2020.04.15. A százszorosába is beletőrődünk majd

internetfüggőség

Ha csetelni akarunk vagy home office-t a világjárvány idején, akkor muszáj ezt tudomásul venni; megszoktuk már, és ennek százszorosába is beletörődünk majd.

2020.04.16. Tegnap kiiktatták a honlapomat, csak délután négyre sikerült helyreállítani. Voltaképp nem nagy ügy, hisz csak 7-8 órára esett ki a forgalomból, egy poszt veszett el csak és néhány hozzászólásotok, mégis pár sort megér az eset. Nem is az, hogy valami okból már-már rendszeresen érik támadások az oldalaimat, a Facebook-oldaltól kezdve az Instán át a honlapig, bár arcoskodva azt mondhatnám, ezek szerint valamit jól csinálok. Sokkal inkább elgondolkodtató újra és újra átélni, hogy

az internet világában, mely formálisan minden korábbinál nagyobb szabadságot hozott el nekünk, milyen nagy a kiszolgáltatottságunk.

Hány és hány irányból támadhatnak minket anonim módon. Mondom én, az álneves író – csakhogy én nem támadok senkit, még ha kritikával élek is, akkor sem személyeket kritizálok, hanem trendeket, ideológiákat, kamukat és tabukat. De nem azért, mert én olyan állati rendes gyerek vagyok, hanem mert ezek nem személyes ügyek.

A civilizált ember, az interneten élő ember, az insta-ember, sőt a Homo politicus egyik legsúlyosabb nyavalyája épp az, hogy ma már mindent személyes ügynek tekint,

azt is, ha tőle ötezer mérföldre valaki felrak egy véleményt vagy egy mókust; mindezt azzal párhuzamosan, hogy épp az a rendszer, amibe belenövekszik, belenevelődik, amelynek embertelen és antidemokratikus viszonyait tudomásul veszi, elvileg lehetőséget nyitna ennek ellenkezőjére is, vagyis egy hűvösebb, tárgyilagos szemléletre. Talán épp az elszemélytelenedés kompenzálása akar lenni, hogy minden kérdésben személyeskedni kell és fordítva: ha bárkit bármi kritika ér, személyes támadásnak érzékeli.

És míg személyeskedéseken alapuló közélet és közösségi élet zajlik szinte mindenütt, addig nemcsak anonim trollok jönnek-mennek szabadon, hanem mindez alatt ott van a hekkerek rétege (a hekkerek mögött pedig nem ritkán cégek, államok….), ráadásul ellenvetés nélkül, egyhangúan „megszavaztuk”, hogy az olyan rendszerek, mint például a Facebook voltaképp besúgóhálózatot építsen ki; többek között arra alapozza működését, hogy

bizonyos emberek ingyen és bérmentve állnak be „cenzornak”, mások pedig indulattól, rosszindulattól vagy gyűlölettől fűtve „hajtóvadászatokat” rendeznek, csöndben a háttérben.

A Facebook ebben valóban zseniális – megint csak ingyen dolgoztat ezreket és tízezreket; mert ugye tízezreket kellene felvenni arra, hogy valamiként kordában tartsák a tartalmakat; az olyanokat, melyeket valóban jogos lehet szűrni, de nem, ehelyett inkább rábízza a dolgot bizonytalan (gondolkodni képtelen) logaritmusokra, és érzelmileg ingatag, túlfűtött és alultájékozott (gondolkodni szintén képtelen) aknamunkásokra.

Ezt is tűrjük. Na jó, volt pár ejnye-bejnye, de ennyi – s nem is lesz több. Nincs más választásunk. Ha csetelni akarunk vagy home office-t a világjárvány idején, akkor muszáj ezt tudomásul venni; megszoktuk már, beletörődtünk, és mint mindig, ennek százszorosába is beletörődünk majd. Nem is adjunk magunkat túl drágán.

Sosem volt ekkora a kiszolgáltatottságunk,

tudjuk, hogy tárolják az sms-eket, tudjuk, hogy rögzítik, mit olvasunk, tudjuk, hogy már hallanak is minket. Hogy pontosan mi történik az adatainkkal, leveleinkkel, képeinkkel, a fél életünkkel, lassan az egésszel, mely ott van az interneten, azt viszont nem tudjuk. Kereskednek vele, igen. De ennél többet nem tudunk, nem is akarjuk tudni talán, hisz cserébe olyan felfoghatatlan lehetőségeket kapunk, mint az, hogy élőben közvetíthetjük bármelyik reggeli kávézásunkat. Zseniális. Olyan szolgáltatás részei vagyunk, ahol szinte mindent mi magunk szolgáltatunk – képeket, infókat, sztorikat, vicceket egymásnak –, még a kiszolgáltatottságunkat is mi hozzuk létre. Tökéletes kör.   

Ugyanaz a rendszer ez, ami a világjárványnak is megágyazott. Az alrendszerek megszüntetése, monopóliumok létrejötte, vagy minden gazdasági egység egyetlen hálóba fonása rettentő kockázatokkal jár.

De mi teszünk rá – addig, míg igazán meg nem égetjük magunkat.

Tudtátok, hogy ma már – s jó ideje így van ez – az internet oly sok területen vette át az irányítást, hogy akár létfontosságú rendszerek működését is megakaszthatja? Egy honlap likvidálása tényleg nem nagy ügy; akkor sem, ha engem érzékenyen érint. De egy ügyes hekker akár egész régiók áramszolgáltatását is megzavarhatja.

Biztos, hogy ez így a lehetséges világok legjobbika?

Azontúl, hogy a tegnapi eset ismét tudatosítja velem, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk mindannyian, van pozitív hozadék is. Ismét úgy érzem, van értelme itt lenni, abban az éterben, ahol én is kiszolgáltatott vagyok, én is szolgáltató és ingyenmunkás vagyok; egy adat, egy mini-piac, egy kis termék. Ha akarom, ha nem. Nekem sincs sok választásom. Ugyanakkor itt vagytok ti is, egy kicsi, „unortodox kézműves-portál” olvasói. Egyrészt sosem olvasták a hoplapot annyian, mint az utóbbi hetekben, másrészt vigyázó szemeteket folyton az oldalon tartjátok :-), s ha bármi probléma van, rögtön írtok.

Köszönöm, hogy oly sokan jeleztétek azonnal a honlap elleni támadást.

Ami a leginkább meglepett, olyanok is, akik „csak amolyan csöndes olvasók”. Köszönöm – s remélem, hogy most egy időre csönd lesz és nyugalom. Innen is köszönöm egy jóbarát azonnali segítségét. Réges-rég írtam már róla pár sort „Sárga Haj” fedőnéven említve őt. Neki köszönhetjük, hogy kora estére már zavartalanul „üzemeltünk”.

Erről ennyit – gyerünk tovább!

Oszd meg másokkal is, kérlek 🙂

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*

A Facebook legalább annyira innovatív, mint a gyermekmunka

Egy forrás nem forrás – az internet és a hírfogyasztás veszélyei

Hálózatok csapdájában – az internet és a természet hálózatai

 

6 Comments:

  1. Szabó Edit

    Tűpontos és igaz. Sajnos. 🙁

    Tegnap óta nálam a telefonon másként jelenik meg a honlap, és a kezelése is nehézkesebb lett. (Majd körülnézek a beállítások között, hátha tudok rajta javítani.)

    A laptopon az új poszt betűmérete kisebb, mint a régieké volt. Nálam legalábbis így van. A gyengébben látók érdekében esetleg vissza lehetne állítani a régebbi betűméretet? Én hálás lennék.

    • Szabó Edit

      Ja, és nem tudom megosztani! Hiányzik a nyomógomb. 🙁

      • Köszönöm az észrevételeket – a betűméret a második posztnál (az imént raktam ki) már jó vagy legalábbis jobb, de változott a támadás kapcsán az admin-felület is, így most megint majdnem nulláról tanulom az oldal szerkesztését 🙁 hibákkal, nyilván – de igyekszem

        A megosztás lehetőségét igyekszünk mihamarabb visszaállítani, de lehet, kell egy kicsi idő – addig másold ki a linket, és úgy illeszd az Fb-oldaladba.

        Jobbat egyelőre nem tudok 🙁

  2. Ibolya Nagy

    Köszönet és elismerés, Sárga Haj!var

    Változatlanul nagyon zavar, hogy mindörökké rejtve maradnak az alattomos, sunyi hekkerek.
    Vagy eleve így van kitalálva a “hálózat”?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük