• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Emlékekről (Jégvágó, 2013) – Mi vagy az emlékeid nélkül?

Hosszú, rozsdamentes fecskendővel kiszivattyúzza az orrodon át minden emlékedet, átszippantja egy törhetetlen lombikba, a lombikot pedig – nehogy mégis előpiszkálhasd – beépíti egy felrobbant atomerőmű betonszarkofágjába. Onnan vedd ki, baszki.

Centauri Jégvágó Magvető Kiadó 2013 irodalom író Kék angyal könyv Ice Pick novella az emlékekrőlMiután anyám totál elborult és elégette apám verseit, azon agyaltam: milyen ráeszmélni, hogy több évtized versei vesztek oda? Tudni, hogy nem emlékszel rájuk, nem írhatod őket újra, nem élheted újra mindazt, amiből írtad.
Nem kérdezhetem már. Így inkább azon agyalok: nekem milyen volna?
Gondold el: édesen alszol, a párnára folyik a nyálad, álmodban hosszú fasor alatt mit sem sejtve baktatsz, míg ez idő alatt valaki, a CIA, az ufó, bánom is én, kiféle-mifia, kicsévéli a fejedből a múltat. Hosszú, rozsdamentes fecskendővel kiszivattyúzza az orrodon át minden emlékedet, átszippantja egy törhetetlen lombikba, a lombikot pedig – nehogy mégis előpiszkálhasd – beépíti egy felrobbant atomerőmű betonszarkofágjába. Onnan vedd ki, baszki.
Üres fejjel, kábán ébredsz. Sejted, hogy mi történt, de mit tehetnél?
– Sebaj, szerdán már lesznek keddi emlékeim. Csütörtökön pedig már keddi és szerdai emlékeim is lesznek!
Ezt mondanád? Aligha.
Ezerszer is meggondolnám, elvegyek-e bárkitől olyasvalamit, amit aztán akkor sem tudok visszaadni, ha szeretném.
Ha jól átgondolom, ez nagyon durva. Mi vagy az emlékeid nélkül? Maradnak a tervek, a vágyak? Mégis mi? Hogy verandás házat szerettél volna a Pelikán-tónál? De hisz nem emlékszel az odavezető útra, nem emlékszel az erdőre, a kilátásra, a párás és mégis friss levegőre, arra sem emlékszel, hogy a Pelikán-tó létezik. Arról se tudsz, hogy léteznek tavak. Verandás ház? Ugyan!
– Ne csüggedj – mondom neked akkor –, igaz, a genyó ufó lenyúlta a múltad, nem emlékszel az első lányra, Rose-ra, nem is rémlik, milyen volt a muffja, pedig nagyanyád is büszke lehetne rád, olyan szépen megrépáztad; nem emlékszel a megnyert bajnokságra, de ettől függetlenül, hidd el, azért még lehet verandás házad, akár Beverly Hillen is.
Bámulsz rám tök hülyén, nem értesz semmit, aztán megkérdezed:
– Mi az a veranda?
Basszus! Már a stílusod sem a régi, nincs benne kraft, nem káromkodsz, semmi szaftod, semmi szuflád, csak mint a halott lomb, suhogsz.
– Hát, amit a házak szebbik felére építenek fából, ahol a tejeskávét isszák reggel a kétszersülthöz és ahonnan a lenyugvó napot csodálják alkonyatkor.
Ekkor már csak egy kérdésed marad:
– És mi az a ház, a tej, a kávé, a kétszersült, a nap és az alkony?
Kezdhetünk elölről mindent, testvér, az alapokról. Ülsz az asztalnál, én meg két borsópüré között – talán elfelejtettél rágni is – rajzolgatok neked:
– Pont-pont vesszőcske, készen van a fejecske.
Emlékek nélkül az elkövetkező öt percet sem tudod megtervezni. Megtervezni? Elképzelni sem. Emlékek nélkül te is egy senki vagy. Amilyen rohadt kis főemlős az ember, egyszer rájön erre is, és akkor nem zárnak már börtönbe senkit, nem szíjaznak villamosszékbe senkit, jön egy új Walter Freeman, egy új Edison, aki a profit reményében, a villamosszék után feltalálja majd az emlékhimbát is. Jut eszembe, az elektrosokk ma is elég hatékony. Amolyan agyi atom.
Nem a sitt a durva, mert hiszen akit bevarrtak, az még nagyon is valaki; egy sorozatgyilkos, mint Hannibal Lecter; egy gengszter, mint büszkeségünk, Al Capone. Egyáltalán nem senki, vannak emlékei, így aztán lehetnek még tervei is, de egy agymosott balfasz már csak szánalmas, örökre tönkretett báb az őrök vasmarkában.
Anyám nem egyszerűen verseket égetett el, hanem apám legszebb, legfontosabb pillanatait. Lehet szánalmas a versek minden sora – az, tudom én is, nagyi is jól tudta –, de mégis! Apám emlékezetének létfontosságú részei voltak. Anyám senkiházinak látta apámat, s hogy igaza legyen, biztosan és végleg, valóban senkivé formattálta. Amit anyám tett, nem más, mint lobotómia.

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/dan-coolbirth-velemenye-jegvago/az-osszeeskuves-elmeletekrol-jegvago-2013/

Jégvágó (Magvető Kiadó)

8 Comments:

  1. Nagyné Ica

    Köszi az idézetet, újra éltem a pillanatot amikor ezt olvastam. Emlékezés, emlékek nélkül valóban nem élet az élet.
    Természetesen megosztom, hogy emlékezzenek mások is! 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Köszönöm kedves, bölcs Cen’, hogy újra olvashattam! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük