2020.05.04. Elborítottak a virágok – gyepből virágzó rét

virágos rét

De most radikálisan változott az udvar, a ló ugyanis nem legeli a virágokat. Megfigyeltem, bármennyi virág legyen is, kikerüli őket. Kiharapja két virág közül a füvet. Nem azért, mert jó fej, hanem mert a virágot nem szereti.


2020.05.04. Először is annyit szeretnék megírni, hogy boldog vagyok. Azt hiszem. Legalábbis örülök. Tegnap az új oldal nagyot futott, és most is szépen fut, sokan olvassák (megdöbbentő, de például Chicagóból 😊 ), így most úgy érezhetem, nem volt rossz ötlet; nem elfecsérelt idő, amit a Darksite-ra és általában a honlapra fordítok. Hátha még egyszer megint lenne Facebook!
Úgy gondolom, hogy egyre fontosabb lesz az online-tér, a könyvkiadás egyre bizonytalanabb, bár azt is értem – hisz bibliofil vagyok én is –, hogy a többség szereti kézbe venni a könyvet. Lesz is erre alkalom még (remélem), de ettől függetlenül, jó, hogy vannak más lehetőségeink is.
A Darksite-hoz szép remények fűznek.
Az utóbbi hetekben szinte semmi hírt nem hoztam itthonról, mentségemül mondom, egyrészt elindult a Darksite, másrészt viszonylag sok, nagyobb lélegzetű cikkel jöttem. Publikáltam is (lásd 24.hu-n karantén-novella, és ne feledjétek: ezen a héten érkezik egy videóm is óceáni felvételekkel 😊 ), szóval, nem lógattam a lábam, és a kezem se, vertem a klaviatúrát rendesen.

És hát a karantén-lét is átalakította itt egy kissé a dolgokat. Az udvart is másként kezelem, két okból.


Alapesetben ilyen szépen nyírt, sűrű gyep van – virágok nélkül (Fotó: Centauri)

Egyrészt kevés benzinnel mentem neki a karanténnak, benzint hozatni meg jóval nehezebb, mint például tartós élelmiszert. Ezért már két hónapja is úgy gondoltam, spórolok a fűnyírással, s csak akkor állok neki, amikor már nagyon muszáj. Addig az udvart legeltetem. Tekintve, hogy aszály is van, az aszály és a legeltetés együtt, egészen eddig, elégnek bizonyult. Az udvaron belül még nem nyírtam az idén (kívül, ahol nem legeltetek, ott már kellett). Így persze nem kapni olyan szép, egyenletes pázsitot, amit megszoktam, és ti is megszokhattatok a képeken,

cserébe viszont virágba borult az udvar. Zöld gyepből átalakult virágzó rétté.

Korábban is voltak benne virágok, főként olyan fajok, melyek nem sínylik meg, ha időről időre rövidre vágják őket. Elsődlegesen természetesen a százszorszépről beszélek. Évről évre egyre több lett, s én nem bántam.

Százszorszépek “felhőkben” (Fotó: Centauri)

Vannak, akik csak az olyan gyepet tartják valamire, amiben a perjéken és csenkeszeken, vagyis a fűféléken kívül semmi egyéb nincs, de én másként vagyok ezzel. Többek között azért is, mert nincs értelme harcolni a százszorszépek ellen, hisz ahogy a nevük is mondja: szépek – méghozzá százszor is szépek. Azt mondom: ezerszer is. Amit mások gyakran szintén nem szeretnek: ha mohásodik a gyep. Erre is ezer tanácsot találni, hogyan kerüljük el. A mohásodás egyik oka, ha állandóan fűgyűjtővel vágnak egy területet. Én ritkán vágom fűgyűjtővel, és nem is ezért mohásodom, hanem mert a fáim időközben megnőttek, s árnyékba borult az udvar. Ez pedig a moháknak kedvez. Vannak olyan szegletek, ahol a moha már domináns lett, és 5 centi vastag, puha, süppedős, mindig zöld talajtakaró paplant képez. Gyönyörű. És természetes.

De most radikálisan változott az udvar, a ló ugyanis nem legeli a virágokat. Megfigyeltem, bármennyi virág legyen is, kikerüli őket. Kiharapja két virág közül a füvet. Nem azért, mert jó fej, hanem mert a virágot nem szereti. Elvégre ló, és nem pillangó.


