• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2016.01.16. Ez az út a hajóm (5. nap)

2016. január 16. 10:37
facebook-buttonA Bartók rádión interjú most!! Vlasics Sarolta beszélget velem.

2016. január 16. 12:26
facebook-buttonEZ AZ ÚT A HAJÓM
Szép napot! Itt klasszikus hétvége van. Készül az ebéd a vendéglátóimnál, finom illatok és gőzök szállnak, én pedig kissé még fáradtan próbálom megtervezni a mai és a holnapi napot. Hamarosan beszámolok mindenről, de addig is nézzétek és osszátok meg másokkal is a Drótnak adott videó-interjúkat.
Mint oly sok minden ezen az úton, a kérdező Weiner Sennyey Tibor címadása is kísérteties. Ehhez tudnotok kell a következőt. Amikor nála voltam meghíváson, meséltem neki arról a dunabogdányi férfiról, aki az első napon Esztergomig vitt. Ennek férfinak, Zoltánnak meséltem, hogy mi minden vezetett odáig, hogy az ifjú Jack London úgy döntsön: elég a tengeri életből, a parton akar boldogulni. És amikor erről döntött, búcsúlépésként még egyszer, utoljára elment egy hajóra. Én meg – mondtam Zoltánnak – eddig is sokat vándoroltam, és azt remélem, hogy ez a Jack London-túra lesz az, amivel elbúcsúztatom a sok vándorlást. Erre mondta Zoltán: „Ezek szerint neked ez az út a hajó.” A Drót főszerkesztője ebből a történetből vette a címet.
Valahol az M7-esen tartottam még, amikor felhívott, és közölte, ez lesz a cím: „Ez az út a hajóm.” Majd egy órával később megállt egy Suzuki, benne Lacival, a kapitánnyal, akivel újabb óra múlva már a Balatonon törtük a jeget és vitorláztunk. Aznap aludtam a kis hajó kabinjában, és másnap szeltük át a jeges Balaton keleti medencéjét. Könnyen támadhat olyan érzésünk, hogy a mondatoknak néha valószínűtlenül nagy, valóságformáló, átalakító ereje lehet.
Ennek fényében ajánlom a figyelmetekbe a Drót-interjúkat. Kérlek benneteket osszátok, és továbbra is kísérjetek. Üdv: Cen’
(Ma többször is jelentkezem még!)
http://drot.eu/…/ez-az-ut-hajom-az-elso-videointerju-centau…

2016. január 16. 14:54
facebook-buttonHONNAN LESZ LÉ? (5. nap)
Mára megbizonyosodtam róla, hogy jó döntés volt elindulni erre az útra. Akkor is, ha továbbra is a pakliban vannak kemény, necces helyzetek. Az emberek, akik itt vannak, az emberek, akik megállnak sietős útjaikon, az emberek, akik csodálkoznak aztán hezitálás nélkül segítenek, az emberek, akik élnek és éreznek, akik meglepnek okosságukkal, bizalmukkal, bátorságukkal, hol szomorú, hol szép történeteikkel, az emberek azt üzenik: Igenis jó, hogy úton vagyok.
Ebéd utánra pedig egy Jákob botja részlet (Jack London elbeszélés átirata.). Napokon belül alkalmi munkát kell találnom. Tegnap költöttem, s már csak 3000 forintom van. Jack – ahogy azt az alábbi részletből láthatjátok, nem akart dolgozni. Én igen. De azt hiszem, ez lesz az út legrázósabb pontja: mi történik, ha egy vasam se marad? Fogadjátok szeretettel ezt a részletet. Üdv: Cen’
“Hamar rájöttem, hogy akár ügyesebb is lehetek, mint a csavargók zöme. Olvasott voltam és a „hantázásban” komoly gyakorlatot szereztem odahaza. Éppúgy meséltem vadidegeneknek, mint Oaklandben, ha John L. Davie lányáról, Rose-ról áradoztam, annyi különbséggel, hogy az országúton csakugyan szabadjára engedhettem a fantáziámat, hisz senki sem ismert. Mikor a nagy csavargás után visszatértem Oaklandbe, s Miss Coolbirth nagy nehezen ismét szóba állt velem, nemigen beszéltem e hosszú út részleteiről, de azért pár dolgot szóba hoztam, például azt a módszert, amivel bárki szájából kiénekeltem a sajtot.
– Egyszer bocsánatot kellene kérned azoktól az emberektől – mondta erre Miss Coolbirth. – Különösen a renói asszonytól.
Tény, hogy néha túllőttem a célon, de az is igaz, hogy gyakran igencsak válságos volt a helyzet, nem mindig kaptam behívót, s nem mindenhol voltak velem nagyvonalúak. A nevadai Renóba például a lehető legrosszabbkor érkeztem, valamikor 1892 nyarán. Épp vásár volt és csak úgy nyüzsögtek a zsebesek és csavargók. Utóbbiak tették a várost „éhes” várossá, ahogy akkortájt Renót emlegették. Addig zörgettek az ajtókon, míg végül Reno lakói már nem akartak meghallani semmiféle kopogtatást, ráadásul a város elöljárósága közbiztonsági bizottságot állított fel a város megtisztítására, szóval ennivalót szerezni kemény dió volt. A legtöbb helyen csak kilestek az ablakon, aztán behúzták a függönyt.
Mielőtt a szóban forgó renói asszonyhoz betértem volna, az egyik háznál jól elbántak velem. A nyitott ajtóban ácsorogtam, miközben odabenn egy pocakos, zsíros homlokú pali szünet nélkül tömte magát. Pástétomot zabált – nagy adag pástétomot. Az ilyenekre mondják az országúton, nem kis lenézéssel: „bélpoklos”. Egy harapást kértem csak, de rám kaffant:
– Nem hiszem, hogy dolgozni akarsz.
Valóban nem akartam dolgozni, csak enni szerettem volna.
– Ha alkalmad volna rá, se dolgoznál.
– Dehogyisnem! – blöfföltem.
– Nem hiszem – horkantott a pali.
– Tegyen próbára!
– Helyes – mondta. – Gyere a főtérre reggel, ott majd hordhatsz téglát.
– Rendben, uram, ott leszek.
Morgott és tovább lapátolt. Pár perc múlva felnézett.
– Te még itt vagy?
– Egy kis ennivalóra várok – mondtam csendesen.
– Tudtam, hogy nem akarsz dolgozni! – ordította.
– Éhes vagyok, kérem… Ha most ad valamit, őrült jól hordom majd a téglát.
– Megmondom, mit csinálok – mondta két harapás között. – Holnap eljössz dolgozni. Déltájban előleget adok neked ebédre, így majd elválik, hogy igazat beszélsz-e. Ha most enni adok, soha többé nem látlak. Ismerem a fajtádat. Nézz rám! …Sose süllyedtem olyan mélyre, hogy bárki emberfiától kolduljak. Mindig megkerestem a magam kenyerét. Veled az a baj, hogy lusta vagy és könnyelmű. Látom az arcodon. Én dolgoztam és becsületes voltam. A magam erejéből lettem az, ami vagyok. És te is eljuthatsz idáig, ha dolgozol és becsületes vagy.
– Mint ön?
– Igen, mint én.
– Eljuthatunk idáig mindnyájan? – kérdeztem.
– Igen, mindnyájan – felelte.
– Ez érdekes – mondtam. – Ha olyan lesz mindenki, mint ön, ki hord majd téglát?
Esküszöm, egy mosoly suhant át a felesége ajkán, az öreg haspók meg tán begyulladt egy pillanatra, hogy az emberiség megjavulhat, és ő akkor nem kap senkit, aki téglát hord.
– Takarodj innen, hálátlan kutya! – ordította.”
(JÁKOB BOTJA)
Fotó: Ez a fotó még Visegrádnál készült.

2016. január 16. 19:21
facebook-buttonÖSSZEFOGLALÁS AZ ÖTÖDIK NAPON
Ma éltem azzal a lehetőséggel, hogy a szavazaitok alapján 48 órát is tölthetek egy meghíváson. Itt Lovason, a kalandos tegnapi út után úgy döntöttem, elfogadom vendéglátóim marasztalását, és kicsit összerendezzem magam. Bartuc Gabi kimosta az összes ruhát, én végre megborotválkoztam, feltöltöttem az akksikat, letöltöttem a képeket, videókat, este pedig összerakok egy kis videót a hajóútról, s ha a technika engedi, reggelre felrakom ide. Ma dolgoztam is Fenyvesi Ottónak, készítettem is róla videót, de a Facebook nem engedte felrakni. (Próbálkozom még az est folyamán.)
Holnap az utolsó szavazásnak megfelelően Keszthely irányába indulok tovább. Keszthelyen van meghívóm, de ne feledjétek, nem biztos, hogy ott érek célba. Oda megyek, ahová az első autó visz. Talán a Bakonyban kötök ki, talán Sopronban, talán a Szlovén határnál. Ki tudja? Ismét kemény napnak nézek elébe. Szél lesz, hideg lesz, talán hó is, és ami a legrosszabb: vasárnap. Amikor is gyér a forgalom, a kocsikban pedig nincs hely. A 71-es úton ráadásul az átlagnál nehezebben veszik fel az embert. Összefoglalva: ismét jól jönne a segítségetek, ha megosztanátok a bejegyzést, hátha eljut olyanokhoz, akik holnap az északi parton, a 71-esen közlekednek.
És egy rövid összefoglalás az elmúlt napokról.
MEGTETT ÚT SZÁRAZON: 244,8 kilométer
MEGTETT TÁV VIZEN: 22 kilométer
MEGTETT ÚT LEVEGŐBEN: 0 kilométer
MEGTETT ÚT LÓHÁTON: 0 kilométer
MEGTETT ÚT ÖSSZESEN: 266,8 kilométer
(A levegőt azért vettem be, mert a tegnapi út után lehetségesnek gondolok bármit, és kaptam már New York-i meghívót is. A lóháton kategóriát pedig Fenyvesi Ottó javasolta Lovason. Nem valószínű, hogy valóban sor kerül ilyen utazásra, de ha alkalom adódik rá, megpróbálom.)
ELFOGADOTT MEGHÍVÓK SZÁMA: 3
ELFOGADOTT MEGHÍVÓK HELYE: Esztergom, Szentendre, Balatonakarattya, Lovas
ÚTVONAL: Budapest – Leányfalu – Esztergom – Visegrád – Tahitótfalu – Szentendre – Budapest – Érd – M7 Fejér megye határa, AGIP kút – Balatonakarattya – Balatonfüred (hajón) – Lovas
SZABADBAN TÖLTÖTT ÉJJELEK SZÁMA: 1
LAKÁSBAN TÖLTÖTT ÉJJELEK SZÁMA: 3
Sikerült mérlegelnem a málhámat is: 46 kg
És mivel hamarosan munka után kell néznem, újabb kérdésről szavazhattok. A kérdés az, hogy maximum hány napot dolgozhatok egy helyen:
Max. 1 napot
Max. 2 napot
Max. 3 napot
Ezt a három lehetőséget hozzászólásban rakom fel a poszt alá. Azt lájkoljátok, amelyiket szabálynak szeretnétek.
Csatolok három fotót is. Az egyiken Zubrowkával koccintunk Ottóval Varsóra (mert ott találkoztunk hajdanán). Láthatjátok a barátságosan lobogó kandallót és az egyik ablakban gyönyörű és réges régi színes szódásüvegeket.
Legyen szép estétek, hétvégetek! Holnap figyeljétek ezt az oldalt, hátha elakadok valahol, hátha valamelyik meghívó közelébe érek. Üdv: Cen’
Az újonnan erre tévednők a Jack London-túráról részletesen itt:
https://www.facebook.com/centauriweb/photos/a.913866455310772.1073741829.913824748648276/1060635973967152/?type=3&theater

2016. január 16. 21:24
facebook-buttonMa dolgoztam először, fát aprítottam Fenyvesi Ottónak, nem mintha ő maga nem tudta volna felaprítani. Hajdanán a költő Rilke a szobrász Rodin titkáraként dolgozott. Ezúttal egy regényíró állt rövid időre egy költő szolgálatába.

2016. január 16. 23:36
facebook-buttonJó éjt. Bár ilyenkor már alig van valaki a vonalban. Ma este két határt is átléptünk. Mit tagadjam, örülök neki. Ma este kereken 800 az oldal követőinek a száma, és ma lépte át a heti 40.000-es elérést az oldal. Köszönöm nektek. Szükségem is lesz rá. Az első öt napot enyhe idő, s minden kalandja ellenére szerencse kísérte. Holnaptól viszont, amikor kilépek innen, más világ fogad az útszélen. S úgy tűnik, a következő hét nap kőkemény lesz. Most jön Jack London Alaszka-korszaka. Mégis a legjobbat remélem. És büszke vagyok rá, hogy itt nem egy, nem kettő segítőkész, kíváncsi ember van.

jack londontúra

8 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    Ma 3 éve, Cen,! ♥

  2. Ibolya Nagy

    Ismét faapritas, egy órája olvastam a 2005-os, majdnem tragikus kimenetelű faapritasodrol….a blogban.

  3. Szabó Edit

    Örültél itt, hogy a fb oldalad követőinek a száma elérte a 800-at. 🙂
    Gondoltad volna akkor, hogy nem egészen két év múlva a 7000-et is meghaladja?

  4. Szabó Edit

    Sajnos, a három Drót-interjúból időközben kettő elnémult. 🙁 🙁 Az elsőnél és a harmadiknál nincs hang. Lehetne rajta segíteni valahogy?
    (Jó lett volna újra megnézni és meghallgatni őket.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük