2020.03.29. Hogyan hódíts karantén idején?

 

Váratlanul több teherautónyi alapanyag jelent meg a patakpart túloldalán – épp a karantén elején 🙂

Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből.


2020.03.29. Miután ma reggel eleget tettem abbéli kötelességemnek, hogy valamiként folytassam a félbeszakadt francia-atlanti beszámolót (ITT), valamint annak is eleget tettem, hogy az utóbbi idők zömmel (s joggal) borús írásai után hozzak valamit, ami egy kissé enyhíthet a szorongásunkon, újabb adósságot törlesztek – ahogy régi adósságot törlesztek a birtok felé is.

Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. A völgyteknőből persze elvezették a vizet, a patakmedret kiegyenesítették és kimélyítették, így ma már alig van víz, hal meg egyáltalán nincs.

Ez azt jelenti, hogy a birtokról az állatvilág egy egész osztálya, a halak osztálya hiányzik.


A patakparti erdő 2020.03.15. körül

Ha a patak vize lassabban folyna le, és magasabban állna, s nemcsak nagy esőzések alkalmával telne meg, akkor nagyságrendekkel javulna a helybéli élővilág. A sok víz temérdek rovarnak és növénynek adna otthont, azok pedig sokkal több madárnak. Ha a víz elég magas és állandó, akár halak is megélnének benne.

Régi terv, hogy kisebb duzzasztókat építek a patakra, de eddig néhány félszeg, kezdetleges kísérletnél több nem történt.


Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből. Mint mindig, ha mozgást észlelek a környéken, kaptam a csizmát, és lementem. Legnagyobb rémületemre a birtokszomszéd emberei kistraktorról ágakat és nádat pakoltak a patakparton. Hirtelen azt hittem, tisztítják a patakpartot – ám számomra az efféle tisztítás inkább rombolás, ökológiai szempontból mindenképp, legalábbis, ha nem elég körültekintően végzik, márpedig tudjuk: az efféle „tisztításokat” egészen kivételes esetekben hajtják végre ökológiai szempontok mérlegelése mellett.


A birtokhatáron csordogáló nagy patak – s benne két fűzfaág. Ez még csak a bizonytalan kezdet.

Átkeltem hát a patakon, s érdeklődtem. Legnagyobb megnyugvásomra mindössze annyi történt, hogy odébb, egy udvarból ki kellett vágniuk egy idős mandzsufüzet, s körötte a nádat, s azt hordták a patakpartra, az öreg fűz tönkjeivel együtt. Ilyenkor az ember két dolgot tehet.

Megnyugszik és haza ballag. Vagy elgondolkodik.

Utóbbi történt, de nem egészen véletlenül. Pár nappal korábban végigballagtam a patakparton. Tavaly egy viharban leszakadt legnagyobb fűzmatuzsálemem óriási ága, s akkor a levágott ágakból párat lenyomtam a patakpartba, gondolván, a fűz könnyen megered, s hosszú szakaszokon jól jönnének újabb füzek. A tavalyi ellenőrzés során azt láttam, hogy az ágak zömét pár nap múlva lerágták a szarvasok – nem mintha nem lenne több száz hektárnyi rágcsálnivaló a környéken. El is engedtem ezt a projectet.

Az idén viszont belebotlottam a parton az egyik kb. 160 centiméteres tavalyi ágba: és hajt már! Magyarán: egészen vastag ágak is legyökeresednek.

Mármost, amikor megpillantottam a frissen vágott mandzsufűz-ágakat, első gondolatom az volt, hogy itt a remek alkalom, hogy száz és száz fűzzel tegyem folytonossá a patakot kísérő fasort. Az udvarban, a háznál van már két mandzsufűzem, szeretem is őket. A nagy tönköket látva pedig arra gondoltam először, hogy stabil gázlót építhetnék belőlük a patakon, hisz óriásiak, nyersek, vagyis rohadt nehezek is, bőven alkalmasak gázlóépítésre.

Végül aztán rájöttem: ha gázlóhoz jók, akkor gátnak is. Főként, ha ott van kocsiszám a levágott nád is.


Az első építőelem

Természetes körülmények között is előfordul, hogy egy patakot megduzzaszt valami. Lehet az beledőlt fa, mederből kihajtó füzek, de az a legjobb, amikor a hód épít gátakat. A gátak, torlaszok feletti vizekben gazdag élővilág alakulhat ki. Ha én is úgy teszek, mint a hód, akkor végső soron „hódítok”. Több értelemben is.

Olyanná teszem a patakot, mintha hód élne rajta. És visszahódítom a vizet, a vizes élőhelyet. Területet hódítok a vízzel temérdek élőlénynek.


Voltak 40-50 kilós darabok is

Van egy pont a patakon, ahol évekig volt egy kis hidacskám, amit azonban a nagyobb áradások mindig keresztbefordítottak. Ide majd minden évben nyiladékot vágtam vagy tapostam. Ebben a nyiladékban futottam össze két éve vadmacskával (írtam is róla ITT). Ez a pont ideálisnak tűnik duzzasztásra, bár bő száz métert kell cipelnem az „építőanyagot” a part mentén.

Két projectet csapatok egyszerre. A fűz feldolgozása során formára metszek ágakat és gallyakat, s ezeket elültetem. Eddig kb. 350-400 darabot ültettem el a patak mentén, de jó párat messzebb is. Ugyanakkor a törzsekből, vastag ágakból és a nád felhasználásával megkezdtem a gát építését. Sosem voltam ennyire eredményes ebben.

Rövid időn belül 10-15 centivel emeltem a vízszintet, s a patak a gát fölötti szakaszon jól láthatón megnőtt, s komoly víz arculatát vette fel.

A duzzasztás miatt lassult, hisz nagyobb keresztmetszeten megy ugyanannyi víz, így – ez rettentően meglepett! – már az első duzzasztást követő napon békák jelentek meg benne. Párzó barna varangyok, nem is kevesen. Később rájöttem, hogy a duzzasztás úgy lehet igazán hatékony, ha a rönkök közét nemcsak nádkötegekkel, hanem földdel is tömítem.

Két nappal később már tőkés récék reppentek fel a duzzasztott szakaszról!


Ezt apránként folytatnom kell – ha rászánok még, mondjuk 3-4 napot, olyan vizet kapok, amiben halak is megélnek bőséggel, legalábbis vörösszárnyú keszeg és bodorka biztosan. Tanulás is ez, hisz most tapasztalom meg, hogy a semmiből, ingyen, miként tudok olyan gátat emelni, ami hosszútávon is megtartja a vizet. Egy nagy esőzés persze komoly próba lesz.

Az első kísérlet óta eltelt körülbelül két hét, de a vízszint cseppnyit sem csökkent. Annak ellenére sem, hogy a vízhozam viszont igen.

Sokat nem kellene várnom a gátépítés folytatásával, hisz szükség volna hasonló gátra legalább két helyen még. Ideális esetben a kb. 1500 méter hosszú patakszakaszt teljes hosszában ilyen gátakkal szabdalt, lépcsőzetesen közlekedő vízzé kellene tenni. Paradicsom lehetne! – ha az egészet meghódítanám 🙂


A nád remek, nehezen bomló, természetes tömítőanyag – meglátjuk mennyit bír 🙂

Nos, én így hódítok.

S milyen az élet – hogy épp akkor ad bőséges ingyen alapanyagot, amikor mást nem is tudnék csinálni, mint gátakat emelni. Na jó, természetesen tudnék, s tudok is, írhat például regényt az ember, de azért állati jó, hogy a járvány végére ez a patak visszakapja, ami megilleti őt. Évekkel később pedig – ha minden jól megy – valóban úgy sétálhatok ott bárkivel, hogy azt mondhatom: Látod ezeket a fákat? Tudod, mikor ültettem ezeket? Bizony. A nagy koronavírus-járvány idején.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Legyetek oly kedvesek, osszátok meg, ha arra érdemesnek találjátok!


A régi kis híd elemeit is beépítettem.

Ragyogó naplemente a felsőudvarban – Azóta földdel is megerősítettem a torlaszt, de erről még nincs képem. Legközelebb hozok, és a patakról is.

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


Tájfestészet otthon – Élőhelyrekonstrukció és tájtervezés

Fásítás és tájfestészet

2018 november – fotók novemberből

2018.11.13. 8 óra munka + 8 óra munka + 8 óra minden más

A láthatatlan ragadozó

11 Comments:

  1. Szabó Edit

    Gyanakodtam, hogy szerepel majd valami HÓD is a történetben, de hogy te magad leszel az, arra nem gondoltam. 🙂

    Fény derült most arra is, hogy milyen fákat ültettél százszámra. Rajna Edittel találgattuk, hogy honnan szerezhettél olyan sok facsemetét. Az én tippem az volt, hogy begyűjtötted azokat a tölgyeket, amiket a szajkók ültettek. 🙂

    Régóta vágysz saját tóra. Lehet, hogy előbb-utóbb lesz egy, még ha kicsi is?

  2. Ibolya Nagy

    Nagyszerű, le a kalappal, Cen’! ☺️🦆🐸
    Örülök a varangyoknak, a vadkacsaknak, de nagyon jó lenne, ha néha egy markos legény besegítene, nem kéne edzőterembe járnia, az biztos.

  3. Zseniális hódítás!
    Az ötlet, a kivitelezés, a munka, le a kalappal!
    /no, nem szó szerint🤠/
    Csodálatos 11 hektáros,Paradicsom,Pagony,Birtok…folyamatos szépülése, s egyre több élőlény lakhelye!
    Sok erőt, egészséget kívánok hozzá!😊
    Vigyázz Magadra!Minden jót!😊
    Vadmacskával azóta találkoztál?
    Sok érdekes olvasnivalódról maradtam le, most
    lesz időm bepótólni.😊

    • Körülbelül 10 napja bukkant fel megint egy vadmacska gyanús jószág, de nem sikerült még alaposan megfigyelni, óvatos, viszont ezúttal nem a patakparton, hanem a ház közelében mozog. Tervben van, hogy vadkamerával próbálom “lebuktatni”

      Amúgy – ha már itt tartunk – ma jártam a borzvárnál is letölteni a friss felvételeket. 22 kis videót készített a vadkamera, s ezek szerint tegnap borzéknak látogatójuk is érkezett 🙂 de nem lövöm le ezt most, jövök majd borzossal és videóval is megint.

  4. Csodás. Nagyon jó ötlet a víz felduzzasztása. Én is ilyen “kertet” szeretnék. Nagyon szeretnék.
    Milyen jó lehet a szomszédodnak lenni! 🙂

    • Az biztos – mivel itt nem beszélünk egymással, így én is csak nagy ritkán váltok szót másokkal. A telekszomszédom kábé 1 kilométerre van tőlem, 2-3 évente találkozunk, de ennyi itt elég is. Figyel a másikra mindenki, egymás területére, udvarára is figyelünk, de arra valahogy nincs igény, hogy összejárjunk vagy a “kapuban” trécseljünk. És ez rendben is van így. Könnyű így jó szomszédnak lenni 🙂 🙂 🙂

  5. Ennyivel én is beérném,2-3 évente….😁
    Mondjuk én sem panaszkodhatom,havi 1 tali,
    s beosztjuk…😁
    Szép tavaszias hetet, vigyázz Magadra!🌳🐦🙃
    Egyszer,ha időd engedi, Szeged, mint várost is érdemes alaposabban feltérképezni.Olvastam, erre is jártál.🤠

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük