Dan Isteni színjátéka rappelve – Jégvágó – Centauri

Centauri Jégvágó Téa2019.01.04. 19:14 Az utóbbi hetekben két olyan írást is hoztam, melyek eddig nem jelentek meg nyomtatásban, egyet a Kalandos tél című regényből, egyet pedig a legújabb regényből, a Galambokból. E két regény előbb-utóbb megjelenik majd (a Galambok hamarabb), most azonban olyan részlettel indítom a hétvégét, ami nem fog megjelenni talán soha. Hogy még cifrább legyen a dolog, ez egy már megjelent regény, a Jégvágó egy részlete, mégsem olvashatta senki.

Miként lehetséges ez?

Egy regény eredetije gyakran jóval bővebb, mint ami aztán a polcokra kerül. Az amúgysem karcsú Jákob botja eredetije például két és félszerese annak, ami végül megjelent. Ilyenkor rendszeresen visszatérő kérdés, hogy ki húzza meg a kötetet: a szerkesztő vagy a szerző? Esetemben mindig én húzom meg, általában drasztikusan. Akad pár rész, ami szerkesztői javaslatra kerül ki a szövegből, de az oroszlánrészt én magam húzom ki.

Egy könyv megírásának ez legalább olyan fontos mozzanata – hosszantartó, kegyetlen meló egyébként –, mint az írás maga.

Akik olvasták a Jégvágót – s úgy sejtem, zömmel ilyen emberek látják ezt a posztot J – talán emlékeznek rá, hogy Dan északon, a nagyapja házában, az Isteni színjátékot olvasgatja, míg odakint havazik, az ágyon pedig Téa, az indiánlány hever. Dan arról is beszél – többször is –, hogy jó volna az Isteni színjátékot átírni, ha tetszik újra fordítani. Ugyanakkor nem esik szó arról, hogy végül is mire jutott ezzel az ötlettel.

Ez a 30. fejezet végén derült volna ki, de azt a részt tokkal-vonóval együtt kihúztam, pedig Dan bizony nekilátott a „fordításnak”.

Helyesebben, a saját élettörténetét kezdi megírni montanai magányában, de az Isteni színjáték szerkezetét hűen követve, méghozzá rappelve. Az eredeti kéziratban ebből kisebb részek még ott voltak. Mivel úgy látom, szerettek mazsolázni, közreadom ezt a fejezetet, húzás nélkül, újra. A könnyebbség kedvéért a húzott részt más betűszínnel jelölöm. Így most nemcsak egy regény eredetijébe olvashattok bele, hanem kicsit jobban bele láttok egy regény megszületésének folyamatába is. Fogadjátok szeretettel! – s gördüljetek lejjebb 🙂 🙂


Centauri Jégvágó Téa


A zsír új dolgozósarokban gondolom át, mi mindent beszélek meg Goblinnal, na de komolyan: mire elég három nap? Sebaj, valahogy csak rábírom a maradásra. Basszus, mennyi minden történt, amiről Goblin mit sem tud. Ha mázlim van, Polsonból még kihozzuk, de visszapaterolni már nem tudjuk, nem kizárt ebben az évszakban, talán itt ragad tavaszig.
Pár dolog komoly fejtörést okoz. Például mi a szent szart mondjak Angelicáról? Ne hidd, hogy egyszerű ez. Angelicát ő is jól ismeri, s miután a nagyi titkairól nálam is többet tud, talán ez az ismeretség is közelebbi, mint gondolnám. Goblin megbocsátó, csakhogy még sosem közöltem vele, hogy lepuffantottam valakit. Valószínűleg sejtése sincs a viszonyunkról, hát ez aligha lesz könnyű menet. Rohadtul az elején kell kezdenünk, nagyjából onnan, hogy Chihuahuában nyaraltunk, nem vicc, tényleg onnan, mivel Goblin azon a nyáron húzott át Washingtonba; mielőtt kimentünk a reptérre, találkoztam még vele a Webster úti könyvtárban, s mire visszajöttünk, már nem volt Oaklandben.
Gőzöm sincs miért, de ez a kérdés egyszer csak azzal az ötlettel kombinálódik bennem, hogy jó volna elrappelni az Isteni színjátékot. Igen, akármilyen meredek is, az a határozott érzésem, hogy kizárólag az Isteni színjáték átiratával mesélhetem el Goblinnak, hogy mi a bánat történt az utóbbi hét évben. Tudom, mit gondolsz. Jogos. Bárhogy is, most nem vekengek annyit, mint rendesen, és eltökélem, hogy amennyit csak bírok, megírok belőle szilveszterig.
Téa szunyókál. Előhalászom Dantét, és új oldalt nyitok a wordben. Eddig majd megvesztem, úgy vártam Goblint, most meg azt kívánom, bárcsak késne két hónapot. Fellépek a netre, Goblintól rövid levél jön, azt írja, későbbi géppel érkezik, 18.10-kor. Klassz. Haladéknak nem mondanám, de jobb az esti érkezés, a kivilágított ház a legszebb. Ki sem lépek a bokszból, hadd lássam, ha ismét jelentkezik, aztán nekilátok a munkának. Nyilván azt hiszed, nem sokra jutottam, és ez igaz is, csak a harmadik ének 31. soráig vergődtem el, és ha érdekel, megmutatom.
De még előtte. Utálom, ha elöljáróban mondanak valamit, most mégis muszáj. Lefogadom, hogy nem olvastad az Isteni Színjátékot, nem csodálom, ki olvas ilyet? Piszok egy szöveg, megmondom, belevaló tag, aki átrágja rajta magát, nem csoda, hogy én is elakadtam. Voltaképp arról szól, hogy Dante bejárja az alvilágot, persze nem tök egyedül. Vergilius vezeti, de nekem ez sok, és nem azért mert legyeket ajnározott. Őszintén! Ki a franc ismeri Vergiliust? És egyébként is, nem sokkal jobb egy családtag? Már ha van odaát közülük valaki. Ha én vagyok Dante, akár válogathatok is, és engem holt biztosan a fater vezet. Gondolod: hülye vagy, Dan? Pont a faterod?
– Hát nem is anyám!
Erre mondhatod:
– Az is csoda, hogy összejöttél neki, te is tudod. Gondolod, hogy képes lenne normálisan körbevinni az alvilágban? Ez hamvába holt ötlet, lásd be!
Most persze felkaphatnám a vizet.
– Ne fikázd a fatert! Ha én pirítom, az egy dolog, a fia vagyok, megtehetem, de te? Akármilyen volt is az öreg, ne vedd a szádra. Hagyjuk is ezt. Nyomós okom van rá, hogy Vergiliust a faterra cseréljem, és legyen elég ennyi.
Tudod, rémálmaim vannak, értem jön Angelica a zsarukkal és effélék, pár napja pedig a faterral álmodtam. Rögtön vágtam, hogy halott, bár eleinte nagyon is élőnek tűnt. És legalább ennyire furának is. Pont olyan volt, mint amilyennek utoljára láttam, de a képességei egy hat éves kissrác szintjét sem érték el, fel is ötlött bennem, hogy lobotómiát csináltak neki. És most kapaszkodj! Én vezettem őt körbe a világban. Azokra a helyekre vittem, ahová régen ő vitt kiskoromban; a partra, a Cliff House-hoz vagy épp Chihuahuára; aztán – és ez a durva! – elráncigáltam egy kurva nagy erdőbe. Sosem jártunk ott, mégis úgy tettem, mintha jártunk volna.
– Látod, apa? Ide hoztál gombát szedni – csakhogy gombaszedésen sem voltam soha, nemhogy abban az erdőben. Vörös fák alkotta, ménkő nagy és szeles erdő. És hogy megfejeljem: álmomban akkorka voltam csak, mint egy hatéves. Azért volt ez pokoli fura, mert a fatert kézen fogva vezettem lépésről lépésre, holott csak a derekáig értem. Átvittem egy vízhez, de ne hidd, hogy a Tahoe-tóhoz, és ahogy megállunk egy szakadt stégen, így szólok:
– Látod, apa? Itt tanítottál horgászni.
A fater meg csodálkozó szemet mereszt és ragyog a boldogságtól:
– Csakugyan?
Aztán megállunk valahol a városban egy sarki cukrászdánál.
– Itt vettél nekem hókiflit minden nap, amikor óvodába vittél.
Mondani sem kell, sosem horgásztunk, a büdös életben nem ettem hókiflit, azt sem tudom, mi az, óvodába meg a nagyi hordott.
Aztán fogom a kezét, vontatom tovább, apám botladozva követ, közben ámul és bámul, csodálkozva néz hajót, lovat, felhőt, rendőrt. Jól látszik, hogy semmire sem emlékszik. Megállunk egy szűk utcában, ez végre ismerős, valahol a Webster út végén, közel a kikötőhöz.
– És apa, itt, ezen a kis úton tanítottál bicajozni! – holott sosem jártam vele ott, biciklizni pedig nem ő, hanem Barrymore néni nagyobbik fia tanított, ennek ellenére kiül az arcára az öröm.
– Ügyes voltál, ugye ügyes? – kérdezi, és így haladunk tovább, álló éjjel bolyongunk Oaklandben, San Franciscóban, a nyugati parton mindenütt, járunk a hegyekben, a sivatagban, az óceánon; megyünk autókon, metrókon, hajókon és léghajókon; süt a nap, ver az eső, szivárvány, köd és hurrikánok. Fölöttünk felhő, nap, Hold és csillag; alattunk homok, hullám, gránit. Sétálunk lefelé, kapaszkodunk egy égig érő lajtorján a hetedik égbe, hasalunk a világ leglaposabb mezején, borozunk a Livermore-völgyben, bebarangoljuk az Újvilágot, de bármerre járunk is, a fater semmire sem emlékezik – és egy idő után én sem.

„A holtak között jártam az éjjel”
„Elkísérlek legközelebb” – válaszolja Téa.
Ez erős, nem csoda, ha az átiratnál Vergilius helyett a faterra voksolok. De vajon miért álmodtam ezt? Mert olvastam az Isteni Színjátékot? Vagy azért, hogy átírjam tényleg.
Tudod, mire jöttem rá? Képtelen vagyok gondolkodni beszéd nélkül. Nem tudom, másoknál hogyan van ez, de talán azért imádkoznak istenhez, mert nem fordulhatnak minden kérésükkel a haverokhoz vagy a családhoz, Isten tehát arra való, hogy ne lógj folyton mások nyakán. Régen, ha szünet nélkül löktem a dumát, csak annyit kellett volna mondani:
– Dan, most már inkább csak imádkozz!
Szóval, ha nem lenne kihez szólni, nem tudnék gondolkodni sem; címzett nélkül a gondolat eloszlik, akár a pára, és ha állandóan eloszlik, bizonyos idő után nem is keletkezik már. Ebben a gondolat kurvára hasonlít a ködhöz.
Olvastam, hogy az aranyláz idején egy pali úgy elkavart Alaszkában, hogy csak huszonöt évvel később bukkantak rá. Addigra elfelejtette a nevét is. Nem lep meg. Hidd el, kell valaki – egy isten vagy egy szomszéd –, akinek mindent elmesélhetsz, máskülönben begolyózol. Azt hiszem. Téával is úgy beszélünk néha, mintha egy temetőben volnánk. Ott mindenki kussol, fölösleges is pofázni, minek, ha egyszer mindnyájan ugyanarra gondolunk. Tudod mit? A szót is, akár a zenét, lehalkíthatod. Le, és le, egyre lejjebb, míg a végén már nem más csak gondolat. Persze, te ettől még tudod, hogy mit raktál be, csak épp rajtad kívül már senki más nem tudja. Ha nem akarsz tök egyedül maradni, ki kell erősíteni megint. Téában az a zseniális, hogy nála ez szükségtelen. Ő úgy is tud zenét hallgatni, ha csak kézbe veszi a diszket. Nem kell hozzá kütyü, nem kell hozzá áram. Azért ez brutális. Ja, Téa tök olyan, mint egy kurva nagy és univerzális leolvasófej.

Goblin esetében viszont sok-sok szóra fordított gondolat sem elég, ezért kell az Isteni Színjátékot 5.1-ben kihangosítani. Ne parázz, nem fárasztalak le az egésszel, de azért hallgass bele. Az a rész, amit jó múltkor idéztem, így szól:

Rappelni könnyű, élni viszont nehéz,
nem olyan bonyolult, ennyi az egész,
szembe kell most nézni eggyel-mással,
nem mintha kijuthatnék egycsapással.
Nyugalom, kapsz időt a feldolgozásra,
de most csak rám figyelj, semmi másra.
Imádott a nagyi, de ivott, mint a gödény,
a fater meg gürizett a szenteste közepén.
Muterom drogozott, de nem szítt füvet,
az volt a flesse, ha betett mindenkinek,
hogy véletlenül se mondta ki az igazságot,
az dobta át apám palánkján a hullazsákot;
jó hülye volt a fater, hogy ezt is benyelte,
de legalább anyám lelécelt örökre keletre.
Tudom, nekem se rosszabb, mint másnak,
az én saram, hogy híján vagyok a tudásnak.
Akkortájt, azt hiszem, álmodozva jártam,
gőzöm sincs, miért, de a jó útról leszálltam,
megáll az ész, hogy a picsába kerülök ide,
a baszom sötét montanai vadon közepibe.
Oakland szült és Dan Coolbirth a nevem,
nekem itt az életből semmi jó nem terem,
nincsenek jó kocsmák és pocsék a térerő,
fa van csak, őrült szél és őrült nagy jégmező.
Amúgy vágom, hogy nem akárhol járok,
hisz rég halott apámmal diskurálok.
Szikrázik a szeme, mégis totál kába,
én meg azt gondolom:
köszi, talán elég is lesz ennyi mára…

Ha egyszer Dante Vergiliusszal fut össze az alvilágban, le kell pacsizni nekem is egy hírességgel, ez tiszta sor. Szerintem már vágod is, hogy kivel. Jack Londonnal persze.

Halott ez is, talán még a faternál is jobban,
a szívem totál kihagy, aztán mégis dobban.
Szeméből úgy világít a két skarlátlézer,
mint akit az Alva Edison tröszt pénzel.
Ismerlek, Jack London! – szólok végre,
mire Ő gúnyosan emeli arcát az égre.
„Alohe! Jó, hogy észhez kaptál, öcsém,
azt hittem, hogy elakadunk a legelején!”
„Tudom, ki vagy és olyan titkod őrzöm,
amihez foghatót nem találsz a földön.”

Tudod, ugye, hogy mire célzok? Attól Jack London is lehidal, hogy a tata az ő törvénytelen fia! Bár tudja a fasz, a halál után talán minden ilyen szarság eleve világos. Pláne, ha a halottak találkoznak egymással. Kötve hiszem, hogy egy ilyen helyen Jack London és a dédi, előbb vagy utóbb ne akadna össze, és azt sem gondolnám, hogy akkor a dédi ne tálalna ki. De ezt most hanyagoljuk, inkább ugorjunk az elkészült rész legvégére, ahol a hangulat már keményen alvilági.

Férfi és nő szeme egyaránt zavaros,
indulatuk hol dagadoz, hol apadoz,
bőrük renyhe, málló és vattafehér,
hajuk színe a kenyérpenészével felér.
„Főnök, kik jajongnak itt a sötétben?
Kifordultam tőlük, amint beléptem.”
„Ezt a rohadt lukat a közönyös lakja,
akinek nem volt se kulcsa, se lakatja,
akinek egyszer sem ízlett igazán az étel,
aki szakított az összes szenvedéllyel;
akinek az a gond volt egyedüli társa,
miként cserélje a kínt bármi másra;
akinek nem volt se vétke, se erénye,
semmije, hogy az okokat megértse.
Most pedig az fáj nekik, hogy elfeledte őket a világ,
de ne többet róluk, nézd meg jól, és menj tovább!…

HOZZÁSZÓLÁSOK AZ OLDAL ALJÁN 🙂


Kalandos tél hóval, lóval, hullával – regényrészlet – Centauri

Galambok – Damien és Elise / Centauri – regényrészlet

Jégvágó (Magvető Kiadó, 2013)

Jákob botja (Magvető Kiadó, 2016)

2017 – Szeméttelep felett rajzó varjúfélék – Prae évvégi körkérdés

Szilveszter a Flathead-tónál – Jégvágó, 2013

Pataki Anita: Életed filmje pereg le

22 Comments:

  1. Húúúúúúúúúú! 🙂 A könyvben ez a részlet több okból nagyon megérintett, (tudod álom, apám…..) Feszültségoldó lett volna a rappalés, és talán Dan egyénisége is elbírta volna, de nekem jobban tetszik így, hogy kihúztad. 😀
    Dan(te)! bocsánat! 🙂

    • Sejtettem, hogy ráharapsz, mivel kéziratnak is a gombás-álmos írást kérted 🙂 De ha már itt tartunk, akkor Dan álma az én álmom is – egyszer álmodtam ilyet apámmal. Megrendítő volt.

      • Az van, hogy én is nagyon sokat álmodom apámmal, álom közben tudom, hogy csak álom, tudom, hogy már nem lehet, mert nem él. Sosem akarok felébredni ezekből az álmokból, mert rettentő jó vele lenni. Mellesleg engem ő tanított horgászni, talán három éves sem voltam még, amikor már vitt magával. Nagyon sok olyan kalandunk volt, mint neked a Lápi antropoidban, igaz ilyen lényt sosem fogtunk. 🙂

        • Nagyon hasonló a helyzet, én pl. emlékszem, hogy vitt őzet, fácánt, vadat nézni olyan kicsi koromban, hogy még a karján tartott, mert én elakadtam a fűben is 🙂 Épp ezért volt megrendítő álmomban őt kézen fogni, és vezetni a nagyvilágban, mutogatni mindent, ahogy annak idején ő mutogatott (csak ő szemben Dan apjával, valóban elvitt magával).

  2. Ibolya Nagy

    Olyan izgalmas ez a poszt, mint te magad, Cen’! Apám erdeje, v. hasonló című posztod volt régebben, engem is megrendített és talán nem véletlenül írsz ilyen “megrendítő” apafigurákról.
    De a rap, briliáns, már ötlet is az, nem különben a kivitelezés. örülök, hogy megosztottad velünk, de a könyvben is örültem volna neki. 🙂

  3. Idelinkelem azt a bizonyos álmot, amiről Rajna Edittel és Nagy Ibolyával diskurálunk, hátha nem tudja valaki, miről is van szó – meg aztán én látom az analitikában, hogy nemcsak azok “vannak itt”, akik kommentelnek is. Szóval, ez volna az a poszt: https://centauriweb.hu/legszebb-emlekeim/6-apam-sotet-erdoi/

    • Ibolya Nagy

      Megnéztem a fb-on, 2016 június 22-én tetted fel ezt a posztot. Elképesztő, mert ekkor még sem a Jégvágót, sem a Jákobot, de még A meccs hősét se olvastam, de azóta sok minden sokkal árnyaltabb lett, sokat adtál Cen’! 🙂

  4. Marsovszki Viktória

    Jól rapelsz, Dan öcsém, még erre ia futja,
    lazán lepacsizol Vergiliusszal,
    apáddal és Jack-kel hiphop megdumálod,:
    vágod, hogy miattuk az alvilágot járod,
    pokol fenekén is gazdálkodsz a szóval,
    élő írót, iiyet, fognak ma lasszóval.
    🙂 🙂 🙂
    Van még, Cen? Nagyon bírom olvansi !!! 🙂

  5. Szabó Edit

    Kaphatunk majd egyszer egy kimaradt részt a Jákobból is?
    Én most annak is örülnék. 🙂

  6. Nagyné Ica

    Köszi, hogy olyan titkokat is megosztol velünk, mint a regényírás, megjelenés folyamata. Kiváltság ez nekünk, azt hiszem.
    Régóta biztos vagyok benne, hogy személyes élményeid, álmaid, tapasztalataid megjelennek azt írásaidban. Így biztos voltam abban is, hogy ez az álom a te álmod.
    Nem “műfajom” a rap, de neked ez is jól áll, ezáltal ismét egy újabb arcodat ismerhetjük meg.
    Azt hiszem újraolvasom én is a Jégvágót, talán könnyebb és màsabb lesz mint elsőre. Mert valljuk be, nem könnyű olvasmány, mellesleg nem tucat regény.

  7. Kedves Cen! Nagy örömöt szerzett ez a poszt. Legelőször olvasva a regényt ebbe a részbe a legjobban beleszerettem, ahogy a szó halkításáról és erősítéséről beszélsz, körülötte az apai álomképek sora..a kéziratkérésnél is ez volt az egyik alternatíva. Amióta a látogatód vagyok, még jobban kiteljesedett a jelentése, a rap megosztása így egy külön ajándék itt, köszönet érte! A szerkesztésnél biztos okkal maradt ki, sajnálhatom azért 🙂?

  8. Bence Mikházi

    Imádtam az Isteni színjátékot. Akárhányszor is olvasom a Jégvágót (mert mostanra bebizonyosodott, hogy minden évben karácsonykor veszem elő, az utolsó oldalakat pedig az újévre tartogatom), mindig várom, hogy jöjjön részlet a Dan-féle átiratból – és most itt van. Köszönet, Cen!

    • Kedves, Bence! Egy író számára annál nagyobb megtiszteltetés aligha képzelhető el, ha akad olvasója, aki újra és újra előveszi a könyvét. Szóval, örülök nagyon 🙂 🙂

  9. Nah egy hét éhség után a posztjaidra, ez a rap csúcs:-) gurultam a nevetéstől:-)))
    “Szeméből úgy világít a két skarlátlézer,
    mint akit az Alva Edison tröszt pénzel ”
    Elképzeltem Cen ahogy mutogatsz és tolod a szöveget, hajlongsz a sötét erdődben a fák közt, pörgeted a fejszéd, szórod a szót és madarak rebbennek szét, csobban a patakod, kiugrik egy pisztráng, forog a szemed s elázik a gatyád:-)))) Milyen lenne a patakban rapelő Dan:-)))
    Adós vagyok a Jégvágóval, még mindig talonban, nem jutok hozzá az olvasásához, ha az egész ilyen zseniális akkor érdemes kivárni:-)))

    • Hajrá, Lívia! Olvasd csak el! A nevetéshez: minden híreszteléssel ellentétben a regényírást – bár rohadt nagy meló – az író is élvezi. Ha mégsem, akkor valami nem stimmel. De minden regény más és más örömöt ad. A Jégvágó írásának egyik öröme épp az volt, hogy Dannek van humora is, és gyakran engem is szórakoztatott. 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Dan szórakoztatja Cen’-t,
        Ez azt jelentheti, hogy febr. 26 őta Cen’ Damienné vált.?? Jól gondolhatom? majdmeglátjuk.
        ő, de nagyon várom, Centaurit és Damient! ♥
        még jobban Cen1-t ♥

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ÚJ ROVAT!! - TABOOK (1. rész): MIÉRT NEM FELESLEGES A LEXIKÁLIS TUDÁS?: "Nem mindegy, hogy egyetlen új infó durván félmillióval, vagy durván 50 millióval növeli az elme lehetőségeit." 2020.08.11. 16:28

    ÚJ ROVAT!! - TABOOK (1. rész): MIÉRT NEM FELESLEGES A LEXIKÁLIS TUDÁS?:
    "A felvett információk nem feltétlenül, nem törvényszerűen kapcsolódnak össze hálózattá, nem válnak egy szupersztráda részeivé automatikusan. Ilyen robbanások kezelése egy szint felett többlet képességeket igényel, alighanem ezt nevezzük zsenialitásnak. Gyakori az is, hogy bármennyi infó jut is be az agyba, azok fragmentumok lesznek."

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK: "Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón." 2020.04.18.

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK:
    Valójában nem is volt a tanárom. Egy tudós ember volt „csak”, egy geológus, paleontológus, egy folyton töprengő, agyaló, kombináló ember. Termetre meg egy medve. Egy lassú, dörmögő, tekintélyes nagy medve. Ismerte a vadakat, a madarakat, de nem volt olyasmi, ami ne érdekelte volna. Talán a hülyeség – az talán hidegen hagyta. Nyugodt ember volt. Amolyan ősapa. Mindenki apja vagy mindenki nagyapja. Sokan jártak hozzá, az ő kicsi, fenyőkkel övezett házába, fiatalok."

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT: "Mintha ugyan egy öregember már nem érezne, mintha ugyan egy vénember, egy vénasszony nem sírna." 2020.04.16. 19:06

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT:
    "Élj sokáig! Azt kívánom. De tudd, ha egyszer te haldokolsz majd, ha egyszer rád csap le váratlanul az utolsó óra, és egy olyan öregember arca rémlik fel előtted, akit sosem láttál, akkor tudd: Ő volt az. Valaki 2020-ból. Talán 2030-at, talán 2050-et írunk akkor, de tudd, az arc, amit akkor látsz, évtizedekkel korábban, 2020-ban halt meg. Talán fogják majd a kezed, talán beszélnek hozzád, talán leszel olyan szerencsés, és mégsem érzed azt a kezet, mégsem hallod azt a hangot, mégsem érzed magad szerencsésnek."

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk." 2020.01.04. 10:11

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk.
    "Kedves Mindenki! Az elmúlt években alig-alig raktam fel hangos novellát vagy írásokat. Még 2019-ben készítettem pár felvételt ebből a célból, s várhatóan felvételek tucatjai készülnek 2020 elején, úgy néz ki, hogy igen jó minőségben, stúdióban. Többen többször is jeleztétek tavaly, hogy örülnétek az ilyen videóknak, és én akkor azt ígértem: lesznek. Nem mondom, ezt sem sikerült elkapkodni, de lett, s lesz is időnként új is. Hogy mennyi, azt pontosan még nem tudom. Fogadjátok szeretettel Philemont! A legjobbakat kívánva: Cen’"

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA: "Átváltozik az út, egy pillanat alatt útvesztővé. S minden útvesztő lélekvesztő is. S miden lélekvesztő elveszejti az észt és a tehetséget is." 2019.12.01. 18:41

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA:
    "A kísérletekből konklúziókat vonunk le, megnézzük, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán, aztán – ha elég kísérletet végeztünk – levonjuk a konzekvenciát, és lépünk. Változtatunk valamin. Létrehozunk az új tudás birtokában valamit. Ez az, ami az új kor elhatalmasodó kísérletezőkedvében és égig növekedő individualizmusában gyakran elmarad."