2020.11.26 Kedvező időszak ez, az udvarral semmi dolgom, nem nő fű, ami nő, meglegeli a ló. Fotóznék, de arra sincs mód, állandó a köd, a szürkeség, így koncentrálhatok az új könyv szerkesztésére, és a honlapra. Az egyetlen, ami miatt járok most odakinn, az a vadkamera. Pár napja beszámoltam róla ITT, hogy utánpótlást kaptam, szemestakarmányt is, így megint rendszeresen kerül ki búza a vadaknak, és a kamera is figyel minden éjjel, ennek ellenére egyre csak várok tisztes felvételekre. Az a különös helyzet állt elő, hogy a takarmány minden éjjel elfogy, sőt a Boldog-boglya kamrabejáratát is szemlátomás napról napra tágítják, igyekeznek még a boglyából is kivarázsolni a takarmányt, a kerítés mentén rendszeresen nyírt gyepsávokat pedig annyira intenzíven legelik, hogy minden reggel új, kilegelt foltokat találok bennük. A nyomok, a takarmány fogyása alapján minden korábbinál élénkebb a vadjárás a kapu előtt, ennek ellenére egyetlen egy kép készült egy szarvastehénről és borjáról, más semmi.
Elképzelésem sincs róla, miért nem veszi a kamera azokat, akik éjről éjre felnyalják az utolsó szem búzát is.
Jó. Voltak deres éjjelek, és talán a kamera is deres volt. És volt köd is. Mégis furcsa, hogy napról napra csak azt a pár képet kapom, amit rólam lő a kamera, amikor ellenőrzésre megyek. Gondoltam, legalább ezt megírom, és adom az egyetlen képet, nehogy bárki azt hihesse, nem próbálkozom már, vagy a szarvasetetés leállt. Nem, de a szarvasaim, vadjaim fantomok lettek, akiket nem észlel a mozgásérzékelő.
Ma is úgy vagyok ezzel, mint napok óta mindig: talán majd holnap.
Nem tehetek mást, mint újra és újra kiszórom az adagot, és várok másnap reggelig. Fájlalom kissé, de eddig nem zavart. Elvagyok ezer más dologgal, de azért most már jöhetne egy jó vadfogás. Állítólag hétvégére havazás érkezhet, az lesz még izgalmas!
Amúgy minden rendben, úgy tűnik, hogy bármi volt is a bajom, kigyógyultam (remélem); kézre áll nekem ez az időszak, a csönd, a mozdulatlanság; mindig is kedveltem a novembert, az írásnak pedig kimondottan kedvez; szeretem, hogy akkor sem csinálhatnék mást, mint a dolgom, ha mást akarnék; sőt egy kicsit még a járványhelyzet is kedvez; hogy így ledermedt az élet; a rövid nappalokat is szeretem, a hosszú éjeket; ez az időszak gyertyát, forró teát, elmélyült építkezést és írást, és írást, és írást kíván.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Ne szomorkodj, Cen’, örülök, hogy a két kosztosod jól lakik, az idő előbb -utóbb kitisztul.
A legjobb hír, hogy jól vagy!☺️☺️☺️
Jó szerkesztést, munkalkodast, vigyázz magadra!
Oks! 🙂
Örülök,hogy jól vagy!🙂
Fantom kis kosztosaid,előbb vagy utóbb,megmutatják magukat.
Csillagszeműek nagyon édesek.
Honlapodon ” asztalodnál” bőséges szemezgetni
valót találok.
Egyik csodálatosabb,mint a másik.
Nagyon tetszenek filmajánlóid is…a sok színes ,érdekes írásaid mellett.🙂
Vigyázz Magadra!
/Havat,küldhetsz a viharsarokba is,ha sok érkezne
feléd/🙃❄
Én azért szívesen néznék meg néhány ködös-misztikus fotót is… 🙂
Jó hírek vannak ebben a posztban! 🙂
Mert jó hír, hogy jól vagy végre, hogy dolgozol, hogy írsz, hogy alakul az új regény.
Az is jó hír, hogy elfogy a takarmány, mert ez azt jelenti, hogy ott vannak a vadak valahol, csak a kamera nem látja őket valamiért. 🙁
Nem értek a vadkamerához, ezért aztán lehet, hogy buta a kérdés: a kamera működését befolyásolhatja a nulla fok körüli vagy az alatti hőmérséklet? (Nem emlékszem már rá, hogy az előző télen használtad-e a kamerát. 🤔 )