2020.09.18. Ha ez a sorsom, hát legyen! Makacs leszek.

2020.09.18. Sorsommá vált talán, hogy folyton meglepetést okozzak; váratlanul eltűnjek és eltüntessenek, majd ugyanilyen váratlanul feltűnjek megint. Ha ez a sorsom, legyen. Eltűnök és felbukkanok. Ha mindez azt jelentené, hogy sorsom eltűnni végképp, akkor viszont ókori görög leszek, és harcolok vele. Egyre higgadtabban, abban a hitben, hogy ellenállásom is a nekem megírt, egyedül rám érvényes végzet felé vezet.

Pár sor azoknak, „akik elvesztettek Máltán”. Mert ugye az év elején épp mielőtt Máltára indultam volna, két év kihagyás után ismét jelentkezhettem a Facebookon, majd épp csak leszállt velem a repülő a Földközi-tenger közepén, épp csak nekiindultam, hogy Máltáról és a világ más „szigeteiről” posztoljak, ismét elérhetetlenné vált az oldalam.

A többség számára, ha nincs Facebook, akkor szinte semmi sincs.

Így a közösségi platformokhoz képest kevesebben követték a honlap eseményeit, ezért a „máltai kámforrá válást” követő időszakról muszáj írnom röviden valamit.

Máltán 2020.01.

2020 szüzséje eddig kb. ennyi:

Málta után villámgyorsan Franciaország következett, az atlanti part, a dühöngő Atlanti-óceán. Pár nappal azután szálltunk le Bordeaux-ban, amikor épp a bordeaux-i reptéren azonosították az első európai koronavírus-fertőzöttet. Az óceán partján sikerült olyan isten háta mögötti helyre keveredni, ahol nem volt internet sem. Örültünk, hogy élelemhez hozzájutottunk. Ezzel együtt mágikus út volt. Erről még beszámoltam a honlapon, ám azután internet híján az utazás tudósításai is megszakadtak. Mire visszaértem, már kialakulóban volt egy jelentősebb világjárvány. A máltai beszámolókat befejeztem még, a franciaországi út érdekesebb fejezeteivel mind máig adós vagyok.

Franciaország, Atlanti-óceán, 2020.02.

Aztán jött a karantén.

Sokat írtam, és sokan olvasták a honlapot; járványnovellámmal találkozhattatok a 24.hu oldalán is; létrehoztam egy „otthonosan borús” aloldalt (DARKSITE), melyen az azonos című online-regény 12 fejezetét is publikáltam. Mind ez idő alatt a Darksite-on túl is zajlottak a honlap fejlesztései, ma már mobiltelefonról is jól olvasható. A karantén időszak után kijutott nekem egy szuperkarantén is; itthon is megszűnt az internet bő egy hónapra; de miután helyreállt a rend, ismét sokat írtam a honlapra, és több évnyi tervezés, pofozgatás után jelentősen megújult a honlap nyitóoldala. Reményeim szerint egyre inkább olyan, mint egy „házi készítésű kézműves” magazin. Ha ezt elolvastátok, nézzetek rá arra is ITT, talán érdemes, és javaslatokat, kritikákat is örömmel veszek. Apróságokba nem mennék bele.

Most pedig itt vagyok megint a Facebookon. Úgy néz ki, maradok is. Ha rajtam múlik, mindenképp. De legyen bárhogy is, annyit láthattok: makacs vagyok. Egyelőre.

Támogassátok makacsságomat megosztásokkal, hozzászólásokkal. És nagy köszönet azoknak, akik miatt azt hiszem, érdemes makacskodni.

Nem állítom, hogy rendületlenül, mert akadt itt pár dolog, ami megrendített, de továbbra is a legjobbakat kívánom mindenkinek!

Üdvözlettel: Centauri

Folyt. köv.

Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*

Slider

2020.09.11.

Összeszedtem a világ legnagyobb szarvasbikáit!
Full screenExit full screen
Slider

Slider

 

11 Comments:

  1. Szabó Edit

    Egy rejtőzködő író időnként eltűnik – néha a saját akaratából, néha a másokéból. 🙂

    • Köszönöm, Edit! És itt most kiemelve, neked és páraknak, sokaknak, azoknak is, akik nem szoktak hozzászólni az írásokhoz, de rendszeresen olvasnak itt, támogatják az oldalt megosztásokkal, stb… valóban jelentékeny szerepetek van abban, hogy újra és újra próbálkozom, bizonyos értelemben nem először kezdem az alapokról; nem foglalkozom a veszteségekkel, azok vannak; e történet részei már, és ennyi

      Nehéz mindezt kellőképp megköszönni – mindenkinek

      • Szabó Edit

        Mi köszönjük, hogy vagy; hogy nem adod fel, bármi is történik; hogy újra újra és újra próbálkozol, hogy minél több helyen olvashassuk az írásaidat, amik nagyon fontosak nekünk!

  2. Patai Mária Zsuzsanna

    Nagyszerű fordulat!

  3. Bízom benne, hogy marad minden oldal ahol követhetünk, itt is és ott is! 🙂
    Lehet, hogy én benyaltam egy Fb.-os vírust tegnap, ha én eltűnök, akkor azért van.

  4. Lívia dr. Zilahi

    Kedves Cen- ez az oldal menedék, ha időnként el is “veszel”azt megtapasztaltuk, hogy valami külső körülmény az oka. Örülök nagyon, ha máshol is láthatlak-amúgy időnként “agitpropossá” válok az írásaidat tekintve, különösen a” csodabogár fiús” anyuka munkatársaimnál, amikor a madarakról fákról,vadakról hozol valami fantasztikus írást.
    Köszönet minden leütött betűért , a gyönyörű felvételekért.

  5. ..Hallo Cen..nem gond , ha néha eltünsz..a lényeg..hogy nyomokat hagysz, hogy követhessünk!..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük