2016.04.09. (11.nap) 12:39 PATTHELYZET
Aki ezt a 4 és fél percet megnézi, megtud mindent a tegnapi napról. Jelzem, ez a 4 és fél perc sem akciójelenet. Illetve az, csak épp ülök a patakban és mosok. Ennyi az akció. Látszólag unalmas, nyirkos, hideg meló, ám valójában igazán izgalmas. Nem állítom, hogy türelem nem kell hozzá, de minden egyes bökésben ott rejlik egy lehetőség. Hogy feljön valami a patakmederből. Egy minden …eddiginél szebb gránát, elakad a lapát egy nagy opálban, arany csillan a tálon, esetleg – bár megesne már – zafír kéklik a gránáttörmelékben. És ahogy már indulás előtt írtam: bonyolult stratégiai-játék ez. Mikor melyik helyet adjam fel, mikor hová menjek? Egy adott helyen belül – ez esetben a vasbányánál – hol próbálkozzak? A szárazon álló fövenyt nézzem, a meddőhányót, a visszaforgókat vagy a hordalékkúpokat? Határozott elképzeléseim vannak mindig, de óránként módosítok – az eredmények függvényében. Olyan ez, mint egy krimi. Olvasni kell a terepadottságokból, vízjárásból, irodalmi adatokból, összevetni a tapasztalatokkal, s úgy szülni újabb és újabb stratégiát, s ez még akkor is igaz, amikor már három órája egy kövön ülök. Ha egy bökés jó eredményt hoz, arra ások tovább, kicsit balra, kicsit jobbra, kicsit lejjebb, a nagy kő alá, aztán távolabb. Araszonként is változó a helyzet a mederben. Összességében – hiába vannak szép eredmények –, patthelyzet állt elő, legalábbis zafír-ügyben. Tudom, hogy ott van, keresem is nagy erőkkel, de nincs meg. Mégis remélem, hogy ez még mindig nem matt.
A kutatáson túl csak egy említésre méltó dolog történt tegnap. Kora délután nagy ricsaj támadt, szajkók és rigók kiáltoztak, aztán egy ragadozó vágott be a közeli fa mögé. Azt hittem, ölyv vagy héja, de mint kiderült, egy macskabaglyot üldöztek a szajkók, addig-addig, míg az be nem vetette magát a fa gyökerei közé. A felvétel végén pár pillanatra látható, amint kiröppen.
Facebook hozzászólások
13:07 NEM MONDTAM LE RÓLA
Újra átnéztem a jegyzeteimet. Ott kell lennie a zafírnak a vasbányánál. Ott vannak a legszebbek, és megtalálni is ott a legkönnyebb. Erre jutottam. Mi szól az ellen, hogy új helyre menjek?
1./ Könnyen futhatnék bele a második-harmadik nap helyzetébe: hosszasan tévelygek, s csak nagy sokára találom a helyet.
2./ A potenciális új helyek kicsi patakok, ahol most valószínűleg egy… csepp víz sincs, vagyis mosni lehetetlen.
3./ A vasbánya környékén mások által talált zafírok mind méretükben, mind színükben a legszebbek.
4./ Itt bázisról indulhatok. Igaz, ez egy fűtetlen alagsori helység, melegebb van odakinn, mint idebenn, de mégis, van áram, net, és nem kell súlyos cuccokkal vándorolnom a patakmederben.
5./ Korántsem merítettem ki minden lehetőséget a vasbányánál (erről később).
6./ A tegnapi kutatás – leszámítva a zafírt – szép eredményt adott. Arany, gyönyörű gránátok, opálok.
7./ Tegnap megfájdult a jobb lábam és ma is sántikálok. Egy összmálhás áttelepülés könnyen végződhet totális kudarccal.
8./ Ez a tizedik nap, éhséget igazán még mindig nem érzek, bejön ez a kockaleves, tea, sok víz és némi csokoládé diéta. De ma túljutok a tizedik napon, nem tudom, jön-e a közeljövőben holtpont.
9./ Az egyik portál elkísért kamerával az induláskor, és szeretnének meglátogatni a végén is. Jobb lenne olyan helyen találkoznunk, amit valamelyest kiismertem. Ha új helyre települök, ez szinte kivitelezhetetlen.
10./ Merőben szubjektív szempont: semmi kedvem egy újabb helyhez. Kezdem megszeretni a vasbánya környékét.
“Akkor kell kivenni a drágakövet, amikor az épp ott van. Nem később. Akkor, ott, rögtön. Ennyit az elúszott lehetőségekről. Ajándékokról, amit egy patak ad, aztán visszavesz.”
Igen!
A Magasles, Cen”, a MAGASLES, a te nagy élniakarásod, a te !(nagy) nemélniakarásod…
meg a mienk, az éhség és szomjúságérzés hiánya, az éhség- és szomjúság-érzés gyötrő volta,…
létezésünk-talán(ya)?
Kicsiny kövecske, kis üvegcsében, amit te mostál, Cen’, ujjad fölött, lett az enyém mostan
A 3. napon milyen szépen végigkesértek a madarak, amit te észre sem veszel… mert csak kereselkeresel, drága Cen., csak a Zafír, pedig ott a Zsesze madár 🙂 🙂
Na, végre, rátaláltál a madaraidra, itt már nagy baj nem lehet, még hal is vagyon! 🙂 🙂 .:)
A Hórvölgyi köd íródik, kedves, Cen? Vagy valami más? 🙂 Elfáradtam , mint te a 2.napon. Tovább olvasni ma nem tudom. jóéjszakát
rettentő kitartó vagy 🙂
No, akkor most – miután nemrég én is jártam arra, és gránátot is mostam ☝ – a posztjaid segítségével négy év után végig megyek ezen a túrán még egyszer. 🙂
Milyen volt? Végigmentél?
Csak most járok itt megint, ezért aztán csak most bukkantam rá a kérdéseidre. Ez így igencsak hosszantartó beszélgetés lesz 🙂 , de kérdés nem maradhat válasz nélkül, ugye?
Igen! Végigmentem újra, és jó volt nagyon. 🙂
Ezúttal ugyanis nem kellett izgulnom, hogy mi lesz veled, vajon túljutsz-e épségben ezen a túrán, és hogy meglesz-e a zafír. Ezen kívül már nekem is voltak emlékeim néhány hellyel kapcsolatban. A képek egyike láttán mondhattam pl. olyat, hogy “Itt találtuk a denevért.” Vagy a videódat nézve már tudtam, hogy mennyire hideg a patak vize a gumicsizmán keresztül.
Most pedig azért jártam erre megint, mert hat évvel ezelőtt ilyenkor még kerested azt a zafírt. 🙂 Szép emlék ma már!
(Ja, és most látom, hogy fentebb elszámoltam magam. 🙁 Öt év volt az a négy év.)