• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2016.01.25. Vedd észre, ha túl messzire mentél (15. nap)

2016. január 25. 14:12
facebook-buttonVEDD ÉSZRE, HA TÚL MESSZIRE MENTÉL
Talán van még, aki emlékszik az ír mondásra, amit elindulás előtt iránytűnek jelöltem ki. “Mindig tudd, hol vagy. Tudd, hogy hová tartasz. És vedd észre, ha túl messzire mentél.” Az út során első ízben a barlangi éjszakázás előtt merült fel bennem, hogy talán túl messzire merészkedem. Konkrétan akkor, amikor megtudtam, hogy előző éjjel mínusz 28 fokot mértek a Bükkben. Azt hiszem azért nem hátráltam meg, mert már nem ment volna a visszavonulás az önérzet legázolása nélkül. Ha jól érzékeltem, közületek páran szintén a barlangos éjjelen éreztétek úgy, hogy “ezt talán már nem kellene”. Utóbb kiderült, hogy vállalható volt az a túra, az az éjjel. Bár az is igaz, hogy a havazás sokat könnyített a helyzeten, nem hűlt le annyira a levegő, mínusz 10-nél aligha volt hidegebb, és egyébként is bőven volt fa, és jól boldogultam.
Ma nem a hegyen vagyok. És mégis tudom: ha most tovább mennék, akkor túl messzire mennék. Korán reggel, 6 órakor ébresztettek, de alig rémlik valami. Talán motyogtam valamit – “köszönöm” -, legalábbis remélem, ám a következő kép már az, hogy itt vagyok egy tök üres házban, az asztalon levél, kávé, reggeli. A levélben azt írják: “Hosszú és nehéz út áll előtted, ezért hagytalak aludni.” Aztán jött pár üzenet, arra figyelmeztetnek, hogy ónos eső van-lesz, és így nem kellene megint tovább menni, meg azt kérik, éljek megint a 48 óra jogával, és effélék. Félig alélva még beleiszok a kávéba, kilépek az ajtón, megállok a teraszon, és akkor úgy elszédülök, hogy muszáj belecsimpaszkodni a félfába, aztán visszaaraszolni az ágyra. Ne szépítsünk. Ébredés után rosszul lettem. Ilyen nem volt még az út során. Valószínűleg kimerültem. És órák múlva sem jöttem helyre igazán, hiába ittam vizet, hiába mosakodtam, üldögéltem. Be kell látnom, hogy ma nem mehetek tovább. A vendéglátómat megkérdeztem, gond lenne-e, ha csak holnap reggel indulok útnak. Megvártam a válaszát, és csak azután írom ezt a posztot. Szóval maradok. A szavazás eredménye Debrecen. Jöttek a környékről új meghívók is, ezeket köszönöm, és igyekszem mihamarabb válaszolni. De most kicsit még pihenek. Tegnap, a hegyen is volt pár nehéz óra, és megfájdult a fejem, azt hiszem a sok füsttől.
Idetartozik az is – főként a jövendőbeli vendéglátóimnak üzenem -, hogy a hegyi éjszaka után mindenem füstös. A kalapom, minden ruhám, a zsákjaim, de még talán az olyan apróságok is, mint a késtok, notesz, névjegy. Ha most érkeznék újabb helyre, az felérne azzal, mintha egy zsák faszenet vagy egy hetven kilós füstölt sonkát fogadnának be. Ezért talán nem lenne hülyeség a holmik nagy részét holnapig kimosni.
A hegyen is gondoltam rá: milyen szerencse, hogy eddig nem voltam beteg, nem fáztam meg például. Most sem vagyok az. De kimerültem. Ígérem, holnap folytatom az utat. Harmadszor élek a 48 órával. Érzem, hogy ez most így jó, így a helyes. Feltölthetem azokat az anyagokat, amiket eddig nem tudtam, feltölthetem kora reggelre magamat is, aztán pedig megújulva, kis Phoenixként röppenek ki innen a nagy Alföldre.
Üdv: Cen’

2016. január 25. 15:56
facebook-buttonÁt a Bükkön – itt még kocsival.

2016. január 25. 18:02
facebook-buttonA NEVEM JACK
Bár ma nem voltam úton, mégis ma adódott a Jack London-túra egyik legszebb pillanata. Dedikálnom kellett. De ne gondolja senki, hogy most végre kibújt belőlem a mérhetetlen s eddig viszonylag jól titkolt hiúság és dicsvágy. Hogy ennek a történetnek hol az eleje, nehéz megmondani, de a vége ott kezdődött, amikor Alsóhámorban, nem messze a Szeleta barlangtól Laci és Magda megérkezett. Rögtön kaptam forró kávét, reggelit, ott az útszélen, majd amikor kocsiba szálltunk, Laci a kezembe nyomott egy kis üveg Rézangyalt meg egy Jack Daniel’s-t, de mint mondta, ezért meg kell majd dolgoznom. Oké, semmi gond, hisz írtam már: bármit elvállalok, az úton lévő nem válogat, mindent szeret, mindent elfogad. A munka – mint kiderült – két könyv dedikálása volt. Az egyik a Kék angyal. Rendben. Örülünk? (Vincent) Örülünk. És a másik kötet? Az Jack Londontól A vadon szava. Lehet-e ennél szeb és megtisztelőbb a Jack London-túrán, hogy én Jack könyvét dedikáljam? Úgy gondolom, ritka az efféle kérés, és ezt a lehetőséget nem felejtem el soha. Hogy mit írtam Jack könyvébe, elolvashatjátok a fotón.
Szeretettel: Jack

