĂĄl is jobb! Fel is merĂŒl LejlĂĄban, hogy talĂĄn B60-t igazĂ­tottĂĄk Kvarkhoz, s nem fordĂ­tva.
Lejla korrekciĂł nĂ©lkĂŒl is okos lĂĄny. Ritka, termĂ©szetes intelligencia dolgozik vadul az aprĂł hibĂĄk szĂ©psĂ©ges sora mögött, ĂĄm egy dolgot mĂ©gsem tud. Nem tudja, hogy amikor Kvarkot szemlĂ©li, a kĂ©pzeletĂ©ben a Nagy HadrontĂłl tĂĄvol, SvĂĄjcon Ă©s a ProvinciĂĄn tĂșl lĂĄtja Ƒt. Nem hĂĄzak között, nem csarnokban, hanem a dĂ©dapa fotĂłinak vilĂĄgĂĄban, ott, ahol Ƒsszel mĂ©g lombjukat vesztik a fĂĄk. Ott, ahol Kvark szörnyen Ă©reznĂ© magĂĄt, Ă©s mint egy gĂłlem, talĂĄn szĂ©t is esne. Ha Lejla tudatosĂ­tanĂĄ, amit önmagĂĄban lĂĄt, szĂ©gyenkezne: virĂĄgzĂł mezƑn nyargal, fĂŒstmentes alkonyban, pucĂ©ran, s Kvark – abban a szĂ©pen vĂ©rzƑ alkonyban – valamifĂ©le nagyfarkĂș, tudĂłs Tarzan, bogyĂłk Ă©s a jövƑ ismerƑje, minden öböl Ă©s minden barlang egyedĂŒli örököse, valĂłsĂĄgos ÁdĂĄm, egy alfahĂ­m, Lejla pedig hamvas, remĂ©nyteli Ă©s rĂĄnctalan Ƒsanya, aki korrigĂĄlhatatlan, manipulĂĄlhatatlan jövƑt szĂŒl majd Kvark temĂ©rdek, tƱzforrĂł magvĂĄbĂłl.
– Ez affĂ©le ĂŒzemlĂĄtogatĂĄs? NetĂĄn kvantumfizikĂĄt tanul a drĂĄga kisasszony? – kĂ©rdezi Kvark, Ă©s LejlĂĄnak nyĂșjtja a tiszta vĂ­zzel teli hƱvös poharat.
– Nem igazán.
– Ó, azt hittem, hogy ön is a Hadron-jubileumra jött.
– SajnĂĄlom, azt sem tudtam, hogy most van. Röstellem – mondja Lejla, s arra gondol: csak egy hajszĂĄlon mĂșlt, hogy az Akropolisz ĂĄtadĂłjĂĄn viszont ott legyen. Krisztus elƑtt 419-ben.
– Semmi gond. Igaza van, nem a jubileum a legfontosabb. De akkor miben segíthetek?
– Nem szólt senki?
– Nem, de mondja csak bĂĄtran! ÖrĂŒlök, ha egy ilyen termĂ©szetes szĂ©psĂ©gnek segĂ­thetek. De kĂ©rem, ne adja tovĂĄbb, hogy a termĂ©szetessĂ©gĂ©t dicsĂ©rtem, tudja, hogy van ez
 Nem mindenĂŒtt veszik jĂł nĂ©ven. És remĂ©lem, nem vette tolakodĂĄsnak – mondja Kvark, s ezzel olyan meghittsĂ©get hoz lĂ©tre, amelyben Lejla rögtön felolvad.
– Engem a ParallelidĂĄk Ă©rdekelnek. SzeretnĂ©k odautazni.
