PROTONAUTÁK » ☢ Protonauták | Két próféta New Yorkban

New Yorkban a legkevésbé sem tűnik fel, ha a nyílt utcán lelőnek vagy elrabolnak, de akadt egy ember, aki már életében – pár perccel az érkezése után – nehezen leírható feltűnést keltett. New Yorkba, vagy más hasonló nagyvárosokba, mint amilyen Los Angeles is, ezrével érkeznek emberek abban a reményben, hogy valamiként majd feltűnést keltenek; és ezrével csalódnak, amikor rájönnek: feltűnni, kitűnni épp ezekben a városokban a legnehezebb. Ott, ahol minden utcasarkon százával fordulnak be extrém, sosem látott emberek, sosem látott ruhákban és frizurákkal, sosem látott elképzelésekkel, sosem látott ambíciókkal, ott szinte lehetetlen feltűnni. Ha létezik olyan hely, amely potenciális vesztőhely bármely csodatévőnek, prófétának és zseninek, akkor épp ezek a városok azok. Ennek fényében Chris felbukkanása még inkább csodálatos.
Leginkább azzal tűnt fel, hogy szerény külleme ellenére pár óra leforgása alatt ezrekre gyakorolt olyan hatást, amihez fogható hatásról korábban – ahogy egy másik „próféta”, bizonyos Jonathan L. nyilatkozta egy méretes kereskedelmi csatornán – csak Jézus esetében hallottunk.
Hasonló megfontolásból beszélünk elsőként erről az emberről, mint amilyen megfontolásból a magát egyszerűen csak Chrisnek nevező középkorú, ápolt, sármos, de nem kirívóan vonzó férfi New Yorkba ment. Chris ugyanis nem volt New-York-i, sőt, amennyire tudható, azelőtt sosem járt ott. Abból a megfontolás-ból ment épp oda, mert ez a világ legpezsgőbb városa, és úgy gondolta, sürgeti az idő, nem ér rá olyan évekig tartó építkezésre, mint annak idején Jesua – ha már egyszer analógiaként őt idéztük – hamar kell híveket toborozni, méghozzá nagyon sokat, máskülönben nem töltheti be hivatását, s képtelen lesz kiragadni az emberiséget Isten utolsó pörölycsapása, a közeli világvége elől.
A világ persze Chris idejében is hemzsegett a prófétáktól és megváltóktól, és ezeken a félnótásokon a világ józan fele csak nevetett. Jogos tehát a kérdés, miért ragadunk ki a lököttek és pszichopaták gazdag felhozatalából egyet, és miért épp Christ? Ennek több oka is van.
Chris tragikusan rövid pályafutása – ami a 44. és 75. utca sarkán indult, és alig négy nappal később ugyanott ért véget –, arról árulkodik, hogy akadtak olyanok is, akik veszélyt sejtettek a megjelenésében, s így talán valóban több volt egy félnótásnál. Hatása is erről tanúskodik. Számos beszámoló született arról, hogy nem véletlenszerűen szerzett tanítványokat, s nem véletlenszerűen álltak mellé a New-York-iak, legalábbis azok a brooklyni polgárok, akik összefutottak vele. Nemcsak a szektás és ezoterikus tanításokra fogékony, elbizonytalanodottak álltak mellé, hanem mindenki, akivel csak két szót váltott. Akit megszólított, lett légyen az hontalan, tanár, újságkihordó, rendőr, vagy professzor, demokrata vagy republikánus, fehér, fekete, vagy sárga, mindegy volt, beállt Chris tanítványának.
Chris előtt is felbukkant jó pár furcsa, nemritkán őrült fazon, s nincs kétségünk, e sorok olvasói közül is szinte mindenki látott már futóbolondokat, még akkor is, ha nem olyan megapoliszban él, mint amilyen New York. Viszont tudjuk, hogy Chrisszel egyidőben megszaporodtak a futóbolondok, sőt, Chris rövid pályafutását követően – nem túlzás így fogalmazni – valamiféle invázió vette kezdetét: soha nem látott számban bukkantak fel a Chrishez hasonló fazonok, eljött a pszichológusok számára a Kánaán: szászával írhattak le olyan eseteket, melyekhez a korábbi esetek percig sem hasonlíthatók. Ezek zöme azonban nem került nyilvánosság elé, s e furcsa emberek többsége nem volt jelentős hatással a tágabb környezetére. Chris azonban igen.