2016. január 25. 18:29
facebook-buttonHA EGY KUTYÁNAK KÖSZÖNHETED AZ ÉLETED
Említettem már, hogy átkelve a Bükkön, tettünk egy kanyart Répáshután is, mivel sok-sok éve, egy téli éjjelen meghaltam volna ott, ha nem szegődik mellém egy kutya. A kutya. Kevés olyan írásom van, amiben nincs fikció, de ebben a történetben – talán épp azért, mert a megmenekülésem története – csak a nevek mások. Ez egy beszámoló. Répáshutára rá se ismerni már, nagyon kiépült azóta, mégis, ha több az idő, biztosan beülök a kocsmába, felmegyek a hegyoldalba és elmélázok ott egy kicsit. Szeretettel ajánlom azoknak, akik este szívesen olvasnak valami havas-kalandosat. Úgy is sokfelé havazik. Nem túl hosszú, s talán érdemes.
“Alig világosodott, mikor eretnek hordánk már a kocsma oltalmazó melegében ült. Tökmagolajon pirított, snidlinges főzőkolbászt faltunk Erős Pistával, s egy tűzről pattant nénikétől, aki csak párszáz évesnek tűnt, és aki úgy itta a törkölyt, mint a szódát, megtudtuk, hogy az Újfalun élő gonosz sógornő ötödik szomszédjának testvéröccsét valóban úgy hívták, hogy Erős Pista, isten nyugossza, hogy dögölt volna meg sokkal korábban, mondta a néni, akit a kocsmáros Banyókának hívott, igazított az oldalán spárgáról lógó és folyton vergődő csirkén, beverte a hetedik kupicát is, fogta a mellig érő fejszét, és elment fát aprítani a fészerbe, meg lenyakazni a tyúkocskát, mi pedig pálinkáztunk és kávéztunk tovább, majd tíz óra felé kivonultunk a faluból, egyenest a szánkópályához. Ez nem volt egyéb, mint egy barátságtalanul nagy, körülbelül másfél kilométer hosszú, és kétszáz méter széles, kopár oldal, a kellős közepén egy körtefával.”
A novella itt olvasható teljes terjedelmében:
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/vitro-veritas/

2016. január 25. 19:46
facebook-buttonA HAJÓTÓL A BARLANGIG – 1203,3 kilométer
Íme, itt egy rövid összefoglalás a Jack London-túra kétharmadáról. Fogadjátok szeretettel! A mellékelt fotót pedig Lacinak köszönöm, ő készítette, amikor a barlangos éjszaka után összeszedtek Alsóhámornál. Szép, aranyásós hangulatú kép lett.
ÖSSZEFOGLALÓ
Aludtam jégbe fagyott hajó kabinjában, aludtam írónál, szerkesztőnél, két költőnél és olvasóknál, aludtam gyerekszobában három okos-aranyos gyerekkel, aludtam szállodában, aludtam öt hosszú házban, aludtam a tizenötödik emeleten Budapesten, aludtam színpadon és barlangban holdvilágnál fagyban havazásban.
Az út számokban:
MEGTETT ÚT SZÁRAZON: 1181,3 kilométer
MEGTETT TÁV VIZEN: 22 kilométer
MEGTETT ÚT LEVEGŐBEN: 0 kilométer
MEGTETT ÚT LÓHÁTON: 0 kilométer
MEGTETT ÚT ÖSSZESEN: 1203,3 kilométer
ELFOGADOTT MEGHÍVÓK SZÁMA: 9
BEKÉREDZKEDÉSEK: 1 (Budapest – Nyitott Műhely)
ELFOGADOTT MEGHÍVÓK HELYE: Esztergom, Szentendre, Balatonakarattya, Lovas, Keszthely, Kozármisleny, Budapest, Füzesabony, Mezőkövesd
48 ÓRÁS PIHENŐK SZÁMA: 3 (Lovas, Füzesabony, Mezőkövesd)
ÚTVONAL: Budapest – Leányfalu – Esztergom – Visegrád – Tahitótfalu – Szentendre – Budapest – Érd – M7 Fejér megye határa, AGIP kút – Balatonakarattya – Balatonfüred (hajón) – Lovas – Keszthely – Balatonszentgyörgy – Siófok – Szekszárd – Mohács – Kozármisleny – Pécs – Kaposvár – Fonyód – Balatonszentgyörgy – Budapest – Gödöllő – Hatvan – Füzesabony – Eger – Miskolc-Lillafüred – Szeleta barlang – Alsóhámor – Miskolc – Mezőkövesd.
SZABADBAN TÖLTÖTT ÉJJELEK SZÁMA: 2
LAKÁSBAN TÖLTÖTT ÉJJELEK SZÁMA: 11
A kezdő tőkéből, az 5000 forintból maradt 2.745 Ft.
Holnaptól nagyban megy tovább a “keleti etap”. Most jön a “pusztai” rész. Kérlek benneteket, ismét osszátok a posztot. És már most gondolkodhattok azon, hogy Debrecen térségéből merre akartok majd küldeni, és lassan már az is felmerülhet, hogyan tovább az út legvégén?
A barlangos napról itt találhattok anyagokat:
Amikor először kerestem a barlangban szállást:
https://www.facebook.com/centauriweb/videos/vb.913824748648276/1069090319788384/?type=2&theater
Amikor fát gyűjtöttem éjjel:
https://www.facebook.com/centauriweb/videos/vb.913824748648276/1069396853091064/?type=2&theater
Amikor Jack London helyett dedikáltam: https://www.facebook.com/centauriweb/posts/1069523346411748

jack londontúra

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük