2020.10.05. Író-olvasó találkozókra megyek Erdélybe
Kedves Barátaim, mint tudjátok, én speciel úgy gondolom, hogy a koronavírus-járvány nem tréfa, és nem is hiszti. Ennek megfelelően az első pillanattól önkéntes karanténban helyeztem magamat, mely október 15.-én részben véget ér, mivel igent mondtam egy felkérésre. Sokat hezitáltam, ám végül meggyőztek, és meggyőztem magam arról, hogy nincs miért visszautasítanom.
Múlt héten írtam arról, hogy én mind a mai napig szigorúan tartom, nemcsak a szociális távolságot, a maszkhasználatot, hanem a legszigorúbb értelemben vett karantént, ami annyit tesz, hogy február eleje óta például nem járok még vásárolni sem, talán ha öt alkalommal mozdultam ki innen élelmiszerért és benzinért. Pár napja olvashattátok, hogy megérkezett a bagolyboglyák feltöltéséhez szükséges takarmány. Ebből kiderült, hogy ezt is hozattam, és átvételkor is tartottam a szabályokat.
Míg nyáron megindult a jó nép a Balatonra, sőt nem kevesen Horvátországot is célba vették, én maradtam továbbra is itthon, karanténban. Nem unatkoztam, volt dolgom bőven, és most sem arról van szó, hogy nem bírom tovább, s elkapott a mehetnék.
Így önkéntes karanténom 243 nap után ér majd véget.
Ezzel együtt is aggályosnak tartok mindenféle találkozót, rendezvényt. Ugyanakkor megértem azokat is, akik azt mondják, nem lehet mindent évekre leállítani. Megfelelő óvintézkedések mellett, szordínóban bár, de haladni kell.
10 napot leszek Erdélyben, de három találkozót leszámítva a havasokban, a vadonban töltöm majd az időt, ami nem jelent fertőzésveszélyt. Biztosítottak arról, hogy Erdélyben nem annyira súlyos a helyzet, mint nálunk. Ezzel együtt sem vállaltam volna el, ha tömegközlekedést kell használnom. Épp ezért úgy oldjuk meg az utazást, hogy innen indulok autóval, és a havasokban szállok ki, s ugyanígy vissza.
Összességében megoldható, hogy ne érintkezzek több emberrel, mint az utóbbi 8 hónapban.
Ha ez nem lett volna megoldható, nem vállaltam volna el annak ellenére sem, hogy medvefotózással, farkasok és hiúzok keresgélésével a lehető legkönnyebb engem kirángatni a karantén-barlangomból, ami valójában számomra nem is annyira karantén, mint termékeny itthonlét.
Szegény Murányi Sándor Olivér – aki volt kedves meghívni – a megmondhatója, milyen nehézkessé vált az egyeztetésünk az aggályaim miatt. Úgy gondolom, hogy 243 napos önkéntes karanténommal rég eleget tettem a társadalmi szerepvállalás elvárásának, mégis, némi rossz érzés maradt bennem; de azt hiszem, ez egy járványhelyzetben talán elkerülhetetlen.
Összefoglalva tehát: ebből az ajtóból indulok, s megyek egyenest a havasokig. A vadak keresésével és fotózásával töltött idő veszélytelennek tűnik. Majd három helyszínen – Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely – kellő távolságtartással három író-olvasó találkozó. Ezek után – remélhetően sok beszámolóval és annál is több fotóval a tarsolyomban – a havasokból egyvégtében jövök ide vissza, a saját vadonomba, a saját ajtómhoz. A Boldog-boglyáig.
A részletekről folyamatosan adok tájékoztatást, vadonbéli csellengésekről reményeim szerint a helyszínről is.
Most az a feladat áll előttem, hogy a birtokot nyugodt szívvel hagyhassam magára 10 napra. Nem hosszú idő ez, de ősz van, és épp az október volna az utolsó őszi munkálatok ideje. Reménykedem a szép időjárás visszatértében, ami sokat segítene.
Drukkoljatok, hogy minden klappoljon, s hogy ez az út a lehető legveszélytelenebb és emlékezetesen eredményes legyen. Egyszer már nekifutottam a medvefotózásnak, de eredménytelenül. Most viszont igen jók az esélyeim. 🙂
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
2018.09.07. Mi a fontos utazásnál? Amit viszek vagy amit magam mögött hagyok?
😮😯😲
Nem tudok eléggé csodálkozós és melepett fejecskéket találni.
A medvére gyanakodtam, de csak országhatárokon belül. S arra még hiúz is akadhatna.
Hááát… Legyél nagyon óvatos!!!
Óvatos leszek, ígérem – félek is tőle kicsit, hogy a vendéglátóim idegeire megyek majd 🙁
Egy hétig tartott, amíg meggyőztek téged, most már egy szavuk sem lehet. 🙂
Azért én remélem, hogy nagyon jó lesz! – az olvasókkal is 🙂 🙂
Biztosan! A hegyekben és az olvasókban sosem fogsz csalódni.🙂
Mi pedig itthonról szorítunk, és várjuk a beszámolókat és a képeket.
A vándor madaraknak szoktam írni: járj szerencsével, térj vissza egészségesen, épségben 🤗
Vigyázz magadra!
Köszönöm, Ibolya! 🙂
Kedves Cen- nem félsz az utazástól és ez a legjobb amit a Te karanténod(amúgy tök normális élet)mellett tehetsz. Örülök, hogy mész, mert tudom fantasztikus képek és élmények jönnek. Belül vagyok az ellátó rendszeren, tartom amit egyébként is tartok, szóval, ha Te elindulsz, az jó, mert példát adsz ezzel is az olvasóidnak. Nagyon szép napokat kívánok Neked és természetesen nekünk is mert várjuk , merre jársz. Üdv., rengeteg talákozást Neked a vadonban is és az a való életben is. TUDOM, hogy nem eshet bajod.