Igen szépen feljött a réti boglárka (Fotó: Centauri)

Így – a nyírás halogatásával és legeltetéssel – szelekció indult be a virágos növények javára. Ami különösen szép, hogy a réti boglárka tömegessé vált. Évek óta terjeszkedik, ami azért is érdekes, mert a kerten túl, a birtok többi részén jószerivel egy szál sincs. Tehát a betelepedését szinte biztosan a rendszeres nyírás segítette elő, de igazán látványos virágzást nem produkálhatott, hisz előbb-utóbb jött a fűnyíró. Hát most nem.
Egyszer persze mégis nyírnom kell majd. De erősen gondolkodom azon, hogy megvárjam a sok virág magzását – hadd szaporodjanak el még jobban. Régen egyáltalán nem voltam virágos, de az utóbbi években egyre többet gyönyörködöm bennük. Ennyi virággal az udvar valóban inkább vadon, semmint kert. A madár is rengeteg egyelőre. A zöld lombok, a nyírfák zizegése, a fenyők suhogása is megnyugtat, de most, ha körbesétálok, úgy érzem, valamiféle ünnep van, hisz virággal hintettek tele mindent. Nem tudom, minek az ünnepe ez, nem tudom, mivel érdemeltem ki a virágözönt – már ha kiérdemeltem egyáltalán –, de az biztos: ha elsétálok a százszorszépek „felhői” között, ha rám mosolyog a boglárkák sárgája, ha felkéklik hozzám a veronika virága,

bizakodás lesz úrrá rajtam.

Nem tudom, miben bízok ilyenkor, van-e ennek az érzésnek létjogosultsága, de így van, akkor is, ha csak az a sugallat dolgozik ilyenkor, hogy történjen bármi, ha másban nem is, a virágokban bízhatsz mindig.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

A kék virág meg a gyengém – mint itt a veronika (Fotó: Centauri)

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


Teljes tesztelés – karantén-novella

Hogyan szeresd meg a bort? – Hogyan lett borgyűjteményem

Meghökkentő állatok – Akit mindenki látott, mégsem létezik

A madarak sötét oldala – az állati kegyetlenség

2020.04.26. Részlet a Protonautákból

2020.04.24. Séta egy honlap belsejében

 

17 Comments:

  1. Szabó Edit

    Nagyon szép az udvarod! Egy hatalmas terített asztal a beporzó rovaroknak. 🙂

    Hagyd, hogy szétszórják a magokat! Ez most egy különleges karanténos tavasz, más, mint a többi. A méhecskék és a többi rovar majd örülni fog jövőre. És te is! 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Ezt nem hagyhatom szó nélkül!
    Mennyi gyönyörű boglárka, veronikák, százszorszépek!
    Szépséges virágmező, a méhek is dolgozhatnak, nem kell folyton füvet nyírni!

  3. Patai Mária Zsuzsanna

    Én nem nyírnám a városi környezetben sem! Természetellenes. Azt nem tudom, hogyan oldható meg a dolog, a legeltetés nem opció a városokban. de valami jó felé mennénk, ha erre is kitalálna az ember valamit.

    • Ez nehéz kérdés. A nyírás annyiban természetes, hogy vannak “nyírt” területek a természetben is, például a legelők. Nálam most ebbe az irányba mozdultunk el, de azért nem lehet teljesen magára hagyni a területet, mert idővel nemcsak a vadvirágok, hanem a gyomok is betelepülnek.

      Hogy a városokban mit lehetne csinálni, nem tudom

      itt egyensúlyra kell törekedni – s kerülni a túlzásokat 🙂

  4. Holsky Péter

    Eszerint aki a virágot szereti, az jó ló nem lehet? (Bocsánat! 🙂

  5. Ne haragudjatok, de délután óta állandóan ledob a net – ha normális lesz végre, válaszolok és jövök!! 🙂 remélem ez legalább elmegy

  6. Enikő Benéné Lakatos

    C entauri kedves! Minden rosszban van valami jó! 🙂

  7. Ibolya Nagy

    A kert, aminek nincs közepe
    Erről szól Centauri írása a Szitakötőben (micsoda egybeesés!)

    https://ligetmuhely.com/szitakoto/a-kert-aminek-nincs-kozepe/

  8. Nagyné Ica

    Ez tetszik: “Amíg nem nyírok, addig is írok”. 😊
    …és persze a vadvirágos réted…akarom mondani kerted is! 😎

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük