Bár a felszínen alig látszik, nagyon sokan olvassák a honlapot ezekben a hetekben, és ennek örülök. A tegnapi madaras írást is. Ehhez kaptam egy képet, amit osztok is
2020.04.07. Ma egy járvány-novellát írtam, ez szolgál mentségül arra, hogy ma nem hoztam még új posztot. A novella kicsit a karácsonyra írt CHATKARÁCSONY szellemében készült, járványra és húsvétra, de még nem tudom, hol jelenik meg – hírrel leszek róla.
A lokális egészségügyi helyzetről annyit röviden, hogy a nemrégiben elroggyant bal lábam javul, bár igen nehezen, s voltaképp ez az első nap, hogy értékelhető javulást mutat; eddig állni sem igen tudtam;
szó szerint lábadozom, s gőzöm sincs arról, mikor kapom vissza egészen, mindenesetre akkurátusan szedem a bivalyerős gyógyszert.
Bár a felszínen alig látszik, nagyon sokan olvassák a honlapot ezekben a hetekben, és ennek örülök. A tegnapi madaras írást is. Ehhez kaptam egy képet, amit osztok is, mert nagy igazságra tapint rá rendkívül szellemesen. Furcsa lehet, hogy épp a tegnapi poszt után hozom ide, de míg a madárdal lassításban valóban annyira szép, hogy néha már-már az ember könnye csordul tőle, nem szabad megfeledkezni a funkciójáról sem, ami pedig gyakran igen hasonló ahhoz, amit az alábbi mém mutat.
Fogadjátok szeretettel, és derüljetek (kicsit jobb kedvre, ha van rá okotok) – elnézést a minőségért 🙁
Szeretettel: Cen’
Osszátok meg másokkal is 🙂
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/mire-tanitanak-madarak-tobb-szerenyseget/
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/koronavirus-jarvany-idejen-karantenban/2020-04-05-magany-karanten-irodalom/
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/koronavirus-jarvany-idejen-karantenban/16351-2/
http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/legek-es-rekordok-az-allatvilagban/senki-se-latta-meg-pedig-a-vilag-legcukibb-allata/
Kicsit más, de madaras: Lehetséges, kedves Cen’, hogy fekete gólyát láttam körözni a minap B.magyaród felett?
Simán! Sokszor láttam ott én is az évtizedek folyamán 🙂 🙂
☺️
Kevés fájdalmat, “sok” gyógyulást kívánok, Cen’!
Gondolom, azert a szép nagy holdat megnézted ?🌕✨
Nem hiszed el! Nagyon.nagyon megnéztem! – ugyanis a Hold épp a könyvtárszoba előtt kel, szóval a kis könyvtár ágyán heverve épp benéz az ablakon. Ma valami gyönyörű! És ami a legszebb: a dolgozószoba ablakával szemközt nyugszik majd. Ideális – nemigaz?
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2019/2019-oktober/2019-10-01-este-a-konyvtarszobaban/
🙂 🙂 🙂
Ideális, mert megérdemled!☺️
(esetleg egy fotó?
Szép álmokat!
Elnézést, remélem nem baj kissé személyesebb- majdnem tuti biztos voltam benne, hogy a bal lábaddal van gond, az egyik képen (az épülő gátadnál, ha jól emlékszem)teljes súllyal a jobb Forrest Gump-s lábadon,lazán, kímélve a balon “állsz”- remélem a lábadozásból hamar lábra állsz:-) . A madaras posztod a kisgyerekes munkatársaim között (is)óriási sikert aratott- az egyiknek 3 orgonasíp kisfia van, a legnagyobb elsős és madarász mint Te voltál kicsinek is:-))Meg furulyázik- most aztán gyakorolhat a madárfüttyel együtt- nos a home officeban dolgozó apuka már nem biztos, hogy örül majd a trillázó füttyös fúvós kánonnak:-))))
Kedves Cen- nem is tudod mekkora hatással vagy a karanténra, millió köszönet minden posztért, kicsinek, nagynak . Újra olvasgatom a “Legszebb emlékeim”-írásaid is. Aztán bevallom, titokban azzal a reménnyel látogatok ide, hogy a “Galambok” sztori is folytatódik.
Sétálós lábra állós szép napot kívánok!
Köszönöm, Lívia – ma kirakok egy madaras írást, amit eredetileg gyerekeknek írtam; azt osszátok meg a gyerkőcökkel! 🙂 Amúgy pedig – mondanom se kellene – örülök.
Ami a lábamat illeti, a gátépítésnél még okés volt, később szállt el, ma sem tisztázott okból; akkor épp a legcsekélyebb terhelésnek sem volt kitéve; de tegnap óta érezhető a javulás – remélem, így is marad, szükségem lenne rá, ott a gát, ott az udvar, és ott van a vadkamera, amihez már 4-5 napja nem tudtam lemenni.
Szép napot neked-nektek is 🙂
A főoldal videóját nézve-hallgatva az jutott eszembe, hogy ezt is a vírusnak köszönhetjük, ezt a távolról együttzenélést. Előfordult már ilyen régebben is, de most hatalmas csokrot lehetne kötni az ilyen videókból, amelyeken akár a világ távoli pontjain lévő, vagy csak ugyanabban a városban önkéntes karanténban napjaikat töltő zenészek, énekesek, színészek hangszeren játszanak vagy énekelnek, s abból egy közös produkció kerekedik ki.
Kíváncsian várom a járvány-novellát! A CHATKARÁCSONY a kedvenceim közé tartozik. ❤ 🙂
Minél rövidebb lábadozást kívánok!