Kvark megdöbben, s ugyanakkor csodĂĄlat tĂŒkrözƑdik rajta:
– Gondolja, hogy odautazhat? Ezek szerint azt sem tudja, hogy alig mĂĄsfĂ©l Ă©ve nyĂ­lt ez a lehetƑsĂ©g. Civilek eddig nem utaztak, s ha fognak is, nagyon sokba kerĂŒl. De tudja, mit? A kĂ­sĂ©rleti utasok közĂŒl ketten ellenreakciĂłt mutattak az elixĂ­rrel szemben. Ha jĂłl meggondolom, beszervezhetnĂ©m a helyĂŒkre. MĂ©ltĂĄnyos ĂĄron. Mit szĂłl? De mielƑtt bĂĄrmit vĂĄlaszolna, ĂĄrulja el, miĂ©rt kĂ­vĂĄncsi a ParallelidĂĄkra?
Lejla lelkesen mesĂ©li Kvarknak, mint egy rĂ©gi, bizalmas barĂĄtnak, hogy Ășjabban veszni Ă©rzi a jövƑjĂ©t, a mĂșltban sejt hibĂĄt, s azt a hibĂĄt akarja megtalĂĄlni.
– SzĂ©p szĂĄndĂ©k, csak Ă©pp ez nem olyan egyszerƱ. Tudja, a pĂĄrhuzamos valĂłsĂĄgok lĂ©nyege Ă©pp az, hogy vĂ©gtelenĂŒl sok van belƑlĂŒk, s nagy rĂ©szĂŒk Ă©pp csak egy kicsit kĂŒlönbözik attĂłl a valĂłsĂĄgtĂłl, amelyben most vagyunk. Vagyis ha ĂĄtkĂŒldöm az egyikbe, talĂĄn meg sem talĂĄlja a kĂŒlönbsĂ©get, talĂĄn csak egy kavics lesz mĂĄskĂ©nt, egy repedĂ©ssel több a falban, rĂĄadĂĄsul igen hosszĂș idƑ, hogy a pĂĄrhuzamos valĂłsĂĄgok tĂ­zezreit vĂ©gigjĂĄrja. Ehhez kell az elixĂ­r, amely meghosszabbĂ­tja az Ă©letĂ©t. Az pedig szinte megfizethetetlen. Ön rokonszenves nekem, de ezt mĂ©g Ă©n sem intĂ©zhetem el. RĂĄadĂĄsul csak akkor van esĂ©lye, ha pontosan tudja, mikor romlott el a jelen, azaz a mĂșlt. Sejti esetleg, hogy hol hibĂĄzott?
Lejla nem tĂ©pelƑdik, rögtön egy bizonyos nap ugrik be, amikor C16, a provinciai fiĂș nem karolta mĂĄr többĂ©. Amikor elszakadtak a kettejĂŒket összekötƑ Ă©rzĂ©keny szĂĄlak, Ă©s bĂĄr Kvarkra nĂ©zve nem is tƱnik mĂĄr oly fontosnak, hogy visszamenjen ahhoz a dĂ©lutĂĄnhoz, mĂ©gis habozĂĄs nĂ©lkĂŒl nevezi meg a dĂĄtumot, sƑt az ĂłrĂĄt Ă©s percet is.
– Remek! Így sokkal könnyebb a dolog! – örvendezik Kvark, Ă©s Lejla vĂĄllĂĄt ĂĄtölelve azt kĂ©rdezi:
– És a bĂĄtorsĂĄga is megvan hozzĂĄ? Ki tudja, mit lĂĄt majd? Ez mĂ©g kezdeti utazĂĄsi forma. BiztonsĂĄgos, ĂĄm kezdeti, a következmĂ©nyeket nem ismerjĂŒk mĂ©g, alig vannak teszteredmĂ©nyeink. Így is akarja?
– FeltĂ©tlenĂŒl – mondja Lejla, de a vĂĄlasz mĂĄr voltakĂ©pp arra vonatkozik, hogy szeretne minĂ©l tovĂĄbb maradni Kvark bƱvkörĂ©ben. SzeretnĂ©, ha tovĂĄbb karolnĂĄ, ha mĂ©g erƑsebben, ha hozzĂĄĂ©rne az arcĂĄhoz, ha beletĂșrna a hajĂĄba, a hĂșsos ajkait pedig az övĂ©ire tapasztanĂĄ, mĂ©g ha szilikon, akkor is. Ha az ĂĄgyĂ©kĂĄval nekifeszĂŒlne az Ƒ ĂĄgyĂ©kĂĄnak, ha fĂ©lrevonnĂĄ a sarokba, ha visszalöknĂ© az alaktalan plĂŒssbe, Ă©s arra kĂ©rnĂ©: rakd szĂ©t a lĂĄbad! Fittyet hĂĄnyva a biztonsĂĄgi kamerĂĄkra, kicsatolnĂĄ a szĂ­jat, Ă©s elƑvennĂ© a farkĂĄt, amivel Ășj nemzedĂ©kek hosszĂș sorĂĄt nemzenĂ© egy Ășj, derƱs Ă©s termĂ©szetes Éden szĂĄmĂĄra. Kvark pĂ©nisze nyilvĂĄn Ășj tĂ­pusĂș, nyomĂĄsĂ©rzĂ©kelƑ, biopneumatikus „KamĂ©leon”, vagyis mindig Ă©pp akkora, hogy kitöltse a partnert. Se nem kisebb, se nem nagyobb. A kĂ©nyes behatolĂĄsnĂĄl kisebb, majd hĂ©zagmentesre nƑ, s ha kell, akĂĄr az aktus közepette is dinamikusan Ă©s ideĂĄlisan vĂĄltozik, viszont jĂłval nagyobb erƑvel lövell, Ă©s jĂłval többet is, mint a natĂșr, arrĂłl nem beszĂ©lve, hogy nem tisztĂĄn ondĂłt, hanem sterilizĂĄlĂł Ă©s fertƑtlenĂ­tƑ, vitaminos hĂŒvelybalzsamot is. Olyan a natĂșr ondĂłbĂłl kifejlesztett sĂ­kosĂ­tĂłt, amely megsokszorozza a kĂ©jĂ©rzĂ©st Ă©s vagy tĂ­zszer hosszabb idejƱvĂ© teszi, amitƑl a vagina garantĂĄltan Ă©s sĂ©rĂŒlĂ©smentesen az ĂĄjulĂĄsig döfködhetƑ. LejlĂĄban fĂ©ktelen vĂĄgy Ă©bred, hogy ezt a turbĂł intelligens pĂ©niszt – mely kiiktatja a fĂĄjdalom Ă©s a fertƑzĂ©s kockĂĄzatĂĄt – magĂĄba fogadja. VĂĄgyik a tuningolt biotech hĂ­mtag okozta extra örömre, semmivĂ© lesz egy pillanat alatt minden fenntartĂĄsa, a konzervatĂ­v, reakciĂłs neveltetĂ©s, vĂĄgyik Kvarkra, Ășgy Ă©rzi, termĂ©szetesebbnek Ă©reznĂ© Ƒt, mint bĂĄrki mĂĄst. Közelebb akar kerĂŒlni hozzĂĄ, ha kell, azon az ĂĄron is, hogy bizonytalan kimenetelƱ Ă©s drĂĄga utazĂĄst tesz a ParallelidĂĄkra.


szƱcs attila

– Úgy lĂĄtom, maga rĂ©gi vĂĄgĂĄsĂș csalĂĄdbĂłl valĂł, Ă­gy talĂĄn nem sĂ©rtem meg vele, ha megkĂ©rdezem: ugye, tanult mĂ©g kĂ©zĂ­rĂĄst?
– Igen, Ă©desapĂĄmtĂłl – rebegi Lejla.
– Remek. Tudja, ez könnyebbsĂ©g. A grafolĂłgusok sokat segĂ­thetnek. MĂĄr csak egy kĂ©rdĂ©s marad. MibƑl fedezi az elixĂ­r ĂĄrĂĄt? Nem bĂĄnja, ha az Ă©lete jelentƑsen meghosszabbodik?
– Nem igazĂĄn örĂŒlök neki, de ha egyszer muszĂĄj

– MuszĂĄj. Ha tĂ©nyleg a ParallelidĂĄkat akarja. SegĂ­tem magĂĄt mindenben, ne aggĂłdjon, csak hĂĄt az elixĂ­r ĂĄra
 A csalĂĄd tĂĄmogatĂĄsĂĄra szĂĄmĂ­that?
– Az sajnos szĂłba sem jöhet. És mĂĄs eshetƑsĂ©g sem – magyarĂĄzza Lejla, Ă©s arra gondol: „MiĂ©rt nem lassĂ­t, miĂ©rt nem tĂ©r el a tĂĄrgytĂłl, hogy inkĂĄbb rĂĄm figyeljen?”
Kvark az ĂĄllĂĄt simogatja:
– Várjon csak, talán erre is van megoldás.
„BĂĄr ne lenne – gondolja Lejla – Ă©s mĂ©g hosszan kereshetnĂ©nk a megoldĂĄst a problĂ©mĂĄra, s közben rĂĄm talĂĄlna Ă©s felfedezne engem. FelfedeznĂ© bennem a gyors Ă©s biztos, nyugtalanĂ­tĂł Ă©s vonzĂł megadĂĄst. RĂĄjönne, hogy nincs ellenemre benne semmi, ami mƱ Ă©s Ășj, rĂĄjönne, hogy hiszek korrigĂĄlt rĂ©szĂ©inek Ă©des mƱködĂ©sĂ©ben, Ă©s mindent, ami bennem rĂ©gi, termĂ©szetes Ă©s szƱz, örömmel adnĂĄm oda neki.”
– Ha esetleg petesejtet adna nekĂŒnk klĂłnozĂĄsra

Lejla összerezzen, de aztĂĄn arra gondol: pĂĄr sejt, mit szĂĄmĂ­t az? Ha Ƒ Ă­gy gondolja jĂłnak

– Rendben. Mikor?
– NyĂ©lbe ĂŒthetjĂŒk akĂĄr azonnal is, s aztĂĄn jöhet a lĂ©nyeg! KikĂ©pzem az Ăștra. SzemĂ©lyesen, ha Ășgy akarja.
– ÖrĂŒlnĂ©k – mosolyog Kvarkra Lejla, mintha a „kikĂ©pzĂ©s” szĂł fednĂ© le mindazt a vĂĄgyat, amely egy perc alatt, mint a tƱz, elborĂ­totta. EgyĂ©bkĂ©nt is: a petesejtvĂ©tel bizalmas aktus. BĂĄr egĂ©szen mĂĄskĂ©nt, mint akarnĂĄ – miĂłta Kvarkot megkĂ­vĂĄnta –, de behatolnak majd a testĂ©be. „Mindegy is hogyan, gondolja Lejla, csak Kvark is ott legyen! Ha Ƒ csinĂĄlnĂĄ, az volna a legjobb. HĂĄtha tĂ©nyleg Ƒ csinĂĄlja!”
És engedelmesen követi az Új Hadron oldalcsarnokĂĄba.
A mƱtƑ steril Ă©s vörös. MetszƑ benne a levegƑ, Lejla frissnek Ă©rzi, ahogy azt a vizet is, amellyel kĂ©t nƑ – nem tudni, mi okbĂłl – tetƑtƑl talpig lemossa, aztĂĄn bebugyolĂĄljĂĄk. A lepel langyos Ă©s rendkĂ­vĂŒl finom. Lejla sosem Ă©rezte magĂĄt Ă­gy, csak olvasott ilyesmirƑl, igen, talĂĄn a rĂłmaiak Ă©ltek ilyen finom kelmĂ©k Ă©s valĂłdi Ă©rzĂ©sek között, virĂĄgkorukban, a Birodalom kettĂ©szakadĂĄsa elƑtt, gondolja, aztĂĄn Ășjra a mƱtƑ, Lejla felfekszik az ĂĄgyra, összezĂĄrja a lĂĄbĂĄt, kicsit szorong, Ă©s vĂĄrja az Ă©rzĂ©stelenĂ­tĂ©st, de nem endoszkĂłpiĂĄval veszik ki a sejteket, hanem a hĂŒvelyen ĂĄt.
Kvark a sarokban ĂĄll, bĂĄrhogy szuggerĂĄlja is Lejla, nem lĂ©p közelebb. A lengƑajtĂłn ĂĄt kĂ©t fĂ©rfi Ă©rkezik Ă©s egy nƑ.
– KĂ©rem, nĂ©zzen a mennyezetre! – utasĂ­tjĂĄk LejlĂĄt, Ă©s a hĂŒvely tĂĄgĂ­tĂĄsĂĄba kezdenek.
– SzƱz a lĂĄny – ĂĄllapĂ­tja meg az egyik.
– MĂ©g ilyet! – mondja halkan a mĂĄsik.
Kvark ekkor mégiscsak odalép az ågyhoz, megfogja Lejla kezét, és végigsimít a homlokån:
– Ez csodálatos.
„MiĂ©rt nem te csinĂĄlod? Hagyjuk a ParallelidĂĄkat! KĂŒldd el ezeket az alakokat! Menjenek el, Ă©s vegyĂ©k ki belƑlem ezt a hideg csövet! Hadd mosakodjak le, kapcsold le a hideg fĂ©nyt, engedd ki a metszƑ levegƑt, mosolyogj rĂĄm Ășgy, mint elƑször, zĂĄrd be az ajtĂłt, kapcsold ki a kamerĂĄkat, Ă©s tĂ©gy a magadĂ©vĂĄ. Ne vegyĂ©l ki belƑlem semmit. InkĂĄbb, amit csak lehet, ami csak benned van, rakd belĂ©m!” – gondolja kĂ©tsĂ©gbeesetten Lejla, ĂĄm Ășgy tƱnik, Kvark nem rendelkezik a gondolatolvasĂĄs kĂ©pessĂ©gĂ©vel Ă©s emĂłciĂłnak benne nyoma sincs.
– Nem akarja, hogy szerezzek magĂĄnak nĂ©hĂĄny szeretƑt? Nem szeretne beavatĂĄst? Ez ma mĂĄr, legalĂĄbbis itt, SvĂĄjcban elfogadott.
Lejla a fejĂ©t rĂĄzza. Nincs mĂĄs vĂĄgya, mint hogy vĂ©gre összezĂĄrhassa a lĂĄbĂĄt Ă©s elhagyja a mƱtƑt.
„Tegezz mĂĄr le, kĂ©rlek!” – fohĂĄszkodik magĂĄban, s Kvark keze utĂĄn nyĂșl, mire Kvark kimegy.

– SikerĂŒlt? – kĂ©rdezi Lejla aggĂłdva pĂĄr ĂłrĂĄval kĂ©sƑbb.
– Persze. Remek sejteket adott, köszönjĂŒk – mondja Kvark, s mivel lĂĄtja, hogy Lejla megszeppent, talĂĄn kicsit fĂ©l is, mĂ©g hozzĂĄteszi:
– Na, jöjjön ide, kedves.
Magåhoz öleli, és hosszan ringatja a mellkasån, akår egy gyereket.
– És ne aggĂłdjon, megtalĂĄlja, hol az a hiba, amely miatt tĂĄvolodik öntƑl a szĂ©p jövƑ.

Lejla szĂĄll. EgyedĂŒl. Egy kapszulĂĄban. Nem magasan, s nem is alacsonyan – a tĂ©ren Ă©s az idƑn ĂĄt. Sosem hitte volna, hogy a tĂ©r ennyire szĂ­nes, s hogy az idƑ fodros is lehet. Érzi az utazĂĄs kicsit Ă©gett illatĂĄt, csillagokat lĂĄt, de nem maga fölött, hanem önmagĂĄban, temĂ©rdek csillagot Ă©s tejutat, mĂĄgnesessĂ©g jĂĄrja ĂĄt minden irĂĄnybĂłl, olyan Ă©des Ă­z, ami a sĂ­rĂĄst elƑzi meg, mĂĄr ha az emberbƑl nem iktattĂĄk ki a sĂ­rĂĄs kĂ©pessĂ©gĂ©t, nem mƱtöttĂ©k ki a könnycsatornĂĄt, ha nem korrigĂĄltĂĄk abszolĂșt szenvedĂ©ly- Ă©s szenvedĂ©smentesre. Lejla, a ProvinciĂĄbĂłl valĂł, hatos veszĂ©lyessĂ©gi fokozatba sorolhatĂł lĂĄny hetes erƑssĂ©gƱ szenvedĂ©llyel szĂĄll a tĂ©ridƑben, szeme nyitva, fĂĄsultan szemlĂ©li a kĂ©t pĂĄrhuzamos valĂłsĂĄg között hĂșzĂłdĂł szĂ­nes-szagos semmit, Ă©s vĂĄrja, hogy megĂ©rkezzen. MielƑtt a mĂĄsik valĂłsĂĄgba ĂĄtugorna a CERN Ășj rĂ©szecskegyorsĂ­tĂłjĂĄnak segĂ­tsĂ©gĂ©vel, Ă©s eltƱnne SvĂĄjcbĂłl, hogy egy mĂĄsik SvĂĄjcban sĂ©tĂĄljon ki egy mĂĄsik Nagy Hadron hĂĄrmas portĂĄjĂĄn, pillanatnyi sötĂ©t ĂĄll be, rövid bĂșgĂĄs, vibrĂĄlĂł-sercenƑ fĂ©nyek, aztĂĄn ott ĂĄll az udvaron, a Nagy Hadron udvarĂĄn. Nem Ă©rti, miĂ©rt nem a csarnokban, miĂ©rt nem Kvark szobĂĄja az, amelyet elsƑnek lĂĄt, egy mĂĄsik Kvark mĂĄsik szobĂĄja, miĂ©rt az udvar, amelyre csak az ablakbĂłl vetett egy futĂł pillantĂĄst, s Ă­gy nem hasonlĂ­thatja össze a mĂĄsik udvarral, nem vizsgĂĄlhatja rögtön, hogy ez a pĂĄrhuzamos valĂłsĂĄg miben kĂŒlönbözik attĂłl, amelybƑl Ă©rkezett, ĂĄm mielƑtt elszomorodna, megpillantja Kvarkot. A fĂ©mfekete kövezet tĂșloldalĂĄn ĂĄll, nem mosolyog, nem nyĂĄjas cseppet sem, Ă©ppoly agyonmanipulĂĄltnak, tĂșlkorrigĂĄltnak tƱnik, mint a mĂĄsik Kvark elƑtt minden manipulĂĄlt Ă©s korrigĂĄlt fĂ©rfi Ă©s nƑ. Az arca szigorĂș, hideg Ă©s halott gĂłlemarc, nem egyĂ©b, ĂĄgkeze van, gallyujjai, s ezek az ujjak egy piszkos lombikot tartanak. SĂĄrga folyadĂ©k ĂĄll benne, Ă©lƑ kotyvalĂ©k, amelynek tudata van, Ă©rzĂ©sei, Ă©s a folyadĂ©k önmagĂĄtĂłl undorodik. Lejla azt kĂ­vĂĄnja, hogy Kvark fordĂ­tsa meg a lombikot, Ă©s öntse ki a fĂ©mfekete kövezetre. Ám Kvark ilyet nem tesz. Esze ĂĄgĂĄban sincs. Lejla tudja, mi van a lombikban: hĂĄrom, izotĂłniĂĄs oldatban ĂĄzĂł, elĂĄrvult petesejt. Az a jövƑ, amelyet nem a mĂĄsik Kvarkkal, s nem is ezzel, hanem talĂĄn C16-al kezdhetett volna el. Lejla okos lĂĄny, tudja, mit tartalmaz a tudatos, szomorĂș folyadĂ©k: hĂĄrom egymĂĄssal pĂĄrhuzamos, s immĂĄr manipulĂĄlhatĂł jövƑt. De mĂĄr kĂ©sƑ, Kvark kezĂ©ben van mindhĂĄrom lehetƑsĂ©g, az elsƑ Ă©s az utolsĂł dobĂĄs. Lejla mĂ©hĂ©ben vĂĄkuum, tĂ©r Ă©s idƑ nĂ©lkĂŒli, hideg Ă©s kietlen, feketĂ©n ragyogĂł Ʊr, s ez a pĂĄrhuzamos Kvark sem kĂ©rdez semmi mĂĄst, csak azt:
– Tudod-e mĂĄr, te kis ribanc, hogy hol csĂșszott szĂ©t a jövƑd?

3 hozzĂĄszĂłlĂĄs

  1. Szeretem ezt a novellát. Jó, hogy itt van. 🙂

    1. Jönnek mĂ©g ĂĄt mĂĄs Ă­rĂĄsok is, de alapvetƑen az Ășjaknak kell Ă©letben tartani Ă©s hamarosan dominĂĄlni ezt az oldalt.

      1. Jöjjenek hĂĄt az Ășj Ă­rĂĄsok Ă©s dominĂĄljanak! 🙂

        (Még többet fogsz dolgozni, mår låtom.)

Vélemény, hozzåszólås?

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk