10 nap a havasokban – Erdélyi bakancslista 2020.10.15.

Erdélyi bakancslista 2020.10.15.

Eldönthetetlen most, hogy mohó vagyok vagy maximalista, de tény, hogy ebből az útból – túl azon, hogy lesz három író-olvasó találkozó, és szeretnék 247 nap karantén után csúcsformában lenni a találkozókon – szeretném kihozni a legtöbbet. Erősen srófolnak az ígéretek is. Hisz meghívóm, Murányi Sándor Olivér medvét ígért, s bár jóval kisebb eséllyel farkast és hiúzt, és havasokat meg vadont, pisztrángot a hegyi patakon. Ha pedig vadon, és havasok, van még néhány ötletem.

Íme:

NAGYVADAK

MEDVE

Lassan én vagyok az egyetlen, aki nem látott még medvét. Erre most igen jó esélyem van, hisz bejáratott helyre visznek kimondottan medvefotózásra. Ha nem lesz medve, és nem lesz kép, kimondhatom: medveügyben peches vagyok.

FARKAS & HIÚZ

Két annyira óvatos és továbbra is ritka vadról van szó, hogy inkább az volna csoda, ha meglenne bármelyik is. De próbálkozni mindig lehet, s jártam én már úgy, hogy olyasmi jött be, ami szinte esélytelen (pl. íróvá válni Magyarországon álnéven).

PISZTRÁNG ÉS EGYÉB HALAK

A programban eleve szerepelt pisztrángozás, legalábbis annyiban, hogy eszünk majd őseredeti havasi pisztrángot. Én azonban szeretnék pisztrángot fogni is, mivel a vadvízi horgászat megszállottja vagyok; igaz olyan megszállott, aki az idén egyszer sem jutott ki a vízhez, legutóbb 2019 októberében. Külhonban sosem fogtam halat, így ez többszörösen is „újrakeresztelés” volna a számomra. Három éve Tusnádfürdőn láttam az Oltnál pecázó figurákat, fotóztam is zsákmányt, többek között a nálunk ritka és védett Petényi márnát. Cseppet sem bánnám, ha a pisztráng mellé más, eddig sosem látott fajok is beesnének. Bár nálunk sem kunszt fogni paducot, nekem eddig egyszer sem sikerült, viszont úgy tudom, hogy az erdélyi folyók igen gazdagok paducokban. Röviden tehát három dolgot szeretnék fogni: pisztrángot, paducot, és márnát (ha lehet, Petényit).

HAVASOK

A hegyvidék önmagában is cél. A táj. A hó. Az erdő. Erdők, fenyők, mohák, gombák. Hegyvidék, mint mitikus és mint regényes helyszín, s mint téma képen. Remélem, szép időnk lesz, amint remélem, hogy idegenvezetőim, két erdélyi író, Murányi Sándor Olivér és Vida Gábor valóban bevisznek a havasok szíve közepébe, ahol akkor is testközelbe kerül a hegyvidéki vadon, ha se farkas, se hiúz nincs. Valójában ezt a nagyvadaknál és a halaknál is jobban akarom.

MADARAK

Természetesen a madarak sem maradhatnak ki a listából. Vannak olyan fajok, akikkel találkoztam már, akár itthon is, de ritkán látom őket, és nincs róluk fotóm. S vannak olyanok, akiket sosem láttam még. Utóbbi kategóriába két faj tartozik.

HÁROMUJJÚ HŐCSIK

Sokan azt sem tudják, mi az. Ha csak annyit mondanék: hőcsik – még azt hihetnék, ez valami erdélyi étel, esetleg a mácsik valamiféle változata. A hőcsik valójában egy magashegységi harkályfaj, mely leginkább a mi kis fakopáncsunkra hajaz, de minden más harkálytól különbözik abban, hogy csak három ujja van. Régóta vágyom rá, de itthon esélytelen. Volt egy bizonytalan előfordulása talán a 30-as években a Keszthelyi-hegységben, évtizedekig rajta is volt a magyarországi madarak listáján, de aztán lehúzták róla. Azóta pedig nem került elő nálunk. Nagy ajándék volna, ha csak látnám – hát még ha fotózhatnám is! Sűrű fenyves kell hozzá, az már biztos.

SIKETFAJD

Nyírfajddal már találkoztam az Alpokban, havasi fajddal is (utóbbit videóztam is), de a jóval nagyobb termetű siketfajddal még sosem. Leginkább tavasszal volna könnyű megkeresni, de én megpróbálkoznék vele ősszel is. Róla is szeretnék mesélni, volna mit, de mennyivel ízesebb lenne saját képpel – vagy legalább abban a tudatban, hogy épp az imént láttam egyet.

FAJOK, AMIKET LÁTTAM MÁR KORÁBBAN

FENYŐSZAJKÓ

Sokszor láttam már Erdélyben és az Alpokban, de a környékemen is összefutottam már vele egyszer, viszont nagyon fáj a fogam egy jó fotóra. Állítólag a medvelesnél szép számban mozognak, így nem lehetetlen, hogy „horogra akad”. Azrért is szeretném, mert most jön itthon az az időszak, amikor nálunk is beeshet egy-egy példány, és már egy éve szeretnék róla írni egy novellát – de mennyivel jobb volna ezt is saját fotóval!

HAJNALMADÁR

Jóval ritkább a fenyőszajkónál, láttam már az Alpokban többször, itthon is egyszer, de szépsége miatt nincs olyan év, hogy ne vágynék rá. Sziklafalakat, szurdokokat kell keresni majd, ha látni akarom, s milyen szép volna egy kép erről a szépségről!

HAVASI SZÜRKEBEGY

Sokszor találkoztam vele itthon is, bár nálunk ritka, sőt fotóztam is, mert rendkívül bizalmas jószág, ám digitális fotóm nincs róla még. Amúgy is szeretem. S miután oly sokat írtam a hazai testvéréről, az erdei szürkebegyről, üdvös volna a havasi rokonról hozni képet és írást.

VÍZIRIGÓ

Erdély vizein nem ritkaság. Imádom azt a madarat, s egészen különleges jószág. De nem írok most róla semmit – inkább akkor majd, ha meglett.

SZIRTI SAS

Minden madarak közül talán a legnagyobb kedvencem. Szerencsére sokszor láttam már, idehaza, az Alpokban és Erdélyben is, de ő is az a kategória, akiből sose elég. Fotóm is van róla, de azért nem bánnék még pár képet, még ha csak messziről is – mert egy szirtihez közel kerülni nem könnyű. Szerencsére a Kárpátokban annyira elterjedt, hogy az volna a meglepő, ha egyszer sem látnám.

ÖRVÖS RIGÓ

Gyönyörűséges havasi rigófaj, sokszor láttam az Alpokban, de fotóm egy sincs. Még nincs. Legalábbis azt remélem, most lesz, és akkor írok róla.

FÜSTÖS CINEGE

Új cinegefajt látni Európában rázós vállalkozás, most azonban lesz rá némi esélyem. Elvileg a Hargita környékén lehet füstös cinege. Évtizedes vágyam találkozni vele. Legjobb lenne persze belefutni egy elkóborolt példányba itthon, mondjuk a madáretetőn, ezzel új madárfajt bizonyítani a magyarországi madárfaunában, de ha másként nem megy, megteszi egy hargitai füstös is. Legjobb lenne felhajtani egy hargitai madarászt, aki megmondja, van-e erre esély, s ha igen, pontosan hol.

Dióhéjban ennyi volna a terv. Szívem szerint ezeket a tételeket pipálnám 10 nap után.

Internet hozzáférésem elvileg végig lesz, tehát amikor csak tudok, hozok képeket és beszámolókat. Ha kimarad egy-egy nap vagy napszak, legyetek türelemmel, és bízzatok benne, hogy csakis azért, mert épp medvéket, farkasokat, vérfarkasokat, s rettentő nagy vadonokat fotografálok; csak azért mert fél órája fotózok egy vízirigót méterekről; csak azért mert épp most kúszok fel egy fán a hőcsik után; csak azért, mert épp most fárasztok egy kilós pisztrángot; csak azért, mert épp most ülök egy hóval fedett bércen, s nem csinálok semmit, csak könnybe lábadt szemmel, összefagyva és átázva csak a lábam alatt elterülő csöndes erdőségeket nézem és nézem.

Vagy épp pálinkázom – hisz ez is a pakliban van Erdélyben.

Elcsúsztunk az indulással. 2020.10.15. 20:08 van. Várhatóan este 22.00 körül indulunk. Hírrel leszek. A vadkamera még veszi a szarvasetetőt, remélem, ebben a pár órában szarvasaim “elbúcsúznak” – mert tegnap éjjel nem jöttek fel 🙁

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

2020.10.14. Kertem alatt a szarvasok jól laknak

KERT & VADON