2016.04.02. (4. nap)13:48MEGVAN A KŐFEJTŐ (telefonról)
A kobanya vegre megvan. Ugy tunik tegnap alig 300 meterre voltam tole delutan amikor aludtam.Viszont kiderult hogy semmi koze a banyahoz, ami nem is a patakparton, hanem a patak folotti oldalban van. Talalkoztam ket turazoval, ok mutattak valami szuper alkalmazason. Sokat fotoztam, videoztam, egy helyen mostam is, de eredmenytelenul. Most meg beljebb megyek, tovabbra is a regi banyat keresem. Ott viszont mar nem lesz terero. Lenyegesen jobban birom a gyurodest, mint tegnap, es remelem tudok itt kepet is csatolni. Ha nem talalom meg, amit keresek, este visszamegyek a “bazisomra”. A legjobbakat! Centauri
A hírhedt kőfejtő, egy kettősgyilkosság helyszíne. Ma sem barátságos hely.
15:03 …ÉS A VASBÁNYA IS (telefonról)
Ez eddig jo nap. 2 nap utan megvan a banya. Temerdek vaserc es opal a parton! Mi tobb, par lepes utan mas kincsvadaszok nyomait is megtalaltam. Az egyikbol opalt szedtek, es egy lyuk a patakhordalekban is van. Ez megerositi, hogy celba ertem. Mostantol csak keresek es mosok amig latok. Es meg terero is van!
A vasbánya, más néven a Jákoby-táró bejárata. Különösen érdekes, hogy egyetlen helybelivel sem találkoztam, aki tudott volna róla.
UTÓIRAT
Alkonyatkor megpihentem egy magaslesen. Az ott felvett monológot utólag, a túra befejeztével készítettem.
LEÍRÁS: A Zafír-túra harmadik napján, két nagyon kudarcos nap után, épp csak valamivel jobb erőben, mint korábban, megálltam pihenni egy dombtetőn, és annak örömére, hogy aznap nem kell már hegyet másznom, lamentáltam egy kicsit, s végül érintettem pár intimitást is, amiket csak azért nem vágtam ki a videóból, mert ezen a túrán értettem meg, miért volt gyakori az alaszkai aranyásók között, hogy életerős, egészséges férfiak – bár a céljuk eredetileg nem ez volt – végül sosem tértek vissza a városokba, és egyedül, nő és család nélkül, remeteként fejezték be az életüket. Olvastam is valakiről, aki eltűnt a vadonban, majd amikor 24 évvel később rátaláltak, már a nevét sem tudta megmondani. Kissé elképzelhetetlen ez, amint sokszor Jack London történetei is valószínűtlennek, hol sült-realistának, hol romantikusnak hatnak, mégis, ha valakit sokkszerű megterhelés ér, radikálisan rövid idő alatt alakulhat át, fizikailag is gyakorlatilag napok alatt. Például a hirtelen megvont étel szinte leállít minden anyagcsere-folyamatot. Talán a legfontosabb, amit a Zafír-túra 12 napjában megértettem: ha néha úgy érzem, Jack London túloz, feltupírozza a dolgokat, pusztán arról van szó, hogy semmiféle tapasztalatom nincs, mely kulcs lehetne az ő világához. Főként a regényeiből készült filmeknél húztam a számat gyakran, amikor a “zöldfülűeket” az első hágó megfogta. Miután a zafír-túra első két napján – jóval szelídebb körülmények között, mint annak idején az aranyásók – kis híján feladni kényszerültem a túrát, s bizonyos értelemben fel is adtam, hisz pár nap után már nem tudtam vinni a teljes málhát, hanem inkább bázis után néztem, ahol a nehezét hátrahagyhatom, szóval azóta nem tartom túlzásnak Jack London leírásait, és meggyőződésem, hogy jelen állapotomban ott hagynám a fogam én is egy ilyen hágón. Az is tökéletesen világos már, hogy miért a legelején hullnak el a legtöbben. Az első sokkon kell túl lenni, aztán – ha ez megvan – minden sokkal könnyebb. Napról napra.
22:42 EGY TROLL KITILTÁSA
Időközben felbukkant egy troll is a facebook oldalon, és életemben először ki kellett tiltanom onnan valakit. Ezt a levelet tettem közzé aznap:
Kedves uram,
örültem, hogy rátalált az oldalamra. Tényleg. Sokat tanultam belőle, és egy darabig kimondottan szórakoztatott. Az sem mondható, hogy nem vettem komolyan, hisz első körben felajánlottam, hogy tartson velem három napra. Teszem hozzá, ez nem egészen volt fair a részemről, mert volt, aki a túra előtt jelezte, hogy szeretne egy szakaszon részt venni, és azt elhárítottam. Nem lett volna i…gazságos, ha Önnek pedig ilyen könnyen engedek. De Ön nem élt ezzel a lehetőséggel, inkább további agyament teóriákat gyártott. Minőségében és mennyiségében is túlment azon a határon, hogy továbbra is szívesen lássam itt. Úgy érzem, most már inkább fárasztó a jelenléte semmint szórakoztató. Ugyanakkor vannak azonosságok közöttünk. Ön is keres, én is. Ön talán – ez a jóhiszemű megközelítésem – a talmit keresi a szemétben. Én a zafírt a patakban. Szintén egyezünk abban, hogy egyikünk sem talált. Azt gondolja, talált valamit, de téved. Nem talált semmit. Én sem találtam még zafírt. De keresem tovább. Keressen tovább Ön is, de mától ne ebben a patakban.
