Megvan a birtokon az első csüngőlepke!
Jó, ez persze megint csak ízlés dolga, de vannak olyan lepkék, melyek nem egyszerűen szépek. Olyan lepkék, amelyektől káprázik a szem és feldobban a legromlottabb szív is. Szíve sincs, lelke se, akiben nem. Ilyen kardiovaszkuláris lepkefaj némelyik csüngőlepke.
Nem is oly rég a „Rovarok, pókok” FB-csoportban, 2024.05.29-én Papp Lambert tett közzé egy fotót egy fehérgyűrűs csüngőlepkéről, amire nemes egyszerűséggel, zsigerből csak annyit írtam:
„Ó, bakker, megint szerelmes vagyok!”
Igen, ez az érzés valóban erősen emlékeztet kiskamaszkoromra, és arra az időszakra, amikor az utcán, a strandon egy pillantás alatt estünk szerelembe, csak mert megpillantottuk az új büféslányt, egy soha azelőtt és soha azután nem „észlelt” lányt, akit aztán örökre elvitt egy NDK-s Watrburg; néha csak egy bokát a sorban, néha csak egy arcot álmunkban.
De mielőtt túl messzire mennék:
Papp Lambert fotójánál még nem tudatosult, hogy ebben az elragadtatásban – épp ahogy a kamaszkori átgondolatlan felvillanásokban – ott van a hiány is.
Esetünkben az a hiány, hogy bár sokfelé láttam már sokféle csüngőlepkét, a birtokon valami okból egyszer sem találkoztam egyik fajjal sem. Kicsit hasonlóan valószínűtlen sztori ez, mint a kacsafarkú szender esete, aki csak pár hete lett meg (bár azóta még kétszer).
Hasonló volt a citromlepke is,
annak is meg kellett volna lennie már rég, de az nem fájt annyira, mert abba nem voltam „szerelmes”. Nem úgy a csüngőlepkékbe! Azt a fotót nézve azt súgta a szívem, hogy kiegyeznék azzal is, ha bárhol látnék egy ilyen lepkét, nem kell feltétlenül a birtokon.
2024.06.18-án kiadós lepkészetből battyogtam fel a völgyből. Lett egy új védett lepkefajunk a Kisberekben, a málna-gyöngyházlepke, egyúttal a 48. nappali lepke a területen. Amikor az Újleshez értem, a Disznó-boglya mellett kaszáláskor kimaradt kicsi fűfolt felé szállt egy feltűnően apró, de annál is pirosabb lepke. Azonnal felismertem, még ha a fajt nem is.
Egy csüngőlepke evickélt nagy pirosan a levegőben a fűfolt felé.
Szaladtam utána, és ahogy azt reméltem, a fűfolthoz érve lassított, majd a foltban virágzó kaszanyűgbükköny virágzatára szállt. Határozás vagy gyönyörködés helyett azonnal a gép után kaptam, és próbáltam behozni, hogy fényképezzem. Ahogy az mindig történik, amikor ismeretlen lepke ereszkedik le a közelemben. Csakhogy a kis piros csüngőlepke nem várt sokat, alig két-három másodperccel később felszállt, és a Kiskarám felé elszállt. Szaladtam utána, de apró lepke lévén hamar elvesztettem szem elől.
Viszonylag sokáig vártam a „kereszteződésben”, hátha visszatér, vagy felszáll valahonnan, esetleg jön egy másik példány. Később – bár papucsban voltam és kis gatyában – begázoltam a Nagykarám csalánnal vegyes fűtengerébe, de csak sakktáblalepkéket láttam, csüngőlepkének nyomát se.
Így tehát két dolog nincs meg:
- egy fotó a csüngőlepkéről
- és egy pontos meghatározás
De az megvan, hogy itt is látni némi szerencsével csüngőlepkét. Épp ezért – pontos faji hovatartozás nélkül is – felveszem a birtok fajlistájára. Annál is inkább, mert vele nemcsak egy új faj, hanem a lepkék egy új csoportja is képviselteti magát, ez pedig fontos részlettel egészíti ki a birtok fauna-freskóját.
A csüngőlepke tehát a birtok 49. nappali lepkefaja.
A csüngőlepkék egyébként is rendkívül érdekes és értékes csoportot alkotnak. Magyarország az elterjedésük keleti határa. Talán részint ennek köszönhetően jó pár fajuk ritkává vált vagy konkrétan a kipusztulás szélén tántorog. Pedig alapvetően ellenálló fajok. Még a ciánmérgezést is viszonylag hosszú ideig képesek elviselni, mert képesek hermetikusan lezárni a légnyílásaikat.
Főként a nyílt, füves területek fajai, azon belül is leginkább a hegyvidéki dolomiton és mészkövön kialakuló sziklagyepeket keresi. Így már nem is annyira csoda, ha itt (vályogon, alapvetően erdős területen) kifejezetten ritka. Viszont élőhelykezelésünk, a kanadai aranyvessző radikális visszaszorítása, másik oldalról a magasfüvű területek növelése kedvezhet neki. Talán ő is azért bukkant fel, ami miatt az idén észleljük először a sakktáblalepkék rajzását.
2024.06.18-án késő délután (18.00) ismét kimentem az Újleshez, sétáltam a környéken is a pusztító forróságban és a rendkívül élénk déli, afrikai szélben, hátha megint találkozunk. De sajnos nem láttam újabb csüngőlepkét. Mindenesetre a következő hetekben – talán egész nyáron – fokozottan figyelek rá, és általában a nappali lepkékre. Nagyon kellene róla egy fotó!
FRISSÍTÉS: 2024.06.19-én ismét láttam csüngőlepkéket, de fotózni ezúttal sem sikerült. Először egy példány repült át a Felsőfenyéresen, majd eltűnt a Nagyvadföld irányába. Másodszor két egymást követő példány repült az Felsőfenyéres felett a völgy, az Alsófenyéres irányába. Sajnos ezek a példányok sem szálltak el.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Lenne egy nagy kérésem.
Ha esetleg gondolnál azokra is, akik lepkészetben teljesen járatlanok – mint pl. én 🙂 -, és bemutatnád egy kicsit azt a lepkefajt, amelyikről először írsz… Mint most a csüngőlepkéről.
Nálam ugyanis rögtön jön a kérdés olvasás közben: de miért? Miért hívják csüngőlepkének? Mi jellemző rá?
Jó, tudom, hogy ott a Google – keresgéltem most is -, de jó lenne ezekről itt is olvasni.
Lehetne?
Hogyne, ezért a végén írtam is róla – mondjuk a lepkéknél (ahogy azt párszor már említettem az utóbbi hónapokban), rémesen szűkösek a források. Nincsenek térképek, olyan soványak a wiki cikkek is (főként magyarul), mintha ezeknek a fajoknak semmi jelentősége nem volna, de legalábbis csak három napja fedezték volna fel őket. Szóval nem könnyű. Nem tudom, miért csüngőlepke 🙁 nem is olvastam róla, de ha valamit kinyomozol, oszd meg velünk is, örülni fogunk!
Ezt találtam:
“Táplálkozás közben magányosan vagy csoportosan csüngenek a fészkesvirágzatúakon és a pillangós virágokon – erről a szokásukról kapták nevüket. ”
Sok érdekeset lehet olvasni róluk a neten.
Pl. Brehm ezt írja róluk:
“élénkszínűek és legnagyobb számban a forró égövön honosak, de nem hiányoznak az északibb zónákról sem. Csápjuk vékony, hajlékony, a hegye felé bunkószerűen vastagodó, szívókájuk hosszú. A hátulsó szárnyon kapcsolósörte mindig található. Potrohuk vaskos. Az idetartozó fajok közül sokat „vérpettynek” is neveznek, célzással az elülső szárnyon szembetűnő nagy vérvörös pettyekre. Valamennyi szorgalmas viráglátogató, gyakran többen szívogatnak egy virágon és meglehetősen lomhán szállnak tova, ha már semmit sem találnak ott. Olyan szelíden ülnek a virágon, gyakran párosan, hogy könnyűszerrel megfoghatjuk őket.” 🙂🙂
Igen, ez megvan, épp hozni akartam, talán az utolsó mondat miatt csüngőlepkék. Leírásokat sosem hozok (azt madarakról sem), mert az gondolom igazán nem sokakat érdekel. De aztán talán tévedek.
Lehet, hogy igazad van, de ha esetleg linket hoznál, én annak is örülnék! Így azoknak sem lesz hiányérzetük, akik többet szeretnének tudni az adott fajról. 🤔
Nekem egyszerűen csak szépek ezek a törékeny lények- ez a piros foltoska meg igazán különleges. A ruhákban egész fiatalságom alatt vonzódtam a nagyon színes virágos, vagy körmintás libegős szoknyákhoz- a tervezőket is talán ilyen szépséges lények inspirálják, mint pl. a “Desiguál” ami nekem az első számú , ruhában, táskában, cipőben stb.(ehhez képest nem azt hordom:-))))csak ritkán) Talán ismeritek Kádár Annamária mesepszichológiában elhíresült kitűnő szakembert- imádom olvasni , hallgatni, csodálatos ruhái és hozzávaló kiegészítői vannak, mellé nagyon intelligens, szóval Ő olyan a megjelenésével mint a Te pillangóid, mármint a színesek. Érdekes asszociáció tudom, ám nekem megszalasztja minden ami ezen az oldalon van a fantáziám.