Utóirat: Elnézést azoktól, akik nem erre a posztra vártak. Jövök rendes poszttal is, mihelyst tudok.
“Akkor kell kivenni a drágakövet, amikor az épp ott van. Nem később. Akkor, ott, rögtön. Ennyit az elúszott lehetőségekről. Ajándékokról, amit egy patak ad, aztán visszavesz.”
Igen!
A Magasles, Cen”, a MAGASLES, a te nagy élniakarásod, a te !(nagy) nemélniakarásod…
meg a mienk, az éhség és szomjúságérzés hiánya, az éhség- és szomjúság-érzés gyötrő volta,…
A 3. napon milyen szépen végigkesértek a madarak, amit te észre sem veszel… mert csak kereselkeresel, drága Cen., csak a Zafír, pedig ott a Zsesze madár 🙂 🙂
No, akkor most – miután nemrég én is jártam arra, és gránátot is mostam ☝ – a posztjaid segítségével négy év után végig megyek ezen a túrán még egyszer. 🙂
Csak most járok itt megint, ezért aztán csak most bukkantam rá a kérdéseidre. Ez így igencsak hosszantartó beszélgetés lesz 🙂 , de kérdés nem maradhat válasz nélkül, ugye?
Igen! Végigmentem újra, és jó volt nagyon. 🙂
Ezúttal ugyanis nem kellett izgulnom, hogy mi lesz veled, vajon túljutsz-e épségben ezen a túrán, és hogy meglesz-e a zafír. Ezen kívül már nekem is voltak emlékeim néhány hellyel kapcsolatban. A képek egyike láttán mondhattam pl. olyat, hogy “Itt találtuk a denevért.” Vagy a videódat nézve már tudtam, hogy mennyire hideg a patak vize a gumicsizmán keresztül.
Most pedig azért jártam erre megint, mert hat évvel ezelőtt ilyenkor még kerested azt a zafírt. 🙂 Szép emlék ma már!
(Ja, és most látom, hogy fentebb elszámoltam magam. 🙁 Öt év volt az a négy év.)
A kobanya vegre megvan. Ugy tunik tegnap alig 300 meterre voltam tole delutan amikor aludtam.Viszont kiderult hogy semmi koze a banyahoz, ami nem is a patakparton, hanem a patak folotti oldalban van. Talalkoztam ket turazoval, ok mutattak valami szuper alkalmazason. Sokat fotoztam, videoztam, egy helyen mostam is, de eredmenytelenul. Most meg beljebb megyek, tovabbra is a regi banyat keresem. Ott viszont mar nem lesz terero. Lenyegesen jobban birom a gyurodest, mint tegnap, es remelem tudok itt kepet is csatolni. Ha nem talalom meg, amit keresek, este visszamegyek a “bazisomra”. A legjobbakat! Centauri 
“Akkor kell kivenni a drágakövet, amikor az épp ott van. Nem később. Akkor, ott, rögtön. Ennyit az elúszott lehetőségekről. Ajándékokról, amit egy patak ad, aztán visszavesz.”
Igen!
A Magasles, Cen”, a MAGASLES, a te nagy élniakarásod, a te !(nagy) nemélniakarásod…
meg a mienk, az éhség és szomjúságérzés hiánya, az éhség- és szomjúság-érzés gyötrő volta,…
létezésünk-talán(ya)?
Kicsiny kövecske, kis üvegcsében, amit te mostál, Cen’, ujjad fölött, lett az enyém mostan
A 3. napon milyen szépen végigkesértek a madarak, amit te észre sem veszel… mert csak kereselkeresel, drága Cen., csak a Zafír, pedig ott a Zsesze madár 🙂 🙂
Na, végre, rátaláltál a madaraidra, itt már nagy baj nem lehet, még hal is vagyon! 🙂 🙂 .:)
A Hórvölgyi köd íródik, kedves, Cen? Vagy valami más? 🙂 Elfáradtam , mint te a 2.napon. Tovább olvasni ma nem tudom. jóéjszakát
rettentő kitartó vagy 🙂
No, akkor most – miután nemrég én is jártam arra, és gránátot is mostam ☝ – a posztjaid segítségével négy év után végig megyek ezen a túrán még egyszer. 🙂
Milyen volt? Végigmentél?
Csak most járok itt megint, ezért aztán csak most bukkantam rá a kérdéseidre. Ez így igencsak hosszantartó beszélgetés lesz 🙂 , de kérdés nem maradhat válasz nélkül, ugye?
Igen! Végigmentem újra, és jó volt nagyon. 🙂
Ezúttal ugyanis nem kellett izgulnom, hogy mi lesz veled, vajon túljutsz-e épségben ezen a túrán, és hogy meglesz-e a zafír. Ezen kívül már nekem is voltak emlékeim néhány hellyel kapcsolatban. A képek egyike láttán mondhattam pl. olyat, hogy “Itt találtuk a denevért.” Vagy a videódat nézve már tudtam, hogy mennyire hideg a patak vize a gumicsizmán keresztül.
Most pedig azért jártam erre megint, mert hat évvel ezelőtt ilyenkor még kerested azt a zafírt. 🙂 Szép emlék ma már!
(Ja, és most látom, hogy fentebb elszámoltam magam. 🙁 Öt év volt az a négy év.)